Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-30 / 2. szám
IONA ; Amikor tehát 1270 május közepén V. István koronázására sor került, a korona már Prágában volt. Sebtében új koronáról kellett gondoskodni! A mai szent koronának az imént ismertetett gondatlan, csaknem durva egybeszerkesztése is amellett bizonyít, hogy az idő nagyon sürgette azokat, akik az új koronát készítették. Valószínű, hogy ha a szükségből készült korona nem is volt hű mása az ősinek, ahhoz valamelyest hasonlított. Nyilván már sokan nem éltek, illetőleg eltűntek a közéletből azok közül, akik még emlékezhettek volna IV. Bélának harmincöt évvel azelőtt tartott koronázására. Deér tetszetős magyarázata valószínűvé tette, hogy Szent István koronája valóban a XIII. század utolsó harmadának zavaros bel- és külpolitikai viszonyai között és az általa bizonyított módon tűnt el. Nagyon valószínűvé, de korántsem bizonyossá. Űjabb adatok nélkül is konstruálhatók ugyanis föltevések. Anynyival is inkább, mert a szent koronát csak a XVII. század eleje óta ábrázolják ma ismert formájában. Mátyás' koráig meg általában éppenséggel nyílt abroncskoronával mutatják a képek királyaink koronáját. Persze ebből sem föltétlenül következik az, hogy a koronázáshoz használt korona szintén ilyen volt. Hiszen például a Margitszigeten vagy a III. Béla szarkofágjából előkerült sírkorona és más alkalmi koronák is nyílt, abroncsszerű koronák voltak. Az egykorú ábrák tehát éppúgy készülhettek ezek, mint külföldi koronaképek nyomán. Tehát I. István koronája az ábrák tanúsága ellenére is hasonlíthatott a máig fennmaradt és koronázásra évszázadokon ót használt szent koronához. Deér József művének vitathatatlan eredménye annak megállapítása, hogy a szent korona egyetlen részecskéje sem érinthette első királyunk fejét. Helyesen mondja, hogy e negatív tény valójában nem csorbítja a hagyomány megszentelte tisztelet, amellyel évszázadok óta övezték a koronát. Hiszen olyan nagy történelmi személyek fején csilloghatott, mint az utolsó Árpádházi király. III. András, továbbá Anjou Károly Róbert és fia, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás valamint a mohácsi mártír, II. Lajos. S ha nem is olyan ősi, mint valaha hitték, nagyobbrészt magyar mestereknek a munkája. Kétszeresen fájdalmas ezért, hogy negyedszázaddal a második világháború, és 23 esztendővel a béke megkötése után, annak ellenére, hogy felelős amerikai személyek nyilatkozataikban elismerik, hogy a korona jogos tulajdonosa a magyar állam, még mindig idegen földön, idegen kezekben van. Dr. Komjáthy Miklós EMBER TRAGÉDIÁJA (Bemutatá a JKagtiat c ítlanii Opttaházban a drámát lerövidítette, de Madách soraihoz nem nyúlt. Az operában elhangzó valamennyi mondat, minden szó a költőtől származik. Ránki György így vallott Madách remekéről, a Tragédiáról: „...a világirodalom eme magyar nyelvű csodájának főhőse, Ad ám, az emberi fejlődésen töprengő, azért élő-haló intellektuális ember prototípusa — ma is élő és ható jelenség. Nyomon követni belső vívódásait, ingadozását építő lelkesedés és romboló kétségbeesés között, átélni tragikus történelmi látomásait, végül példaadó küzdelemvállalását — mindez ma aktuálisabb, mint valaha." Az 1907-ben született, Kodály Zoltán mesteriskoláját kijárt Kossuth-díjas zeneszerző több mint három esztendei munkájának meggyőző eredményét tárta a közönség elé. Ránki eredeti drámai tehetség, munkássága minden színpadi műfajra kiterjed. Tapasztalatait prózai színházak számára készült nagyszámú kísérőzenével szerezte meg, nagy sikereket aratott vígoperájával, gyermekoperáival, operettek, daljátékok és musical-ek írásával egyaránt. Sikerének titka, hogy zenéje közérthető — a szó legnemesebb értelmében. Korábbi műveiben ellenállhatatlan zenei humorával győzte meg hallgatóságát, 1962 óta azonban stílusa szüntelen gazdagodott, egyre erőteljesebbé vált zenéjének tragikus hangja. így vállalkozhatott végül arra, hogy több mint három órányi zenébe öntse Madách alkotását. Az ember tragédiája két felvonása megtartja a dráma valamennyi jelenetét, megőrzi mind a 15 színt. „Zeném elsősorban .Gesammtkunstwerk'-szerű, a látni-hallani-, érezni-, gondolnivalókat közös tengely körül forgató drámai összkoncepciómban vállalt szerepét: a szöveg és látvány (Madách gondolatat és látomásai) szolgálatát igyekszik betölteni. Ambíciója: összhatásba olvadva eltűnni, nem pedig az összhatás rovására feltűnni” — mondotta zenéjéről az opera szerzője. A mű zenéje lényegében négy, egymásba szüntelenül átváltó, egymással összefüggő rétegből áll. Az egyes színek atmoszféráját igen sikerült karaktermuzsikák teremtik meg (Egyiptomi szín: kemény, merev zene; Róma: mai pop-zene; Bizánci szín: merev, szertartásosan archaikus hangzások; Prágai szín: reneszánsz madrigál stb.). A két szín közötti változásokat kitöltő balettzenék is ebből az anyagból születtek meg, a szimfonikus továbbfejlesztés eszközeivel. Ebből a kettős zenei háttérből plasztikusan emelkedik ki Lucifer (tenor!) gunyoros hangvételű szólama, Ádám és Éva (bariton és szoprán) daljátékra emlékeztető lírai zenei matériája. Az opera leginkább problematikus pontja éppen a két főszereplő halványabb jellemzése. Persze, az várható volt, hogy Ádám filozofikus szövegei ellenállnak a mégoly nemes zeneszerzői szándéknak is, mégis feltűnt, hogy az alkotói invenció éppen a főhősök szólamaiban kevésbé hatásos és meggyőző. Az atmoszféra, karakter, kifejezés mindig új, meg új megfogalmazása valójában igen pontos alkotói tervet tükröz, összefügg a távoli jelenetek zenei anyaga is: így az Egyiptomi szín kegyetlen, embertelen muzsikája és a Falanszter-jelenet elidegenedése közös gyökerű. Igazi, nagy drámai hatást a kórusok tesznek a hallgatóra, Ránki György mondanivalójának jelentős részét mindvégig láthatatlan énekkarra bízta. A Magyar Állami Operaház hagyományainak megfelelően kettős szereposztásban mutatta be Az ember tragédiáját. A nehézségek érzékeltetésére talán elég azt megemlíteni, hogy a darabban 51 szólószerep fordul elő, amelyet gyakori, gyors átöltözéssel 22 énekes tolmácsol. Gyönyörű munkát végzett a szcenikai munkaközösség, a darab vendégrendezője, Vámos László, Forray Gábor díszlet-, Vágó Nelli jelmeztervező és Barkóczy Sándor koreográfus. A díszleteket vetített hátterek helyettesítik teljes ilA magyar opera története elsősorban jelentékeny énekesek és karmesterek, vagy éppenséggel rendezők nevével forrott egybe az évszázadok során. Művekben ez a história igencsak szegény — aminthogy sovány drámairodalmunk múltja is —, a tartós színpadi életet csupán Erkel Hunyadi Lászlója és Bánk bánja, Bartók Kékszakállúja és Kodály két daljátéka, a Háry János és a Székelyfonó tudta kivívni. Az opera a legdemokratikusabb zenei műfajok egyike, tömegek nemes szórakozása. Üj zenedrámai művek születésének talán a legfontosabb tényezője a közönség, amely szívesen fogadja el a rég ismert dallamok mellett az újat is; meg a színház, amely szívesen és odaadóan kísérletezik új eszközökkel. A zeneszerző csak akkor ír operát, ha e két feltétel biztosított, hiszen színpadi művet írni olyan hatallúziót keltve. A színpad a földgömb egy szeletét ábrázoló igazi misztérium-játéktér. Vámos filmszerű eszközökkel, közeli és távoli képek beállításával virtuóz módon irányítja a néző figyelmét a tömeg kavargására, vagy egy-egy arcra. Már-már koreográfiái részletességgel tervezte meg a szereplők — kivált a három főszereplő — mozgását. A két előadás karmestere: Erdélyi Miklós és Oberfrank Géza kivételes hangzási igénnyel, minuciózus precizitásra törekedve s nagy belső érzelmi erővel irányítja a hatalmas együttest, tartja össze a zenekart, a szólistákat és a földgömb-metszet alá rejtett, nagy hatású kórust (karigazgató: Oberfrank Géza és Németh Amadé). Az Operaház gárdájának színe-java szerepel a kettős szereposztású produkcióban, amelyről el lehet mondani: nincs gyenge pontja. Évát Házy Erzsébet és a fiatal Laczó Ildikó énekli. Házy szinte valamennyi új magyar opera főszereplője, ismét hangban-játékban meggyőző teljesítményt nyújt. Laczó a szerepben felvillanó drámai lehetőségekkel is él gondosan kidolgozott alakításában. Adámot Bende Zsolt és a Zeneakadémiáról nemrég kikerült Miller Lajos egyaránt sokszínűén, hősi-lírai jellemvonásokkal kelti életre. Lucifer szerepében Udvardy Tibor a rezonőr-karaktert, Palcsó Sándor az irónia élesebb effektusait hangsúlyozza. E sorok írásakor már jó néhány bérleti előadás közönsége köszöntötte lelkes tapssal Ránki György operáját. A mű tetszett azoknak is, akik talán elsősorban a Tosca, vagy a Traviata kedvéért váltanak bérletet, tetszett, mert értik a zeneszerző szándékát, és szuggesztív, minden ízében kidolgozott előadáson ismerhetik meg az alkotó elgondolásai. Az ember tragédiája az operaszínpadon is csatát nyert. Breuer János Egyiptomi szín: Bende Zsolt és Házy Erzsébet Paradicsomi szín: Házy Erzsébet és Bende Zsolt más munka, akkora kockázatot rejt magában, hogy erre csakis biztos előadás tudatában vállalkozhat a művész. A magyar operajátszás utolsó húsz esztendejének története a fentebb vázolt folyamat tükre. Az 1950— 1960 közötti első évtized a közönségbázis növelésének időszaka volt, míg az 1960 óta eltelt időt tömören az új magyar operák és balettek születésének korszakaként jellemezhetjük. A színház évadonként egy bemutatót vállalt s ezt a vállalást becsülettel teljesíti is. Legjobb erőit állítja az új magyar operák szolgálatába, hogy minél fényesebben győzhesse meg a közönséget a most születő új magyar operairodalom értékeiről. Az elmúlt években kivált Szokolay Sándor és Petrovics Emil operái nyerték meg az Operaház látogatóinak tetszését. Szokolay Vérnásza példa nélkül álló előadás-szériát élt meg, 1964 óta több mint negyven alkalommal került műsorra. Ilyen nagy sorozatban a világ egyetlen operaháza sem játszik kortársi művet. A hazai sikert nyomon követte a nemzetközi elismerés, Petrovics és Szokolay zenés drámáit Európa számos operaegyüttese mutatta be. Az új magyar operák sorában a legfrissebb siker Ránki György monumentális vállalkozása a Madách Imre drámája nyomán készült misztérium-opera, Az ember tragédiája. Madách költői művéből a zeneszerző maga készítette el az opera szövegkönyvét, Római szín: Bende Zsolt, Szőnyi Olga, Rozsos István és Házy Erzsébet. (Mezey Béla felvételei) Londoni szín: Házy Erzsébet és Udvardy Tibor ■ i 1
