Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-13 / 10. szám
Ha elvégzik ugyanazt a munkát, ugyanazt a fizetést is kapják, mint az öregebbek. Ha megházasodnak, lakást vásárolnak, vagy építkeznek, kölcsönt nyújtunk nekik. Kirándulásokat, külföldi utakat szervezünk, színházjegyeket szerzünk. Tavaly félmillió forintot adtunk ki kulturális célokra.” Az irodától nem messzire találhatjuk a kertészetet. Ottjártunkkor az asszonyokat — a kertészet hagyományosan női munka — nagy sietségben leltük: salátát, zöldhagymát készítettek elő szállításra. A tenyérnyi irodában az egyik legfiatalabb menyecskét, a 21 éves Zámbó Mihálynét kérdezgettük: — Mióta dolgozik itt, a szövetkezetben ? — 1968 óta. Előtte elvégeztem Sopronban a hároméves szakmunkásiskolát. Hévízi születésű vagyok. Az iskola után rögtön ide kerültem, itt ismerkedtem meg férjemmel — ő gépkocsivezető —, s itt telepedtünk le. — Hol laknak? — Először albérletben kezdtük. Azután vettünk egy telket, rajta egy régi házzal. Most azt akarjuk felújítani. A szövetkezet adott 21 ezer forintot kölcsön, azt is most törlesztgetjük. — Gyerek? — Még nincsen. Szeretnénk megalapozni az életünket. (Fehér Lajosné: „Azok a fiatalok, akik a szövetkezetekben maradnak, megtalálják a számításukat. Rendszerint több a munka, különösen csúcsidőben, de nagyobb a jövedelem is. Mégis nagyon sokan elmennek a városokba. Persze, ott is nagy szükség van a munkáskézre. Más a városi életforma, s a fiatalok naponta látják a televízióban, moziban, miként élnek kortársaik Budapesten. Ha jó a faluban a légkör, akkor a szövetkezetek mindent megtesznek, hogy a falusi életformát mind közelebb vigyék a városihoz. Ehhez, persze, a pénzen kívül sok leleményességre, eredeti gondolatra is szükség van. A szövetkezetekben az átlagos életkor 43 év, nagyon sok a nyugdíjas is, tehát nemcsak a fiatalok igényei várnak kielégítésre. Az az igazság, hogy a fiatalok tudnak legtöbbet tenni, s tesznek is, saját korszerűbb életük érdekében") A javítóműhely előtt fiatal, szőke nő irányította a traktorosokat. Szinte sugárzott belőle az energia. Teleki Amália, növénygondozó. 1968 óta van a szövetkezetben. Elvégezte a keszthelyi Agrártudományi Főiskolát, megszerezte a szakmérnöki diplomát is. Keszthelyen lakik, minden nap másfél órát autóbuszozik odavissza. Tavaly megkapta a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, Tíz, tizenkét ember munkáját irányítja, ö a felelős, hogy a szövetkezet búzáját, kukoricáját, krumpliját, szőlőjét elkerülje a betegség. Az övé a felelősség, hogy a vetés be is érjen. 26 éves. Havi 3100 forintot keres. Keszthelyen várja három és fél éves kisfia. Elvált asszony, egyedül neveli a fiát. — Eredetileg a Testnevelési Főiskolára készültem. Szüleim ellenezték, így kerültem az Agrártudományi Főiskolára. Most már semmi pénzért nem válnék meg a szakmámtól. — Kapott valami segítséget a szövetkezettől? — Nagyon sokat. Anyagiakban is. Csak úgy tudtam elvégezni a szakmérnöki tanfolyamot, hogy közben a szövetkezet folyósította a fizetésemet. De a legnagyobb jelentősége mégsem ennek volt. Itt voltam gyakornok, bátorítottak, maradjak itt. Ráálltam. Higgye el, nem könnyű nő létemre, huszonegynéhány éves fejjel irányítani az embereket. De befogadtak, hallgatnak a szavamra. (Fehér Lajosné: „A termelőszövetkezeti tagok mintegy 40 százaléka nő. Elsősorban a növényápolásban dolgoznak. Az irodai munkát is túlnyomórészt nők végzik. Minden ötödik főkönyvelő asszony, s öt könyvelő közül négy szintén nő. Egyetlen jellemző számot életformájuk változására: 15 ezer asszony vette igénybe a gyermekgondozási segélyt") István, a 27 éves főagronómus-helyettes Teleki Amália, a zalavári Üj Idők Termelőszövetkezet fiatal vezető növény gondozója '/KÁBÁM. farkas Sándorra Bölöni Farkas Sándor A könyv sikerének titka, hogy egyrészt a polgári eszmék, másrészt a társadalmi bírálatok szintézise volt és így az erdélyi és magyarországi reformtörekvések leghatékonyabb propaganda iratává vált. Jelentőségét Széchenyi a következőképpen méltatta Bölönihez írott levelében: „Hála a Mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött; haszna honosainkra nézve felszámíthatatlan. A nékem ajándékozott példányt legkedvesebb kincseim közé számlálván nem szünendek meg a közhaszon munka megjelenéséért legforróbb hálával viseltetni, mert eddigelé hasznosabb és szebb ajándékkal tudtomra és belső meggyőződésemmel fogva, senki meg nem tisztelte a magyar hont és királyságot. Életerő és siker lebegjen ön felett.” Wesselényi Miklós pedig az írót köszöntő középszolnoki kaszinó ünnepségén megható szeretettel üdvözölte. Megjósolva, hogy az általa is vetett magvak kicsíráznak és fákká terebélyesednek. De a jóslat valóraválását Bölöni Farkas Sándor már nem érhette meg, meghalt hat évvel a szabadságharc kitörése előtt, 1842-ben. Természetesen nagyot változott a világ száznegyven év óta. Nagyot változott Amerikában, és nagyot nálunk is, a magyar nép egy olyan társadalom építésére törekszik, amely a polgári demokrácián túl immár a szocialista demokrácia vívmányaival kíván rendelkezni. Bölöni útleírása e műfajban a korabeli európai színvonal mércéjével is kiemelkedő alkotás. Az Utazás Észak-Amerikába eddig öt kiadást ért meg. Egyes részletei angolul és románul is megjelentek. 1969-ben pedig a magyar—román közös könyvkiadás keretében Mikó Imre tollából „A bércre hullott fa” címmel az ifjúság kezébe került Bölöni Farkas Sándor regényes élettörténete is. Dr. Puskás Julia Móricz Ferenc traktoros régi házban lakik, de a ház oldalához már egy új szárnyat ragasztott. Galambok, csirkék, malacok a kis udvarban. — Én tíz éve vagyok a szövetkezetben. Bölcskéről jöttem, idevalósi lányt vettem el. Azóta dolgozom, van két családom, meg ez a házam. 50 ezer forint kölcsönt kaptam az „Űj élet”-től, hogy ezt a házat megvehessem. Azóta becsülettel vissza is fizettem. A falu közepén kis tér áll. Rajta a művelődési ház. Vezetője, Horváth Józsefné mutatja meg. A ház „lelke” a nézőtérrel, színpaddal, reflektorokkal, vetítő gépházzal ellátott nagyterem. Háromszáz ember fér be. A Déryné Színház, a veszprémi Petőfi Színház szokott előadásokat tartani. No, meg a színjátszó csoport, a tánccsoport tagjai. Az emeleten 5000 kötetes könyvtár. A színpad alatt a fiatalok kis pinceklubot rendeztek be. Itt működnek a különböző szakkörök is. Horváthné — meg a fiatalok — most nagy tervet forgatnak a fejükben. Egy kis eszpresszó építésének lehetőségét latolgatják. Ügy látszik, nemsokára vége szakad a kocsma monopolhelyzetének. * A művelődési háztól a szövetkezeti iroda felé tartva, rögtön az első ház tetején — tévéantennák alatt, amelyek itt egyszerre három ország műsorát közvetítik — gólyafészek s benne gólyapár. Egy kicsit a régi, egy kicsit az új falu jelképe. De a tetők alatt, a mindennapok tetteiben és a lelkekben is sok a változás. Űj gépek, új házak, új bútorok, új kulturális igények, s rengeteg fiatal, akik lassan egészen a maguk képére formálják Zalavárt, ezt a kis Veszprém megyei falut. S a gólyák? Nos, a gólyák régiek. A zalavári „Űj Idők” Termelőszövetkezet százezreket költött az óvodára... Szöveg; Sós Péter Kép: Novotta Ferenc Móricz Ferenc traktoros Zalavári csendélet A művelődési báz
