Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-09-18 / 19. szám
... a külkereskedelemről I. A KGST Milyen szerepet játszik a külkereskedelem Magyarország gazdasági életében? Nem túlzás, ha a külkereskedelem jelentőségét a magyar gazdaságban a legfontosabb népgazdasági ágakkal egyenlőnek tekintjük. Magyarország — földrajzi, történelmi és társadalmi adottságai folytán — úgynevezett „nyitott gazdaság”. A külkereskedelem a nemzeti jövedelem mintegy 35—40 százalékát teszi ki. Ez rendkívül magas arány. Még jobban megérthetjük a külkereskedelem alapvető szerepét, ha megnézzük, hogy milyen árucikkekből tevődik össze hazánk import-, illetve exportforgalma. Behozatalunk jelentős részét olyan alapanyagok és energiahordozók alkotják, melyek nélkül el sem képzelhető valamennyire is korszerű nagyipar: különböző ércek, közöttük vasérc; kőszén, kőolaj, földgáz. Ezt az iparilag nélkülözhetetlen alapanyag-tömeget egészítik ki a különböző gépek, berendezések, valamint a lakosság ellátását szolgáló fogyasztási cikkek, melyek közül néhányat Magyarországon nem is gyártanak. Természetes, hogy a behozott árukért a kivitellel fizetnünk kell: örvendetes jelenség, hogy a hagyományosnak számító mezőgazdasági cikkek mellett évről évre növekszik, és nem megvetendő jelentőségű már ma sem az exportált ipari és fogyasztási áruk mennyisége. Külön meg kell említenünk ezenkívül a műszaki fejlesztés külkereskedelmi forgalmát: a szabadalmak, know-hów-k és licenciák adásvételét. Külkereskedelmünkben milyen szerep jut a szocialista országoknak? Az import-export forgalom mintegy 70 százaléka a szocialista országokba irányul. Ezek közül is a legnagyobb partner a Szovjetunió: onnan kapjuk — a Dunán, vasúton, a „Barátság” kőolajvezetéken, a távvezetékeken — az alapanyagok és energiahordozók nagy részét; másrészt hatalmas piacával a Szovjetunió a magyar áruk egyik legnagyobb megrendelője. A szocialista országokba irányuló exportunk áruösszetétele kedvezőnek mondható: nagy részét teszik ki a legkorszerűbb exportágak termékei, gépek és berendezések. Mivel ez a forgalom hosszú lejáratú szerződéseken és kontingenslistákon alapul, meglehetős üzleti biztonságot jelent az importőr és exportőr vállalatoknak. Mennyiben tekinthető integrációs tömörülésnek a KGST? A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — amelynek Magyarország alapító tagja — több mint húszéves fennállása alatt nem változtatta meg alapvető célkitűzéseit, a tagországok gazdasági felemelkedésének szorgalmazását. Természetesen, eszközei időnként módosultak. Augusztusban napvilágot látott a KGST Komplex Programja, ez részletesen, hosszú távra meghatározza azokat a módszereket, amelyekkel a tagországok egymás közti gazdasági kapcsolataikban élhetnek. Első pillantásra is látszik, hogy a KGST — a gazdasági élet szocialista rendszeréből következően — különbözik más integrációs szervezetektől. Például: a szocialista országok gazdaságai hoszszabb-rövidebb lejáratú tervek alapján működnek. Éppen ezért szükséges, hogy a tagországok még a tervkészítés időszakában egyeztessék gazdasági szándékaikat, sőt, egyre fontosabb, hogy magukat a népgazdasági terveket is. Így elkerülhetők a gazdaságtalan „átfedések”, ugyanakkor meg lehet oldani egy-egy iparág leggazdaságosabb fejlesztését is. Mivel a KGST-tagországok többsége kis ország, a nagy piacnak, a gazdaságos, nagy szériájú termelésnek csak több ország összefogása teremthet lehetőséget. Így például a magyar „Ikarus”-autóbuszok gyártása nagy sorozatban gazdaságos, szükséges, hogy biztos piac álljon rendelkezésre az ország határain túl. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a KGST nem szupranacionális, nemzetek feletti szerv. A közgyűlés vagy a bizottságok határozatai csupán ajánlások; az egyes tagországok maguk dönthetnek, részt vesznek-e egyik vagy másik gazdasági programban. Milyen módon kötik meg egyezméményeiket a tagországok? Eddig a bilateriális, vagyis kétoldalú tárgyalási forma volt használatos. Az egyes tagországok külön-külön, egyenként tárgyalták meg, hogy az elkövetkező évben, illetve években miből menynyit kívánnak szállítani. Az ellenértéket is egymás között könyvelték el, nem volt mód arra, hogy az elszámoláskor keletkező fölöslegeket egy harmadik országban vásárolják el. A Komplex Program lehetőséget ad az úgynevezett multilaterális, sokoldalú tárgyalásokra is. Itt az érintett országok közvetlenül hasonlíthatják össze igényeiket, lehetőségeiket, több manőverezési lehetőség kínálkozik a legggazdaságosabb megoldás elérésére. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a KGST-ben az egyes országok egyenjogúságot élveznek, abban az értelemben is, hogy a tagoknak úgy kell meghozniuk intézkedéseiket, hogy az ne befolyásolja károsan esetleg egy harmadik ország gazdaságát. Mivel pedig különbözőképpen fejlett gazdaságokról van szó, érthető, hogy a sokoldalú tárgyalások és elszámolások bevezetésekor bizonyos óvatossággal kell eljárni. Ez a magyarázata annak is, hogy a program több intézkedése csak 1980 körül válik esedékessé. Milyen gazdasági szférákra terjed ki a Komplex Program? Mindenekelőtt a népgazdaságok három nagy szférájára: a tervezésre, a termelésré és az országok közötti árucserére. A tervezés összehangolása lehetőséget teremt arra, hogy a tagországok saját intézkedéseiket a többi ország igényeinek és lehetőségeinek figyelembevételével hozzák meg. A tervezés koordinálása kiterjedhet mind a hosszú, mind a középtávú tervekre, új népgazdasági ágak bevezetésére, a műszaki fejlesztésre. Gyorsan tért hódító új ág például a számítástechnika, a komputerizálás tömeges elterjesztése: ezt az érintett országok már közösen próbálják megvalósítani. Lehetővé válik, hogy egy ország valamely különösen gazdaságos iparágát több ország közösen fejlessze tovább; ugyanakkor az átlagosnál kevésbé kifizetődő ágakat át tudja vállalni valamely jobb feltételekkel rendelkező KGST-tag. Ez átvezet a termelés területére. Eddig is láthattunk példákat a termelési kooperációra: a Haldex vállalat például magyar találmány alapján a sziléziai meddőhányókat hasznosítja, közös, lengyel—magyar tőkével. Most, a Nemzetközi Beruházási Bank segítségével lehetőség nyílik rá, hogy egyes kiemelkedően fontos, vagy gazdaságos vállalkozások közös KGST-beruházás segítségével fejlődjenek. A külkereskedelmi-pénzügyi kapcsolatok továbbfejlesztése az a terület, amely a távolabbi tervekben szerepel. Ez természetes is. A pénzügyi kapcsolatok — mint a gazdasági kapcsolatok tükröződései — viszonylag lassan reagálnak a termelés változásaira. Jelenleg az a helyzet, hogy az egyes KGST-tagországokban más-más szinten áll a termelékenység és az árrendszer: ez meglehetősen nehezíti a pénzügyi multilateralizálás bevezetését. A Komplex Program elhatározta az 1962 óta létező kollektív valuta: a transzferábilis rubel szerepének megnövelését. Erre azonban csupán azután kerülhet sor, hogy a tagországok közelebb hozták egymáshoz árrendszerüket, és megszűntek a nagyobb különbségek a termelékenységben. így az átmeneti időszakban egymás mellett létezik a kétoldalú és a sokoldalú elszámolási rendszer. Ez együttjár azzal, hogy a kötelező kontingenslisták mellett az egyes termelő vagy külkereskedelmi vállalatok megállapodhatnak egyes áruk kontingensen kívüli szállításában is. A Komplex Program egy meglevő együttműködés eszközeinek, módszereinek tökéletesítését tűzte ki célul. Alapvető és gyors változást nem is akar, nem is fog előidézni. Lehetőséget teremt, hogy a KGST gyorsabban, rugalmasabban reagáljon a gazdasági élet eseményeire. Sós Péter I.' úiv/ui'J }1\ XKk>! ;|vM- hi\ KHiiVtéO: SA-iPLÖílé.lj!? riLDQtÖCUU isimnek ÚVOTT EGYHÁZI ÉPÜLETEK A Szent István év tiszteletére a magyar műemlékvédelem jelentős könyvalkotással bővült. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában. különösen gazdag képanyaggal, német, francia és angol nyelvű kivonattal megjelent az „Egyházi épületek és műtárgyak gondozása” című kézikönyv. A terjedelmes kötet úgyszólván valamennyi magyarországi egyház papságához szól, és útmutatást kíván nyújtani ahhoz, hogy műemlékeink tulajdonosai és használói a szakemberekkel összefogva miként legyenek gondozói, őrzői történelmi örökségünknek. A szerkesztő bizottságban dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Berky Feriz magyar orthodox esperes adminisztrátor, dr. ZJjszászi Kálmán főiskolai tanár és dr. Bercsényi Dezső, az Országos Műemlék Felügyelőség igazgatóhelyettese foglalt helyet, szerkesztők voltak Lévárdy Ferenc művészettörténész és dr. Arató Miklós plébános, s a főszerkesztői munka dr. Cserháti József pécsi püspök és dr. Esze Tamás, a református egyház főgondnoka nevéhez fűződik. Képeink a kötetből valók. Budai Mátyás templom I ' ' -V.', ii ■ ■ * r> ■., ■» ( : Pécsvárad. Az 1959-ben helyreállított altemplom (A templom 1015-ben épült) Veszprém: Falkép a Gizella-kápolnában (a XIII. századból) Részlet a Makó — Szabadság téri kistemplom oltárképéből. Népi ihletésű karácsony-ábrázolás, batikolt vászon A pilisszentlélek! templom domborított réz tabernákulum-ajtója és oltárkeresztje, kovácsolt vas gyertyatartókkal (Novotta Ferenc repr.) * e-Karosa. Református templom (XIII. század)
