Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-12-23 / 26. szám

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanácsa az egyetem tiszte­letbeli doktorává avatta dr. Marcolino G. Candau-t, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatóját. Képünkön dr. Zoltán Imre rektor átadja az oklevelet (MTI felv.) A'útkit#áHV4 Másfél hónapos egyesült államokbeli turnéjáról haza­érkezett az Állami Hangver­senyzenekar, amely első al­kalommal vendégszerepeit az USA-ban. Huszonhét város­ban, 29 koncertet adott, s mint Ferencsik János Kos­­suth-díjas karmester elmon­dotta, Bartók és Kodály mű­veivel mindenütt sikert ara­tott. * keletkező népgazdasági kár évente 2,3 milliárd forintra te­hető. * Sikerrel zárult a hetedik bélyegaukció, magas áron vették meg az 1925-ből szár­mazó első magyar sportsoro­zatot, az 1927-es repülősoro­zatot és az 1945-ös felszaba­dulás sorozat bélyegeit. * Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1887. november 28-án indult meg az első közúti villamos Budapesten. A három kocsi­ból álló próbavasút a Nagy­körúton, a Nyugati pályaud­var és a Király utca között járt. * Magyar—jugoszláv írószö­vetségi megállapodás szüle­tett az irodalmi kapcsolatok elmélyítésére, a könyvkiadás és a műfordítás magasabb szintre emelése, az írók és műfordítók kölcsönös látoga­tásai érdekében. * Kitűzték a magyar zászlót a szovjetunióbeli Hersonban elké­szült Ady óceánjáróra. A 13 600 tonnás hajó olyan távol-keleti kikötőkbe is eljut majd, ahol magyar tengerjáró még nem hajózott. * Felújították a Liliomot, Molnár Ferenc szép legendá­ját, amelyet a szerző 65 év­vel ezelőtt örökáron, 1400 koronáért adott el egy szín­házi ügynökségnek. A Víg­színház most fiatal művé­szekre bízta a főszerepeket. * A SAS, a Skandináv Légi­­forgalmi Társaság kelet­európai igazgatóinak tanács­kozását Budapesten rendez­te meg. Első ízben történt, hogy nem skandináv álla­mokban tartották megbeszé­lésüket. * Komlós Aladár irodalom­­történész 80 éves. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tűntette ki. * Megkezdődött hazánkban a ti­zenöt éves környezetvédelmi terv kidolgozása. A munka első lépé­seként megközelítő pontossággal felméréseket folytatnak a leve­gő, a víz, a talaj szennyeződésé­ről, az Ipari termelés és az urba­nizációs ártalmak által keletke­zett népgazdasági károk felméré­sére. A levegő szennyeződésével A miskolci Lévay József Könyvtár megkezdte kézirat­ritkaságainak fakszimile ki­adását. A Miskolci Kódex el­ső, most megjelent kiadása a latin szöveg magyar nyelvű fordításán kívül magában foglalja az orosz, angol, fran­cia, német nyelvű fordítást és az eredeti kézirat másola­tát. Az idén még mejelente­­tik a krakkói egyetemen- 1492 és 1556 között tanult borsodi diákok névsorát és azt a miskolci céhkönyvet, amely a XVII. és a XVIII. században Miskolcon mester­­vizsgát tett legények adatait közli. * 90 éves a zomborl színház — olvastuk az újvidéki Magyar Szó­ban. „1882. november 22-én, egy már télbe forduló estén gyűlt össze nemcsak a zomborl, hanem a környező helységekből Is be­­rándult közönség. Előadás előtt egy fiatal tanár, dr Margallts Ede (később budapesti egyetemi tanár) lépett a díszes függöny elé, s egy zomborl költő, Dömö­tör Pál költeményét mondta el...” * Pármában november vé­gén megnyílt Czinke Ferenc festőművész kiállítása. A tár­latot a római Magyar Aka­démia és a helyi tanács ren­dezte. * A belgrádi operaház igaz­gatósága november végén telefonon kért segítséget a budapesti Operaháztól; teno­ristájuk, aki Crown-t énekel­te volna a Porgy and Bess című Gershwin-operában, váratlanul megbetegedett. Csányi János — Budapesten énékli ezt a szerepet — nyomban vonatra ült, és másnap sikerrel lépett fel. * Régi néptáncok összegyűjtésé­re érdekes kezdeményezés szüle­tett Borsodban. Pályázatot hir­detnek felkutatásukra, koreog­ráfiájuk és zenéjük leírására, s a legjobb pályamunkákat 1974- ben könyvben kiadják. „Lepje meg ma­gyarországi isme­rőseit! Megbízásait telje­síti, ajándék- és vlrágküldeményeit On helyett megvá­sárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGA­LAT! CÍM: BUDAPEST, V„ BAJCSY-ZSI­­LINSZKY ÜT 30. TELEFON: .183—523, 290—290 Jáspismezőre bukkantak a Mátrában, Gyöngyösoroszi környékén az ércbányászok. A ritka ásványt a féldrága­kövek sorában tartják szá­mon. * A Magyar Írók Szövetsé­gének emlékérmét nyújtot­ták át Toivo Lyy finn író­műfordítónak, aki a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézete vendégeként tartózkodott hazánkban. Finn íróbarátunk a magyar irodalom fordítása és megismertetése érdekében végzett munkájáért kapta az elismerést. * A Világkiállítások Nem­zetközi Irodájának 72. köz­gyűlése Párizsban magyar aielnököt választott: Földes Lászlót, a Hungexpo vezér­­igazgatóját. * Bódy Pálnak Eötvös Jó­zsefről szóló monográfiáját Philadelphiában kiadta az Amerikai Filozófiai Társa­ság Transactions of the Ame­rican Philosophical Society című sorozatában. * A Magyar Rádió és Tele­vízió Szimfonikus Zenekara — Lehel György vezényleté­vel — ismét külföldön turné­zott. A Német Szövetségi Köztársaságban tíz nap alatt kilenc hangversenyt adott. A stuttgarti Liederhalle-ban elhangzott december 7-i kon­certjüket a Magyar Rádió egyenes adásban közvetítette. * Az Ének a galaktikáról elmü magyar tévéfilmet meghívták a hollywoodi filmfesztiválra. Raj­nai András és Jánosi Antal té­vékölteménye a zsűri különdlját kapta az év elején, a trieszti fesztiválon. * Kuruc témájú képzőművé­szeti alkotásokkal gazdago­dott a vajai múzeum. Kisfa­­ludi Strobl Zsigmond a mú­zeumnak ajándékozta a mil­lenniumi emlékmű II. Rákó­czi Ferenc szobrának terra­kotta modelljét, s a múzeum tulajdonába került a szobor alatt látható „Esze Tamás fogadja a hazatérő Rákóczit” feliratú relief másolata is. * A nyolcvanesztendős Zá­­vodszky Zoltán, az Állami Operaház egykori hőstenorja Schubert Téli utazás cí­mű dalciklusát énekelte, sa­ját fordításában, magyarul, a Zeneakadémia közönségének. Egyik kritikusa megjegyezte, hogy hangja minimálisan másfél évtizeddel haladta túl a tenorhang élettartamát. * Szabó Magda Mondják meg Zsófikénak című köny­vét megjelentette a prágai Svoboda kiadó. * A Kertészeti Kutatóinté­zet szentesi állomásán neme­sített zöldségnövények siker­rel szerepeltek külföldi kiál­lításokon. Erfurtban a nem­zetközi zsűri ismét arany­éremmel jutalmazta a szen­tesi paradicsompaprikát, ugyancsak arannyal a szen­tesi fehér étkezési zöldpap­rikát. Almapaprikájuk bronz­érmet nyert. Hollandiában az amszterdami zsűri a magyar zöldségkultúra termékeit ösz­­szesen két első díjjal jutal­mazta, ebből az egyiket a szentesi kutatóállomás hoz­ta el. TANÁCSKOZOTT AZ ORSZAQQYŰLÉS rßltet Qóhoj. txpAzÁfák&J: „JtUy. kíixáttfuk könm/ítmi az óhazához. (nzMA kap-ei.»latűk áfboJáwí’ AMIKOR az országgyűlés a jövő évi költség­­vetésről tárgyalt, arról, hogy milyen pénzügyi feltételek mellett gazdálkodhat az új eszten­dőben az ország, nem csupán az alkotmányos élet törvényszerű aktusa zajlott le, nemcsak az, hogy a kormány számot adott a népképvi­selet legfőbb testületének, jól sáfárkodott-e a rábízott javákkal, és hogy felhatalmazást nyert további tevékenységéhez. Persze ez sem kevés, hiszen a demokrácia alapvető feltétele jut e ténnyel is érvényre. Mégis, ez az aktus önmagában formális is lehetne. Hogy forma­litásról szó sincs, hadd bizonyítsa legalább három tényező. Az egyik, hogy a téli ülésszak tanácskozása csak betetőzése volt egy hete­ken át tartó folyamatnak, amelynek során az országgyűlés valamennyi munkabizottsága részt vett a költségvetés formálásában. Több mint száz képviselő mondta el véleményét, és miniszterek, főhatóságok felelős vezetői, szak­emberek tárgyalták beható részletességgel, együtt a képviselőkkel, a költségvetés, a terv legfontosabb tételeit. A másik bizonyító érv a parlament elé terjesztett törvényjavaslat, a pénzügyminiszteri expozé pontossága, nyílt­sága, őszintesége. Nem egyszerű pénzügyi ösz­­szefoglalás, száraz adathalmaz, hanem az eredmények és a problémák megvitatására módot adó számadás és munkaprogram, amely az országgyűlés, az ország elé tárja a gondo­kat, amely a nép közéleti érzékenységére apellál, az ország háztartása és a családi ház­tartások közös érdekeit elemzi, és cselekede­tekre késztet. Végül a harmadik bizonyíték: a parlamenti tanácskozás szakszerűsége, nívó­ja, sokoldalú vitája, és a vitában is megnyil­vánuló felelősségérzet. A gazdasági építőmunka 1973-ra érvényes fő követelményeit a miniszteri expozé há­rom pontban jelölte meg: 1. A fejlődés járjon együtt a termelé­kenység és a hatékonyság további jelentős növekedésével; folytatódjék a gazdaság szerkezetének korszerűsítése. 2. A nemzeti jövedelem felhasználásában érjük el az ötéves tervben körvonalazott fő arányokat, ezért a felhalmozási alap még mindig csak mérsékeltebben növekedjék. A fogyasztás bővülése adjon módot életszínvo­nal-politikai céljaink valóra váltásához, mindenekelőtt ahhoz, hogy az állami ipar és az építőipar munkásainak reálbére és reáljövedelme az átlagosnál gyorsabban emelkedjék. 3. Tovább erősödjék az ország gazdasági, külkereskedelmi és pénzügyi egyensúlya. E három követelményben lényegileg a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának a gazdasági építőmunkát elemző és a célokat megjelölő, a közelmúltban hozott ha­tározata jut érvényre. A megvitatott és tör­vényerőre emelkedő javaslat, mintegy a kor­mány intézkedési terve azután gondosan és részletekben tartalmazza a teendőket a nép­­gazdasági tervezésben, a gazdasági szabályo­zás terén, a termelés szférájában, a nemzetkö­zi gazdasági munkában, a beruházásoknál, az életszínvonalat érintő bér- és árpolitikai, va­lamint szociálpolitikai intézkedéseknél, a la­kásprogram végrehajtásánál, és egyéb terüle­teken. Vagyis — látható —, nemcsak a reáli­san megvalósítható célokat tűzi ki, hanem e célok eléréséhez' szükséges eszközöket is meg­mutatja. A JELENLEGI HELYZET legfontosabb gaz­dasági céljai közé tartozik — és ezt a vita szen­vedélyesen és sokoldalúan bizonyította — a népgazdaság termelési és forgalmi hatékonysá­gának fokozása, az egyensúly további szilárdí­tása. Ez mintegy archimédeszi pontja fejlődé­sünk mostani szakaszának, azaz olyan cél, amelynek optimális valóra váltása nagyszerű emelőnek, eszköznek bizonyulhat gazdasági helytállásunk fokozásához, a nemzetközi koo­perációban való részvételünkhöz, a népjólét emeléséhez. A vita egyik felszólalója, Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese kü­lönös súllyal emelte ki a vállalati hatékony­ság szerepét, az üzemszervezési módszerek magasabb szintre emelésének, a vállalatok fe­­lelősebb öntevékenységének fontosságát, ugyanakkor a minisztériumok jelentőségét az ágazatok koordinációjában, és egy magasabb nívójú, a gazdaságpolitika nagy céljait szem elől sosem tévesztő tervszerűség valóra váltá­sát. (Ezt szolgálta egyébként a népgazdasági tervezés korszerűsítéséről szóló javaslat is, amelyet ugyancsak a téli ülésszak emelt tör­vényre.) Ellentmondás? Egyáltalán nem. A magyar népgazdaság — a szocialista országok együttműködése, a dolgozó milliók helytál­lása, s nem utolsósorban a gazdasági reform révén —„magasabb iskolába” lépett. Miként Vályi Péter is hangsúlyozta, éppen a gazdasá­pi reform segített pontosan felismerni a ter­melési struktúra problematikus voltát, s van erőnk levonni a megfelelő következtetéseket, és eszközeink is vannak ahhoz, hogy javítsunk munkánkon, hogy országunk stabilitása, élet­ereje, nemzetközi hitele tovább erősödjék. AZ ORSZÁGGYŰLÉS vitájában felszólalt külügyminiszterünk, Péter János is. A tanács­kozáson, amely az állami költségvetést, a nép­gazdaság tervezéséről szóló törvényt tárgyalta ? Igen. E tény és a külügyminiszter beszédé­nek tartalma is azt bizonyítja: a kormány egy­­percig sem feledi és a nemzetet sem felejti el figyelmeztetni, milyen nemzetközi poli­tikai közegben végezzük mindennapi mun­kánkat. A külügyminiszter joggal hivatko­zott hazánk megnövekedett nemzetközi szere­pére, súlyára. Leonyid Brezsnyev budapesti látogatását, úgymond, a nemzetközi viszonyok­ra kedvezően ható eseményként tárgyalta a világsajtó, mindenki tudja, hogy Budapesten hangzott el a felhívás, legyen európai bizton­sági konferencia, és azt is, milyen diplomáciai erőfeszítést tett és tesz hazánk, hogy a béke, s mindenekelőtt az európai stabilitás és együttműködés megerősödjék. Volt a külügyminiszter beszédének egy szá­munkra különösen fontos szakasza, a hatá­rainkon kívül élő magyarokhoz szólt benne, imigyen: „Nem fejezhetem be külpolitikai beszá­molómat úgy, hogy a külföldön élő magya­rokhoz fűződd kapcsolatainkról is ne szól­jak. Magyarország — úgy lehet mondani — a világ egyetlen olyan országa, amelynek határain kívül az országot alkotó nemzet­ből eredően annyian élnek, amennyi eléri az ország saját lakosságának 30, sőt 40 szá­zalékát is. Ez Közép-Európa sajátságos tör­ténelmi következménye és egyúttal sajátsá­gos problémája. Határainkon túl, itt, a szomszédos országokban és a világ távolab­bi tájain élő magyarokhoz fűződő kapcso­latainkról ebben az új és nagymértékben változó világhelyzetben a következőket mondhatom: Itt, a szomszédos országok kormányai­val közösen, azokkal egyetértve és együtt is működve, kölcsönösen arra törekszünk, hogy a nemzetiségek ne elválasztó ténye­zők, hanem összekötő kapcsok legyenek a szomszédos országok között. A világ más tájain élő magyarokkal kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy a Magyar Nép­­köztársasághoz fűződő kapcsolataikkal ja­­vítóan hathatnak a nemzetközi légkörre. Azt kívánjuk, hogy új otthonunkban boldogan és környezetük megbecsülésével övezetten él­hessenek. Mi azzal, ahogyan országunk dol­gait intézzük és ahogyan a szomszédos or­szágokkal és népekkel együttműködve közös dolgaink rendezésére törekszünk, a más rendszerű országokban élő magyaroknak is meg kívánjuk könnyíteni az óhazához és a szülőföldhöz fűződő kapcsolataik ápolását.” PÉTER JÁNOS expozéja szerves része volt a költségvetési vitának. Arról volt szó, mit tesz kormányunk azért, hogy a nemzetközi felté­telek, országunk ereje révén is, kedvezőbbek legyenek a szocializmust építő Magyar Nép­­köztársaság számára. A Miért szép? pályázat újabb nyertesei Több mint két hónap telt el azóta, hogy a Magyar Hírek Miért szép? pályázatának utolsó verse is megjelent. A szerkesztőség szán­déka az volt, hogy karácsonyi számunkban lezárja a pályázatot és egyben összefoglalja eredményeit. A beérkező levelek, pályaművek száma azonban nem apad, sőt, az utóbbi hetekben még növekedett is. Mivel pályázatunkat minden megkötöttség nélkül irtuk ki, nem lenne méltányos, idő előtt befejezni. Ezért, közölve a már elolvasott és elbírált pályázatok nyerteseinek névsorát, megnyugtatjuk olvasóin­kat, hogy mindaddig, amíg az érdeklődés nem lankad, és a világ legtávolibb sarkában élő pályázók írásai el nem jutnak hozzánk, a Miért szép? pályázatot nem zárjuk le. . * Hamburger Reinhardt — Német Szövetségi Köztársaság, Peres Lász­ló — Német Szövetségi Köztársaság, Szili Ilona — Német Szövetségi Köztársaság, Schneider Gyulai Mária — Berlin (West), Hacker Eli­sabeth — Ausztria, Neukam Helene — Ausztria, Welser Rosalia — Ausztria, Csortos Mária — Olaszország, Czako M. Magdolna — Ma­rokkó, Löwy Mordechaj — Izrael, Fischer Maria — Izrael, Bálint Estevan — Brazília, Rado Georges — Brazília, dr. Albertlné — Bra­­zila, Abjanich Mary — USA, Kovach I. J. — USA, Vajánl Tóth Gyu­la — USA, Nody Louis M. D. — USA, Papp Ilona — USA, Firth Zsófia — USA, Rayna Ilona — USA, Pápay Ferdlnánd Vilmos — USA, Rosem­­berg Keller Sári — Franciaország, Edelstein Edit — Franciaország, Sarkadl Stefan — Franciaország, Farkas Jean — Franciaország, dr. Emil von Popovlcs — Norvégia, Balassa László — Ausztrália. November 25-1 számunkban a nemrég elhunyt Lengyel Meny­­hértné leánykori neve Gergő Lídiaként volt olvasható, s néhai édesapjáé Is Gergő Károly gyanánt. A helyes név: Cerő Lídia, Illetve Gerő Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom