Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-07-14 / 15. szám

SZÉP VERSEK 1970 WEÖRES SÁNDOR: Őtiiil dal Más megöl ezreket, ős birodalmakat, égi cselédeket, földi uralmakat, akár legyeket s vidám halakat: én meg csak egyet, még azt se szabad? Irigylem a hóhért, katonát, vezért, zabái üde jó vért s kap bért is ezért, hogy ijedt gyanútlan bűnösök nyakát szerelem-hatalommal fonja át; meg őt, aki tépi a népmilliót s kanyarit ezerévi ribilliót — öltem meg, a káros kukacos ebet/ BENJÁMIN LÁSZLÓ: Stukánk -MÉCS LÁSZLÓ: Ökímzun Lett Bari Károly A hagyományos ünnepi könyvhét verskedvelő közönsége ebben az évben nyolcadszor várta a Magvető gondozásában megjelent Szép versek című antológiát, 66 költőnk múlt évi termésé­ből. Ezekből a költeményekből nyújtunk át néhányat az olvasónak. BARI KÁROLY: Tjwuiéj a dgimy iőfML Vas István VAS ISTVÁN: dPmJbat&n, Hová hová Hová fúj ez a szél Pusztáról fuj Pusztára száll A vér a vér Mit rejt ha hull a vér Rejtirást ró Serkent ige vér A szó a szél ' Sziszegni mire jó Szót szít a szél Pusztáról fúj Tüztépte tér Csóvája hova tűz Tövéig kitakart Holt hült határ Tő tűz szó száj Lélegzete hová száll Csóvája szél Pusztáról fúj * Weöres Sándor hát mért vagyok átkos és kivetett? Nincs részem a jóban, csak egyszer tettem, akkor se valóban, csak képzeletben, plakáton reklám — elítélt vagyok, ordítanak is rám az ártatlanok őszi madarak jajkiáltásához — sápadt arc, hegedűk húrjaiból előcsalt keserűség simogat, szemek keresztjére feszített koporsódon letéphetetlen fekete virág lángolt: emléked, miért indultál szomorú táncba az éjszakával? szíved halálából könny-folyót fakasztott a csontsovány asszony, örök kerevetedre dermed üvöltésünk, mozdulatlan testedet esővel késeli meg a gyilkos szél. 1. A bordák közt a világ lüktetése — Nappal meg éjszaka, apály-dagály, tenger és levegő hullámai, évszakok változása, csillagok menetrendje, élet-halál, — a rettegés is dallam és ütem. Kalapácsok ritmusa, evezőké, párosodásé, szívdobogásé: énekeink! Velük tetéztük örömeinket, Velük gyógyítottuk siralmainkat, velük bírtuk ki a kibírhatatlant, velük mondtuk ki a kimondhatatlant. 2. Fölkaptak, mint a kisgyereket az apai karok, átemeltek a Góbi felett a szörnyeteg motorok — A Kaukázus meredek hegyeit, Kína ősi falát, jártam a történelem kegyhelyeit, a nagyvárosok piacát — Ha vitt a vonat, ha motor röpített, ha mentem, legényke, gyalog, velem jártak mindenütt a helybeliek tolmácsaiként a dalok. Más volt a vidék és más a beszéd, — utam akárhova vitt, idegen sehol se volt az a nép: megértettem dalait. % 3. Emberek vagyunk: énekelni tudunk. Közös anyanyelvűnk: énekeink. Énekeltünk a templomokban, énekeltünk a műhelyekben, énekeltünk a nászlakomákon, énekeltünk a harctereken, énekeltünk a gályapadokon, sírva-nevetve: dalainkban a kiolthatatlan reménnyel, hogy egyszer majd vidámabb ütemre kering az éneklő csillag, a föld. Benjámin László cl JCék JKaxLáfhÁÍ Hajszolt vénségem halk nyugalma te vagy most, ősi Pannonhalma. A parkban járok, mely kihalt és hallgatom a hóvihart. Mást elriaszt sár s vézna izma, — engem visz vágy és gumicsizma: apró csodát vár s dudorász a volt-vadász, volt-madarász. Vadászni, madarászni annyi mint leskelődni! Pillanatnyi kis élmény is lehet csoda, ha csodavárón mégy oda. ... Fent égbe száll zsolozsma, ének, — itt lent a Szenthely szennyvizének csatornájából fényre ér egy kis cigánypurdényi ér. Ha behunyom szemem, a csacska cigánypurdényi szenny-patakcsa úgy zeng mint bakonyi berek mélyén a kristály víz-erek. Csodáltat a csúf szenny-erecske: mert néki is van nefelejcse nyáron! Vizében van zene! S van titka: víg ökörszeme! Mert part odvába bújva bölcsen telelget itt a csöpp ökörszem, ha meglát, guggint s elröpül a zörgő fű s gizgaz közül. Vén lantost, lám a nagy csodáknak tűntén e semmi is csodáltat: ökörszem lett a száz határ kertjén át űzött Kék Madár! Mécs László Magyar—chilei kereskedelmi megállapodás Huszár Tamás, a Külkereskedelmi Minisz­térium főosztályvezető-helyettese és Hugo Cubillos Bravo nagykövet, a chilei külügymi­nisztérium főosztályvezető-helyettese június 29-én kereskedelmi megállapodást írt aló Bu­dapesten, Az aláírást megelőző tárgyalásokon széles körű eszmecsere alakult ki a két ország kö­zötti gazdasági, valamint műszaki-tudomá­nyos együttműködés fejlesztéséről. A chilei delegáció érdeklődött az iránt, hogy Magyar­­ország bekapcsolódna-e néhány chilei iparág fejlesztési terveinek megvalósításába. Megállapodtak abban is, hogy a Magyar Nemzeti Bank 5 millió dolláros hitelt nyújt a chilei központi banknak magyar gépipari be­rendezések vásárlására. Továbbá 15 millió dolláros kormányhiteit is felajánlott a ma­gyar fél, amellyel szintén a Chilébe irányuló magyar gépexportot fokoznák. Az államközi megállapodás feltételeiben egyetértés alakult ki, a megállapodás aláírására még az idén sor kerül. A chilei delegáció javaslatot terjesztett elő faipari termékek (cellulózé), valamint réz szállítására és ezzel kapcsolatban közép-, il­letve hosszú lejáratú szállítási szerződések megkötésére. A két ország közötti gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés kiszélesítése ér­dekében egyetértettek abban, hogy hozzák létre a két ország kormányközi, gazdasági vegyes bizottságát. Leslie Simon bőröndje Pontosabban: néhai Leslie Simon bőröndje. Mert Simon Laci bácsi — Magyarországon így hívta mindenki — néhány hete csendesen elhunyt. Végelgyengülésben, életének nyolc­vannyolcadik esztendejében. S a híres-nevezetes bőrönd? Íme, a törté­nete. Simon László fiatalemberként, 1904-ben indult neki a nagyvilágnak, szerencsét pró­bálni. A szerencse Kaliforniában mosolygott rá: asztalos volt, és a kaliforniai polgárok szívesen vásárolták stílbútorait. Szülőhazájá­ba évtizedekig nem látogatott vissza. Így élt le egy életet. A jég 86 éves korában tört meg: hazajött. Először látogatóba, megismerkedni az új dol­gokkal, felfedezni a régieket. Azután újra ha­zalátogatott — és itthon is maradt. Ez tavaly történt. Két kopott bőrönddel bekopogott ro­konaihoz Győrbe, s szállást kért tőlük. Szál­lást még kapott volna, de hosszabb időre, le­telepedésre nem vállalták a rokonok a kopot­tasán öltözött öregembert. Ezután, otthagyva Győrt, szülőfalujában próbálkozott, az ottani rokonoknál, ezúttal si­kerrel. A nevezetes bőrönd is Csornára ke­rült, de az öregúr ritkán nyitotta ki, egysze­rűen, nagyon szerényen élt. Még borbélyra sem akart költeni, sokallta az öt forintot a hajvágásért. Halála után a bőröndből a következő „hol­mik" kerültek ki: 33 200 dollár készpénzben, 4720 dollár csekken és körülbelül húszezer fo­rint értékű ékszer. Ezenkívül utalványok a budapesti központi vámhivatalban levő cso­magokra. A pénzt és az ékszereket a rokonok letét­be helyezték a Magyar Nemzeti Banknál, a tetemes összeg törvényes örökösére vár. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom