Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-20 / 4. szám
A Magyar Nyelv Baráti Köre Előkészítő Bizottságának ülésén (balról) Budai Imre, a Művelődésügyi Minisztérium kulturális és külkereskedelmi tanácsának titkára, Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára, dr. Imre Samu, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének Igazgatóhelyettese, Czldor János, a Magyarok Világszövetségének titkára, Kozárl Zoltán, az MVSZ Utazást és Tájékoztató Irodájának vezetője, dr. Lőrincze Lajos egyetemi tanár és Maróti Gyula, a Népművelési Intézet osztályvezetője (Novotta Ferenc felv.) Könyvcsomag, ösztöndíj, táborozás Tanácskozott a Magyar Nyelv Baráti Köre Előkészítő Bizottsága TARTSUNK VETÉLKEDŐT! Tájékoztattuk már olvasóinkat arról, milyen élénk érdeklődés nyilvánul meg a hozzánk érkezett levelekben az anyanyelvi konferencián megkezdett munka folytatása iránt. Természetesen kötelességünknek tartjuk, hogy a konferencia által megindított folyamat jelentősebb mozzanatairól hírt adjunk. ígéretünknek megfelelően most beszámolunk a Magyar Nyelv Baráti Köre Előkészítő Bizottságának januárban megtartott üléséről. A tanácskozáson — amelyet dr. Lőrincze Lajos professzor, az Előkészítő Bizottság elnöke vezetett — részt vett Kárpáti József, az MVSZ főtitkára, az Előkészítő Bizottság tagja, Czidor János, az MVSZ főtitkárhelyettese, az anyanyelvi konferencia védnökségének titkára, megjelent továbbá a bizottság tagjai közül dr. Imre Samu, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, Maróti Gyula, a Népművelési Intézet osztályvezetője, jelen volt Kozári Zoltán, az MVSZ Utazási és Tájékoztató Irodájának vezetője, és Budai Imre, a Művelődésügyi Minisztérium kulturális és kereskedelmi tanácsának titkára. A tanácskozás résztvevői az Előkészítő Bizottság megalakulása óta végzett munkát és a soron következő feladatokat tárgyalták meg. E feladatok a konferencián születtek, ahol — mint Bérezi professzor írta a már megjelent Tájékoztatóban — „megismerhettük az igényeket, mérlegelhettük az igények kielégítésére vezető módokat, felmérhettük a lehetőségeket és a nehézségeket. Ezekből kerekedett ki a tervek és teendők bokra”. A megbeszélésnek tehát részint összegező, részint előremutató jellege volt. Lőrincze Lajos professzor elmondotta, hogy a konferencia és az Előkészítő Bizottság tevékenysége iránt az országon belül, s a hatórokon túl, egyre fokozódik az érdeklődés. A magyar nyelv és a magyar irodalom legkiválóbb képviselői kijelentették, hogy fontosnak tartják és támogatják az ügyet. Sokan jelentkeznek külföldről is, nemcsak örömmel üdvözölve a konferencia célkitűzéseit, hanem bejelentik, hogy a munkában maguk is részt kívánnak venni, s ezért valamilyen formában felajánlják segítségüket a népművelés különböző területein. S hogy a baráti kör mielőbb hatékony szervezetté váljék, több helyről érkezett tanács, támogatás, miként kellene kialakítani működési szabályait. Említést tett Lőrincze professzor a konferencia résztvevői ellen indított támadásról is, s idézett egy levelet, az anyanyelvűkért küzdő magyarok többségének véleményét tükrözi: „A lényeg, hogy csinálni kell tovább". Nos, a beszámolók éppen erről szóltak: mit és hogyan tovább. De lássuk az Előkészítő Bizottság által kitűzött és a bizottság itthon működő tagjai által elvégzett feladatokat. „A konferencia teljes anyagának kiadása" A konferenci előadásaiból és fontosabb hozzászólásaiból készült anyag már nyomdában van, a könyv tavasszal megjelenik. „Gyors támogatásként össze kell állítani az iskolák részére egy könyvcsomagot, a már kéznél levő nyelvi, irodalmi tankönyvekből. Ugyancsak össze kell állítani egy kis mutatványt a népdal, népi táncok, játékok tanításához.” kortárs Az első csomagok útnak indultak, azokat a címzettek meg is kapták, s a tankönyvekről és kivált a népműyelési anyagokról hozzánk érkezett visszhang pozitív — állapította meg az Előkészítő Bizottság, megjelölve a feladatot: a jövőben kiküldésre kerülő tankönyveknél még inkább figyelembe kell venni a sajátos igényeket. „A diáktáborozások, a nyaraltatás kérdése is igen jelentős. A bizottság adjon jelentést: mit lehetne csinálni, szervezni ebben az ügyben.” Az Előkészítő Bizottság ülésén ezt a javaslatot is megtárgyalták. A bizottság összegyűjtötte a különböző úttörő és ifjúsági táborok vezetői által tett ajánlatokat és úgy határozott, hogy a lehetőségeket nyilvánosságra hozza a Magyar Hírekben és a Tájékoztatóban, ezenkívül egyénileg is tájékoztatja mindazokat, akik a magyar nyelv és kultúra ápolásában szerepet vállalnak. Az ösztöndíjak ügyét is megtárgyalták. „Az a feladat számunkra, hogy a bizottság kidolgozza a feltételeket. Mit kap az ösztöndíjas, mit végez itt." Az Előkészítő Bizottság határozatot hozott: 20 személy részére biztosítanak ösztöndíjat egy-egy hónapra, érdeklődési körtől függően, a különböző nyári egyetemeken. Két személy részére biztosítanak ösztöndíjat teljes egyetemi (illetőleg főiskolai) képzésre. Ugyancsak két személy részére szóló ösztöndíj lesz egyéves továbbképzésre, az egyik a Népművelési Intézet keretében ad lehetőséget ismeretek elsajátítására tánc, ének, bábozás, népzene stb. terén, a másik kifejezetten tanári továbbképzés. Egy további pont arról szól, hogy külföldön „kérnek olyanokat, akik járatosak a népi tánc tanításában, a népművészetben”. Az ülés résztvevői megállapították, hogy e követelménynek folyamatosan kell eleget tenni. Máris történtek lépések. Burgenlandban Volly István tanított be népi táncokat s végzett gyűjtést, Pálfi Csaba Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Angliában végez jelenleg hasonló munkát. Ezzel kapcsolatban Maróti Gyula a népművelési munka jelentőségéről beszélt, arról, hogy a népi tánc és a népzene mint hozza közel a nyelvet egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismerőket is a magyar kultúrához. Ezután az Előkészítő Bizottság tagjai a Tájékoztató következő számainak tartalmát vitatták meg. Még egy fontos kérdés került napirendre: a nyelvgyakorisági szótár problémája. Imre Samu beszélt róla, hogy egy ilyen szótár elkészítésének szükségessége már a konferencián felmerült, és ez valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményesen lehessen tanítani a magyar nyelvet azoknak a külföldön élő fiataloknak, akik már az új hazájuk nyelvét beszélik jobban. Végül az ülés résztvevői elhatározták, hogy a konferencia védnöksége és az Előkészítő Bizottság közös tanácskozást tart márciusban, amelyen a konferencia óta végzett munkát és az 1971-es esztendő feladatait fogják megvitatni. S. M. ISMERI a mai magyar irodalom és a világirodalom Amit egyszer megtanul az ember, azt sohasem felejti el — szokták mondani és aranyigazságnak tartják némelyek. Mások, egyáltalán nem kevesebben, meg azt hangoztatják, hogy még ha mindent el is felejthet, a nyelvet, amit anyjától tanult az ember, haláláig nem felejti el. Féligazság ez is, az is. Saját egyéni tapasztalatomból tudom ugyanis, hogy idővel egy és más kiesik az ismerettároló agyrekekeszekből. Fogalmam sincs, hogy csak egyetlen példát említsek, a gyökvonásról. Holott nemcsak egy teljes iskolaéven át, hanem még a nyári vakáció alatt is tanulni voltam kénytelen nem is olyan régen, öt évtizednél alig több idővel ezelőtt. Ettől eltekintve mégis értek a matematikához, összeadni, sőt kivonni is tudok. Es találkoztam már egy-két tíz-tizenöt évi külföldi tartózkodás után hazalátogató honfitárssal, aki tökéletesen „elfelejtett” magyarul. Csak angolul vagy spanyolul volt hajlandó csevegni, inkább drága pénzen tolmácsot fogadott, hogy megértethesse magát rokonaival. Pedig új „anyanyelvét” is hibásan és rossz kiejtéssel beszélte. Nem is ezekről van most szó. Hiszen az anyanyelvét jóformán senki se felejti el — teljesen. Viszont, nem is ritkán, részben. Micsoda gyümölcs? Külföldi magyar koromban éveken át lidércnyomást okozott nekem egy szó, ami sehogyse jutott eszembe. Pedig, amikor kiderült, hogy emlékezetemből kihullott, még csak harmadéve éltem túl az óperenciákon. Akkor láttam először chirimoyát. — Formája a körtéé, külseje hasonlít a... — morfondíroztam magamban és noha pontosan tudtam, hogy zöld héjának sötét dudorai melyik fa pikkelyes termésére emlékeztetnek, csak éppen ennek a gyümölcsnek a nevét, pedig a nyelvem hegyén éreztem, mégsem tudtam kimondani. Pennaforgató létemre szégyelltem is nagyon, hogy ilyen feledékenység éppen nálam fordul elő. Törtem naponta a fejemet a gyümölcs nevén. Végül is megkérdeztem egyik közelben lakó honfitárstól. — Mondd, minek ez a szó neked itt, a szubtrópusokon, ahol nincs is? — felelte. Másikhoz fordultam. Rezignált válasza: — Én már húsz éve nem is láttam, a fája nevét sem tudom. Végül a harmadik, miután tudatlanságomért szigorúan megrótt, kivágta: — Doboz. Én pedig akkor még a betűcserét se vettem észre. Családi perpatvar Nemrég Hollandiából látogatott haza egy külföldi magyar barátom. Nem Jaguáron, sem Mercedesen ugyan, de a saját autóján. Az ő szavait idézem: — Indulás előtt mondom a feleségemnek, ne féljen, óvatos leszek, lassan vezetek, hiszen esős-havas időben néhol az út nemcsak csúszós, de csupa lögyök. „Te, azt nem így mondják” — jegyezte meg a feleségem, mire én: „Engem te ne taníts magyarul!” Az asszony: — „De igenis tanítlak, mert annak semmi értelme, hogy lögyök. Helyesen úgy kell mondani... Na, hogyan is?! Ejnye! A nyelvem hegyén van ... Mit szólsz mindig közbe! Persze, te vagy az okosabb! Csak éppen nem tudsz magyarul!” Lassan ugyan beláttam, hogy nem lögyök, de a férfi még harminc évi házasság után se engedjen, különben otthon mindenben alulmarad. Bevallom, parázs kis családi jelenet keletkezett a szó körül. Ekkor azonban megszólalt eddig töprengő arccal üldögélő, magyarul csak törve beszélő fiúnk, a második generáció: „Mit veszekedtek?! Te, apa rosszul mondod, te, anya, meg sehogy és egyiktek sem tudja, hogy latyak." Furcsa madár Másik kis történetet egy itthonjárt, Franciaországban élő honfitárs elbeszélése alapján jegyeztem fel: — Meglátogatott minket amerikai nagynénénk. Egyik délután a televízióban filmet láttak, az volt a címe „Pic”, ami egy madár nevét jelenti. Két napon keresztül azon tanakodtak, hogyan is hívják magyarul ezt a madarat. „A nyelvem hegyén van...” — mondta a feleségem „Nekem is" — mondta a néni és hogy tényleg tudják, milyen madárról van szó, elmondták egymásnak tollazata színét és hogy a fán kopácsol, de egyiknek sem jutott eszébe a madár neve. — Harmadnap este vacsorára várva ültünk az asztal körül, feleségem éppen a konyhában tálalt. Egyszerre csak repeső örömmel felkiált a néni: „Megvan!! Hallod?! Magyarul úgy hívják, hogy harka!” — A feleségem is örült, hogy végre megtalálták a megfelelő szót. Másnap este vacsora közben a nagynéni könnyes szemmel, meghatottan rebegte: „Tudjátok, gyerekek, olyan boldog vagyok, négy évtizede ki nem mondtam és mégis rájöttem, hogy a madár neve harka. Büszke vagyok rá, milyen jól tudok még magyarul.” Mire én, a gonosz: „Ne légy olyan büszke, nem harka, hanem harkály”. — Persze szótárból néztem ki, de kérlek, el ne árulj valahogy! Ki tud hasonlót? Már pedig elárulom, mert éppen elbeszélése juttatta eszembe, ugyan hány ilyen mulatságos szókiesés fordulhat elő a külföldi magyarok világában. Érdemes lenne megtudni. Aki tud valami hasonlót és kedve van hozzá, írja meg, hadd derüljünk együtt az elvesztett szavakból kerekedő történeteken. Vetélkedő lesz ebből, mert a különösen kedves eseteket közre is adjuk. A Magyar Hírek szerkesztőségének címzett borítékra írják rá: „A nyelvem hegyén van...” Kétségkívül igaz, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, ám a legeslegjobb mindenütt és itthon is derűs szívvel nevetni. Nevettessük meg egymást. Szokoly Endre JOGI TANÁCSOK Ajándéktárgyak külföldre küldéséről A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt év végén jelentősen egyszerűsítette a postai úton külföldre küldhető ajándéktárgyak engedélyezési eljárását. Az eddigi 250 forint helyett a Jövőben 400 forint értékhatárig külön engedély nélkül lehet külföldre küldeni az ajándékcsomagokat. Ha tehát a kiküldendő csomag értéke az említett értékhatárt nem haladja meg, a vámszervek azonnal engedélyezik kiküldését. Ilyen esetben a vámkezeléssel a devizahatósági engedélyezés megadottnak tekintendő. A fenti kedvezmény csak abban az esetben vehető Igénybe, ha az ajándékért sem külföldön, sem Magyarországon nem fizetnek ellenértékét. Továbbra Is csak előzetes devizahatósági engedély alapján lehet külföldre küldeni ajándékcsomagban forint bankjegyeket és érméket, bármilyen valutát, pénzhelyettesítő eszközöket (csekket) és értékpapírokat, postabélyeget, nemesfémeket és nemesfémből készült tárgyakat. Ugyanez vonatkozik néhány élelmiszerre (szalámi- és kolbászféleségekre, húsárura, füstölt- és zslrszalonnára, zsírra és étolajra), és minden, mennyiségénél fogva kereskedelmi jellegűnek minősülő árufajtára Is. Légipostái küldeményként csak olyan ajándékcsomagok adhatók fel, amelyeket a posta a mindenkor érvényes szabályzata szerint levélküldeményként továbbíthat. D. M. kiemelkedő alkotásait ? Most megismerheti, ha megrendeli MAGYAR NYELVŰ IRODALMI FOLYÓIRATAINKAT regények - versek - novellák - riportok - kritikák - Hlm-szinház Megjelenik Évi előfiz. ár US Ä Élet és Irodalom Kortárs Látóhatár Nagyvilág UJ írás hetenként havon ta két havonta havonta havonta 5,50 6,- 5,- 8,Jól jár, ha 3-at rendel, mert a 3,-lkat 1/2 évig Ingyen kapja ha 4-et rendel, mert a 4rlket 1 évig Ingyen kapja Előfizethető: a KULTÚRA külföldi terjesztőinél, átutalható a KULTÚRÁNAK az MNB /Budapest, 54/ 024A számlán AZ UTASELLÁTÓ pályaudvari éttermeiben ez évben is biztosítja turista csoportok étkeztetését KEDVEZMÉNYES ÁRON 32 féle menüből választhat, 7 féle úticsomagot rendelhet Megrendelését legkésőbb 7 nappal az igénybevétel előtt írásban a következő címre kérjük küldeni: UTASELLÁTÓ V.: Üzemeltetési Osztály, Budapest, V., Veres Pálné utca 24. sz. Telefon: 189—900, 160 mellék. Turista csoportoknak kívánságra nyomtatott étkeztetési tájékoztatót küld, telefonon felvilágosítást ad az UTASELLÁTÓ c
