Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-10-08 / 20. szám
A BÉCSI MAGYAR °lvas6ink MS ISKOLAEGYESÜLET Egy szép évforduló — Rajkó siker Londonban 50 ÉVES Levél Kanadából Az osztrák—magyar monarchia összeomlása után a Bécsben élő magyarokat az új országhatár elválasztotta Magyarországtól. Kilométerekben Bécs nem került messzebbre Budapesttől, de valójában Bécs ekkor egy teljesen különálló ország fővárosa lett, és az itt élő magyarok helyzete megváltozott. Magyar anyanyelvűk és kultúrájuk megőrzésén gondolkodva határozták el annak Idején a Bécsi Magyar Munkásegyesületbe tömörült magyarok egy magyar iskola létesítését. 1921-ben magyar munkások, mesteremberek és értelmiségiek megalapították tehát a Bécsi Magyar Iskolaegyesületet. Működésüknek az volt a célja, hogy a gyermekek ne csak otthon hallják a magyar szót, hanem hogy iskolában, nyelvtani helyességgel is elsajátítsák. A más nyelvű környezet asszimiláló ereje késztette a maroknyi magyarságot, hogy nyelvének, kultúrájának megőrzésére és ápolására, a jövő generációkra való tekintettel is, megalapítsa az egyesület keretén belül a magyar nyelviskolát. Az elmúlt 50 év tapasztalatai bizonyítják, a bécsi magyarság ragaszkodását anyanyelvéhez, nemzetéhez és óhazájához mindig szívügyének tekintette. A tanítás évekig a városi tanfelügyelőség engedélyével az egyes kerületi osztrák iskolák tantermeiben folyt le, azon kerületekben, ahol a magyarság letelepedett. A gyermekek 10—15-ös csoportokban kaptak oktatást. Az iskola tulajdonképpeni székhelye a régi Collegium Hungaröcum épülete volt, a Museumstrassen, ahol tágas termék álltak rendelkezésre. Így folyt a tanítás egészen 1945-ig, amikor a háborús viszonyok és a város bombázása miatt az egyesület vezetősége a tanítást beszüntette. A szünet körülbelül három évig tartott, míg a viszonyok rendeződtek, a magyar egyesületek normálisan működni tudtak, és ekkor megszervezték újból a tanítást. Az Iskolaegyesület vezetősége már 1951-ben felvette a kapcsolatot az új szocialista Magyarország képviselőivel, és céltudatosan építette ki napjainkig a rokoni, társadalmi és kultúrkapcsolatokat. Munkájához a Magyarok Világszövetségében talált őszinte barátra és támogatóra a Bécsi Magyar Iskolaegyesület. Ezért a hosszú évek óta tartó hathatós és önzetlen támogatásért hálás köszönettel tartozunk. Mindig elve volt a mostani vezetőségnek, hogy csakis az anyaországgal való állandó összeköttetés, a lojális és korrekt kapcsolatok biztosítják a magyar kultúregyesület virágzását és növekedését. Az Iskolaegyesület kulturális fejlődése, az iskola növekvő látogatottsága is • tanúsítja: egyesületünk a helyes úton jár. ötven esztendő elteltével — fele már egy új korszakra esik, amikor ’a magyar dolgozók milliói nagy buzgalommal, szorgosan és lelkesen építik fel a jövő Magyarországát — mi, Bécsben élő magyarok sem akarunk elmaradni „rokonságunk” mögött, és szinte lelkesen visszük tovább a magyar kultúra zászlaját, hogy leléptünk után is egy virágzó és a történelmi időkben megedzett, magyar nyelvet tanító iskolát és jól működő Iskolaegyesületet adjunk át a jövő nemzedéknek. Gerő Viktor elnök Olvasóink írják — sokszor, szinte minden számunkban leírtuk már ezt a címet, s most, újra leírva, megértjük, miért nem tűnik ez a jólismert két szó elkopottnak, meguntnak. Levelek, fényképek, rajzok, újságkivágások érkeznek a Magyar Hírek szerkesztőségébe nap mint nap, s ezek a levelek teszik, hogy újra és újra felfedezzük, milyen fontos dolog a kapcsolat megtartása — a magyar határokon kívül és belül egyaránt. Mintha egy-egy kéz nyúlna felénk Montevideóból, New Yorkból, Afrikából és „innen” Európából. Rajtunk, óhazaiakon áll, hogy megfogjuk-e a felénk nyújtott kezet, megértjük-e, mi indította Mrs. Edity Fels-t Londonból, hogy — természetesen magyarul írott — verseit nekünk küldje el; Alexandre Berger-1 Alfortville-ből, hogy eljuttassa hozzánk a Vasas táncegyüttes Confolens-i sikerét bizonyító újságcikket; megértjük-e azok büszkeségét, akik a magyar közösség szépen fejlődő társaséletét újságolják nekünk a világ minden tájáról. Ez az, amiért minden lapzárta előtt, amikor leírjuk a címet, megcsap a kapcsolatteremtő és — megőrző emberi felelősség tudata; ez az, amiért mindig önmagából születik újjá ez a kis rovat. * Talán elegendő, ha minden kommentár nélkül idézünk néhány mondatot Höchst Leopold bécsi honfitársunk leveléből: „Engedjék meg, hogy ezúton köszönjem meg azt a nagy kitüntetést, amelyben a Világszövetség 70-ik születésnapom alkalmából részesített. Ez volt életem egyik legboldogabb napja, amidőn egyesületünk elnöke, Rossmy Rudolf, az emlékérmet átnyújtotta. Harminc év óta magyaros szívvel dolgozom egyesületünkben és ígérem, hogy egyesületünk és a bécsi magyar kolónia munkájában a jövőben is részt kívánok venni.” E szavakhoz mi csak gratulációnkat és legjobb kívánságainkat tudjuk hozzátenni. * Jehuda Dán, Jeruzsálemből, egy Radnótikötet megjelenéséről ad hírt. Az EKED könyvkiadó Tel-Avivban Itamar Jaoz-Keszet fordításában és bevezetőjével díszes kiállításban bocsátotta ki Radnóti Miklós válogatott, háborúellenes és antifasiszta verseit. * Világ Miklós, annyi lelkesítő hír küldője, most nagy tekercs fényképet mellékelt leveléhez. A felvételek a Rajkó-együttes londoni fellépései alkalmával készültek. A magyar együttes sikere — úgymond Világ Miklós — fenomenális volt. Az 1600 férőhelyes Queen Elisabeth Hallban két hétig táblás házak előtt játszottak a magyar vendégek. A BBC egyórás riportfilmet készített velük, és az összes napilap szuperlatívuszokban méltatta a kiváló művészi teljesítményt. * Gabányi András, Castellárból, egy tévedésünkre hívja fel a figyelmet. A Magyar Hírek június 12-i számában a magyarbarát Ernest Petit tábornokról emlékezett meg, és azt állította, hogy ő Volt a szabad francia fegyveres erők vezérkari főnöke. Olvasónk arra figyelmeztet, hogy a francia szabadságharcosok vezérkari főnöke Joinville tábornok (Alfred Maller et ff a Francia Kommunista Párt központi bizottságának tagja volt. Joinville tábornok 1948-ban Magyarországon is járt, Olvasónkkal együtt, aki a tábornok közvetlen munkatársa volt, és március 15-én a francia hadsereg koszorúját elhelyezte a Petőfiszobor talapzatán. Köszönjük a helyreigazítást! * Kanadából, Egyedi Bélától vastag borítékot hozott a posta. Amikor felbontottuk, rajzok kerültek ki belőle. A „Szivárvány”-magazin fedőlapterve, egy diáklap kulturális mellékletének illusztrációi, és egy rajz, amelyet most átnyújtunk Olvasóinknak. Ezzel a rajzzal búcsúzunk, míg újra gyarapodni kezdenek a szerkesztőségi íróasztalokon a levelek, újságok, míg újra érezzük, hogy nyugtázni kell a világ minden tájáról érkező dicséreteket, bírálatokat, verseket, rajzokat — egyszóval olvasóink törődő figyelmét. — spé — Egyedi Béla rajza Höchst Leopold átveszi a Magyarok Világszövetsége emlékérmét, és a Bécsi Magyar Munkásegyesület ajándékát Molnár Júlia, a Kajkó-együttes szólóénekesnője londoni turistákkal beszélget QUEEN ELIZABETH HALL MONDAY JULY 19 SATURDAY JULY31 DIRECT FROM BUDAPEST THE HUNGARIAN GIPSY COMPANY MUSICIANS DANCERS SINGERS QUEEN ELIZABETH HALL V nOAYJUU» SATURDAY JULY 31 DIRECT FROM BUDAPEST THE HUNGARIAN 13IPSY COMPANY ' íusJciANS DANCERS SINGERS Farkas Laci, az együttes hét (!) esztendős prímása kis bemutatót tart a koncert plakátja előtt IDŐT FÁRADSÁGOT PÉNZT TAKARÍT MEG HA IGÉNYBE VESZI A TÖBBÉVES KEDVEZMÉNYES ELŐFIZETÉSI LEHETŐSÉGET ÉLET ÉS TUDOMÁNY KÉPES ÜJSÁG NŐK LAPJA * TÜKÖR ORSZÁG-VILÁG Előfizetési díj: 1 évre $ 8,— £3,30 2 évre $ 15,— £ 6,— 3 évre $ 21.— £ 8.80 LUDAS MATYI Előfizetési díj: 1 évre $ 4.50 £1.80 2 évre $ 8,— £ 3,30 3 évre $ 11,— £ 4,50 Már az 1972-ea évre feladott megrendelésénél is vegye igény be fenti kedvezményünket! —~o - o -Előfizetését küldheti a KULTÚRA külföldi kapcsolataihoz vagy közvetlen cimünkre: KULTÚRA BUDAPEST 62. P.O.B. 149. Rónai Mihály András: a* Szívem mélyéig megilletődve szeretnék röviden számot adni valamiről. S ha ennek a formulának, amelyet szántszándékkal írtam le most ebben a konvencionálissá koptatott formula-mivoltában — ha ennek a pár szónak, hogy „szívem mélyéig megilletődve” egyáltalán még hitele lehet: hát ezúttal hitele van. Annyira, hogy más szó ki sem fejezhetné pontosabban, amit érzek, amikor az alábbiakról számot adni akarok. Két levélről van szó: az egyiket Svédországból, a másikat a Német Szövetségi Köztársaságból kaptam. S e két levélnek is csupán egy-egy kis részletéről. A svédországi levelet Vásterasból kaptam, íróját Gaal Andor Péternek hívják, s arról értesít benne, hogy annak az amerikai Kossuth-bankónak, amelyről nemrégiben egy cikkem szólt itt a Magyar Hírekben, ő is őrzi odakünn egy példányát. Azon a példányon — írja — „betűszerint minden megegyezik a Szerkesztő Ür által leírt szöveggel, azzal a csepp különbséggel, hogy ...” — és itt egyetlen betűnyi kis eltérés jelzése következik, olyan betűé, amelyet alkalmasint én olvashattam félre az általam ismertetett példányon, illetve annak alján, a nyomdai jelzésben, amelyhez a svédországi levélírónak alighanem jobb nagyítóüvege volt. Eltérés tehát a két példány közt aligha van: ugyanannak az amerikai Kossuth-bankónak egy-egy példánya került elő. Pontosabb meghatározása természetesen szakemberekre vár, meg is történik nyilván előbb-utóbb. A svédországi példány hátlapján — olvasom a levélben — ez áll: „Gaál Gyula tulajdona, Nagysimonyi, 1907”, vagyis hogy a levélíró édesapjáé volt valamikor ez a Kossuth-bankó, amely most üveg alatt, keretben függ egy svédországi városkában a falon. Ami már magában véve is megindító, bármily szakszerűen leíró-jellegű szövegből derül is ki. Pontos, gondos a levélszöveg, szinte más sincs benne, mint a levélíró Kossuthbankójának tüzetes ismertetése. „Sok szeretettel” — ez áll a levél alján, a névaláírás előtt. De nem közvetlenül előtte. Mert utána még egy szó következik, hirtelen-váratlan szó, előzmény nélküli, mely az égből — vagy a szívből — esett, szinte dobban. „Sok szeretettel és rendületlenül". Nem Gaal Andor Péter húzta alá azt, hogy és rendületlenül: a dőltbetűs szedetés az én művem. Hosszú pályámon semmit jogosabban nem szedettem még dőlt betűből. Nem olvastam még soha szebb szerelmi vallomást: honszerelmi vallomást. Soha mértéktartóbbat és mértéktelenebbet, soha egyszerűbbet és hatalmasabbat, csendesebbet és riadóbbat, váratlanabbat és várhatóbbat. Soha megindítóbbat. Úgyhogy a dolognak erről a részéről nem is szólok többet egy szót sem, hanem sietek a másik levélre térni. Ez a másik, mondom, a Német Szövetségi Köztársaságból jött, íróját úgy hívják, hogy Theresia Hanzi, kedves aszszony, eredetileg Soroksárra valósi, kedves a levele is, amint ezt tudatja velem, meg még másegyebeket is, amikre máskor szeretnék visszatérni, nem most, nem ebben a keretben. Most itt, ebben a mai cikkben nem idézek a leveléből, csak ennyit: „Isten veled, hazám, bátrak hazája, Isten veled, te völgy, ti zöld hegyek, Gyermek reményím s bánátim tanyája, Isten veled, én messze elmegyek. Ha visszatérek, boldogulva, hon, Hadd lássam népemet vlrányidon.” Ezt tartotta fontosnak közölni, ezt írta — amit Eötvös József írt. Vasterasb'ól Vörösmartyt írták, Nürt-Oberensingenből Eötvöst. Ha még egyszer azt találná nekem valaki is mondani, hogy az acél a legerősebb, könnyű szívvel nevetem el magam. Könnyű szívvel, boldogan. Büszkén egy költészetre, mely egyedül képes arra, hogy az oldott kévét, — ami utóvégre maga is csak az ő szava — szálankint, örökre, oldhatatlanra kösse meg. 11
