Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-09-02 / 18. szám
A Budapesten rendezett amatdr tenisz Európa-bajnokság férfi egyesének győztese, Baranyl Szabolcs átveszi a díjat (Lévai András felv.) Zsengellér Gyula a Fradiban... Nincs tévedés, így történt pontosan. Az Újpest egykori híres csatára — mint legutóbb megírtuk — két és fél évtizedes külföldi tartózkodás után hazalátogatott. A Cipruson letelepedett sportember tősgyökeres újpesti létére örömmel tett eleget a zöld-fehérek meghívásának, játszott a Fradi öregfiúk mérkőzésen. A közönség a régi játékostársakkal együtt nagy szeretettel fogadta Zsengellért. Képünkön (jobbról) Zsengellér Gyula, Lázár Gyula, Bodola Gyula és Gyetvai László. Érdekesség, hogy a négy játékos 1941 tavaszán a jugoszlávok ellen együtt szerepelt a válogatottban. Az Újpesti Dózsa bajnokcsapata sikerrel kezdte meg amerikai túráját. A mérkőzések helye és időpontja változott. A nagy mágus néven ismert híres edző, Helenio Herrera csapatát, az AS Roma együttesét Bostonban 2:0, Montreálban 4:2 arányban győzték le. Az első mérkőzésen Bene és Zámbó, a másodikon pedig Bene (2), Nagy L. és a fiatal Harsányi volt a gólszerző. Keszthelyi Mihály, a Csepel egykori bajnokcsapaté-NAPLÓ Az olimpiai láng Budapesten (MTI felv.) Jobbra: Elutazott a magyar olimpiai csapat. A képen a Ferihegyi repülőtér várdtermében Adler Zslgmond, az ökölvívók edzője és Szívós István, a vízilabda válogatott erőssége (Geleta Pál felv.) OLIMPIAI AUGUSZTUS 12. A MALÉV menetrendszerű járatának fedélzetén elindultak az első formaruhás magyar olimpikonok. A vitorlások Kielbe repültek, hogy megismerkedjenek az olimpiai pályával, a tengeri széljárással. Kis országunk versenyzői, szakvezetői egyébként már ebben a sportban is komoly tekintélyt vívtak ki maguknak. Nagy Leventét beválasztották az olimpia nemzetközi versenybíróságába. Magyar zsűritag Kiéiben. Münchenben sem lesz jóformán verseny magyar játékvezető, versenybíró nélkül. Délután az úszók próbaversenye zajlott le a Margitszigeten. Néhány nevet érdemes lesz megjegyezni: Patóh Magdi a magyarok közül elsőnek úszta a száz métert 1 percen belül, Kaczander Agnes, a szőke fiatalasszony, törékeny, úszóra igazán nem jellemző alakjával a világ idei második legjobb eredményét érte el a 100 m-es mellúszásban. A kis Hargitay, akinek a külföldi szakértők már Münchenre érmeket jósolnak, de Szécsi mester majd csak Montrealban vár tőle igazi betörést, újra javított rekordjain, s azután jött Andrea. Csodálatra méltó ez a céltudatos szorgalom, amely Gyarmati Andreát vezérli olimpiai bajnok szülei útján. Formájának legjobb időzítését bizonyítva pillangón beállította Európa-rekordját, háton a világ legjobb idei eredményével ütött a célba. Lelkesen ünnepelt az uszoda közönsége. Néhány óra múlva derült ki, hogy Kanadában a 16 éves Donna Maria Gurr három tizeddel még ennél is jobbat úszott a bajnokságon. Székely Éva, az edzőmama nyugodtan magyarázta: „Higgyék el úgyszólván semmit sem számítanak ezek az eredmények. Az olimpián a pillanatnyi forma dönt. Az lesz az első, aki az adott pillanatokban a legtöbbet tudja kihozni magából, a legjobban tud küzdeni ... S éppen ezért nem féltem Andreát...” AUGUSZTUS 15. Éjfélkor járt le a végleges, név szerinti nevezések határideje. Üjabb csoport indult most már Münchenbe. A nevezéseket vitte, s a szállást készítette elő. Az utolsó napok néhány sajnálatos sérülése miatt módosult az összeállítás. Az egyik edzésen Bánfai Ágnes lábát törte. A tornásznők fiatal, tizenéves csapatának huszonöt éves korelnöke csak Vali néni, a kiváló edző kérésére maradt, készült, versengett a fiatalokkal, valóságos támasza volt a lányoknak. Nem így képzelte a búcsút... A másik sérült Fazekas László, az újpesti futballista. Az olimpiai bajnoki cím megvédésére készülő labdarúgókkal járt Mallorca szigetén, és szakadást szenvedett. München helyett a sportkórházba került. „Tavasszal a térdem miatt kerültem a lelátóra, nem játszhattam az Európa-bajnokl mérkőzéseken — panaszkodott. — Ez a szakadás még kellemetlenebb időben jött. Másodszor utazhattam volna olimpiára...” Illovszky és Lakat mester a mallorcai torna megnyerése ellenére sem volt elégedett. Különösen a csatárok kaptak alapos fejmosást. Igaz, az első helyet csak öngóllal sikerült megszerezni az Eintracht Frankfurt előtt. AUGUSZTUS 19. Színpompás, bizakodó hangulatú búcsúztatás a Ferihegyi repülőtéren. Az egész csapat felsorakozott az első különrepülőgép, a tornászok, súlyemelők, sportlövők, ökölvívók és vízilabdázók indulásakor. A többhetes fullasztó kánikulát követő lehűlés után a magyar olimpikonok esőben érkeztek Münchenbe. A szálláshelyen minden előkészítve várta őket. Az utca. James Conolly, a századforduló egyik kiváló amerikai atlétájának nevét viseli. A két, egyenként kilenc emeletes ház négyszobás lakásaiban rendezkedett be a magyar küldöttség. A lányok természetesen külön, nők őrizte kétszintes bungalow-kban találtak kényelmes otthonra. A szervezők — hiába, a gyengébb nem iránti figyelem fontos dolog —, még televízióról és hűtőszekrényekről is gondoskodtak. Az olimpia szigorú törvényei szerint viszont még a házaspárokat is elkülönítik az olimpiai faluban. Az ebédlőkben közösen mutatkozhatnak. Kurucz Antal főszakács ötödik olimpián gondoskodik már a mieinkről, s az első ebéd barjúpaprikásával is jobb kedvre hangolta a versenyzőket. Csak Papp Laci bosszankodott. Az utazás közben eltűnt a bőröndje. Hej, pedig ha az esetleges tolvaj tudta volna... AUGUSZTUS 20. Az időközben Budapestre érkezezett olimpiai lángot vivő staféta folytatta útját. S mire e sorok az olvasókhoz jutnak nemcsak a láng érkezik meg az olimpia városába, hanem a magyar versenyzők is megkapják Elek Ilona üzenetét. A kétszeres olimpiai bajnoknő a többi között így írt a magyar olimpikonokhoz: „Talán a legfontosabb, soha nem csüggedni, soha fel nem adni egyetlen versenyt, egyetlen mérkőzést még reménytelen helyzetben sem... És, ha mindent maradéktalanul megtettünk a győzelemért, akkor már teljesítettük is azt a feladatot — sőt kötelességet —, amelyet a címeres mez ró ránk. Ha legjobb tudásunk szerint harcoltunk, akkor méltók is voltunk viselésére...” Az olimpiai falu magyar lakói különben ezen a vasárnap délutánon a főtéren gyülekeztek. Ünnepélyes keretek között vonták fel a háromszínű magyar lobogót a zászlórudak egyikére. Himnuszunk akkordjaira lassan, méltóságteljesen kúszott fölfelé a piros-fehér-zöld színű magyar lobogó. Aki csak jelen volt, bizonyára arra gondolt, vajon hány magyar győzelmi eredményhirdetésnek lehetünk szemtanúi Münchenben? Vad Dezső (folytatjuk) Tűzijáték az uszodában Jól megtermett, izmos fiúk gyülekeznek a parton. A „kellékek” előkészítve várják őket. Két kapu a medencében, két tucat labda a hálóban. Az augusztusi kánikulában felüdülést kereső margitsziget' fürdőzők, napozók érdeklődve gyülekeznek a lelátókon. Tudják, újabb látványosság következik. Edzést tart a magyar vízilabda-válogatott. „Na, gyerünk fiúk, kezdjétek el. Harminc hossz bemelegítés... — vezényel Kárpáti György, az egykori kiváló játékos, Rajki kapitány első számú segítőtársa. A fiúk csak ímmel-ámmal mozdulnak. A kétméteres Szívós Pistit úgy kell belökni a vízbe. Görgényi, az ifjú apa, még másfél éves kislányával játszik. Kárpáti korholja is érte: „Még visszakérhetik a repülőjegyed, és különben is, ráérsz lazsálni, ha már felvésték neved a márványtáblára...” A márványtábla, mint valami bűvös szó, nagy erővel hat, s mire a kapitány, a magyar válogatott Helsinkiben és Melbourne-ben győzelemre vezető Raj ki Béla megérkezik, s átveszi a parancsnokságot, szorgalmasan úszik mindenki. A bemelegítést gyorsan teljesítik. Molnár, a szövetkezetiek kapuvédője úszik az egyik, Cservenyák, a bajuszos szolnoki portái a másik kapuba. A sebész Bodnár és n fogorvos Konrád vezérletével valóságos tűzijáték kapuralövés kezdődik. A kapu mögött még érdekesebb látnivaló akad. A Szívós—Görgényi és a Faragó—Sárosi pórok kapukat helyettesítő deszkákra céloznak. A partról felváltva kapják a labdákat, egy átadás, majd svédcsavar. A harmincas években, a híres Komjádi-korszakban. a magyar póló világszerte megcsodált nagyjai produkáltak egykor ilyen alakításokat. Tíz-tizenkét csavar után csak úgy dong a deszka. Nincs az a kapus, aki védeni tudná ezeket a kijelölt helyre tartó lövéseket. A sorozatok között csak annyi szünet marad, míg öszszeszedik a labdákat. Azután kezdődik elölről. A hőség elviselhetetlen, talán még a vízben is gyöngyözik a fiúk homloka. Mindenki tudja a dolgát, s Rajki egy-egy ismert füttyentéséből különben is érti a feladatot. Kárpáti Gyurival az egyik napernyő árnyékába húzódunk. A híres csatár négy olimpián szerepelt. Visszaemlékezésként egy-egy történetet kérünk Helsinkitől — Tokióig... „Helsinki — kezdi — csuda izgalmas volt... Gólarányon múlt a bajnokság, és az utolsó mérkőzésen az akkoriban jól játszó, gyors amerikai csapatot 3:0-ra kellett legyőznünk. Tizenhét éves újoncként kerültem a válogatottba, s rettenetesen izgultam. A mérkőzésre virradó éjjel borzasztó álmom volt. Mór 2:0-ra vezettünk, négyméterest kaptunk és nekem kellett dobni a labdát. Mór emeltem a kezem, mikor a bíró figyelmeztetett, a gól csak akkor érvényes, ha utána gyorsan és tisztán elmondom a répa, retek, mogyorót... Felriadtam, mintha halálos ítéletem hallottam volna.. De másnap nem volt baj, a magyar csapat 4:0-ra győzött, és az „r” betűket ma is csak furcsán ropogtató Gyurikának sem kellett verselni. „Melbourne nagyon kellemes emlék. Biztos győzelem és ráadásul 12 góllal az olimpiai toma gólkirálya lettem.. „Róma, a világ legcsúnyább városa. Kérem, ne csodálkozzanak, hiszen csak bronzérmet hoztam haza...” „Tokió, Helsinkihez hasonló, vagy talán még nagyobb izgalom. Az utolsó mérkőzésen a rivális szovjet csapatot kellett legyőznünk, és Szemjonovék már 2:l-re vezettek. A jugoszlávok közben kivonultak és frissen fésülten tértek vissza, a győzelmi eredményhirdetéshez készültek. Ä végén arcukra fagyott a mosoly, 5:2-re győztünk, újra olimpiai bajnok lett a magyar válogatott.. Mexikóról nincs mit mondania az akkor öregnek ítélt Kárpátinak. A balsiker után visszahívott Rajki Béla Idejében azután újra válogatott lett, méltón búcsúztatták. Most Gyarmati Dezsővel együtt segít a csapatnak. A közelgő olimpia esélyei helyett Rajki az emlékeket hallva, szintén régi történetet mesél: „Emlékszel, Gyuri, Helsinki előtt azt mondták rólad, mit akarok én ezzel a kölyökkel, hiszen, ha kapsz egy pofont, sírva mászol ki a vízből s panaszkodsz, Béla bácsi, ez az óriás üt engem..Ám az óriások is megtanulták tisztelni Kárpáti György nevét és a magyar vízilabdát. A Sportuszoda előcsarnokának mórványtáblájába öt magyar pólós csapat nevét vésték, a magyar vízilabda-válogatott az újkori olimpiák történetében eddig öt alkalommal nyerte a bajnokságot. De a márvónytáblán még van hely!... Kárpáti magyaráz (MTI felv.) nak válogatott balösszekötője ritka jubileumot ünnepelt. Kereken harminc éve tagja a Csepel Sport Clubnak. Tizenöt éven át játszott, tizenöt éve pedig edzője a gyári gárdának. Balogh László, kiváló vívóedző tragikus balesete után újabb szomorú hírt kaptunk Mexikóból. Markovits Kálmán, a mexikói vízilabda válogatottat irányító egykori világhírű játékos szívinfarktussal kórházba került. Természetesen Münchenben sem lehet ott csapata mellett. Az olimpiai játékok miatt a megszokott augusztusi időpontban csak az alsóbb osztályokban indult meg a labdarúgók bajnoki küzdelme, Az élvonal szeptemberben rajtol. A csapatok a nyári felkészülés után több túrát bonyolítottak le. Az élcsapatok egy része spanyolországi tornákon vett részt. \ Randevú az uszodában... Sárosi Imre, a kedves mester egykori bajnok tanítványai találkoztak a Margitszigeten. Az évek múlására egyedül lányaik növekedése figyelmezteti az embert. Különben is érdekes, a bajnoknőknek mind lányuk van... (balról) Sárosi Imre, Székely Éva és az olimpián induló Gyarmati Andrea, a férjével hivatalos kiküldetésben Kairóban élő Killermann Klári, a mellúszó bajnoknő s két lánya Csilla és Dóri, Gyenge Valéria Helsinki olimpiai bajnoknője Kanadából érkezett, Judy és Susie itthon nyaralt. A felvételről Szőke Katalin, az ugyancsak újabb látogatásra érkezett olimpiai bajnoknő hiányzik, mert férjét Dómján Árpádot, az egykori vízilabdás építészt hazarendelték... lA lelátóról jelentjük
