Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-12-23 / 26. szám
December elején szint kaptak a kirakatok, piros csizmák, mikulások, piros édességcsomagok lobogtatják az örömöt. Ezüstcsillámok, iiveggömbök, szaloncukrok, tömérdek ajándék, örömország. Kezes, szelíd hónap. A zöld fenyők meghódítják a várost, falut. Piacokon, utcasarkokon, üzletekben erdők parádéznak. Karácsonyfavásár. Mozgalmasabbak a napok, tervezgetőbbek az esték. A dohányboltokban, papírüzletekben üdvözlőlapok milliói; színes képeken gyertya lángol, szánkó siklik gyöngyvirágfehér hómezön, karácsonyfa melegében a család, kellemes ünnepeket ... A posta jókivánsággyártó hivatal. örülünk. Árad az ünnep, fényében sütkérezik az ország. Vasárnapok ragyognak; ezüstvasárnap, aranyvasárnap. Csomagok sietnek, vörös télapók hordják az ajándékot, szeretetet. Szerencsés a december. Karácsonya van. Fényessége. * Dudás Imre a bordányi Munkásőr Termelőszövetkezet tagja. Unokájának játékot keresgél. A faluban kicsi a választék. Irány Szeged. — Arvagyerek voltam, ez meghatározta életemet. Béreskedtem, napszámoskodtam, elálltam évekig inasnak. Nyaranként markot vertem. Derekegyházára, Arpádhalomra, uradalmakba szorultak innen az emberek, a homoki szegények. Két mázsa búza béréért dolgoztam egy hónapig, j — Nagy út után értem a téeszhez. Nehezen indultunk, kevés földet hoztunk a szövetkezetbe, jószágot alig. Lőcsöskocsival, rossz lóval hordtuk a műtrágyát. Élni akartunk. És már az első esztendő sikerült, szépen. Iroda híján a főkönyvelőnő konyhájában rendezkedtünk be ideiglenesen. Hittünk abban, amit csinálunk. Egyenesbe értünk. Fiam, lányom, unokám sorsa sokkal könnyebb, értelmesebb. Idén Csehszlovákiában jártam. Hároméves az unokám, Imriske. Nagy barna mackót hoztam, két pár cipőt, pirosat, fehéret. Mindene megvan. Játékok is. Karácsonyra kap tőlem szép meglepetést, dúskáljon a javakban. Igazságosnak érzem. Hiszen nekem annyiszor nem jutott fenyőfa, meg semmi. Megfeledkeztek rólam az ünnepek. Most így pótolom. Kerül, amibe kerül. A család együtt, közös öröm, közös boldogság. Csak egy kicsit öreg karácsony ez már. Az ötvenedik év után. Sok jöhetne belőle, akkor sem elég. * Zsúfolásig az üzletek. Árubőség. A szegedi Centrum Áruházban öles betűk hirdetik: játékvásár, tíz százalékkal olcsóbban. Vonul a környező falvak népe, a városiak. Válogatnak. Mindenki a legszebbet akarja. A Triál Játék- Sport- és Hangszerkereskedelmi Vállalat százötven új cikkel jelentkezett idén. Négyezer fajta közül választhatunk. Az ünnepekig huszonnégymillió játék eladó. A kínálat kilencven százaléka ötven forinton aluli. Egyharmada import, NDK-, csehszlovák, szovjet, angol, kínai és olasz újdonságok. Játékos ország. Személyenként két és fél játék egy esztendőben. Tízezer üzlet árusítja olcsó ajándékozási cikkeit. Harmincezer boltot elláttak az ünnepekre készített csomagolóanyagokkal, másfél millió különféle tollat kínálnak, nyolcszázezer naptárt Újévre, karácsonyra kétszázféle üdvözlőlapot, összesen tizenkilencmilliót. Vásárolunk. Csillognak a kirakatok. Bundák, televíziók, textíliák, öltönyök, háztartási gépek, fehérneműk, órák, ékszerek, csizmák, cipők, kesztyűk, könyvek, pulóverek, játékok, illatszerek. A bőség zavara. Tolat, nyomakszik, gázol a nép, idegesen kapkod, turkál a választékban, óriási csomagokkal törtet buszon, villamoson, személykocsikon. Ünnepre minden együtt legyen. Az első karácsonyfát Makón állították fel, december elején. A főtéren, a csipkeházak előtt trónol, tízméteres boldogság. Díszíti hétköznapjainkat. Arad az áru. Dömping. Dióbélhegyek, máktengerek, hatvan mázsa kalács — egyedül a szegedi üzletekben. Szaloncukorvilág, arany-, ezüst-, balatonkék-csomagolásban, háromszáz mázsa. Karácsonyfára való függelékekből negyven mázsa, habkarikákból hat mázsa. Mázsák, mázsák, forintok, tízesek, százasok, ötszázasok. Milliárdokat költ az ország. Illatszerekből lengyel és francia divatozik. Kirakatokban a japán, NSZK-beli és Philipsgyártmányú magnók. Karácsonyfafüzérek csalogatnak. A belvárosi divatház tömve, a butikok nem kapnak levegőt. örömhónap. Az öröm, a szeretet legegyszerűbb, kézzelfogható formája az ajándék- Megtisztulást lehetőség; kedves üdvözletekkel, jókívánságokkal, csomagokkal rójuk le egész évi feledékenységünket, gorombaságainkat. Egymáshoz indulunk, közelítünk a lapok és az ajándékok országútjain. * A klinikákon csend van. Még nem kezdődött a látogatás. Fiatal fiú, Kövér Feri beteggondozó, a portásnőnek panaszkodik. — Szeretnék automata vasalót venni anyámnak. Nem kapok, pedig néztem két üzletben. Írok a húgomnak, hozzon Pestről, postán küldöm a pénzt. — A Centrum Áruházban, vagy a Kárász utcában, az ajándékboltban biztosan talál. A fiú nemrégen dolgozik a klinikán. Két hónapja erősen takarékoskodik, hogy megajándékozhassa szeretteit. Fiatal tanársegéd az ügyeletes, dr. Herpai Sándor. Letelt a szolgálat. Üzletekbe siet. — Nőtlen lévén, kevesebb a gondom, nem futkosok ajándékokért. A túlköltekezést amúgy sem szeretem. Nyolcadik éve, hogy szentestén ügyelek a klinikán, összeverődik a trupp egyhónapi civódás után, hogy kik legyenek szolgálatban. Családra, gyerekekre hivatkoznak többen, én önkéntes vagyok ilyenkor. Minden folyosón fenyőfát állítunk, díszítünk, örülnek a betegek, sétálgatnak, sírnak, otthonosabban érzik magukat. A karácsonyi készülődés az elmebetegekre is hihetetlen hatású. Akadt ünnep, amit megkönynyeztem. Az értékítéletükből veszített embereket az érzelem egységessé tette, a hangulat félelmet, agresszivitást oldott meg. Énekeltek és sírtak. — A családban öten vagyunk testvérek, összeadjuk a pénzt, három-négyezer forintot szüléinknek, hogy ami szükséges, vegyék. A karácsonyt Békésben töltik rokonoknál az öregek. Egyedüli gondom a színes csillagszóró a klinikai karácsonyfára. Pesti maszektól vásároltam darabját 4,60-ért, de kevés lett. Kajtatok több után. Ezen nem múlik. * A Centrum Aruház hatalmas, modern. Alumíniumból, üvegből elterpeszkedő kocka. Szeged dísze. Terülj-asztalkám. A környező falvakból özönlenek a vásárlók. Ahány ember, annyi igény. Felfokozott várakozás. Színek, formák eldorádója, új termékek tömkelegé. Nem annak köszönnek, mint tavaly. Forgatag. Szénási György feleségével csomagokat cipel. Mindketten a szegedi Felszabadulás Tsz tagjai. AJindékország (Novotta Ferenc felv.) — Semmi rosszat nem mondok a szövetkezetre. Homoki földekről kerültünk ide. Tíz évet töltöttem az állattenyésztésben, aztán szakmát cseréltem. Szívem a motorokhoz húzott. Volt jogosítványom, nem esett nehezemre a váltás. A gazdaság egyre kedvez. Havonta háromezerötszáz forintot fizet. Jó pénz. A múltkorában megijedtem, vacakolt a szivem, az orvos pihentetett, rendbejöttem, öregszünk. A gyerekek felnőttek, könnyebb már az életünk, meg nehezebb is, mert útjukra bocsátottuk őket. Két fiam ugyancsak a téeszben traktoros. A föld, a gép barátunk lett. Változik a gazdálkodás, vele változunk. Létbiztonságot, becsületes emberi munkát nyújt a termelőszövetkezet. Kell több ennél egyáltalán? Szénásiék öt gyereket neveltek. A fenyőfa alá gyarapítják a csomagokat. Együtt ünnepelnek. — Időnk bővebben van vásárlásra most, pénzünk gyűlt össze szépen. Hagyomány nálunk az ajándékozgatás. Unokáinknak ruhákat vettünk és játékokat. Amit szemük-szájuk kíván. Szőke, középkorú, elvált asszony, nagy lányával. Kabátot néznek. Gimnazista a két lánya, szerényen, tisztán és ízléssel öltözteti őket. Havi keresete ezernyolcszáz forint, gépírónő. Hozzá a gyerektartás és a családi segély. Beosztással elég. — Szövetből szeretnénk. Válogathatunk 1700 forinttól 2600 forintig, ilyenkor gazdagabb a kínálat. Csak kék színűt nem akarnánk, mert korábban mindig olyat vettünk. Fiatal tanácsi osztályvezetőnő. Szőnyegeket hajtogat. Nem tetszenek. A Centrum Áruházhoz kétszáz lépésre a lakástextil szaküzlet. Hatalmas, gépi perzsák a kirakatban. Lángszínüek. Háromezeregyszáz forintért vesz belőlük. Havi fizetése. Középkorú munkás a vasöntödéből. Bámulja az italokat, szeme csillog. Különlegességek, hazai tájjellegű borok. Italtáska négyszázhatvanhárom forintért; hat csomag cigarettával, négy üveg külföldi szesszel, tátra vodka, bolgár konyak... A Camus Cognac ünnepi ital, ára is az: négy százharminc forint. Mámorválaszték. Szeretjük. VAT 69, Stock Vermuth, Scotch Whisky ... Szerényebbek a borok: pusztamérgesi rizling, jászberényi rizling, badacsonyi szürkebarát, tokaji aszú, egri bikavér, szekszárdi vörös... — Egész évben melózunk, most ünnepek következnek, eszünk, iszunk, mulatunk. Tíz üveg borra, két üveg konyakra vevő vagyok. Pénztárcánkhoz igazítjuk a kívánságlistát. Vagy nem számoljuk a forintot. Nem kötnek a hétköznapok. Tülekszünk, örömünket mutogatjuk. Ez a félretett forintok ünnepe. Fenyőfaillatú Magyarország. * Molnár Vencel nyugdíjas. Régen ismerem. Kívülről tudom életét, a szegénység múzeumai egyformák. 1944 augusztusában meghalt a felesége. Dorozsmán laktak, parányi tanyán, a Mártákdűlőben. Az asszony után Matildka maradt. Ami pénz került a háznál, elfizette orvosokra, gyógyszerekre. Temetésre. Eladta két párnáját, kopott gönceit és a tyúkokat. Vagyonát. Bajjal éltek. — A termelőszövetkezetbe Í956 márciusában léptem. Mindig féltem, nem lesz elég kenyér. Első év után tizenkét mázsa kenyérgabonát, hold háztájit, kukoricát, krumplit, cukrot, paprikát, tűzrevalót kaptam. Akkor rengetegnek tetszett. Azt éreztem, nagyon gazdag vagyok. A lisztet a fodortelepi pékhez vittem, Ördögnek hívták. Szép, fehér, kerek kenyeret adott. Otthon megszegtem és életem legfinomabb kenyerét ettem. Számban maradt az íze. Azóta hányszor többet kerestem, mégis akkor voltam a legboldogabb. Hosszú nincstelenség után degeszre tömtem a hasamat. Őrzöm örömöm, unokámnak is ilyet akarok. Lányom már régen Hamzsek Sándorné. Sanyi megnőtt, másodikos ipari tanuló. Fenyőfát nem állítanak. Ajándék helyett pénzt adok — zsebpénzt — négyszáz forintot. Hasznosabb. Az unokának magnetofon a vágya. Matild — a szegedi Űj Élet téesz pénztárosé — o Kárász utcai villamossági szaküzletből vette 3200-ért. Szép meglepetés. Este viszi haza. Fia kérése — egyetlen gyerek — parancs. Karácsonyszagú vasárnap. Csörög, gurul, hull a forint. Egy akaraton vagyunk; vásárolni, kedveskedni, szeretteinknek, ismerőseinknek. Az ünnep családi öszszetartó kapocs. Eves konfliktusok megoldódnak. Tiszta öröm a karácsony. Béke, meghittség, szeretet. Két napig. így is élhetnénk életünket. Ezüstvasárnap, aranyvasárnap, örök karácsonyok kellenének.
