Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-13 / 10. szám
VK-7V37 Nem messze Baktól és Alsópáhoktól, Veszprém megye keszthelyi járásában van Zalavár. Régi település, de sohasem tudott karriert csinálni, föltörekedni, meghízni. Kis települési hely volt mindig, s az is maradt. Csak szorgalmát, kezdeményezőkedvét vethette latba, ha versengeni támadt kedve más falvakkal. Templom, iskola, művelődési ház, óvoda, egy termelőszövetkezet, ez a leltár. Aki a magyar vidék életét akarja látni, aki kis falvakra kíváncsi, jöjjön velünk Zalavárra! (Fehér Lajosné, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökhelyettesnője már „pletykált” a faluról, a szövetkezetről, mielőtt odaértünk. A. szövetkezet traktorai: kettő a harminckettőből ti*F T **£&£ ez ík Űtán30 más szövetkezetnek példát mutathat — mondta — a zalavári „Üj idők”, ahogyan komoly feladatokat mer bízni huszonegynéhány esztendős tagjaira.) Zalavárba érkezvén, már csak az illendőség miatt is, első utunk a termelőszövetkezet irodáiba vezetett. Szokatlan, nagy nyüzsgést találtunk. Egy csapat fiatal érkezett a keszthelyi Agrártudományi Főiskoláról, bemutató oktatásra. A veszprémi Petőfi Színház képviselői meg éppen két előadást kötöttek le a helybeli művelődési otthonnal. Csakhamar előkerült azonban Buczkó István főagronómushelyettes. Mit tagadjam, Buczkót, ezt a széles vállú, fekete hajú fiatalembert inkább néztem kezdő gyakornoknak, mint a vezetők egyikének. Később megtudtam, 27 éves és pesti. Hat esztendeje a diplomához szükséges gyakorlatát végezte Zalaváron, s itt ragadt. Ide nősült, már kisgyereke van. (Fehér Lajosné: „Magyarországon a fóagronómusok egyharmada harminc éven aluli, a beosztott agronómusoknák több mint a fele. Ilyen fiatal minden második állatorvos is. Harminc éven alul van minden ötödik üzemvezető, és minden hetedik brigádvezető. A fiatalok általában magasabb képesítésűek.") Az „Űj idők” jelenleg 620 tagot számlál. Közülük 280-an már nyugdíjasok, nagy munkák idején azonban még bebeállnak a sorba.' A választott vezetőség 21 tagú. Nyolc közöttük harminc esztendőn aluli. Traktorosok, kertészeti munkások, agronómusok. Zalaváron születtek, vagy itt telepedtek le, nem szándékoznak elmenni a faluból. Benkő László, a szövetkezet egyik vezetője, így magyaráz: „Természetes, hogy igyekszünk a fiatalokat magunkhoz kötni. Nagyon fontos az 6 leleményességük, lendületük, energiájuk. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy jól megtalálják a számításukat. Zámbó Mihályné, a kertészet üdvöskéje Buczké Csúcsidőszak a kertészetben Mostanában három dátum is figyelmeztet arra, hogy felidézzük Bölöni Farkas Sándor személyiségének, munkásságának történeti jelentőségét. 1831-ben, száznegyven évvel ez- , előtt, ■ indult híres amerikai útjára, februárban volt halálának 130 éves évfordulója, és a közelmúltban hunyt el Kolozsvárt Jancsó Elemér, a neves irodalomtörténész, a Sarlósmozgalom egyik vezető egyénisége, Bölöni Farkas Sándor életének és munkásságának kiváló méltatója. Unitárius vallású, székely határőrvidéki katonai szolgálatra kötelezett nemesi családból származott. Tanulmányait Kolozsvárt az evangélikus kollégiumban kezdte. Írói ambíciók fűtötték. Kazinczy Ferenc a „jövő magyar Schiller”-t látta benne, biztatta, irányította. Bessenyei példája nyomán szeretett volna bejutni a testőrséghez, teológiát, bölcseletet, jogot tanult, idegen nyelveket sajátított el, műfordításokkal próbálkozott. Mindeme erőfeszítésének azonban csak egy ötödosztályú díjnoki állás volt a gyümölcse, 1825- től Kolozsvárt. De ő a szerény fizetéséből is szép könyvtárat gyűjtött össze, amelyet aztán a kolozsvári kollégiumra hagyományozott. Naplója és barátainak írt levelei elárulják, hogy ez a többre hivatott büszke lélek mit szenvedett abban a társadalomban, amelyben a tudás és a tehetség háttérbe szorult, és csak az érvényesülhetett, akit születése vagy összeköttetései vittek előre. A feudális rendi társadalommal nemcsak egyéni tapasztalatai, hanem társadalmi és politikai ismeretei, műveltsége is mind határozottabban szembeállították. A reformok útkereső lázában jutott el Széchenyihez. Az erdélyi reformnemzedék vezetője, Wesselényi Miklós és Bölöni Farkas Sándor között pedig sírig tartó meleg barátság épült. A remélt és nehezen várt társadalmi reformok azonban nagyon lassan mutatkoztak. A húszas évek vége felé Bölöni Farkas Sándor egyre elégedetlenebből szemlélte az erdélyi reformmozgalom alakulását. Elvágyakozott más országokba, azokba, amelyek már megteremtették a „szabad és egyenlő jogokon alapuló” társadalmat. Utazásának érdekében sokfelé levelezett, végre 1830-ban Béldy Ferenc erdélyi mágnás mellett titkári minőségben vált valóra az áhítozott hosszabb külföldi út lehetősége. Útirányuk először Franciaország volt, majd Anglia és végül Észak-Amerika. 1831. június 27-én indult hajójuk Angliából, és utazásuk 39-ik napján pillantották meg az amerikai szárazföldet. Észak-Amerika fiatal köztársasága a múlt század első felében példakép volt Európában mindazok számára, akik a feudalizmus béklyóit, a rendi társadalom kötöttségeit feszegették és a polgári szabadságért lelkesültek. Azokban az európai országokban pedig, amelyekben — mint Magyarországon is — a feudális társadalmi rendszer elleni küzdelem a nemzeti függetlenség elnyerésének a célkitűzésével is párosult, Észak-Amerika az óhajtott polgári demokrácia megvalósult mintája mellett a függetlenségi harcát már sikerrel megvívott ország lelkesítő példáját is jelentette. Nem az utazással kezdődött Bölöni Farkas Sándor rajongása, sem a fiatal amerikai köztársaságért. Olvasmányaiból szerzett ismereteit akarta szembesíteni a valósággal. Ezért lépett olyan izgatottan Amerika földjére, Útikönyve azt tanúsítja, hogy várakozásában nem csalódott. Ez teljesen érthető is. Óriási volt a különbség az akkori erdélyi, magyarországi kezdetleges árutermelő, jobbágygazdálkodáson alapuló, erősen hierarchikus rendi feudális társadalom és a fiatal, puritanizmusából még sokat megőrző, a polgári demokráciának kétségtelenül felfelé ívelő korszakát élő, amerikai társadalom között. E különbségek’ joggal lelkesíthették fel Bölöni Farkas Sándort, erősítették az amerikai társadalmat illetően romantikus szemléletét is. „Hiába keresi az idegen a nagyrangú embereket, a hatalmas elöljárókat, a fénylő tisztviselőket, azok mind közönséges polgárok!” „S mely megfoghatatlan az idegennek mind ehhez még az, hogy 48 vallás között egyik sem uralkodó, hanem egyforma jussal bíró vallás!” Utazása során a látottakat mindig tudatosan párhuzamba állítja a magyarországi viszonyokkal. Útleírása miközben rendszeres és alapos tájékoztatás az 1830-as évek Amerikájáról, mai napig élvezhető szépprózai alkotás. Színesen tárja elénk az amerikai társadalmi szokásokat, intézményeit, az Egyesült Államok történetét, függetlenségi küzdelmeit, belső harcait. Az amerikai elnöknél tett látogatásuk leírásánál a köztársaság vezetőjének egyszerűségét és puritanizmusát, a közvetlen demokrácia működését állítja szembe a fényes császári udvar zártságával, megközelíthetetlenségével és arisztokratizmusával. Bölöni Farkas Sándor kendőzetlenül tárja fel az árnyoldalakat is: nem mentegeti, elítéli a rabszolgarendszert is. Utazásának egyik utolsó állomásán Washington sírjánál a nagy szabadságharcos emlékének áhítatos szavakkal áldozott. Ekkor már Bölöni Farkas Sándor ideáljait három személy testesítette meg: Washington, Lafayette és Bolivár. Könyvének, amely „Utazás Észak-Amerikában” címmel 1834-ben jelent meg Kolozsvárt, nagy sikere volt. A tartós érdeklődésre való tekintettel egy év múlva a második kiadásra is sor került. Egyedülálló volt ez abban a korban, amelyben híres tudományos és irodalmi munkák is csak nehezen — és legfeljebb néhány száz példányban — találtak olvasóra. Az első kiadás egyike a legszebbeknek, a száz év előtti magyar nyomtatás termékeiből. ÉJZAK-AMEi\ Emlékezés Bölöni) UTAZÁS ÉSZAK AME BIKÁBAN. UOIOZSVAAIT n-IABB mscll JÁNOS Tl'l.AJIH).\» Könyvének fedőlapja 4
