Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-04-28 / 9. szám

„Magyar nyelv

nincs Magyarország nélkül ”

DR. BÁRCZI QÉZA AKADÉMIKUS NYILATKOZATA A II. ANYANYELVI

KONFERENCIÁRÓL

Tavasz érkeztével, megkezdődtek a második anyanyelvi konferencia előkészületei is. A konferenciát Magyarországon és külföldön egyaránt nagy érdeklődés előzi meg. Időszerűnek találtuk ezért, hogy olvasóink tájékoztatására, felkeressük dr. Bérezi Géza akadémikust, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnökét és tájékoztatást kérjünk tőle a konferenciáról.

— Először is, arra kérjük a professzor urat, foglalja össze a Magyar Hírek olvasói számára az első konferencia óta végzett munkát.

— A Magyarok Világszövetségének, és az anyanyelvi konferencia előkészítő testületének működése többirányú volt. Segítséget kívántunk nyújtani a világ különböző tájain működő magyar egyesületeknek, iskoláknak, kluboknak, abban, hogy a magyar nyelvet eredményesen taníthassák. Másfelől iparkodtunk lehetőséget nyújtani a külföldön született, vagy felnőtt fiataloknak arra, hogy nyelvtudásukat Magyarországait tökéletesítsék. Köztudomású ugyanis, hogy megfelelő nyelvi légkör nélkül egy nyelvet sem lehet tökéletesen megtanulni. Ha a fiatalokban él a törekvés, hogy szüleik anyanyelvét jól beszéljék, nekünk kötelességünk módot adni számukra, hogy eredményesen tanulhassák a magyar nyelvet.

Az első konferencia óta eltelt időszakban tankönyvek készültek a magyar nyelv oktatásának elősegítésére, olyan könyvek, amelyek különböznek a hazai olvasókönyvektől, mivel tekintetbe veszik az eltérő viszonyokat. Más egy német falu, mint egy magyar, más egy amerikai kisváros, mint egy középeurópai: más a szókincs, mások az adottságok, részben mások az érdeklődési területek is. Végül pedig, merőben más a tanulók nyelvi tudása is. A Magyarországon élő tanulók gyakorlatilag jól beszélnek magyarul, s tudásukat legfeljebb csiszolni, tökéletesíteni kell; a más országban élő fiatal magyarok tudása többé-kevésbé hiányos, vagy hibás: másként kell tehát javítani, fejleszteni. Eddig két kísérleti tankönyvünk jelent meg. Még kipróbálás alatt vannak, de úgy látszik, beváltak. Feladatunk most az, hogy számukat bővítsük.

Növelni szeretnék kiadványunknak, a Tájékoztatónak a példányszámát is, mert egyre növekszik iránta az érdeklődés. Hasonlóan sikeres kezdeményezésnek bizonyult a gyermeknyaraltatási akciónk, a Balatonon és Sárospatakon. Még keressük a legmegfelelőbb formákat, de a kezdeményezés bevált: az érdeklődés jóval nagyobb, mint amekkorát kielégíteni tudunk. Bár az idén sokkal több külföldön élő magyar család gyermekét nyaraltatjuk táborainkban, mint korábban, sajnos, nem tudunk annyit, ahányan jelentkeznek rá, és igénylik.

Szorosabb kapcsolatot tartunk azokkal az egyesületekkel, amelyek szívükön viselik a magyar nyelv oktatását; tanárokat küldünk ki hozzájuk és szakmai továbbképzésre meghívjuk az ő tanítóikat, tanáraikat. Nagyon fontosnak tartjuk az olyan — számunkra — közvetítő műfajokat, mint a táncok, népdalok, amelyek segítik anyanyelvi munkánkat Ezért támogatjuk a tánc- és daltanító szakemberek utazásait.

összefoglalva, az első konferencia határozatai értelmében megindult a munka. A mi dolgunk, hogy segítsünk, az ő dolguk — egyházaké, kluboké, műkedvelő csoportoké, iskoláké —, hogy e segítséggel élve, jól használják fel elsősorban a hétvégi iskolákat, a magyar nyelv tanítására, ápolására. Szeretném e tekintetben megemlíteni a cserkészeket, akik sok helyütt különösen szép munkát végeztek.

— Professzor úr megítélése szerint miben fog különbözni a második konferencia az elsőtől, illetve, mennyiben lesz azonos vele?

— Az első konferencia bizonyos értelemben még „sötétbe ugrás” volt: ismerkednünk kellett a problémákkal és egymással is. Nagyon sokat tanultunk a konferencián, olyan dolgokat, amelyekről egyáltalában nem tudtunk, s olyanokat is, amelyeket addig rosszul tudtunk. Legfontosabb eredménye az volt, hogy közelebb kerültünk a valósághoz. A világ különböző tájairól érkezett szakemberek, egyesületi vezetők, írók, újságírók, irodalmárok, előterjesztették kívánságaikat, s mi megpróbálunk igazodni e kívánságokhoz.

A második konferencia fő feladata immár a tapasztalatok megbeszélése és a további lépések meghatározása lesz. Az eszközöket már tisztáztuk, most azon a sor, hogy finomítsuk, pontosítsuk őket.

Annyiban azonos a két konferencia programja, hogy a másodikról sem hiányoznak majd a mintaelőadások, módszertani előadások, az oktatás elméleti problémáinak megbeszélései.

— Lát-e professzor úr olyan változást a magyar nyelv iránti érdeklődésben, amelyet az első konferencia hatásának tekinthetünk, és melyek azok a nehézségek, amelyek a munkát hátráltatják?

— A nyelvtanításra mindig voltak törekvések a különböző magyar ajkú közösségekben, de a kérdés fontosságát kétségtelenül a konferencia fedte fel, s irányította rá a figyelmet. A fejlődés azóta jelentős. Eleinte a legkülönbözőbb eredetű, tendenciájú bizalmatlansággal találkoztunk. Amikor azonban a túlnyomó többségben levő jószándékú érdeklődők meggyőződtek arról, hogy itt a legtisztább segítségnyújtás szándékával találkozhatnak, a kezdeti bizalmatlanság feloldódott, hogy helyét a harmonikus együttműködés váltsa fel. Végtére, be kellett látniok azt is, hogy nélkülünk teljes értékű munkát nem végezhetnek, mert magyar nyelv nincs Magyarország nélkül! A konferenciát követték ugyan egyes szélsőséges eredetű támadások, de ezek nagyrészt elnémultak, elnémította őket a tagadhatatlan és cáfolhatatlan eredmény.

A mutatkozó nehézségek többrendbéliek. Alapjuk az, hogy sok helyen a nyelvtanítást nem tudják szakemberekre bízni, mert ilyenek nincsenek, értő, jóízlésű emberek tanítanak társadalmi munkában. Maguk is érzik, mennyire nehezíti dolgukat, hogy nem rendelkeznek a tanításhoz szükséges pedagógiai ismeretekkel. Áldozatos munkájukat minden eszközzel támogatnunk kell. Egyébként is, amennyire fontosak számunkra a lelkes, áldozatos emberek, annyira gond az, hogy a tanítás ügye olykor túlságosan is személyekhez van kötve: egy-egy tanfolyam, iskola kezdeményezője valamely tárgyi, személyi okból a munkából kiesik, vagy egyszerűen csak elfárad — s a nagyszerű kezdeményezés elalszik, kifullad. Ha a nyelvtanítást a közösségek ügyévé emelik, akkor az túléli a személyi problémákat — túl kell, hogy élje.

Még mindig nem oldottuk meg kielégítően — hogy a nehézségeket idézzem tovább — a magyar könyvek terjesztését: nehezebben jutnak el távoli céljaikhoz, mint szükséges lenne. A Magyarok Világszövetsége minden rendelkezésére álló eszközzel segíti a könyvtárak gyarapodását, de minden kevés.. • Mindamellett, az első lépés — felrázni az emberek érdeklődését és törekvéseikben lehetőség szerint megerősíteni őket — megtörtént, és folyamatosan követik majd a további lépések.

— Utolsó kérdésünk: lát-e összefügést a professzor úr a világban megmutatkozó béketörekvések, politikai enyhülés, és az anyanyelv iránt megerősödött érdeklődés között?

— Van ilyen összefüggés. A megenyhült politikai helyzet megkönnyíti a politikai kapcsolatok kiépülését, aminek közvetve szerepe van a kivándoroltak feltámadó nyelvi és kulturális érdeklődésében is, saját, vagy apáik szülőföldje iránt. A befogadó országok nem támasztanak akadályokat az ilyen törekvések elé, sőt, inkább pártolják őket. Mi sehol sem találkoztunk olyan jelekkel, hogy akadályoznák. A befogadó országok álláspontja általában az, hogy nem egészségtelen törekvés, ha lakosaik megtartják régi kapcsolataikat, azért ettől még jó állampolgárai lehetnek választott hazájuknak. Érdeklődésükkel új színt visznek környezetük életébe is.

Körülbelül ezekben tudom összefoglalni az elmúlt évek tapasztalatait és törekvéseinket. Nagyon szeretnénk, ha a második konferencia nem csak elérné az első sikerét, hanem túl is szárnyalná. Ez azonban nem csak rajtunk múlik. b, p.

/vwvvwwwwwvvwvvwvvvvvvvwwvv

Tizenhét európai ország katolikusainak tanácskozása

Budapesten

Tizenhét európai ország katolikus egyházának 75 képviselője vett részt azon a kétnapos tanácskozáson, amelyet a Budapest Szállóban rendeztek április elején. Az Európa békéje, biztonsága érdekében végzett küzdelem aktuális feladataival foglalkozó tanácskozáson dr. Várkonyi Imre prépost, az Actio Catolica országos igazgatója üdvözölte a megjelenteket.

Otto Hartmut Fuchs, a Berlini Konferencia elnöke megnyitó szavai után pedig dr. Timkó Imre káptalani helynök, a Hittudományi Akadémia professzora tartotta meg referátumát.

Az elnökség tagjai sajtókonferencián a többi között elmondották, hogy a Berlini Konferencia 1964-ben a Német Demokratikus Köztársaság katolikusainak kezdeményezésére alakult. Elvi alapjául XXIII. János pápa Pacem in terrls enciklikáját választotta, s így kíván hozzájárulni Európa népeinek béketörekvéseihez. A budapesti konzultatív találkozó középpontjában is a békés egymás mellett élés, az európai biztonság és együttműködés kérdései álltak s megemlékeztek az enciklika közzétételének évfordulójára.

m

!>?# #*;

:£****&!

TAVASZI

VÄSÄR

A magyar falu még ma is sokadalomnak hiúja a vásári. Bizony, sokadalom ez a javából, és mélyen gyökerező hagyományai vannak. A kalendáriumban már télen kipipálják azokat a jeles falvakat, ahol országos vásárok vannak, számontartva. hogy melyik faluban melyik rokonnál kell megzörgetni az ajtót, följegyezve azt is, hogy melyik vásáron lehet számítani bizonyos kipróbált mesteremberek megjelenésére, mert a tavaszi vásár nemcsak társadalmi esemény, de beszerzési alkalom is

A kalapvásárlás nem akármilyen feladat. So, de milyen legyen az új kalap? . . . Kerektetejü, amelyről lepereg az eső, vagy benyomott, esetleg körbe lapított, amellyel akár ivóvizet lehet meríteni a kútból. A kalapviselet vidékenként változik, s az országutakat járó kalaposmesterek nagyon jól tudják, milyen férfiékességre áhítozik a kunsági ember, milyenre a dunántúli s milyenre a tiszántúli magyar. A kalapvásárlásban véleménynyilvánítási joguk van az asszonyoknak is, végső fokon ők szentesitik a választást, mondván: „Igaz, hogy az ember hordja a kalapot, de mi nézzük."

A tavaszi vásáron kerül sor a nyári lábbeli kiválasztására, mert a csizma lassanként lemelegszik a lábról s a tavaszi-nyári munkához jobban is illik a bakancs. Az óvatosan igényes falusi ember tehát félrehúzódik a kiválasztott bakanccsal. Mert aztán nem mindegy, behullik-e mindenféle mezei törek a bakancs szárán, vagy sem.

Télen az asszonynép berliner kendőnek nevezett meleg pamutkendőt köt át a hálán és a mellén, mert az jó meleget tart és könnyű benne a mozgás. A hűvösebb tavaszi időkre viszont kötött ujjasokat, gyapjúmellényeket ir elő a falusi divatkrónika,, de azt is jól meg kell nézni. Nem nyúlik-e az anyaga, megfelelő vállszélességre szabták-e a kötődében, miképpen vannak kivarrva a gomblyukak. Alapos és szakszerű vizsgálatnak vettetik tehát alá minden darab, a kereskedő is jól tudja, hogy ilyenkor az áru dicséretének semmi helye nincs. Vagy beszél maga helyett, vagy visszakerül a pultra, és a vásárló megy tovább a másik sátorhoz. Mert a vásárban az igazi élvezet a válogatás

Jóravaló család nem tér haza vásárfia nélkül. A vásárfiát elsősorban a gyerekek várják nagynagy izgalommal, s a falusi kirakodóvásár nem is feledkezik meg az apróságokról. Valamikor egy szem fütyüloscukor, krajcáros halasbtcska is megtette a magáét, aszerint, hogy lánynak, vagy fiúnak szólt a vásári ajándék. Ma már életnagyságú kaucsuk babák között válogat a jószívű szülő, mégpedig felöltöztetve, a legújabb gyermekdivat szerint. A kirakodóvásár itt ér véget a gyereksoron, hogy átadja helyét az állatvásárnak, mert hiszen a legjelesebb vásári napokat ily módon határozza meg a kalendárium: „Állat- és kirakóvásár"

Kép: Bohanek Miklós Szöveg: Báróit Géza

Valamikor egész gulyákat, dübörgő méneseket és lomha dlsznófalkákat hajtottak fel egy-egy nevezetesebb országos vásárra. Változtak azonban az idők, a számosjószág háztól is elkel, eljönnek érte a kereskedők és az exportőrök, de a hízónak való malac még mindig „alku tárgyát képezi". A derék süldőmalacok autók csomagtartójában teszik meg az utat az eladó házától a vásárig, de a jószemü vevő a csomagtartóban kucorgó jószágról -is meg tudja állapítani, miféle a „portéka". Szerencse és szakértelem kérdése, hogyan sikerül a disznóvásár.

Túl a kirakodóvásár színes kavargásán, túl az állatvásár hangzavarán, ismerős és vonzó illatok törnek az ég felé a lacikonyhák lenge fedele alól. Friss hurka sül. fokhagymás kolbász serceg a forró zsírban, hozzávaló méregerős ecetespaprika kelleti magát hasas üvegekben, nem beszélve a magashátú falusi kenyérről. A szomszédos sátrakban pedig sörösüvegeit nyttogatja a sörmérő legény, fonott üvegből méri a homoki rlzlinget a kocsmáros, s valahol a lacikonyhák végében már hegedűjét hangolja az elmaradhatatlan cigánymuzsikus. All a tavaszi vásár Aszódon.