Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-11-11 / 23. szám

f'ittAjJTL - Q-fcAoro Egy tanulmánykötet margójára KILENC TANULMÁNY jelent meg a nők helyzetéről a Magyar Nők Országos Tanácsa gondozásában. Kiadását az indokolta, hogy igen nagy az érdeklődés a nókérdés iránt. Számos intézkedést hozták „fenn” és „lenn” — a kormány, a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek —, hogy javítsák a nők életkörülményeit, hogy így kevesebb erőfeszítéssel és job­ban láthassák el családi feladataikat, élhessenek választott hivatásuknak, munkájuknak. A nők családi, társadalmi szere­péről egyre több tanulmány, közlemény lát napvilágot. Ugyanabból a tényanyagból azonban a szerzők különböző következtetéseket vonnak le és a tennivalókat is másként íté­lik meg. Egyebek között azért — mint ez. a kötet előszavában olvasható —, mert: „A társadalom folytonos mozgásban van; ennek megfelelően változnak, fejlődnek részjelenségei, mó­dosul az azok közötti kölcsönhatás. Éppen ezért a nők hely­zetét sem statikus állapotában, hanem mozgásában, fejlődé­sében, összefüggésében lehet és kell kutatni.” Egyes kutatók nem eléggé követik ezt a változást, mások pedig a társadalomból kimetszik a nőproblémát, és a hátteret figyelmen kívül hagyva vizsgálódnak. Ki a nő családi szere­pét tartja fontosabbnak, és ahhoz igyekszik bizonyító anya­got találni, ki elfelejti, hogy az anyai hivatás betöltése társa­dalmi érdek. Van, akit megelégedéssel tölt el, hogy mindaz, amit a női emancipáció előharcosai valaha is elképzeltek, nagyrészt megvalósult: egyenlőek a politikai jogok és mind­két nemnek egyenlő a joga a munkára, a művelődésre. Nem veszik észre, hogy az eredmények talaján új feszültségek, el­lentmondások jönnek létre, és ezért az egyenjogúság fogal­mának a tartalma is megváltozik. S miközben a fejlődés szin­te követeli az egyenjogúság magasabb szinten való teljesebb érvényesülését, nemcsak reális gazdasági akadályokat küz­dünk le, nem csupán az emberi gondolkodás renyheségével birkózunk meg, hanem a hagyományokkal, a megrögzött, il­letőleg újraéledő nézetekkel is harcban állunk. AZ EGYENJOGÚSÁG új értelmezéséről szólva: a felszaba­dulás után nagy vívmánynak tekintettük az egyenlő politikai jogokat, elsősorban azt, hogy a nők választók és választhatók. Létrejött egy demokratikus nőmozgalom, amelyet a nők poli­tikai előiskolájának tekintettünk. Az utóbbi évek új kérdés­­feltevése azonban, hogy a nők közéleti részvétele kívánja-e külön politikai csoportosításukat. A felelet: nem. 1945-ben a nők nagy része elmaradott volt, a feudálkapitalista társadalmi rendszerben, a fasiszta rémuralom alatt álló országban nem engedték őket a politika közelébe. 1945 óta azonban mind po­litikai, mind kulturális hátrányaik nagy részét leküzdötték, a keresőképes nők csaknem hetven százaléka munkavállaló, nagy része szervezett dolgozó, vagy szövetkezeti tag. Mind a szakszervezetekben, mind a szövetkezetekben vannak politi­kai fórumok, ahol kifejthetik nézeteiket. A háziasszonyok és a nyugdíjas nők a tanácsokban és a Hazafias Népfrontban vehetnek részt a közéletben, s végezhetnek társadalmi mun­kát. A nők élnek is ezzel a lehetőséggel. 1971-ben például az összes szakszervezeti tisztségviselő csaknem fele, mind az országgyűlési képviselők mind a tanácstagok egynegyede volt nő. Ily módon ott vannak azokban a testületekben, ahol az érdemi döntéseket hozzák és hallathatják szavukat. A Magyar Nők Országos Tanácsa csak országos szinten működik, és azokkal a feladatokkal foglalkozik, amelyek minden nőt érin­tenek szakmájára, munkakörére való tekintet nélkül. Egy-egy témát vizsgál, élemez, és javaslatokat tesz az állami és társa­dalmi szervezeteknek. A nőknek nemcsak közéleti szerepe és felelőssége lett na­gyobb, hanem több az alkalmuk is, hogy egy-egy intézkedést nemük szempontjából mérlegeljenek. (A város- és községfej­­lesztési feladatok sorrendjének megállapításakor például el­sőséget szavazhatnak az óvodának.) Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a nők sajátos érdekeinek a védelme nem csu­pán az ő feladatuk. Ez társadalmi ügy. Ez azt jelenti, hogy csak az állampolgárok többségének egyetértésével és cselek­vésével valósítható meg. A női egyenjogúság társadalmi kér­dés is, a szocialista demokrácia elengedhetetlen követelménye. Minőségi változás tehát nem csupán <a nők nagyobb részvé­tele a politika irányításában, hanem az is, hogy ennek a szo­cialista demokratizmus szempontjából növekvő a jelentősége. A politikai jogok korszerűbb felfogása azonban nem zárja ki a retrográd nézetek időnkénti felélénkülését és hatását. Olykor primitíven fogalmazzák meg a fenntartásokat, és a közélet­ből a konyhába utasítják a nőket, olykor ravaszabbul: a dön­tések szakszerűségét féltik a laikusoktól. (A laikusokon első­sorban a nőket értik.) Nincs igazuk. A nők általános művelt­sége és tájékozottsága állandóan növekszik. S ha a napirenden lévő kérdésnek nem szakemberei is, de ha érdekeltek a dön­tésben, tudják, miből származik káruk vagy hasznuk. Miként Hegel mondta: nem kell ahhoz suszternak lenni, hogy meg­­állapíthassulk, hol szorít a cipő. összegezésül: a nők egyenlő politikai jogainak felfogása és gyakorlása annyit jelent, hogy a közélet minden területén és szintjén részt vesznek a döntések előkészítésében, meghozata­lában és végrehajtásában. Hallatlan nagy eredmény ez egy olyan országban, amelynek a szocializmus építése közben kell pótolnia, amit a polgári forradalmak másutt elvégeztek, é3 hagyományok nélkül teremt demokratikus közvéleményt és személyiséget A MUNKÁRA VALÓ JOG értelmezése is változott. Kez­detben csupán azt jelentette, hogy legyen elegendő munkaal­kalom a nők száméra. Eleinte egy feminista eredetű szemlé­let is érvényesült, (amelyet a háború kényszerítő erejével is igazolni látszott), hogy a nők ugyanazokat a feladatokat el tudják látni, mint a férfiak, tehát egyazon erőkifejtésre is képesek. Az utóbbi tarthatatlansága bebizonyosodott. A nehéz fizikai munka nem való a nőknek, sőt bizonyos munkahelyi ártalmak is veszélyeztetik terhességüket, az utódok fejlődését. Ezért a Munka Törvénykönyve eltiltotta, hogy az ilyen mun­kahelyeken, munkakörökben nőket alkalmazzanak. Tilalmi lista is készült, amelyet állandóan felülvizsgálnak, mert a műszaki-technikai fejlődés megszüntethet egy ártalmat, de létrehozhat egy újat is. Ma, amikor a keresők negyvenkét százaléka nő, a munkára való jog mennyiségileg már érvényesül, így a minőségi kér­dések kerültek előtérbe. Egyebek között az, hogy mindinkább kilépjenek a hagyományos női munkák szűk köréből, és minél többen szerezzenek szakképzettséget. A tudományos és mű­szaki forradalom kibontakozásának feltétele is, hogy az álta­lános termelési kultúra magasabb szintre emelkedjék és a munka szervezése ésszerűbbé váljon. A munkára való jog korszerű fölfogása az is, hogy egyre többen azért dolgoznak, mert a munka lételemük és a hiva­tásérzet vezérli őket. Aki azonban egyedül anyai hivatásának akar élni, az azt választhassa. Az életszínvonal emelkedésé­vel, a szociálpolitikai rendszer fejlődésével, a társadalmi jut­tatások növelésével, idővel ez is megvalósítható lesz. A munkára való jog minőségi változásaként fogható fel a nők nagyobb részvétele a vezetésben. Ez még nem tekinthető kielégítőnek, holott a diplomás asszonyok és lányok száma dinamikusan nő: 1970-ben két és félszerese volt az 1980. évi­nek. A hagyományos női munkaterületek, valamint a politi­ka irányításában a nők inkább tért nyertek, mint a műszaki és a gazdasági vezető posztokon. Ott jóval kevesebben van­nak, mint szakképzettségük és rátermettségük következtében lehetnének. Sok ellenállással kell még megbirkózniuk, és erre gyakran nem vállalkoznak. A munkára való jog új értelme­zésének és gyakorlatának elengedhetetlen feltétele az, hogy a nők célszerűen éljenek művelődési jogukkal. A TÖMEGES TANULÁS feltételeit csak 1945 után terem­tették meg számukra, azelőtt kiváltság volt, ha a gimnáziu­mot elvégezhették, számos egyetemre fel sem vettek női hall­gatót. Ma a gimnáziumokban a lányok vannak többségben. 4 az egyetemi és főiskolai hallgatók 45 százalékát adják. A megalapozó műveltségre azonban gyakran nem építenek szakmát. Az általános- vagy a középiskola elvégzése után szakma nélkül állnak munkába. Az egyetemi diploma révén is kevésbé kerülnék kapcsolatba az új technikával, technoló­giával, mint a férfiak, mert a műszaki egyetemeken jóval ki­sebb az arányuk, mint az orvosin, vagy a bölcsész- és jogi ka­rokon. Konzervatív pályairányulásuk, -választásuk, nem kielégítő felkészítésük következménye is, hogy egyes értelmi­ségi pályák (a tanítói, a tanári, a gyermekorvosi, a gyógysze­részi, stb.) feminizálódnak. A női egyenjogúság új követelmé­nye tehát az, hogy az iskolákon, az egyetemeken a szakmákon és pályákon is egyenletesebben osztozzon a két nem. Miközben ilyen követelményeket támasztunk, azt sem fe­lejtjük el, hogy még ma is sok emberben kell felkelteni az elemi kulturális igényeket, egyebek között a magatartás, a kapcsolatok kultúrája és a hétköznapok esztétikája iránt. Ám ez a terjedelmében és mélységében is nagy kulturális átalaku­lás még hosszú időt kíván, mert érinti az emberi tevékenység összes tényezőjét, a társadalmi élét minden szféráját. Befejezésül: a Tanulmányok a nők helyzetéről cimű kötet (dr. Szabady Egon szerkesztette és az előszót Erdei Lászlóné, a MNOT elnöke írta), nem fogja át a női egyenjogúság teljes egészét. A szerzők sem vallanak minden tekintetben egységes nézeteket. Egyes területeken nem áll elég empirikus ismeret a rendelkezésükre, és így csak feltételezéseiket közölhetik. A kötet előszava hangsúlyozza, hogy a tanulmányok „a szerzők egyéni álláspontját tükrözik”, és további eszmecserékre kí­vánnak ösztönözni. Ezekbe az eszmecserékbe szeretnénk be­vonni olvasóinkat is, amikor visszatérünk majd egy-egy ta­nulmány ismertetésére. Kovács Judit DIVAT A FÉSZEKBEN Az Iparművészeti Vállalat kollekció­ját, az ismert iparművészek tervei alap­ján készült modelleket a Fészek Mű­vész Klubban mutatták be. Az ipar­művészek bemutatója olyan volt, mint okos és baráti divattanácsadás minden­kinek. A bemutató előtt a tévéhíradó fil­mezte a modelleket. Természetesen a legszebbeket. Elsőnek a szürke flanell téli kosztümben Mari lépett a felvevő­gép elé. Kosztümkabátjának gallérját, reverjét és zsebét szürke bársony borí­tás díszíti. A felvevőgép elé került Klári is, pa­­lackzöld-bézs diagonál mintás szövetből készült téli nadrágkosztümben. A kabát alatt hosszú ujjú, csokoládébarna puló­vert és bézs minimellényt viselt. Néz­zék meg az első képen. A bemutatóra a fiataloknak, vidám, mutatós mellénykéket terveztek, rövi­det és hosszút, boleró-vonalút és csí­pőig érőt, szőrmését, meg hímzettet, bőr­ből, szövetből. A mellény-modellek közül a legna­gyobb sikert a második képünkön lát­ható narancsszínű bőrbekecs aratta. A bekecset fehér bárányprémmel díszítet­ték. abból készült a kucsma is. Érdekes a bekecs csukásmegoldása: bőrkariká­kon áthúzott, keskeny bőrszíj. A nadrág csokoládébarna hasitott bőr, a pulóver pedig a nadrággal azonos színű, bordás­kötésű. Érdekesek voltak a kötött modellek, különösen az olasz stílusú kis kardi­gán, az ezüstlurex pettyes sötétszürke színházi ruha és halványkék lurexszá­­las bukléból tervezett, mintás esti kö­töttkabát. Az esti ruhák között is sok nadrá­­gos modellt hoztak. Nekünk a legjob­ban tetszett a harmadik képen látható, ceruzaszürke angol bársony kétsoros kosztüm, ékszergombokkal, hímzett nagy csokros selyemblúzzal. (f. b.) (MTI Bara István felv.) cA atiib MÓRICZ ZSIQMOND VERSE Kendermagot talált a veréb, s így csarált; „Egyedem, b egyedem, Megegyem? Ne egyem? Jó vón zsákba szedni, holnap elővenni! Egyedem begyedem. Betegyem? Kitegyem? Es elő a hasam, éljünk ma urasan! Egyedem, begyedem, Ne, begyem, ne, legyen!" Kürthy Hanna rajza REJTVÉNY, GYERMEKEKNEK! betCpótlás •M G Y • L A A Ö Y E A E R 1 1 á K É Z L D L N á A Z B A • E ő T• Pótoljátok az ábra hiányzó betűit az alább felsoroltakból úgy, hogy vízszinte­sen olvasva Petőfi Sándor: Szeptember végén című versének első két sorát kapjá­tok eredményül. AAABESFOO GIKKKLLLMN NNO0RRTTV V Y. „'Itptó XB1QB ZB 8JJ9/ÍU B laptQZ 'XOStUlA ttJatf b uaqAStöA b XBUtpfU S?w‘ HÍMZETT FALVÉDÖ Nagyon mutatós a mozaik hatású hímzett falvédő. Min­táját párna készítésére Is fel­használhatjuk. Hozzávalók: nagy lyukú kongré-anyag és vastag gyap­júfonal. Színösszetétel ajánla­tunk: világoszöld, sötétzöld, világoskék, középkék és sárga. A leszámolható rajz szerint laposöltésset készítjük, a fo­nalat 2—16 lyukon keresztül vezetjük, Így nagy öltései miatt gyorsan készül. Klott­­anyaggal béleljük, * Receptek CSIRKEJAVA-LEVES. Egy jókora tyúk, esetleg pulyka mellét kicsontozzuk, és a húst megdarálva összegyúrjuk egy tejben áztatott zsemlével, egy egész tojással, egy kis reszelt sárgarépával, petrezselyemgyökérrel és zellerrel. Sóval, tö­rött borssal ízesítjük és cipót formálunk belőle. Közben egy evőkanállal zsíron megfonnyasztunk egy kis fej apróra vágott hagymát, megpirítunk benne egy csomó apróra vágott leves­­zöldséget, és késhegynyi pirospaprikával, szemes borssal, kö­ménnyel, körömnyi babérlevéllel és paradicsomlével Ízesít­jük. 1 liter vizet öntünk hozzá, belerakjuk az aprólékját, a mellcsontját és a húscipót gyorsfőzőedénybe, lezárjuk és a csirke nagyságától függően főzzük. Ezt úgy számítjuk ki, hogy a fiatalabb állatnál félkilónként 10, öregebbnél fél kilóként 15 percig forraljuk. Ezután kinyitjuk, beleadunk 30 deka koc­kára vágott nyers burgonyát, amivel még 6 percig főzzük. HORTOBÁGYI ROSTÉLYOS. Egy kiló felszeletelt és jól kivert marhafelsált besózunk és lisztben megmártunk. Két evőkanál zsírt olvasztunk, a hússzeleteket pirosra sütjük ben­ne. majd egy tányérra szedjük őket. Zsírjában megpirítunk egy nagy fej apróra vágott hagymát, beledobunk egy csomó zöldpaprikát, egy paradicsomot (télen lecsókonzervvel helyet­tesítjük), és egy gerezd fokhagymával, kevés köménnyel és majoránnával ízesítve visszatesszük a szeleteket az edénybe. Két deci vízzel leöntve az edényt lezárjuk, és 20 percig for­raljuk. Tálalásnál mindegyik rostélyosszeletre 1—1 jókora daragaluskát teszünk. VADDISZNÖSZELET KUCSMAGOMBAVAL. 1 kiló vad­disznó vesepecsenyét vagy karajt (kicsontozva) szeletekre vá­gunk, húsverőkalapáccsal kiverjük, és besózzuk. Egy kevés forró zsírban sütjük ki a szeletek mindkét oldalát. A világos­pirosra sült szeletkéket a serpenyőből egy lábosba tesszük. A serpenyőben maradt zsírban világosra pirítunk egy fej reszelt hagymát, meghintjük 1 deka paprikával és egy késhegynyi borssal, és puhára párolunk benne 25 deka szeletekre vágott kucsmagombát. Amikor a gomba megpuhult, rátesszük a hús­szeletekre, és néhány percig együtt pároljuk. Rizskörettel tá­laljuk. GESZTENYÉS ALAGÚT. Fél kiló gesztenyemasszát 10 deka vajjal és néhány kanál rummal simára kikeverünk, és ujjnyi vastagon vizezett papírral bélelt őzgerincformába simítsuk úgy, hogy az oldalán is legyen. 3 deci tejszínt ízlés szerint édesítünk, állandóan kevergetve felforralunk, majd nagyon hidegre hűtve, kemény habbá verjük (így nem esik össze és nem ereszt vizet). A habot a gesztenyével bélelt üregbe tölt­jük, és az egészet lefedjük egy vékony piskótalappal, vagy sűrűn egymás mellé rakott babapiskóta-szeletekkel. Hideg helyen 1—2 órát állni hagyjuk, majd az egészet tálra borítva, lehúzzuk róla a papírt, vizes késsel elsimítjuk, és bevonjuk keserűcsokoládé öntettel. (Két evőkanál kakaót sűrűre főzünk 2 evőkanálnyi cukorral és nagyon kevés vízzel, majd a tűzről levéve, de még melegen, beleadunk 3 deka vajat.) X

Next

/
Oldalképek
Tartalom