Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-11-11 / 23. szám
PORTRÉ ECKHARDT TIBORRÓL Horthy Mikló« é* Bethlen István titkos iratai a politikus pályájáról Eckhardt Tibor 1918-ig Torda-Aranyos megye egyik járásának főszolgabírája volt. Az ellenforradalom idején a Horthyt körülvevő Gömbös—Kozma csoport, a mellékkormány egyik legbefolyásosabb tagjaként ismerte meg a magyar politikai élet. 1920. május 15-én Grotz Gusztáv bécsi magyar követ által kiadott hamis útlevéllel Budapestre jött Bauer ezredes, Ludendorffnak — az első világháború alatt a német nagyvezérkar egyik legtekintélyesebb vezetőjének — megbízottja, és vele tartott a német titkos katonai alakulatok egyik vezetője, Kanzler, valamint Gustav von Karh, a későbbi bajor miniszterelnök. Az volt a feladatuk, hogy Horthyval és bizalmasaival ismertessék a Ludendorff által kidolgozott és a német katonatisztek titkos értekezletén megtárgyalt tervet. Eszerint német katonatisztek Magyarországon kapnának titkosan kiképzést és fegyvereket egy Ausztriában végrehajtandó ellenforradalmi akcióhoz. Ausztria lerohanása után, innen kiindulva a most már szintén ellenforradalmi Ausztria, Magyarországgal és Bajorországgal együtt, Csehszlováklát támadná meg. A poroszországi szociáldemokraták elleni akcióval, Ludendorff katonai diktatúrájának kikiáltásával zárult volna a német ellenforradalom. Ezzel egy időben Oroszországban is ellenforradalmat szándékoztak volna csinálni, amelyhez Magyarország hamis rubelek gyártásával járult volna hozzá. A terv további részében az ellenforradalmi Németország Oroszország és Magyarország antant elleni együttes hadüzenete szerepelt, és végül a háború eredményeként Európa térképének újjárendezése. Az 1914-es háború befejezése után a megvert német militarizmus és a magyar szélsőjobboldal első nagyszabású összeesküvésénél ott találjuk Eckhardt Tibort. A tervről Bauer és Kanzler 1920. május 16-án a legvérengzőbb tisztikülönítmény parancsnokával, Prónay Pál őrnaggyal tárgyalt, másnap pedig Eckhardt Tiborral és Gömbös Gyulával. Ezután fogadta az urakat Horthy Miklós. 1920—21-ben Eckhardt Tibor a sajtócenzúra irányítójaként Magyarország sajtódiktátora. A Gömbös-csoportból Eckhardt Tibor tartotta a kapcsolatot az olasz fasiszta vezetőkkel, majd a fiatal hitlerista mozgalommal Kurt Lwdecke, Hitler római megbízottja útján. 1921 elején egy nyomdászsztrájk után hosszú, átfogó terveket tartalmazó javaslatot készített minden sztrájkmozgalom elfojtására, és a polgári társadalom radikális átszervezésére. „A közelmúltban lezajlott nyomdászsztrájk nyilvánvalóvá tette — írta memorandumában —, hogy Magyarország polgári társadalma a nemzetközi szociáldemokrácia esetleges forradalmi hajlamú kísérletezésével szemben kellőképpen felszerelve nincsen ...” Horthy fővezérsége még Siófokon tervbe vette a sztrájkellenes szervezet felállítását és Eckhardt szerint a fővezérség fennmaradásával e szervezkedési folyamat be is fejeződött volna. „Az akció felújítása során ennek sikere érdekében feltétlen szükséges tehát egy központi szerv létesítése, mely legalábbis kormánybiztosi,., hatáskörrel központilag szervezi és irányítja az egész munkát. A tervbe vett sztrájkellenes alakulásoknak részben polgári, részben azonban katonai jellegűeknek kellene lenniük és az irányítással megbízott vezetőnek bizonyos fokig vezérkari munkát is keli végeznie." Eckhardt az ország gazdasági életét három kategóriába sorolta: 1, közművek, hírközlőszervek, szénbányák, vasút, 2. nyomdák, közúti vállalatok, lakosságot ellátó élelmezési üzemek, . 3. minden olyan iparág, üzem, intézmény, amely az előző kategóriában nincs felsorolva. Az első kategória sztrájk esetén „.,. haladéktalanul katonai fegyelem és büntetőszabályok hatálya alá vonandó és katonai vezetés alá helyezendő.. ,A nélkülözhetetlen alkalmazottaknak katonai munkásosztagokba való azonnali behívása előkészítendő, a megfelelő katonai vezetésre kiképzendők és nyilvántgrtandók, és a szükséges intézkedések ,a mozgósítási utasításnak megfelelő módon sürgősen elkészítendők”. A második kategóriában érintett iparágak munkásainak sztrájkja ellen félkatonai szervezeteket és a „nemzeti alapon” álló egyesületeket kívánta felvonultatni. A memorandumban megjelölt harmadik kategória vállalatainak, üzemeinek folyamatos termelését nem kívülről, hanem az üzemek saját erőivel belülről akarta biztosítani. Eckhardt tervezete Magyarországon talán az első átfogó fasiszta jellegű államszervezési kísérlet. Amikor 1923-ban Bethlen kiszorította a kormánypártból Gömböst és Eckhardtot, ők alakították meg az első magyar fasiszta pártot, a Magyar Fajvédő Pártot. Az ellenforradalom legvadabb és legszélsőségesebb „társadalmi” szervezetének, az Ébredő Magyarok Egyesületének 1923-tól 1927-ig Eckhadrt Tibor volt ez elnöke. A Fajvédő Párt megalakulása után igénybe vette a paraszt-demagógia eszközeit is, de sok hitelre nem talált a magyar falvakban. Nagyatádi Szabó Istvánt, a Kisgazdapárt vezetőjét Eokhardt barátai, a különítmények vezetői 1919 őszén ugyanúgy meg akarták gyilkolni, mint a Szociáldemokrata Párt vezetőjét, Somogyi Bélát. A parasztvezető elnémítására az ellenforradalom vezetői más módszereket eszeltek ki. Nagyatádit titkára, Esküdt Lajos útján panamákba keverték bele és ezen az úton próbálták politikailag megsemmisíteni, de legalábbis a kezükben tartani. Esküdt Lajost 1922 májusában kiengedték a börtönből, de a vádat fenntartották ellene. 1922 őszén Eckhardt Tibor egyik legszorosabb politikai barátja, Ulain Ferenc ügyvéd Bethlen István kérésére elvállalta Esküdt védelmét. Ekkor tehát még mindig együtt szövik a szálakat az Eckhardtcsoport és Bethlen — a kisgazda Nagyatádi ellen. Az Esküdt—-Nagyatádi-ügy új jelentőségre tett szert 1923—1924-ben. Bethlen le akarta szerelni az 1920. évi semmit sem nyújtó földreformtörvény miatt állandóan növekvő elégedetlenséget és ezért új földreformtörvényt készített elő. Nagyatádi, aki 1923 májusában beterjesztette a törvényjavaslatot, elmondta, hogy a földreform céljaira eddig az ország művelés alatt álló területének mindössze 1%-át vették igénybe. A törvényjavaslat tárgyalását egy évig húzták. Bethlenék ezalatt a parlamenten kívül, a kulisszák mögött mindent elkövettek Nagyatádi zsarolására. 1924 januárjában újból letartóztatták Esküdt Lajost. Erre az időre azonban Bethlen s a Gömbös—Eckhardt csoport között az 1923. évi szakítás után kiéleződött a viszony, és Ulain most már megpróbálta Bethlen ellen is kihasználni azt, amit a Nagyatádi—Esküdt-ügyben megtudott. A kiélezett politikai harcban azonban a döntő pillanatban ő és elvbarátai Bethlent támogatták. 1924. október 31-én váratlanul meghalt Nagyatádi Szabó István. 1924. november 26-án az Esküdt-ügyben a bíróság előtt vallomást tett Bethlen István is. 1924. november 28-án a nemzetgyűlés ülésén Györky Imre, szociáldemokrata képviselő újból felvetette az Esküdt-panama ügyét. Felszólalása során, amikor kijelentette, hogy Bethlen István a ^bíróság előtt az Esküdt-ügyben hamis vallomást tett — mielőtt bizonyíthatta volna állításait —, a nemzetgyűlés elnöke megvonta tőle a szót, és először Györkyt, majd óriási botrányok közepette még 14 ellenzéki képviselőt erőszakkal eltávolítottak az ülésteremből. „Arra a kérdésre — ez olvasható a Bethlen István titkos iratai című munka egyik iratában —, hogy Ulain Ferenc a nemzetgyűlés 1924. november 24-i ülésén, mikor az Esküdt-ügy következtében óriási botrányok keletkeztek, miért nem mondotta meg nyíltan azt, hogy Bethlen István gróf az Esküdt-ügyben abban a tekintetben is hamis vallomást tett, hogy letagadta az Esküdttel folytatott tárgyalásokat, azt válaszolta, hogy ő azzal a szilárd elhatározással ment a parlamentbe, hogy mindezt nyíltan el fogja mondani, azonban politikai barátainak közbelépésére taktikai okokból később e szándékától mégis elállott”. Ezalatt a nemzetgyűlés bizottságai 92 módosítást hajtottak végre az amúgy is jelentéktelen javaslatokat tartalmazó új földreformtörvényen, és az így elfogadott új törvénnyel az ellenforradalmi rendszer több mint tíz évre levette a parlament napirendjéről a földreformkérdést. A Fajvédő Pártnak az 1926-os választásokon elszenvedett csúfos bukása után Gömbös 1927-ben kiegyezett Bethlennel, Gömbös megkapta a honvédelmi államtitkárságot, majd honvédelmi miniszter lett, a Fajvédő Párt pedig feloszlott. Eokhardt Tibornak a kormány részéről semmi zsírosabb stallum nem jutott. A Bethlen által a 20-as évek elején a kormánypártba beolvasztott Kisgazdapárt 1931-ben, a gazdasági válság mélypontján Újjáalakult. Eckhardt Tibor elvállalta a párt elnökségét. Az ellenzéki kisgazdapárt azonban csak 1938-ban mert először újból részletes földreformjavaslatot kidolgozni. A javaslat szerzője: Eckhardt Tibor. A reform 3 millió hold föld kisajátítását vette tervbe. „Ügy érzem — írta a tervezetben Eckhardt Tibor —, utolsó kísérlet történik most arra, hogy a fejlődésükben visszamaradt földbirtok problémái a magántulajdon elveinek a tiszteletben tartásával felfordulás nélkül rendeztessenek... Országunkban a nagybirtok képviseli úgyszólván kizárólag a keresztény nagytőkét, az ipari és bankvagyon viszont jórészt zsidó, sőt bizonyos mértékig külföldi nagykapitalista kezekben összpontosul. Igazságosabb, de a külföld számára is érthetőbb, ha a rendezés együttesen történnék meg, de előnyösebb a magyar nagybirtokban fekvő keresztény tőke szempontjából is, mely ebben az esetben talán utoljára teljes értékben átmentheti magát.” Javaslatának alapgondolatát maga Eckhardt a következőképpen fogalmazta meg: „... a politikai és gazdasági túlhatalmat jelentő zsidó részvényvagyon kötvényekkel való méltányos kártalanítás ellenében átengedi helyét a nagybirtokban heverő és onnan most részben kivonuló magyar nagytőkének. A magyar nagybirtokos-társadalom ingatlanai teljes értékét fejlődőképes és virágzó részvénytársaságok részvényeiben kaphatja meg ... Nemcsak nem ellenszenves, de örömünnepe volna az országnak, ha az Eszterházy család 400 000 holdjának legalább egy részét a föld felszínéről levinné a föld alá és pl. a Magyar Alt. Kőszénbánya részvényeivel cserélné fel... A paraszt fogja megfizetni — írta szó szerint Eckhardt — annak a kötvénynek a kamatát és törlesztését, amely a zsidó részvény- és banktőke jelenlegi urainak méltányos kártérítés fejében jár.” A magyar nagybirtokot azonban súlyos adósságok is terhelték. Mi lesz ezekkel? „A paraszt fizeti meg azt is.” Az adósságok váltói Eckhardt szerint „kötvényesíttetnének, és a kötvények kamatainak és törlesztési részleteinek a rendszeres fizetésére a felparcellázandó birtokrész új tulajdonosa köteleztetnék, A hitelintézet nem jár rosszul, ha egy immobil adós helyébe sok fizetőképes kis adóst helyettesít be: a fedezet pedig értékében is megjavul a feldarabolás révén, mert a nagybirtok értéke 30%-kal emelkedik, ha kis birtoktestekre daraboltatik fel”. Akkor 1938-at írtak. A második világháború előtt talán az utolsó lehetőség kínálkozott a legégetőbb magyar társadalmi kérdés megoldására. A mágnásokkal „szembenálló” dzsentri-politikus — ellenzéki pozícióból is — javaslatában ekkor csak arra lát alkalmat, hogy a magyar mágnások, földesurak megszabaduljanak adósságaiktól és átmentsék vagyonukat, és mindezt a magyar parasztság rovására. A reformjavaslat teljesen irreális volt egyébként, mert ilyen terheket az új parasztgazdaságok természetesen nem bírtak volna. És ezt bizonyára tudta a javaslat szerzője is. Ez a memorandum Eckhardt Tibor itthoni politikájának teljes csődjét bizonyítja. És mert a magyar kormányok még ennyire sem voltak hajlandók a magyar földkérdéssel foglalkozni, e tervezet problematikája mögött már a második világháború előestéjén előrevetíti árnyékát a magyar uralkodó osztályok egész későbbi politikájának csődje. Ide torkollott a legenyhébb földreform makacs elutasítása, az antidemokratikus politikai berendezkedéshez való gőgös ragaszkodás évtizedeinek politikája. Ez az „úri” politika volt „a magyar átok”. A magyar nép, mely az utolsó száz esztendőben a nagy európai forradalmak fellendülése idején mindig az élen haladt — 1848—49-ben csakúgy, mint 1918—19-ben —, 1944-ben e politika miatt nem tudta kezébe ragadni önnön sorsának intézését. Csak ily mértékkel mérhetjük a hagyományos magyar uralkodó osztályok történelmi felelősségét. Színál Miklós Magyar szobarészlet a XVII. századból A gondolat — hogy legyen — szinte együtt született a magyar ipar életigényével. A kossuthi eszme nyomán — ipar nélkül félkarú óriás a nemzet — az ipar megteremtésére felbuzduló akarat korszerű termékeket kívánt, s szépet is, miként az Európa nyugati országaiban akkortájt már mindennapos volt. De jött a szabadságharc, s aztán a bukás. Megmaradni, ez lett a nemzet számára a kor parancsa, másra gondolni hiú ábránd volt. Ám csak ideig-órálg. Mert az életerő, a történelmi változások, a fejlődés újra célként tűzte a magyarság elé: ipart. S vele a tőle el nem választhatót: jó minőséget, szépet. Römer Flóris nevéhez fűződik a kezdeményezés, Keleti Károlyéhoz a tettrekészség, a „tűz szítása’’. S az 1872. szeptember 10-i országgyűlés ötvenezer forintot szavaz meg — kipótolva a társadalmi gyűjtést —, hogy létrejöjjön a Mű- és Iparmúzeum. Így kezdődött. Az 1873. évi bécsi világkiállításon vásárolt tárgyaktól, a Nemzeti Múzeum átadott értékes kincseitől, a Xantus-gyűjteményen át a Lechner Ödön tervezte palotába Engelsz József: lletla, terplftsztlka (réz és zománc) (Esztergály Kéve felvételei) költözésig, Radisics Jenő igazgató szervezőkészségét, lelkesedését egy percig se feledve, háborúra, pusztításra is emlékezve, aztán az Eszterházy-kincstár, Hopp Ferenc, Kner Imre és mások hagyatékáról szólva, a műfajok szerinti szétválasztást és gazdagodást, a felszabadulás után megháromszorozódott kincseket említve jutunk el a máig, és szálunk végre a nagy évfordulóról, a centenáriumról, amelyet századok értékeinek bemutatásával, a kortárs-alkotások közszemlére tételével ünnepel a múzeum, még szélesebbre tárva kapuit a közönség előtt, még inkább dokumentálva, hogy nem holt tárgyak őrzője, hanem tanító, összefüggések magyarázója, szépségre és új tettekre serkentő. Képeink az évforduló alkalmából megnyílt kiállítás néhány szép darabját mutatják be. Varga Miklós ötvós-resturátor által ú]]áteremtett aranyozott molnár céh-edény
