Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-09-16 / 19. szám

BOR VILÁGVERSENY-BUJPAPEST 1978 MAGYAR POSTA UPAPEST1978 MAGYAR POSTA JHiért szép? A PÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT LEVELEKBŐL a rettenetes nyomort, régi állásai be voltak töltve, rövidesen elhatároztuk, megyünk visz­­sza Sanghajba, a drága szülők nagy bánatá­ra; ígérve — csak öt évre. De négy évig tar­tott, míg haza tudtam jönni a fiamért — o nagyszülők nem engedték el. Az első két évem Sanghajban — a rémes 7 év után odahaza — meseszerű volt. Hat nyel­ven beszélve, mindenki szívébe fogadott. Si­­monyi Semadam világkörüli útján meglátoga­tott — elfogadtam hasznos tanácsait —, ott voltam a kínaiak segítségére, ahol tudtam. Többet erről nem mesélek; végre el kell hogy mondjam, „Miért szép." Jött a második világháború; a japánok el­foglalták Sanghajt. Kiűzték az otthonunkból, ezrivej jöttek a kínai és európai menekültek — nem voltunk képesek egy szobát találni. Sok keresés után, holtra fáradva, hazajövet a boyunk jelenti: „Már egy órája vár ránk egy poggyászunkon ülve egy kínai orvos.” Hát egy híres kínai bőrgyógyász. Azt mondja: engem is kibombáztak az otthonomból, de találtam egy igen szegény negyedben egy kis viskót. Riksa kulik a lakói. Ígérem, hogy magam épí­tek egy fürdőt belé számotokra, amíg jobb la­kást találunk. Nem felejtettem el, hogy te mi­lyen önfeláldozóan ápoltad a kislányomat sú­lyos betegségében —- engedd most, hogy én is tegyek valamit értetek, összenéztünk Sanyó­­kával, az urammal, erre 6 azt feleli: én azt teszem, amit a feleségem kíván. — Jövünk holnap — volt a gyors válaszom! — Teljes két évet éltünk együtt, a legnagyobb nyomorban és bombázásban, viszont a leggyönyörűbb él­ményekben. Soha, sehol egész életemben — 80 éves vagyok — ennyi figyelemben, jóságban, szeretetben nem volt részem. — Vasárnapon­ként meghívta a leghíresebb kínai festőket., írókat, zenészeket, színészeket, ezek gyönyörű órák voltak. Van egy naplóm, az ott töltött két évről. A doktor 16 éves leánya kínai dalokra tanított, drámát tanult és eljátszotta legked­vesebb szerepeit — én viszont Petőfi verseket fordítottam angolra. Csak akkor eszméltem rá a nagy Géniuszára, a szomorú verseire, bele­­borzongott a hátam, gerincem, mindketten könnyeztünk és nevettünk a víg versein; min­dig a kedvenc íróm volt, az ő gyönyörűen ért­hető nyelvezetével. Hiszen nincsen szebb nyelv a magyarnál. A fiam, Bécsben a Theresianumban nevel­kedett, jelenleg a közelemben egy versenyis­tálló igazgatója — drága felesége és két fia van. En hat éve özvegy vagyok, zongorát ta­nítok. Üdvözli mindannyiukat Renner Sándorné Kalifornia MÁR A NYOLCVANON T\>L VAQYOK Brachfeld Siegfrid konferál Miért szép? Petőfi verse egy őszi hangulatú, fiatal költő mélabús-filozofikusan prófétai írása. Tökéletesen adja az elmúlás hangulatát. Minden földi dolog megsemmisülését az idő­ben. Egy töprengő lélek megnyilatkozása. Fel­tűnő benne, hogy a fiatal költő úgy ír, mint egy érett, sokat élt gondolkozó, aki már úgy érzi, hogy mögötte van az élet és nem előtte. Mintha megsejtette volna korai halálát. Az első 8 sora magasrendű költői hasonlat. A kizöldellő nyárfa mögött a hótakart bérei tető. A lázadó ifjú szívben még vágyak, ter­vek, gondolatok, hangulatok, de „a tél dere már megüté fejemet". A kép tökéletes és a hangulat varázsa megkapó. A második 8 sorban hitveséhez beszél s a fiatal szerelem mögött felvillan a sötét halál­arc. De egyben belevegyül egyfajta túlvilági fényben derengő féltékenység is, sejti, hogy ifjú élettársa a költő halála után nem vonul kolostorba és új partnerre találhat, akiért még a költő nevét is eldobja. Itt megnyilatkozik, ha rezignált formában is részben hiúsága, de tnéginkább öntudata: a költő tudja, hogy nem mindennapi jelenség a magyar irodalomban és hogy a Petőfi név élni fog akkor is, ha ő már nem létezik. Ha ugyan a „szép” szó teljesen magában foglalja azt az érzést, melyet az olvasó Petőfi átolvasásakor átérez. Egy „sántító" hasonlattal élve, látok képze­letemben egy kis játékos pásztorfiút, aki a tó partján ülve bodzafaágból körülményes nyu­galommal egy furulyát farag magának és azon, saját maga kedvére, öntudatlanul nótákat fü­­työrész. Csakhogy ezt Petőfi tudatosan és szív­vel, versek alakjában cselekszi. De lelket le­hel még a legsemmitmondóbb témába is, me­lyet élővé varázsol elméje ki nem fogyó bő­ségszarujából. Bár a nyolcvanon túl vagyok és már több mint 50 éve hagytam el hazámat, csak most vettem először időt magamnak Petőfi összes költeményeit átolvasni. Egynéhány, a köztu­datba átment versét, mint „Fürdik a holdvi­lág”, „Kis lak áll a .. ", „Megy a juhász a szamáron”, tudtam már gyerekkoromból kí­vülről, de a „János vitéz”-en kívül legtöbb verse ismeretlen volt előttem. Most látom csak igazán, micsoda lángész volt Petőfi és micsoda csupaszív ember. Lásd „A hegyek közt” című versét. Ez nemcsak szép, de könnyetfakasztó szív­kinyilatkoztatás. őszinte üdvözlettel Ernst Ottó Düsseldorf A drámai utolsó 8 sor romantikusan — vi­­zionáríus. A zseni él túl a halálon is és forró szerelme megvalósítja a lehetetlent. Kikel sírjából, s az özvegyi fekete fátyollal törli le könnyeit s azzal kötözi be azokat a sebeket, melyeket előre érez. Szerelmét még a halál vasmarka sem tudja megsemmisíteni. Petőfi verse azért szép, mert a költészet mágikus képeivel 24 sorban teljesen kifejezi az elmúlás gondolatát, melyről előtte és azóta súlyos köteteket írtak. Szép azért is, mert kép­nyelve tökéletes. Egy szót, egy kifejezést, egy hasonlatot sem lehet változtatni rajta, anél­kül, hogy az egész vers összeomlana. Még a címe is, „Szeptember végén" jellem­ző két szó. A vers talán ma, a mi rettenes technológiai világunkban nem „korszerű” — de emberi vo­natkozásban mindig az marad. Igen nehéz feladat egy verset, mely éppen különleges szóösszetételén, hangulati vará­zsán, rímein és az ezáltal előidézett képein alapszik, prózai nyelven „elemezni". Elszáll a hímpor a megfogott lepke szárnyairól. S nincs szörnyűbb dolog, mint a gombostűre tűzött „osztályozott” lepke. Különben is, a vers el­sősorban a lélekhez szól s így minden logikai fejtegetés önmagában téves megközelítése egy másfajta világnak. Regényt, színdarabot, tu­dományos teóriát könnyebb elemezni, megfog­hatóbb, konkrétebb témák. Hogy egy vers miért „szép", az többnyire nem a tematikán alapszik, hanem ahogy meg lett írva. Csaknem olyan nehéz mint megírni azt, hogy miért szép egy nyárfa, egy őszi veresedő levél, rózsabimbó vagy repülő madár. S ezek konkrétumok. De leírni egy múlt május este hangulatát, vagy a „Szeptember végén” című verset — ehhez csak költői nyelv találhat utat. Mint már lapunkban előzetesen közöltük, a Vidám Színpadon Egy kis hazai címmel 12 ízben show-műsort adtak neves és kedvelt művészek hazalátogató honfitársaink szóra­koztatására. Horváth Tivadar, a műsor rendezője még a próbák során mondotta a következőket: — Több okból is különös gonddal készülünk a bemutatóra. Feltétlenül színvonalas össze­állítással szeretnénk kedveskedni honfitár­sainknak, akik ezekben a hetekben csupán egy produkciót — a miénket — tekinthetnek meg, hiszen más színházakban még javában tart a nyári szünet. Másfelől magunknak is bizonyítani szeretnénk, hogy szórakoztató mű­sor is lehet művészi igényt kielégítő színvo­nalú. Az előadások aztán teljes mértékben rászol­gáltak Horváth Tivadar szavaira, a színpadon egymást követték a kiváló műsorszámok és a közönség kedvencei. Psota Irén, Sárosi Kati és Felföldi Anikó sanzonegyvelegei a meghatott­ság könnyeit csalták elő. Brachfeld Siegfried összekötőszövegei a pesti új humorral ismer­tették meg a nézőtéren ülőket, s méltán arat­tak nagy sikert Márkus László, Kabos László és Csala Zsuzsa magánszámai is. Ruttkai Éva, a Vígszínház Kossuth-díjas művésznője ugyan, egyedül állt a színpadon, amikor Heltai Jenő Néma leventéjének egy részletét előadta, de akik ismerik a színművet, azok ott látták „jó Agárdi Pétert” is ... A szünetben méltán arattak sikert a Luxus Aruház divatos ruhamodelljel, melyeket csi­nos manekenek mutattak be. Ruttkai Éva, Kossuth-díjas színművésznő Az Aranybulla bélyegen I. BOR VILÁGVERSENY Tokaj Üj bélyegeink nevezetes év­fordulókhoz és eseményekhez kapcsolódnak. Tíz forint név­értékben kilenc színű blokk Jelent meg az „Aranybulla ki­hirdetésének 750. évfordulója” elnevezéssel, témája: n. End­re király • jelenlétében az Aranybulla kihirdetésének je­lenete és az Aranybulla pe­csétjének mindkét oldala, szalagdfszitéssel. — Hét cím­letben és hét színben Szé­kesfehérvár alapításának ez­redik évfordulójára jelent meg bélyegsor, képén a vá­í 75 éves a (geszthelyi vfeonjihon JL9» MAGYAR POSTA ros történetének egy-egy mozzanata. Mindkét emlékbé­lyeg tervezője Légrády Sán­dor grafikusművész. — Az „évfordulók — Események 1972” elnevezésű sorozat ezút­tal két új „taggal” bővült — tervezőjük Vertei József gra­fikusművész —, az egyik a Keszthelyi Georglkon alapítá­sának 175. évfordulójára Je­lent meg egyforintos név­értékben, képén a Georgikon legelső és mai emblémájával; a másik, két címletű, azo­nos témájú bélyeg, megjele­nése az augusztusban meg­rendezett I. borvllágverseny­­hez fűződik. Az egyforintos bélyeg Eger látképét mutatja be a XVII. századból, a két­forintos bélyegen a mai To­kaj látható. Mindkét bélye­get a borvllágverseny emb­lémája, borosüveg és leveles szőlőfürt díszíti. őszinte tisztelettel Radó György Brazília MINDIQ A KEDVENC ÍRÓM VOLT Hálás köszönet a „Szent a költő lantja” író­jának, nagy élvezet az olvasása. Miért szép a szép? Próbálom éjjel nem al­vás közben elmondani. — 28 évet éltem Ma­gyarországon — 28-at Kínában, Sanghajban — és most 25 éve itt élek Californiában. Az első világháborúban orvos férjem teljes 7 évet Szibériában — o foglyokat ápolva — töltött. En Bartók-növendék lévén, folytattam zongo­ratanulmányaimat; később verseket imádva Ődrynál szavalóestére készültem; rajtam kí­vül Ascher Oszkárral voltunk egyetlen növen­dékei — belebolondulva szebbnél szebb ver­sekbe. Rózsavölgyi rendezte első szavaló esté­met a Zeneakadémián, Moshamer Románnal, az opera első hárfásával. Csak így tudtam át­vészelni a rettenetes háború borzalmait — a versek segélyével. A fiam 8 éves volt, mire az apja hazajött. Egy teljes évig várt a hajóra Sanghajban. Ezalatt rendelőt nyitott és elkezdte orvosi mű­ködését — nagy sikerrel. — Hazajövet látván /

Next

/
Oldalképek
Tartalom