Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-09-30 / 20. szám

K&tk&t HAMÜs

LosonczL Pál, az Elnöki Tanács elnöke szeptember 13-án látogatást tett Csongrád megyében, {Utol ipari üzemeket és termelőszövetkezeteket látogatott meg. Képünk Hódmezővásárhelyen készült

(MTI felv.)*

Dózsa György születésének ötszázadik évfordulója tiszteletére magyar és külföldi történészek négy napon át tanácskoztak a Tudományos Akadémián Középkelet-Európa XVI. és XVII. századi parasztmozgalmairól.

*

25 évvel ezelőtt jelent meg az Előre című romániai magyar nyelvű napilap első példányszáma. A negyedszázados jubileum alkalmából a román sajtó jókívánságait tolmácsolta az Előre szerkesztőségi gárdájának.

*

Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese szeptember 15-én este a tévéfórumon válaszolt a nézők telefonon beérkezett, valamint az Egyesült Izzó és más vállalatok munkásainak, mérnökeinek, közgazdászainak a helyszínen — az Izzó kultúrtermében — elhangzott kérdéseire. A napirenden a külkereskedelem, a nemzetközi műszaki-gazdasági együttműködés kérdései szerepeltek.

*

Háromtagú magyar küldöttség utazott Sao Paulába, a brazil szövetségi kormány meghívására, hogy részt vegyen a Brazília függetlenségének 150. évfordulója alkalmából megrendezett „Brazil export 72” című kiállítást megnyitó ünnepségen.

*

Magyar műemlékeket és műemlékvédelmet bemutató fotókiállítás nyílt meg Firenzében. Dr. Merényi Ferenc, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelfiség Igazgatója meghívott olasz és kUlfóldl szakemberek elótt előadást tartott „A műemlékvédelem száz éve Magyarországon” címmel.

*

Az aradi vértanúk egyikének, Pöltenberg Ernő lovastábornoknak feleségéhez írt, francia nyelvű búcsúlevelét találták meg a csehszlovákiai Komáromban. A búcsúlevél hitelességét a keltezés — 1849. október 5. —, a feltöretlen pecsét és az aláírás igazolja.

*

A Pen-emlékérmét nyújtotta át Boldizsár Iván elnök a Magyar Pen Klub közgyűlésén Edwin Morgannak. A skót költő József Attila, Kassák Lajos, Garai Gábor, Vas István, Weöres Sándor és más magyar költők verseit fordította.

Érdekes gyűjteménnyel gyarapodott a Széchényi Könyvtár. Tábori Pál a könyvtárnak ajándékozta néhai édesapjának, Tábori Kornélnak, a századunk elején élt írónak a hagyatékát: mintegy tízezer, túlnyomórészt irodalmi vonatkozású levelet, régi újságokat, korabeli képeket, karikatúrákat és több ezer könyvet.

*

Magyar—perui hitelmegállapodást írtak alá Budapesten. Ennek alapján hazánk harmincmillió dollár hitelt nyújt, illetve ilyen értékben szállít Perunak a többi között gépipari berendezéseket, erőművi felszereléseket, kórházi berendezéseket. Magyarország Perutól az állattenyésztés fejlesztéséhez hallisztet és más termékeket vásárolt.

*

Keres Emil, a Thália Színház igazgatója megbízást kapott az Irodalmi Színpad vezetésére is.

A budapesti első borvilágversenyen izgalmas boraukciót tartottak. Az aukció sztárja az 1875- ös évjáratiKtokaji aszú volt, tartós licitálás után 248 dollárért került egy svájci cég birtokába.

■*

Száz éve született a Mama, Pőcze Borbála, József Attila édesanyja.

*

Thúrzó Gábor Záróra című darabjával nyit a huszadik évadjába lépő Magyar Területi Színház a csehszlovákiai Komáromban.

*

Elkészült első nemzeti parkunk, a Hortobágyi Nemzeti Park terve. 48 000 kataszteri holdja egyszerre sok ezer kirándulónak, turistának nyújt majd felüdülést.

*

Országos diákparlamentre készülődnek a középiskolás fiatalok, immár negyedik alkalommal.

*

Németh László Iszony című regényének holland fordítását közös kiadásban jelentette meg az utrechti Hét Karveel N. V. és az antwerpeni N. V. Standaard Boekhandel cég. S egy másik közös kiadásban megjelent mű: László Gyula A népvándorláskor művészete Magyarországon című munkája francia nyelven a budapesti Corvina és a párizsi Editions Cercle d’Art gondozásában látott napvilágot, az UNESCO támogatásával.

*

Meghalt Bársony Dóra, ,az Operaház örökös tagja. Hosszú ideig ő énekelte a Carmen címszerepét, a Bánk bán Gertrudisát, Delilát, Amnerist s még sok opera nevezetes szerepét. Évtizedekkel ezelőtt vonult nyugalomba, 83 éves volt.

*

Szabó Magda és Szobotka Tibor író az Iowa Egyetem meghívására hathónapos amerikai tanulmányútra indul.

*

Dán filmhét volt szeptemberben Budapesten, a két évvel ezelőtt Koppenhágában megrendezett magyar filmhét viszonzásaként. Az eseményre dán filmküldöttség is érkezett fővárosunkba.

4 „Miért szép” pályázat nyertesei

Mr. John Néző — USA, A. Benner — USA, Clára Kátai — USA, A. Robán — USA, Margit Jakab — USA, Anna Kormány — Ausztria, Rosalia Welser — Ausztria, Elsa Türk — Svájc, Ottó Ernst — Német Szövetségi Köztársaság, Béla Lajos — Német Szövetségi Köztársaság, I. Babők — Uruguay, Illés Skallák — Brazília, Dr. J. Gáti — Brazília, György Radó — Brazília, Ferenc Baján — Svédország, Thyssan Turbéki — Hollandia, Zoltán Kiss — Kanada, Frank Major — Kanada, dr. Ferenc Halász — Izrael, Tibor Kuks — Izrael, József Bijácsl — Ausztrália, Magda Bozic — Ausztrália, Bella Oser — Ausztrália, András Berkó — Ausztrália, Gizella G. Takáts — Csehszlovákia, Milka Klojenlk — Jugoszlávia. Ismételten felhívjuk pályázóink szives figyelmét, hogy pontos és olvasható elmet és nevet írjanak levelükben, mert ezzel Is segítenek kiküszöbölni a félreértések és elírások lehetőségét.

Tamási Áron születésének 75. évfordulója tiszteletére emlékkiállítást nyitott a Petőfi Irodalmi Múzeum, szeptember 30-án. Képeinken a meghívó illusztrációi, Tamási Áron életművének kedves, felejthetetlen alakjai

Az Egri Dohánygyárban megkezdték a Golden Smart osztrák cigaretta gyártását. Az osztrák dohányjövedék a receptúrón kívül rendelkezésre bocsátotta a gyártó gépsort és a szükséges csomagolóanyagokat is.

* '

A magyar építőipar Is bemutatta a lakásépítési programja fejlesztésében elért eredményeit a santiagói nemzetközi lakásépítési kiállításon. A chilei kormány meghívására Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszterünk is Santlagóba utazott, és részt vett az elnök dlszebédjén.

*

Száz esztendeje hunyt el Déryné, Jászberény szülötte. Emlékére városa színháztörténeti kiállítást rendezett. Miskolc is megemlékezett a nagy magyar színésznőről, aki itt írta híres naplóját, és innen kísérték ki a Szent Anna temetőbe.

*

A szentendrei múzeum új szárnyában megnyílt a Ferenczy család — Ferenczy Károly és gyermekei: Béni és Noémi — munkáinak állandó kiállítása.

*

Kiskunlacháza megünnepelte fennállásának 700. évfordulóját. A község neve először egy 1272-ben írott kiváltságlevélben szerepel.

*

A budapesi pincérek ügyességi versenyét rendezték meg a Margitszigeten. Tíz csapat 30 versenyzője állt rajthoz, hogy száz méteteres távon, tíz méterenként akadályok leküzdésével, három deci vizet tartalmazó poharat tálcán egyensúlyozva érjen célba, s ez volt még csak a kezdet...

*

A Nemzetközi Zsidó Nőkongresszus tanácsa (Council of Jewish Woman ICW) Torontóban a budapesti származású dr. Rosa de Herczeget választotta elnökévé.

*

Japánban vendégszerepei Szabó Csilla zongoraművésznő és Kocsis Albert hegedűművész. 15 hangversenyt adnak Bach, Beethoven, Brahms, Bartók, Liszt és Kodály műveiből.

*

Átadták a forgalomnak az M 7-es autópálya új szakaszát, Törökbálint és Martonvásár között. A kétszer két nyomtávú autópálya 16.2 kilométer hosszú, építése 275 millió forintba került.

*

Csoóri Sándor író és Kosa Ferenc filmrendező Hollandiába utazik, az ottani Mikes Kelemen Kör meghívására. Előadásokat tartanak irodalmunkról és filmművészetünkről, továbbá levetítik a Tízezer nap és az ítélet című filmeket is.

*

Pál Lénárd akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója Washingtonban mint a Nemzetközi Fizikai Unió alelnöke részt vett a szervezet közgyűlésén, és — az Egyesült Államok tudományos akadémiája és a Magyar Tudományos Akadémia közötti egyezmény alapján — látogatást tett az USA több kutatóintézetében.

*

Vasdiplomával tüntették ki Balassa Imrét, a 86 éves zeneesztétát és kritikust. Az idős zenetudós ma Is tevékenykedik, eddig négyezer előadást tartott országszerte a komoly zene népszerűsítése érdekében. Ugyancsak hasonló, ritka kitüntetést nyújtott át a Műszaki Egyetem vezetősége a 89 éves Vértessy Vilmos Istvánnak. a kiváló szakember — 65 évvel ezelőtt szerezte meg diplomáját — Balatonfüreden él.

*

Az Operaház balett-társulata október végén fellép a bordeaux-i ünnepi magyar héten: a többi közt Bartók táncjátékait mutatják be.

*

Üj revüszinház nyílik meg Budapesten, az Akácfa utcában. A Maxim Varieté magyar és külföldi előadók közreműködésével naponta két előadást tart.

A magyar városfejlődés jellegzetes vonásai

Platon és Arisztotelész gyakran bírálta Athént túlzsúfoltságáért, züllöttségéért, egyáltalán nagyvárosi mivoltáért, és Spártát állította példaképül, mint a tiszta, falusi erények városát. A történelem azonban e bírálattal nem sokat törődött. Athén kulturális emlékei ma is lenyűgözik a látogatót, és helyén ma is város áll míg Spártából nem maradt semmi. Mi egy város optimális nagysága? Mekkora legyen az ideális város? Annak idején Campanella és Fourier hosszú számításokat végzett arról, hogy hány lakója legyen egy közösségnek, amely sem nem túl nagy, sem nem túl kicsi. Számításaikat ugyancsak belepte az évszázad pora. A kérdéssel azonban mind fenyegetőbb méretekben korunknak is szembe kell néznie.

Mi a különbség a „városodás” és a „városiasodás” fogalma között? Mit jelent pontosan a „túlurbanizáció” és az „aluiurbanizáltság”? Milyen kapcsolat áll fenn egy város ipari ^fejlődése és infrastruktúrális fejlettsége között? Egyebek mellett ezek a kérdések szerepelnek abban a vitában, amelynek címét így fogalmazhatnánk meg: Milyen okok késleltették a magyar városfejlődést, és ennek milyen társadalmi következményei vannak.

A vita a Valóság című folyóirat hasábjain bontakozott ki Berend T. Iván, valamint Komád György és Szelényi Iván tanulmányait követően. Berend, mint historikus, a történelmi adottságokból kiindulva rámutat arra, hogy amíg az európai kontinens nyugati felén a XVIII. század fordulójától lejátszódó ipari forradalom rendkívül meggyorsította a városfejlődést, addig Kelet-Európábán, beleértve hazánkat is, csak a XIX. század utolsó harmadában beszélhetünk urbanizációs fordulatról. A magyarországi helyzetet többi között az jellemezte, hogy 1870-ben a 15,5 millió lakosból mindössze 1,1 millió, vagyis 7 százalék élt városban. Az 1910. népszámlálás még mindig csak 3 millió városi lakost talált, s ennek is egyharmada az egyedüli európai ütemben fejlődő fővárosban, Budapesten élt.

A nagy változás a felszabadulást követő negyedszázadban bontakozott ki párhuzamosan az iparosítással. A városok népessége 1949-ben az ország lakosságának valamivel több mint egyharmadát tette ki, 1970-ben pedig már a felét. A folyamatban továbbra is jellegzetes szerepet játszott Budapest. A munkába bevont tömegek legnagyobb része, 54 százaléka is itt, illetve a környéken talált alkalmazást. A budapesti agglomeráció (népességi felhalmozódás) lakosságszáma 1970-re 2,3 millióra nőtt. Az urbanizáció előrehaladásának másik legfőbb színtere öt vidéki nagyváros: Miskolc, Debrecen, Szeged. Pécs, Győr. A továbbiakban Berend megállapítja, hogy a városok számszerű fejlődése, terebélyesedése vagyis a „városodás” együtt járt a városok valódi városi jellegének, a „városiasodásnak” fejlődésével. A kettő együtt járt, de mégsem tartott lépést. Közismerten lemaradt a lakásépítés, a közművesítés, a tömegközlekedés (Budapest csaknem ezer kilométer hosszúságú tömegközlekedési hálózatán naponta 4 millió utas utazik). Ellentmondás keletkezett tehát, ami megmutatkozott abban is, hogy városainkban nem ment végbe a fejlett ipari országokra jellemző „szolgáltatási robbanás”. Ugyanakkor megjelentek az urbanizáció modern betegségei, a légszennyezettség, a zajártalom, a vízszennyezés, a közlekedési zsúfoltság.

Konrád György és Szelényi Iván tanulmánya még mélyebbre ás az ok-okozati halmazatban, és abból indul ki, hogy a magyar urbanizáció nem túlságos gyorsaságával, hanem éppen ellenkezőleg, viszonylagos lassúságával okoz társadalmi feszültségeket. Az iparosodás üteme ugyanis jelentősen megelőzte a városiasodásét, a városokban jóval nagyobb ütemben növekszik a munkahelyek száma, mint a városi lakásférőhelyeké. összehasonlítva a fejlődő országokkal, ahol az ipari beruházások szintje alacsony, s így „túlurbanizáltsági” állapot jön létre, nálunk és általában Kelet-Európábán, „alulúrbanizációról” beszélhetünk, mivel a siettetett ipari fejlődés az infrastruktúra rovására történt. A két szerző statisztikai adatelemzései szerint a magyar városok népessége a múlt század végén gyorsabb ütemben növekedett, mint az elmúlt negyedszázadban, amikor is a lakosság egynegyeddel szaporodott, viszont nőtt az olló két szárának távolsága az iparosodás üteme és a városiasodás üteme között.

Számításaik szerint lakás- és kommunális-ellátásunk színvonala 30 százalékkal alacsonyabb mint amilyen ellátást általános gazdasági fejlettségünk indokolna. Ennek következtében Budapest és a nagy ipari centrumok körzetében kialakult a falun lakó és városban dolgozó ember típusa. Vonatkozik ez különösen a falusi fiatalságra, amelynek jóval több mint fele nem a lakóhelyén dolgozik. Ugyanakkor jó érzékkel mutatnak rá arra, hogy a mozgékony és a piaci lehetőségeket meglepő gyorsasággal kihasználó termelőszövetkezeti melléküzemágak valami új, sajátos társadalmi képződmény kialakulását segítik elő. Nemcsak lefékezik a városba áramlást, hanem ellentétes irányú folyamatot indítanak el. A jó kereseti lehetőségek következtében a falun fellendült a lakásépítés, s ennek következtében a két szobás vagy ennél nagyobb lakások aránya a falun 55 százalék, Budapesten pedig 51 százalék.

Megvizsgálták azt a kérdést is, hogy lehet-e egyenlő ütemben fejleszteni az ország különböző városait, illetve vidékeit. Végkövetkeztetésük szerint egyes tervezők egyenlősítési szándéka ellentmondásba kerül a gazdasági fejlődés törvényszerűségeivel. „Az egyenletes fejlesztés elvi lehetetlenség — mondják —, körülbelül úgy, mint az egyenletes verseny fogalma.” Az iparban mindig vannak és lesznek vezető, dinamikus iparágak, amelyek kitörnek a bolyból, a gazdasági fejlődésben mindig vannak növekedési pólusok, ezért nem lehet valamilyen fajta „térképészeti szimmetriára” törekedni. A területi tervezési eszmény csak ritkán esik egybe az iparági tervezési optimummal. A törekvés az egyensúlyi helyzetre nem kis mértékben oka annak, hogy a termelőberuházások több mint felét továbbra is üzemépületek létesítése köti le. A korszerű iparnak, akár tetszik, akár nem, a szocializmusban is spontán tendenciája a koncentráció. Szembe került tehát az arányos területfejlesztés dekoncentrációja az ipar koncentrációs irányával. Ki kell tehát alakítani a kettő szabályozásának észszerű mechanizmusát.

S itt térnénk rá, a szerzőkkel együtt az ideális városnagyság kérdésére. A falu és a város vitája eldőlt a város javára, s az ellentmondások ma a kisváros-nagyváros elágazási vonalán jelentkeznek, s így az ideális városnagyság vitája változatlanul napirenden van. A város azonban még a biológiainál is bonyolultabb társadalmi-gazdasági organizmus, amelyet nem lehet úgy szabályozni, mintha egyszerű mechanikai rendszer lenne. A városokat, mint rendszereket, nem egyszerűsíteni kell, hanem rugalmassá tenni, hogy megbirkózzanak a rájuk váró feladatokkal.

A magyar városfejlődés üteméről folyó vitába sokan bekapcsolódtak. Voltak, akik a vidéki városok sajátos helyzetét vizsgálták (Lázár István, Szépe György, Kőszegfalvi György), mások az ismertetett alaptételekkel szálltak vitába (Engedi György, Zoltán Zoltán). Egyaránt találkoztunk állásfoglalásokkal, amelyek támogatták Budapest és a környék további növekedését s amelyek ellenezték ezt. Hasonlóképpen vannak hívei az egyenletes területfejlesztés és a gazdasági adottságoknak megfelelően differenciált fejlesztés elvének. Mindenesetre történelmi tény, hogy a felszabadulást követő urbanizációs fordulat hatalmas lendületet adott a korábban csak lassan kibontakozó városfejlődésnek. Nagy elmaradásokat kellett behozni az ipar területén, s ezért nem jutott elegendő anyagi erő a városiasodásra. Az utóbbi évek azonban megmutatták, hogy a tervgazdaságban rejlő előnyöket, lehetőségeket közvetlen városfejlesztő tényezővé lehet változtatni s ezáltal nagyobb energiákat lehet az urbanizáció szolgálatába állítani. Pethő Tibor