Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-12-25 / 26. szám

Manhó

(Autók és gyalogosok) Néhány évvel ezelőtt hallottam egy viccet Amerikában. Egy régen külföldre szakadt hazánk-lánya „visszidálni” óhajt, mert Pesten végre, végre kényelmesen helyet talált a kocsijának... Ez olyan volt, mint a legtöbb pesti vicc: a fele se tréfa. A vicc arról jutott eszembe, hogy ma reggel húsz percet keringtem a Rákóczi úton egy háztömb körül, (Szentkirályi utca—Trefort utca—Puskin utca—Rákóczi út—Szentkirályi utca—Trefort utca — fogjanak meg, fogjanak meg, fogjanak meg), amíg parkolóhelyre leltem. A szűkebben vett Belvárosban, a Vörösmarty tér környékén már nem is kísérletezem: vagy a Lánchíd lábánál, vagy az Erzsébetied alatt hagyom a kocsimat, de erre a csalafintaságra már mások is rájöttek, és itt is egyre nehezebb parkolni.

Ahogy most végigolvasom soraimat, egy másik vicc csattanója jut eszembe: „Öregem, te nem panaszkodsz, te dicsekszel”. Igen is, nem is. Az év, amelytől most búcsúzunk, arról lesz nevezetes vagy hírhedt, hogy 1971-ben vált az autó Magyarországon közszükségleti cikké. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken, a falvakban is, de ez a gondolatsor most meszszire vinne. Azt akarom elmondani, hogy tulajdonképpen panaszkodom is, vagy ha nem is lóg az orrom a növekedő autóbőség miatt, legalábbis ráncolom a homlokomat, és ráncoljuk még sokan, akik figyelik azokat a láthatatlan nyilakat, amelyek azt mutatják, merre megy a világ.

Magyarországon a fejlődés nyila most az egyre több autó felé mutat. Nyugat-Európában és Eszak-Amerikában a nyíl most ide-oda jár, mint a metronóm mutatója. Az egyik irányban azt mutatja, hogy ott is egyre nő az autók száma, a másik irányban azt, hogy az autó önmaga ellentétévé vált, a nagyvárosokban legalább annyira akadályozza, mint segíti a közlekedést. Néhány hónappal ezelőtt Magyarországon járt a párizsi Combat című lap tudósítója, elismeréssel írt a magyar gazdasági fejlődésről, az életszínvonal növekedéséről, és azt írja, leesett az álla, amikor a sok autót látta. De mindjárt feltette a kérdést, a mi kérdésünket is: hogyan és merre tovább. Válaszolt is rá: „Ha Budapesten így nő az autók száma, akkor néhány év múlva a budapesti 'utca is ugyanolyan tébolydává változik, mint a párizsi. Ezt akarják a magyarok?”.

Nem ezt akarják. De hogyan lehet megakadályozni? Érre még mi sem találtuk meg a választ. Mint mondom, sokan törik a fejüket és a gépkocsizás lassú fejlődésének legalább az az előnye megvan — lám, ősi magyar szokás szerint erényt csinálok a szükségből —, hogy mi már tudjuk, hová fejlődik a túlzott motorosítás, az iparilag gazdagabb nyugati országok tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nem tudták.

Azért egyelőre minden külföldi vendég nyugodtan jöhet kocsival Pestre, ha nehezen is, még lehet parkolóhelyet találni.

(Vasárnapi ebéd) Ennek a szabálytalanul megjelenő Pesti naplónak egy kedves amerikai olvasója — aki azt írja, hogy „a mamám lehetne”, de inkább kortársi nagyszülőnek vélem — kérdezi egy levélben, mit szoktunk csinálni Budapesten vasárnap. Nemcsak azért válaszolok rá ilyen kis naplórészlettel, mert a kérdést jónak tartom, hanem azért is, mert levelezőm csak annyit írt alá, hogy „Júlia néni”. Se vezetéknév, se cím. Minden írónak öröme, ha levelet kap az olvasótól, de megkeseredik a szájában a jó íz, ha a levél névtelen és címtelen, még akkor is, amikor csupa kedveset ír.

A vasárnap első felének mindenütt megvannak a sajátos, új keletű hagyományai. Londonban mindenki a vastag, tartalmas és érdekes vasárnapi lapokat olvassa. Ezt nem lehet kihagyni, mert délután és másnap mindenki erről beszél. Amikor legutóbb szeptember végén néhány napot Londonban töltöttem, a nyomdászok sztrájkja miatt nem jelentek meg a vasárnapi lapok. Vendéglátó barátaim felsóhajtottak: „Hála istennek, legalább elmehetünk egy jót sétálni a szép őszidőben.”

A New York-i vasárnap délelőtt szertartása a brunch, ami ugyanolyan szótömörítés, mint a magyar ucsora. Ez az uzsonnából és a vacsorából származik, a brunch a reggeli és az ebéd angol nevéből. A család sokáig alszik, lustálkodik, mire kikászálódnak az ágyból, már rég elmúlt a reggeli ideje, inkább ebédre harangoznának, ha Amerikában lehetne hallani a harangokat. Így jött létre a — „rebéd”, ami a reggeli kávéval kezdődik, de mindjárt ebédbe torkollik.

Ez nem lenne rossz találmány nálunk se, ha a magyar gyomor reggelire elviselné a bő. angolszász módi táplálkozást. Ezért ma Pesten kétféle vasárnapi ebéd dívik. Az egyik a régi módi: a ház asszonya, vagy asszonyai, főképpen a családok új rabszolgája, a nagymama, a vasárnap délelőttöt sütés-főzéssel tölti, és egy óra tájban olyan ebéd kerül az asztalra, hogy utána mindenki a párnák közé hanyatlik, és alszik a délutáni labdarúgó-mérkőzés közvetítéséig. Nálunk is ez járta egy ideig, de feleségem, lányom és menyem megalakította a családi Women’s Lib-mozgalmat, amihez lelkesen csatlakoztam, nemcsak azért, mert fiaimmal és vejemmel együtt kisebbségben maradtam, hanem azért is, mert igazat adtam nekik.

Ettől kezdve vasárnap reggel ki-ki egyénileg reggelizik, az unokák felkéretnek, hogy csöndben zajongjanak, majd komótos újságolvasás. tollászkodás, levélírás és lötyögés után a család elmegy vendéglőbe ebédelni. Vannak kedvenc helyeink, például a „Régi Országház” vendéglő a Várban, természetesen az Országház utcában, amelyet a legtöbben a pesti oldalon keresnek, a Parlament közelében. Még azt is sokan tudják, hogy volt egy régi országgyűlési épület a Nemzeti Múzeum mellett, a Bródv Sándor utcában, és ez ma az olasz kulturális intézet. De van egy még régebbi, és sokkal szebb országháza. fent a Várban. Hatalmas. enyhe szögben összefutó épület, amely Buda 45-ös ostroma óta két évtizeden át kiégetten. félig romosán állt, de azután felépítették. átalakították és ma a Magvar Tudományos Akadémia fél tucatnyi kutató intézetének a központja. A Régi Országház-beli ebédeléseknek az a kellemes mellékterméke, hogy bebekukkantunk az újjáépített épületbe, mert olvkor vasárnap is üléseznek az egykori országgyűlési teremben. Ez megtartotta régi. biedermeyer báját, de ugyanakkor olyan modern. mint a Duna Intercontinental.

Azért említem hasonlatképpen ezt a szállót, mert hébe-hóba. családi ünnep idején, ide is ki szoktunk vasárnapi ebédre rándulni. Szép. előkelő és drága. Feleségem jobban szereti a Warszawa éttermet az Attila utcában, mert itt vannak Budapesten a legkényelmesebb karosszékek, és finom céklalevest kapni, mellette kistányéron pástétommal töltött palacsintával.

Szerettem volna még a vasárnap délutánról írni. de kifogyott alólam a papír, kedves Júlia — húgom.

ARCKÉPEK A MÁBÓL

<!)*. &ül& DCálmAn

A MAGYAR SZABVÁNYÜGYI HIVATAL ELNÖKHELYETTESE

< RIPORTER: Mi a Magyar \ Szabványügyi Hivatal feladaí ta?

Dr. SÜTŐ KÁLMÁN: Ha | két szóban válaszolhatnék, l akkor azt mondanám: az í MSZ, azaz a Magyar Szab| vány. A szakemberek és az

< exportőrök tudják, hogy e két szó a minőség és a meg/ bízhatóság egyre szigorúbb l törvényét jelenti, azokat az í állami előírásokat, amelyek a magyar ipar és a mezőgazda- i sági termékek világpiaci Ver? senyképességét és a hazai fo> gasztók érdekeinek biztosítá) sát szolgálják. Az MSZ minő< ségi és műszaki követelmény

> is, amelynek megalkotását i ránk bízta a Magyar Népközét társaság.

( Am szabványaink nemcsak í a jó minőségű csirkét, az i áramütéstől és zárlattól menl tes televíziót garantálják, ha< nem a minduntalan megújuló \ és magasabb színvonalat dikí tűló előírások, az ipart és a | mezőgazdaságot állandó fej} lődésre késztetik. Ennek í eredménye például az, hogy a

> nyugat-európai piacon a ma| gyár vágott baromfi a máét gyár fűszerpaprika, a friss s gyümölcs keresett áru, vagy

a magyar televíziógyárak már | kétéves garanciát 'adnak a ) legmodernebb készülékeikre, í és hazánk sikeresen vesz részt í a nemzetközi munkamegosz| tásban és kereskedelemben.

\ A Magyar Szabványügyi S Hivatal feladata az is, hogy j az eredményes nemzetközi i munkamegosztás és integráí ció érdekében bevezesse a ma| gyár iparban is a nemzetközi | előírásokat és szabványokat,

> aminek eredményeként elekt- i romos berendezéseink, vas! úti vagonjaink, Forte-film| jeink és más termékeink

> mindenütt használhatók, ahol | az ezekhez tartozó készülést kék, csatlakozó berendezések | ugyancsak a nemzetközi szab| ványok szerint készülnek.

> Mi a magyar szabványt | szeretjük úgy emlegetni, \ mint a minőség és megbizha< tóság KRESZ-ét. Ám ahogy í a Közlekedési Rend Egysé| ges Szabályaiban, a KRESZ- ét ben is a legjobb nemzetközi

< tapasztalatok összegeződtek, éppúgy az MSZ-ben is a világ műszaki és tudományos fejlő) désének legsikeresebb tapasz-Italatait alkalmazzuk a folyton fejlődő hazai adottságokra. Hazánk kormánya a mi hivatalunkat bízta meg a nemzetközi szabványügyi kapcsolatok fejlesztésével, s ezért részt veszünk a világszabványok kidolgozásában is, méghozzá olyan aktívan, hogy a nemzetközi fórumokon az utóbbi időben is több magyar javaslatot fogadtak el. Részt veszünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a Nemzetközi Élelmezési Szervezet, (ISO) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet és az Európai Gazdasági Bizottság munkájában. Nemzetközi tevékenységünk egyik elismerése, hogy hazánkra bízták az ISO mezőgazdasági állandó titkárságát, amely a mi hivatalunkban működik. Személy szerint én is nagy megtiszteltetésben részesültem, amikor megválasztottak az ISO ökonómiai Bizottsága állandó elnökének és a KGST Szabványügyi Intézete Tudományos Tanácsa tagjának. A hivatal hazai megbecsülését jelenti, hogy a Magyar Szabványügyi Hivatal államigazgatási jog szerint országo's főhatósági rangot kapott, és felügyeletét közvetlenül a kormány elnökhelyettese, dr. Ajtai Miklós látja el.

RIPORTER: Mi a képzettsége?

DR. SÜTŐ KÁLMÁN: Ha csak azt mondom, hogy agrármérnök, vagy agrárközgazdász, talán ez ma természetesnek tűnik, vagy legfeljebb azt kérdezik, hogy ilyen „jó szakma’’ mellett, hogy lehet valaki éppen szabványosítási szakember? Éppen az én diplomáim — legalábbis nekem — sokkal többet érnek: győzelmét az erős akaratnak, a szorgalomnak, szívós munkának; példaképet egy egész falunak. Abban a dunántúli kis faluban ugyanis, ahonnan én elindultam, akkor íratlan törvény volt: „a paraszt maradjon az eke, a suszter a kaptafa mellett”. Magánúton végeztem el a polgári iskolát, majd a felszabadulás után már kollégistaként Szombathelyen érettségiztem. Végig kitűnő eredménnyel. Én lettem az első diplomás embere a falunak, amire ma már ők is büszkék. Azóta, hogy elkerültem, kölcsönös figyelemmel kísérjük és ismerjük jól egymás útját. Közben már ők sem az eke szarva után ballagnak, hiszen traktor hasítja a határt, az egykori szegényparasztból jól kereső tsz-tagok leitek. Belőlem minisztériumi, kutatóintézeti vezető és két évvel ezelőtt nagy megtiszteltetésként, az MSZH elnökhelyettese lettem. Vagyis a falum és az én pályám is felfelé ivei. Éppúgy örülök az otthoni eredményeknek, mint a sajátomnak. És egy kicsit magaménak is érzem, hiszen amíg ők a mezőn dolgoztak, addig én tanulmányt, cikket írtam, elemzést készítettem nekik a mezőgazdaság korszerűbb útjáról, tanácsot adtam, bíráltam, korholtam fogyatékosságaikat és dicsértem eredményeiket. Nem, egy pillanatra sem szakadtam el tőlük.

RIPORTER: ön az MSZH elnökhelyettese. Mi az elnökhelyettes feladata?

DR. SÜTŐ KÁLMÁN: Általános elnökhelyettesként dolgozom, tehát nemcsak valamelyik speciális feladat tartozik a hatáskörömbe, hanem szinte minden ügy átmegy a kezemen. Elnökünk, dr. Olajos József akadályoztatása, vagy külföldi tartózkodása idején pedig személy szerint még fokozottabban felelek az egész hivatal tevékenységéért. Persze, nem ember, hanem gép volnék, ha nem lenne az egészen belül is kedveltebb területem. Legjobban a mezőgazdasági, élelmezési, szabványosítási munkát szeretem, és nemcsak azért, mert ez az „igazi szakmám”, hanem mivel itt látom a legtöbb lehetőséget és legtöbb felada-Dr. Sütő Kálmán

tot is. „Kedvenceim” közé tartoznak a fogyasztói érdekvédelemmel, a minőség fejlesztésével összefüggő munkák, a szabványok népszerűsítése és oktatása is. Persze soha nincs annyi időm ezekre, amennyit szívem szerint szeretnék, mert mindennel egyformán kell törődnöm és gyakran kell nemzetközi tárgyalásokra is utaznom. S ha a személyzeti munkával, az emberek problémáival is kedvem szerint foglalkozom, akkor bizony már a saját családomra, egyetemista fiamra, lassan nagy lánnyá növő nyolcadikos kislányomra nem sok időm marad. Legfeljebb egy-egy jó esti séta és egy-egy focimeccs.

RIPORTER: Mi a szabványok jelentősége és haszna a fogyasztók szempontjából?

DR. SÜTŐ KÁLMÁN: A szabványokba foglalt műszaki és minőségi előírások nélkül elképzelhetetlen a gazdasági élet, hiszen máskülönben minden gyár különböző lyuktávolságú konektorokat, más feszültségre és frekvenciára méretezett elektromos készülékeket gyártana. Ám a fogyasztónak a szabvány nemcsak az egységesítést biztosítja, hanem a minőségi előírásokkal és szabályozókkal garantáljuk neki, hogy lássa a vásárlás előtt, mikor sütötték a kenyeret, biztos legyen az iparcikk életvédelmi megbízhatóságában, s a szabvány kényszerítő ereje miatt egyre jobb minőségű cukrot, textilt, lábbelit, bútort, szárazabb tüzelőt kapjon, hiszen az országos szabvány minden gyártóra és forgalmazóra kötelező állami előírás.

RIPORTER: Mi történik a nemzetközi, vagy hazai szabványokat megsértő üzemmel?

DR. SÜTŐ KÁLMÁN: Elvileg ma már lehetetlen, hogy egy vállalat ne vegye figyelembe a hazai, vagy nemzetközi szabványokat, hiszen akkor nem tudja eladni az áruját, vagy pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a szabványnál gyengébb minőséget gyárt. Ám a minőség törvényes biztosítása céljából a fogyasztó kárára elkövethető tisztességtelen haszon megakadályozása érdekében a szabvány betartását mégiscsak rendszeresen ellenőrizni kell, amelyet nemcsak a mi hivatalunk végez, hanem az Országos Kereskedelmi Felügyelet, a KERMI, a minisztériumok minőségvizsgáló intézetei, a Népi Ellenőrzési Bizottság, és egy sereg más szerv. De mindegyik ellenőrzésének legfőbb és perdöntő jellemzője, hogy a vizsgálatot ugyancsak az állami szabványokban előírt műszerekkel és módszerekkel kell végezni. A szabványok, a fogyasztói érdekvédelmet szolgáló kormányrendeletek

megsértőit szigorú gazdasági bírságokkal sújtják, sőt, az új Büntetőtörvénykönyv lehetőséget ad arra is, hogy a minőségrontó vállalat felelős vezetőit, vagy azokat, akik a valóságnak nem megfelelő tanúsítványt adnak az árujukhoz, egytől három évig terjedő börtönnel büntessék.

RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét.

Salamon Pál