Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-09-18 / 19. szám
Svédországban mintegy 10 000 magyar él szétszórtan, akkora területen, amely hozzávetőlegesen négyszer akkora, mint Magyarország. Igaz, az évek során a többség behúzódott a nagy városokba, hogy társaságukat, életmódjukat a svéd szokásokhoz igazítsa. De még így is nagyon nagy a távolság közöttük. Egyik oldalról nagy szükség van rá, hogy egy magyar szervezet, klub fogja össze mindazokat, akik szeretnék megőrizni a szülőföld nyelvét, kultúráját, másfelől viszont a nagy távolságok szinte lehetetlenné teszik, hogy az aki munka után esetleg egy órát autózott, amíg hazaért, ismét kocsiba üljön azért, hogy találkozni tudjon néhány magyar barátjával egy magyar klubban. Teljesen érthető, hogy erre csak akkor vállalkozik, ha a magyar klub olyan programot biztosít, amelyik megéri a fáradságot. Ilyen körülmények között született meg a Svéd—Magyar Filmklub megalakításának gondolata hat évvel ezelőtt. Megalakulásához a Svéd—Magyar Egyesület adta a legnagyobb segítséget. Ebben a szervezetben az itt élő magyarokon kívül azok a svédek tömörülnek, akik érdeklődnek a magyar művészet, kultúra iránt, és ápolják a svéd—magyar kapcsolatokat. A filmklub létrehozását Stig Ek és Kjell Haggren vállalta. Működését kétszáz taggal kezdte, de azóta a tagok száma ezernégyszázra emelkedett. A filmklub évente nyolc filmet mutat be. Az utóbbi évek nagy sikerei között említhetjük, a Hideg napok, a Két félidő a pokolban, a Szegénylegények és A veréb is madár című filmet. Egy-egy filmesten százötven-háromszáz ember gyűlik össze. Sokan elhozzák svéd családtagjaikat is, akik így a filmek segítségével ismeretségbe kerülnek Magyarországgal. A svéd feliratok hiánya olykor nehézséget okoz, viszont több svéd barátunkban is felkeltették a magyar nyelv iránti érdeklődést, és közülük nem egy igen jól megtanult magyarul. Talán még jelentősebb, hogy a magyar szülők itt született gyermekei e filmek nézése közben is gyakorolják a magyar nyelvet. Ezért azt tervezzük, hogy ősszel a gyermekek számára rendezett matiné-előszintén kitűnő mulatsággal szolgáltak a nevető hallgatóságnak. A tavaszi klubesteket ünnepi vacsorával zártuk, és ősszel szeretnénk bővített programmal folytatni az öszszejöveteleket. Egy klub munkájában rendkívül fontos az élő kapcsolat. Legsikeresebbeknek azok a rendezvények bizonyultak, amelyekre Magyarmeg a hazalátogató svéd— magyar turisták. A szervezés fáradságos munkáját Stig Ek a klub titkára vállalta magára, és végzi nagy sikerrel. A turista utak szervezése mellesleg anyagilag is hozzájárul a klub kulturális működéséhez. A hatodik születésnapját ünneplő filmklub a sikerek ellenére is még gyerekcipőKlubvacsora a Svéd—Magyar Filmklubban adásokkal bővítjük ki a klub tevékenységét. A filmestek alatt a közönség annyira összeszokott, hogy más alkalommal is találkozni akart. Ezért az elmúlt évben megkezdtük a klubestek szervezését, amelyeknek a programját igyekeztünk változatosan összeállítani. Például irodalmi fejtörő játékot rendezünk, a nyerteseket könyvvel jutalmazzuk. Irodalmi esteket tartunk hanglemezről, amelyeken a legszebb magyar verseket neves színészek tolmácsolják. De rendeztünk viccmondó esteket is, amelyek országról hívtunk meg neves művészeket. Hogy csak néhányat említsek közülük, vendégünk volt Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Dómján Edit. A legutóbb itt járt művészcsoport Keres Emil, Palcsó Sándor, Kovács Eszter, Latabár Kálmán, Kovács Ibolya és Érsek Mária sikerének visszhangja még ma is hallatszik, és az élmény gyakran beszéd tárgya a klubban megforduló honfitársak között. Az elmúlt évben egy repülőgépnyi hazalátogatót indítottunk Magyarországra, az idén már két gépet töltenek ben jár. A feladatok is, a lehetőségek is sokkal nagyobbak mint az eredmények. De a hat év munkája együtt járt az útkereséssel és az út ismeretlen területen vezet keresztül, barátok, gyanakvók és közömbösek között. A kevés is több mint a semmi, és ha csak ahhoz nyújtottunk segítséget, hogy néhány száz honfitársunk megőrizze anyanyelvét és kapcsolatot találjon az óhazához, akkor munkánk már nem volt hiábavaló. BANKI GÉZA a Svéd—Magyar Filmklub elnöke Valódi szürrátétes motívumokkal ékesített, dlvatkab&t, Tóth Lajos, a népművészet mesterének munkája A magyar juhászok és parádéskocsisok viselete volt valaha a cifraszűr. A juhászé fehér halinából készült, fekete díszítéssel, a kocsisé fekete alapon vörös vagy kék cifrázással. Napjainkra divatcikk lett a juhászok, parádéskocsisok cifraszűréből: párizsi, londoni New York-i divathölgyek rajonganak érte. Igaz, a divatkabátokra átmentették a régi szűrgallért, meg az eleje cifrázását, ahogyan erről az egyik legilletékesebb, az utolsó szűrszabók egyike részletesen informál. A neve Tóth Lajos és 1929-ben kelt segédlevele szerint immár 42 éve a szürszabóság tudományának hivatott művelője. Szűrszabó egy Kresz Géza utcai lakásban? Először igen különösnek tűnik, hiszen a szűrkészítés a Hajdú-Bihar megyeiek, a Hortobágy és Debrecen környékiek tudománya. Tóth Lajos is, a kilencgyerekes zsellér fia, Berettyóújfalun, a sógoránál, Mező Andrásnál tanulta ki a szakmát, hogy otthon eggyel kevesebb legyen a kenyérpusztitó. Dehogyis gondolta volna ő akkor, hogy tudományát messze földön megbecsülik majd, s hogy egyszer nyugdíjas szűrszabó lesz belőle! Mert közeledik az ideje annak, hogy nyugdíjba megy a Népművészek Háziipari Szövetkezetétől Tóth mester, aki alapító tagként 1959 óta dolgozik szorgalmasan és öregbíti a magyar népművészet hírét-nevét a világban. Így vall életéről, munkájáról: — Volt néhány nehéz évtized, amikor fiókban hevert a rajzszerszám, a formát kialakító olló, mást kellett csinálni. De amióta újra kézbe vehettem, igen nagy örömem lelem benne. A munkám egyúttal a hobbym is. Sokat lehet dolgozni, de eleget nem! — szoktam mondani, és így is érzem! Egyre keresettebb exportcikk a cifraszűrmintával díszített táska, kabát, mellény, asztalterítő — nem győzzük készíteni. Árpád öcsém műveli még a családból, ő is a szövetkezet tagja, de néhány fiatal is igen jól forgatja a vágóollót, ha nincs is segédlevele szűrszabóságból. Ahány kéz, annyi apró változtatás, az ornamentika kivágásában, elhelyezésében, de valamennyiünket a magyar népművészet szeretete serkent újabb alkotásra. Egyik remekbe sikerült cifraszüre Moszkvában múzeumi tárggyá alakult az évtizedek során, kétméteres átmérőjű köralakú térítője számos külföldi tárgyalóasztal megbecsült dísze, de van belőle egy az Újkori Történeti Múzeumban is. Tóth Lajos az elsők között volt, aki munkájával a népművészet mestere kitüntető címet elnyerte. f. r. Gárdonyi Géza ii A láthatatlan ember Képrcgcny-változai: Gs Horváth Tibor- Korcsmáros Pál Kora hajnalban felkerekedik a görögök tábora. Urak és szolgák egyaránt sugaras jókedvvel vágnak neki a hazafelé vezető útnak. Egyedül Zéta ül lecsüggedt fővel a nyeregben. Ura nem is állja meg szó nélkül.. ... és a ló máris megnyugodva rendre igazodik. Addigra Zéta leugrik a nyeregből és felemeli Emőke földre ejtett korbácsát. Mondtam: te jó fiú vagy. És a lelked gyöngéd. Legyen boldog az életed, Zéta!
