Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-10 / 12. szám

FELELŐSSÉG AZ EMBERISÉGÉRT A MAGYAR RÁDIÖ nemrég izgalmas ke­rékasztal konferenciát közvetített a tudomány távlatairól, mai szerepéről. A meghívott szak­emberek közt volt — mint „felhívott” — Szent-Györgyi Albert, az Amerikai Egyesült Államokban élő Nobel-díjas magyar tudós is. Világhírű honfitársunk örömmel válaszolt a telefonon feltett kérdésekre és feleleteiből su­gárzott a meggyőződés ereje; a tudós, az em­ber, a patrióta mélységes felelőssége az embe­riség jelenéért és jövőjéért. A tudós kötelessége — mondotta többek között — megérteni a világot, hasznosnak lenni. Segítenie kell, hogy a népek és az egyes emberek elsajátítsák és — ami a leglényege­sebb — gyakorolják az emberi együttélés tör­vényeit. Az egymásrautaltság felismerését kö­vesse az összetartozás tudata és az együttmű­ködés gyakorlata, hiszen a földi távolságok — a közlekedés forradalmi átalakulása és a tö­megkommunikáció új felfedezései által — összezsugorodtak, a népek egymás szomszédai lettek. Arra a kérdésre, hisz-e a boldogabb jövő­ben, vagy pesszimista-e, a következőképpen felelt: „Természettől törhetetlenül optimista vagyok. A jövőért, az emberiség fennmaradá­sáért mindent meg kell tennünk: csak ez a magatartás méltó a tudóshoz és az alkotó emberekhez.” Nemrég írtunk a közelmúltban Nobel-díjjal kitüntetett Gábor Dénes budapesti televíziós beszélgetéséről, aki ugyancsak messzehang­­zóan figyelmeztetett a természeti és társadal­mi katasztrófák lehetőségére és azt hangoz­tatta, hogy az igazi tudósnak a laboratóriu­mok elefántcsont-tornyait odahagyva felelős­ségteljesen kell munkálkodnia egy értelmes jövő megteremtéséért. Az utóbbi hónapok politikai eseményei — a világban parázsló és fellobbanó háborús tűz­fészkek ellenére — mintha azt mutatnák, hogy a vezető hatalmak közt felülkerekedik a kölcsönös megértésre való törekvés. Fontos nyilatkozatok hangsúlyozzák, hogy a békés egymás mellett élés korszakunk elfogadott alapelve lett. A békés egymás mellett élés pedig nem egyszerűen háborúnélküliség, nem hidegháború, hanem együttműködés is a gaz­dasági és a kulturális kapcsolatok mind több területén. AZ AMERIKAI ELNÖK pekingi és moszk­vai útját a magyar külpolitika úgy értékeli, mint a józan belátás politikáját, mint lehető­séget egy korszerű, a mai helyzet realitásait felismerő, a kölcsönös kapcsolatokra épülő világérintkezés korszakának megvalósítására. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződések ratifikációja, majd a szovjet—amerikai egyezmények sora után ki­rajzolódik már az európai biztonság megte­remtésének útja is. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a tervezett konferencia megvalósí­tásának egyik kiindulópontja a magyar fővá­ros volt; a rendezés alaphangját a budapesti felhívás adta meg, és ez nemcsak földrajzi érdekesség: a magyar kormány békepolitiká­ja, különböző békekezdeményezései bizonyít­ják, hogy népünk egyetért és lelkesen helyesli a világpolitika ezen enyhülési irányzatát. Amikor 1971 tavaszán Kádár János inter­jút adott az UPI amerikai hírügynökség tudó­sítójának, elmondotta, hogy Magyarország jól tudja, a Szovjetunió és az Egyesült Államok meghatározott szerepet töltenek be a nemzet­közi politikában. Mindamellett — folytatta — „a kis országok igen lényeges szerepet tölt­hetnek be a nemzetközi feszültség enyhítésé­ben. Amikor kapcsolataikat fejlesztik, olyan légkör kialakítását segítik elő, ami már vi­lágpolitikai jelentőségű.” A világsajtó általában úgy foglalja össze a történteket, hogy a nukleáris fegyverek korá­ban nincs más út, mint az együttélés és most hivatalosan kodifikálták az együttélés szabá­lyait. JÖ LENNE, ha most már mindenki így gon­dolkodna és a békés kapcsolatok erősítésén munkálkodna. De naivság volna azt hinni, hogy a nemzetközi feszültség haszonélvezői most önként a múzeumokba vonulnak, kiállí­tási tárgyakként, mint egy keserves történel­mi múlt rosszemlékű figurái. A józan ész persze azt képzelhetné, hogy például azon — Amerikában élő és működő — magyar körök, amelyek hangos szóval dicsér­ték a jelenlegi elnök különböző politikai lé­péseit éveken át, következetesen mel'ette ma­radnak akkor is, amikor egyezményt köt Moszkvával, vagy hozzájárul az európai biz­tonsági konferencia előkészítéséhez. Hiszen a világban szétszóródott magyarság elemi érde­ke a kölcsönös kapcsolatok erősítése, családok és családtagok érintkezése, a kölcsönös láto­gatások lehetősége, az együttműködés az anyanyelv megőrzésében. Ha az ember most kézbeveszi a különböző emigráns lapokat, dörzsölheti a szemét. Az egyik újság a budapesti amerikai nagykövetet támadja, mert nem elég jó amerikai. Néhány lap a Vatikánt ostorozza, mert nem elég jó keresztény. Vannak, amelyek még a Szabad Európa rádiót is pocskondiázzák, talán mert nem eléggé „szabad”? Övják az idegenbe sza­kadt magyarságot az európai biztonságtól, mert nem eléggé biztonságom Családfájukra büszke, patinás magyarok egy Habsburg le­származott ajkairól lesik az igét, az európai biztonság „veszélyes csapdájáról”. Olvashat­tunk olyan felhívást is, amely az egyesületek vezetőit figyelmeztette, szóba ne álljanak va­lahogy a tankönyv-szakember pedagógusok­kal, akik pedig azért utaztak ki, hogy az egye­sületek számára, a gyermekek érdekében ta­nulmányozzák a helyi szükségleteket a ma­gyar nyelvtanítás kézikönyveinek elkészítésé­hez. Van, akinek az ismert katolikus költő sem kell, mert ha valaki otthonról jön, már gyanús. A legszívesebben szellemi karantén­ba zárnák a nyugaton élő egész magyarságot, vagy a szülőföldet kerítenék körül, kitéve valamiféle táblát is: „az érintkezés életveszé­lyes és tilos”. MULATSÁGOS ERŐLKÖDÉS, és ugyanak­kor szomorú. Mindez az évtizedes csődpoliti­kájuk, és a friss pánik és kétségbeesés ered­ménye. Az élet azonban megy tovább, a történelmi tendenciák mindennél erősebbek; a fejlődés gyorsul. A békés egymás mellett élés útja persze ezután sem halad rózsakerteken át; a nehéz tárgyalások hosszú korszaka követke­zik, de a felék vitatkoznak majd és nem ve­rekednek, a tárgyalóasztalnál keresik az ész­szerű megegyezést és nem a csatatereken. Ez az emberiségért való felelősség útja, ez a mi utunk is. A TÖRTÉNELEM különböző elágazásain, hol a balsors, hol a vétkek, hol a rövidlátás miatt világgá tévedt magyarok túlnyomó többsége velünk együtt örül a nyugodt or­szágépítés elengedhetetlen feltétele, a népek békés együttműködése lehetőségének. Szent-Györgyi Albert és Gábor Dénes az emberiség lelki ismereteként szólaltak meg, mint a világtudomány elismert büszkeségei. Soha egy pillanatra sem feledkeztek meg ma­gyar származásukról és példát mutatnak ab­ban is, ahogyan a szülőföldjükkel való termé­keny kapcsolatokat ápolják. Sz. M. FSSES^SESESESaSaSESESasaSESESESSSHSESESESE! OPERAHÁZUNK TERVEIRŐL A Magyar Állami Opera­ház művészei — több mint száz tagú stáb — Rómában vendégszerepeitek. Két kö­rülmény tette ezt a turnét különösen jelentőssé. Az, hogy az egyébként csoporto­san és egyénileg is a világot járó együttes tagjai Rómá­ban most mutatkoztak be először, és hogy a három Bar­tók-művet adták elő az olasz közönségnek. Hat estén át játszották A csodálatos man­darint, A fából faragott ki­rályfit, A kékszakállú her­ceg várát — rendkívül nagy sikerrel. Operaházunk igazgatója, Lukács Miklós — röviddel a római vendégszereplés után — sajtóértekezleten számolt be a következő évad tervei­ről. Klasszikus művek új rendezésben, s szereposztás­ban történő szinrevitele mellett bemutatók is lesz­nek, például Alban Berg nálunk eddig még elő nem adott Luluja és egy szovjet zeneszerző, Petrov kompozí­ciója, amelyben Jean Effel A világ teremtése című bá­jos-ironikus rajzsorozata ele­venedik meg az operaszín­padon. Kodály Zoltán 90. születésnapja alkalmából felújításra kerül a Székely­fonó. A sok vendégművész, Anija Silja, Renata Scotto, Jeanette Pilou, Evelyn Lear, Boris Christoff, Nicolai Ged­da és a többiek világhíres hangjábhn — akárcsak az elmúlt szezonban — a bérle­ti előadások látogatói is gyönyörködhetnek majd. Operaházunk művészei sétáinak Rómában. Elöl Lukács Miklós igazgató (Mezey Béla felv.) S Eflr \ w i| jp-n ' 1 mg Kr tf-r L T -w 1 ML m * Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének meghívására, május 30-án hivatalos baráti látogatásra ha­zánkba érkezett dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai. Köztársaság forradalmi kormányának elnöke. Képünkön: Fidel Castro és Kádár János a Ferihegyi repülőtéren 5E5ESZSE5aSE5H5H5E5ESHSH5HSHSHSaSSSESESESE; Zarándoklat Rómába A Szent István jubileumi év záróeseményeként május 18-án Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke több mint egyhetes zarándoklatot vezetett Ró­mába. Harminchárom év után ez volt az első nem­zeti, reprezentatív zarándok­lat Magyarországról, ame­lyen egyházmegyei püspö­kök, papok és mintegy há­romszáz laikus hivő vett részt. A zarándoklatot a püspö­ki kar megbízásából az Ac­tio Catholica Országos El­nöksége szervezte, a részve­vők a Magyar Államvasutak különvonatán utaztak az örök városba. Mint Ijjas József kalocsai érsek a vatikáni rádióban tett nyilatkozatában a többi között elmondotta, már 1971. október 30-án jelentette VI. Pál pápának, amikor a Szentatya magánkihallgatá­son fogadta: reprezentatív zarándoklattal óhajtanak a magyar papok Szent Péter sírjához járulni annak em­lékére, hogy az országalapitó szent király itt létesített za­rándokházat a Rómába za­rándokoló magyarok befo­gadására és ellátására és in­nen kapta az országgá szer­vezett magyar államiság szimbólumát, a Szent Koro­nát. A zarándoklat gazdag programjának jelentős ese­ménye zajlott le május 22- én, pünkösdhétfő délelőtt­jén: VI. Pál pápa magánki­hallgatáson fogadta a zarán­doklat püspökeit és papjait, másnap délben pedig az egész magyar zarándoklatot. SESE5ESHSE5ESE5ESESH5HSHSESESSSESE5E5a5ESE! PÁLYÁZAT: (Szoljátoh, szép szmuik - ^ßetalii&L” Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére több országos szerv — a Művelő­désügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet és más intézmények — nagyszabású pályáza­tot hirdettek, „Szóljatok, szép szavak — Pe­tőfiről” címmel. Lehetőség nyílik arra, hogy ezen a pályázatom az ország határain túl élő, irodalomszerető honfitársak is részt vegyenek — természetesen, a belföldiekkel teljesen azo­nos feltételek mellett. Pályázni lehet Petőfi Sándorról és koráról, az 1848-as szabadságharcról szóló dokumen­tum- és irodalmi műsorokkal; Petőfi versei­ből, prózájából összeállított vagy dramatizált műsorokkal; a róla szóló irodalmi művekből szerkesztett alkotásokkal. A műsorok előadá­si ideje a 30 percet nem haladhatja meg, egyéb műfaji, vagy tematikus megkötöttség nincsen. A pályaműveket vagy kéziratban, vagy mag­netofonra, keskenyfilmre stb. rögzített elő­adásban kell beküldeni. A pályázaton részt vehetnek: amatőr szín­játszó csoportok, irodalmi színpadok, alkalmi kulturális együttesek önállóan, vagy kutatók, történészek, dramaturgok, írók, újságírók be­vonásával. A legjobb pályaműveket (forgatókönyveket) a Magyar Rádió 1973. január 1. és március 1. között bemutatja. Az elhangzott műsorok kö­zül a 4—5 legsikeresebbet a rendezők meg­hívják Kiskőrösre, a pályázat 1973. március 14-én megrendezendő, a Rádió által nyilvá­nosan közvetített országos döntőjébe. A díjak: I. díj:5000,— Ft. II. díj:3000,— Ft. III. díj:2000,— Ft. A beérkező pályaművek számától és színvo­nalától függően több első, második és harma­dik díj is kiadható. A forgatókönyveket — 3 gépelt példányban — 1972. szeptember 1-ig kell beküldeni a Népművelési Intézet (Buda­pest, I., Corvin tér 8.) címére. Ha valaki pá­lyázatát a Magyarok Világszövetségéhez kül­di, természetesen továbbítjuk a zsűrinek. Az elkészült műsorok (magnószalagok, kisfilmek, dia-összeállítások stb.) beérkezési határideje: 1972. november 15. SHSE5ESHSE5HSa5ESE5ESESHSHSESE5ESE5E5HSESZ! Egy kis kai Ezzel a címmel az idén nyáron harmadszor kerül megrendezésre a Magyarok Világszö­vetségének vidám zenés műsora, melynek cél­ja, hogy a nyár folyamán hazalátogató sok­sok honfitársunk hozzájusson „egy kis hazai” színházi produkcióhoz. A nyári hónapokban ugyanis — éppen amikor a legtöbb külföldi vendég jár hazánkban — huszonöt színhá­zunkban nyári szünet van. Természetesen működnek szabadtéri színpadok a Margitszi­geten, a Városmajorban és a Városligetben a néhány éve híressé vált Körszinház — ám kü­lön s kizárólag honfitársaink számára is sze­retnénk nyújtani valamit. Valamit, ami egyet­len színpadon — az erre a tizenkét alkalomra rendelkezésre álló Vidám Színpad pódiumán — valamennyi színházunk játékstílusából, egész színházi életünkből ad ízelítőt. Alap­hangját tekintve ugyan az előadás könnyed lesz és szórakoztató, de a műsorban fellépő legkiválóbb művészeink mind adnak vala­mit abból a műfajból, amelyet egyébként képviselnek. És persze valamennyien önma­gukat adják: Ruttkai Éva, Psota Irén, Latino­­vits Zoltán, Márkus László, Kabos László, Csala Zsuzsa, Sárosi Kati, Horváth Tivadar és a többiek. Mint említettük tehát, az előadások a Vi­dám Színpadon lesznek tizenkét alkalommal augusztus hónapban és szeptember elején mindig a hétvégeken: augusztus 11. péntek, 12. szombat, 13. vasárnap, 18. péntek, 19. szombat, 20. vasárnap, 25. péntek, 26. szombat, 27. vasárnap, szeptember 1. péntek, 2. szom­bat, 3. vasárnap. Mindezen részletekre a tavalyi tapasztala­tok alapján hívjuk fel jó előre hazalátogató honfitársaink figyelmét. A múlt nyáron ugyanis az „Egy kis hazai” iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, mind a tíz előadást zsúfolt nézőtér előtt tartották. Jegyeket a bu­­dapesti színházak jegyirodájában és a Vidám Színpad jegypénztárában lehet előre megren­delni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom