Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 1. szám

ARCKÉPEK A MÁBÓL Lóczy Lajos Háromszázmillió kulturális építkezésre Több mint háromszázmillió forintot fordít 1971-ben a Mű­velődésügyi Minisztérium és a fővárosi tanács színházak, mo­zik és egyéb kulturális Intézmények építésre, a már megle­vők felújítására, korszerűsítésére. A budai Várpalotában folytatódnak a Nemzeti Galérlá, a Széchenyi Könyvtár és a Legújabbkori Történeti Múzeum számára kijelölt palotarészek építési munkálatai. Itt 120 mil­lió forintot használnak fel. A Vigadó Duna-part felé eső ré­szének helyreállítására jövőre 40 millió forintot költenek, a teljes munka 1973-ra ér véget. A most elkészült, s műszaki átadás alatt álló Vörösmarty téri irodaház-részlegbe a tervek szerint márciusban költözhek egyes zenei és művelődési intézmények, vállalatok. A Fővárosi Operettszínházban rövidesen befejeződik a több éve tartó bővítési, korszerűsítési munka. A fővárosi színházi felújítások közül még a Thália Színházé, a Madách Színházé, és a Petőfi Színházé esedékes. Jövőre elkezdődnek az Operaház színpadának és színpad­technikai berendezéseinek rekonstrukcióját megelőző mun­kálatok is. Két új filmszínház is épül a közeljövőben Budapestem Emlékezés Lóczy Lajosra Pozsonyban, 1849. november 4-én született Lóczy Lajos, a földtani tudományok kiemelkedő alakja, a nagy utazó, aki­nek kutatási eredményei korszakot jelentenek nemcsak Ma­gyarország — a Balaton —, hanem Ázsia geológiai és geográ­fiai történetében is. Májusban múlt ötven esztendeje, hogy a nagy tudós meg­halt. Az évfordulóról méltóképpen emlékezett meg Balaton­­füred, ahol annak idején oly szívesen tartózkodott, és a hozzá közeli Arács, ahol hamvai pihennek. Nemrégiben, születés­napján is sokan zarándokoltak el sírjához, tisztelői, barátai, hozzátartozód. Lóczy Lajos két fia külföldön él, egy leánya pedig Buda­pesten, őt kerestük fel Mester utcai lakásán, közvetlen for­rásból hallhattunk Lóczy Lajos életéről, munkájáról, és né­hány olyan mozzanatról, amelyet lexikonok, tanulmányok nem publikálnak. A finom hangulatú kis szobában, egy fotel mélyére kupo­rodva, gőzölgő feketekávé mellett hallgattuk Lóczy Magda visszaemlékezéseit. — Apám egészen fiatalon, 28 éves korában indult el a múlt század egyik legjelentősebb Azsia-kutató expedíciójával, amelyet gróf Széchenyi István fia, Béla szervezett. Apámat Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazga­tója és Suess Ede, a bécsi egyetem világhírű tanára javasolta erre az útra, mivel az expedíció vezetőjének, illetve szerve­zőjének jól képzett geográfusra és geológus szakemberre volt szüksége. — 1877. december elején indultak útnak Bombay felé. Az expedíció tagjai között volt még Bálint Gábor nyelvész és Kreitner Gusztáv térképező geográfus is. Kínát, Belső- Ázsiát és Tibetet akarták megismerni. Olyan helyeket keres­tek fel, ahol előttük európai ember még nem járt. Apám az úton szerzett tapasztalatainak, tudományos eredményeinek a feldolgozását hazatérése után azonnal megkezdte, amely még így is mintegy 20 évet vett igénybe. Élményanyagáról több könyvet is írt. A kínai birodalom természeti viszonyainak le­írása című műve már 1886-ban megjelent. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának tudományos eredményei címen látott napvilágot. Később összefoglaló műve, előbb magyarul, majd német nyelven is. — Apám imádta a zenét, egészen fiatalon maga is játszott hangszeren, de egy baleset következtében a keze megsérült, valószínűleg ezért hagyta abba a muzsikálást. Anyám szépen zongorázott, s ha apám otthon dolgozott, megkérte, hogy ked­venc operájából, a Sámson és Delilából játsszon, mert a zene inspirálta munkájában is. Ezeket a meghitt órákat ma is szí­vesen idézem fel. Lóczy Magda édesapja kutatási eredményeiről is beszélt. Lóczy Lajos Kalkuttában, a Bengáliai Ázsiai Társaság könyv­tárában megtalálta Körösi Csorna Sándor elveszettnek hitt kéziratos önéletrajzát, és ekkor régi elhatározását valóra váltva, elindult a nagy Ázsia-kutató útján Lhasza felé, sír­ját is felkereste Dardzsilingben. Egész útját feltérképezte. A Himalája fő hegyvonulata mögött egy addig ismeretlen, má­sodik hatalmas hegyláncra bukkant, amelynek a Transzhi­­malája nevet adta, és amelyre 20 évvel később Sven Hédin svéd kutató is rábukkant. A Himalája e hegyvonulata ma már Lhotse, azaz Lóczy néven szerepel. A visszaemlékezéseket nem személyes tapasztalatok su­gallják, hiszen Lóczy Magda jóval az események után szü­letett, de elbeszélése olyan szuggesztív, élményszerű, mintha egykor maga is ott baktatott volna édesapjával a Himalája ösvényein. Aztán az asztalon heverő képek és dokumentumok között válogatunk, fotót keresünk. Az egyik képről barátságos ro­konszenves arc tekint vissza: a férfikora telijében levő Lóczy Lajos. (k.) HANGLEMEZ-ÚJDONSÁGOK PSALMUS HUNGARICUS Tenorszólóra, énekkarra és zenekarra, Op. 13. Simándy József (tenor), Budapesti Kórus, Karigazgató: Forral Miklós, A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkara Karigazgató: Csányi László Állami Hangversenyzenekar LPX 11392 Hanglemezek megrendelhetők a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál (Budapest 62, Postafiók 149.) vagy külföldi megbí­zottjainál. fifi Bfp | K M W -II« II Jtrtff SÍKÚIT /Itt«/ IQOALlmm Uk FÖLSZÄLLOTT A PÄVA Változatok egy magyar népdalra Vezényel: DORATI ANTAL Én azt hiszem, öt világrész magyarjai tudják — legalábbis azok, akiknek emlékeik vannak az óhazáról —, hogy „Máku­­ci” azonos Farkas Imrével. S akik Farkas Imrére emlékezitek, tudnak róla, szeretik. Mert Farkas Imre már akkor élt és írt, amikor a mai magyarok többsége még idehaza volt. De él is ír ma is, ktlencvenkettedik születésnapja küszöbén. (Május else­jén van a születésnapja, azon a napon, amikor az 6 fiatalsága idején orgonaágakkal felvirágzott gumirádlerek baktattak végig az Andrássy út fkockáin a Városliget felé.) Erre a hajdani Andrássy útra — ma Népköztársaság útja — nyílnak lakásának ablakai, a Körönd egyik palotájából. Otthona miniatűr múzeum, tele egy gazdag írói-zeneszerzői pályafutás emlékeivel. Antik bútorok között festmények, szobrok, színlapok, dedikált fényképek. Valamennyiről a megbecsülés, a szeretet árad a költő felé. Boldog ember! Min­denkit szeret, s mivelhogy a szeretet az érzések labdajátéka, visszakapja: őt is szeretet veszi körül. Egy ember, aki Soha nem haragszik, nem panaszkodik, nem elégedetlen, aki Csu­pa mosoly, férfibáj. Van egy könyve, „Az iglói diák”, önéletrajz, 1933-ig terjed, Akkor irta. így kezdődik: „Az életem? Szép volt. És szép ma is”. Az akkori „ma” a mai mára is vonatkozik, pedig a két ma között jó harmincegynéhány év telt el. Kilencvenkét éves! Valamikor ezt úgy hívták, pátriárka­kor. Mókuci nem pátriárka-típus, nem szakállas, nem pateti­­kus. Elegáns, fürge öregúr, no, alig-alig öreg. Gyakran éljár a Fészek klubba, gyakran fogad vendégeket, akiket maga sü­tötte pogácsával kínál Mókuciné, a kedves Veronika asszony. Mókuci pedig maga szerzetté muzsikával. Mert ma is zohgo­­rázgat — s költ. Új kis versei hol itt — hol ott jelennek meg. Debrecenben született, Iglón diákoskodott, Kolozsvárott játszották először Iglói diákok című daljátékát. Ezt nemré­gen adták elő a mai Igló diákszínjátszói, gimnáziumok 700 éves fennállásának ünnepén. 1893-ban jelent meg az első Ver­se, innen számítja Írói pályája kezdetét. S mi minden kötet­te! Túl a nagy Krivánon, Nótás kapitány (életének egyik leg­nagyobb sikere). A királyné rózsája. Lavotta szerelme című daljátékát — Hubay Jenő zenéjével — az Operaház mutatta be. Verseskötetek, novellagyűjtemények, regények, vígjáté­kok, kabarédarabok, és mindenekelőtt nóták, nóták. Nótaszö­vegei annyira a nótázók közkincsévé váltak, hogy népdalok­nak hiszik őket, pedig hát Farkas Imre íróasztalán születtek: Hívlak akkor is, ha nem jössz, Ahogy én szeretlek, nem sze­ret úgy senki, Megállók a keresztútnál, Balog örzse keszke­nője, és a többi. Dallamaik szerzői pedig Kacsóh Pongrác, Hubay Jenő, Fráter Lóránd, Balázs Árpád, és mások, dúsan termő nótafák. Közben pedig újságírás, a szerelmetes mesterség. Annak idején Farkas Imrét, édesapja kívánságára, bedug­ták valamelyik minisztériumba. A hivatalnokoskodást min­dig unta, de azért felvitte a miniszteri tanácsosságig. De nem hi­szem, hogy akadt valaki is az országban, hacsak nett} egy­­egy tisztelettudó pincér, vagy konfliskocsis, aki méltóságos­­uramozta volna. Ugyan, egy Mókucit? Soha nem akart ő im­ponálni Nem is vette körül rideg tisztelet, hanem sokkal több annál: barátság, szeretet. Még most is özönlenek .hozzá a levelek itthonról, külföldről, prózai és verses köszöntők. S kapja az ajándékokat. Bilicsi Tivadar egyik amerikai vendég­­szereplése alkalmával aranyba mártott rózsát kapott egy hölgytől, hogy hozza haza Mókucinak. Ott csillog az aranyró­zsa a zongoráján. Hát bizony sok szép leány, szépasszony em­lékezik szívdobogva hajdani fess lovagjára. Udvarlások, sze­renádok, szép szerelmek szegélyezik útját s a kilencvénen túli öreglegény szeme ma is huncutul villan hölgytársaság­ban! Kilencvenedik születésnapját nagy nyilvánosság előtt ünne­pelte meg az ország 1969. május 5-én, a hatalmas nézőterü Erkel Színházban. Énekes sztárok egész serege lépett fel a Farkas Imre-esten. S a feléje csapó szeretethullám azóta sem ült el. Azt írja egyik versében: „Szép az én életem, Gyönyörű a múltam, Rigótól, lepkétől Mindent megtanultam. Mert a lepke röpköd virágról virágra, A rigó meg fütyül Az égést vi­lágra!. . Milyen egyszerű, milyen kedves, milyen bölcs. Hát ilyen az egész ember is. 1979. május elsején lesz 100 éves. Mi is koccintunk majd veled, ha megérjük, kedves, örökifjú Mókuci! Szánthó Dénes rűevú 'Damm AZ IRODALOMTUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSA - KRITIKUS RIPORTER: Hány éves? Hivatalos beosztása? DERSI TAMÁS: Negyven­egy. Az Esti Hírlap kulturá­lis rovatát vezetem. RIPORTER: ön irodalom­­történész, újságíró, sajtótör­ténész és tanár. Kérem, ért­se a felsorolást kérdésnek. DERSI TAMÁS: Ha jól ér­tem, azután érdeklődik, ösz­­szeegyeztethető-e a különböző területeken végzett, eltérő jellegű munka? Alkat és vál­lalkozás dolga. Jómagam né­hány éve sajtótörténészként dolgozom, s ebben nagy se­gítségemre van a gyakorló újságíró tapasztalata és is­meretanyaga. Sok szó esik mostanában elmélet és gya­korlat egységéről. Nos, én az­zal is kísérletezem, hogyan valósítható meg a szavakon túl, a gyakorlatban ez az egy­ség. Aki szerkesztőségben töltött immár két évtizedet, másképpen olvas újságot ak­kor is, ha a vizsgált orgánum mondjuk százesztendős. Job­ban érti a sorok mögötti je­lentést, egyes szerzők és az újság stiláris sajátosságait, rovatait, műfajait, szerkeze­tét. A sajtó politikai szere­pét is könnyebben felderít­heti az olyan ember, aki nemcsak eméletben ismeri a sajtó politikai funkcióját. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége iskolájának taná­raként sajtótörténetet taní­tok és a kulturális szakrovat foglalkozásait vezetem. Na­gyon szeretek együtt dolgoz­ni a nálam fiatalabb kollé­gákkal. Szigorú igényessé­gük, mohó kíváncsiságuk hét­ről hétre önvizsgálatra kény­szerít, az eredmények illú­ziók nélküli felülvizsgálatá­ra sarkall. Ez mind a gya­korló újságíró, mind pedig a sajtótörténész törekvései­re hat. Nincs ellentmondás a különböző munkák között. Ami persze nem azt jelenti, hogy a mindennapi életben nincs Ütközés. Következetes­ségre, jó beosztásra és önfe­gyelemre van szükség. Nem könnyű belső vágyainkat és vállalt feladatainkat egy­aránt tiszteletben tartani. Az eredmény csak viszonylagos lehet. Legjobb körülmények között is van okunk a szomo­rúságra. RIPORTER: Tevékenységi körének vázlatából kihagyta az irodalomtörténetet. Be­szélne arról is? DERSI TAMÁS: Szerep­­halmozásom bűnét súlyos­bítja, hogy nagyon szeretem a színházat. Ez az egyoldalú szerelem az elmúlt két év­ben drámatörténeti és dra­maturgiai tanulmányok írá­sára csábított. Thália magya­rul tanul című kötetemben a magyar dráma felfedezést ér­demlő hagyományairól és korunkbeli fellendüléséről mondom el megfigyelései­met. Tanulmányaim hősei: Vörösmarty, Petőfi, Madách, Krúdy, kortársaim közül Ör­kény István, Gyurkó László, Németh László, Illyés Gyula. Szívesen gondolok a megje­lenés előtt álló kötetre, de nem hagy el az elégedetlen­ség sem. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy tízegy­néhány mai drámaírónkról szerettem volna és szeretnék még a jövőben esszét vagy tanulmányt írni. Most erre nem futotta az erőmből. RIPORTER: Van-e véle­ménye szerint Magyarorszá­gon bulvársajtó, és ha igen, milyen az a magyar változat­ban? DERSI TAMÁS: A bulvár­sajtó fogalma a nemzetközi szakirodalomban is tisztázat­lan. Változatos, nem ritkán ellentétes szinonimái: köny­­nyed, népszerű, szenzációhaj­­hász, szexis, vérszagú, szó-Dersi Tamás kimondó, szellemes stb. A mi viszonyaink között, ízlésünk­kel és meggyőződésünkkel összhangban e laptipus ha­gyományának csak egy része vállalható. Az Esti Hírlap, amelyet egyesek olykor szo­cialista bulvárlapnak nevez­nek a népszerűség, a tömör­ség és a szellemesség prog­ramját igyekszik megvalósí­tani. RIPORTER: Mi a vélemé­nye az interjúról, mint az új­ságírás egyik műfajáról? Gondolkozott-e azon, hogy miért olyan szerény a szere­pe a magyar sajtóban? DERSI TAMÁS: Fontos alapműfaj. Nálunk még min­dig gyengébb, mint lehetne. Az okok? A jó interjú az egyéniség színeit ragyogtat­­ja. A kérdező és a felelő sze­mélyiségét vallatja. Ha az egyéniség nem kap elég te­ret, a műfaj elszürkül. Az interjú drámaiságának má­sik forrása a vitakészség, a problémaérzékenység. Napi­éi hetisajtónk pedig ezekkel a tulajdonságokkal nem elég­gé jeleskedik. Az újságírók­nak és a szerkesztőknek többre lehetne és kellene vállalkozni. Mindenütt ezt várják tőlük. RIPORTER: Készül a ma­gyar sajtótörténet. Milyen lesz, mikor kezdik a kiadá­sát és mi az ön szerepe eb­ben a munkában? DERSI TAMÁS: A Magyar Újságírók Országos Szövet­sége felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia Iro­dalomtudományi Intézete vállalkozott arra, hogy több más intézet közreműködésé­vel elkészíti A magyar sajtó története című négykötetes tudományos kézikönyvet. 1705-től, II. Rákóczi Ferenc hadiújságjának megjelenésé­től 1945-ig kívánjuk feldol­gozni a politika- és társada­lomtörténetben, valamint a politikai gondolkodás, az eszmék történetében jelentő­sebb szerepet játszó orgánu­mokat. A nemzeti önismeret elmélyítése múltunk folya­matainak és fordulatainak pontos számbavétele nélkül nehezen elképzelhető. Ezért különösen fontos, hogy a történelmet legközvetleneb­bül, napi és heti igénnyel tükröző dokumentumok se­gítsenek feltárni a fejlődés tendenciáit, buktatóit, a var­gabetűket, a progresszió győ­zelmeit és kudarcait. A té­nyek alapján, konstrukciók nélkül szembenézni a nem­zeti múlttal, leginkább a marxista világnézet és mód­szer tudományos igényű, kö­vetkeztés alkalmazásával le­het. Erre teszünk kísérletet a magyar sajtó története ké­szülő köteteiben, amelyek — remélem — 1974—77 között jelennek majd meg. A terv­szerű megjelenést a sorozat felelős szerkesztőjeként igyekszem biztosítani. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál Szerkesztőségünkbe és a Magyarok Világszö­vetségébe — mint minden esztendőben — az idén is számtalan újévi üdvözlet, jókívánság érkezett a világ minden tájáról. Köszönjük e szívből jött szavakat, és kívánjuk, adjon az új esztendő jó egészséget, sikert valamennyi kedves olvasónk­nak. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ÉS A MAGYAR HÍREK SZERKESZTŐSÉGE 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom