Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-06-26 / 13. szám

Egy évfolyam elindul A Magyarországi Evangélikus Egyház működéséről ARCKÉPEK A MÁBÓL 'fjam&ez. Q-űumn. a ruházati SZÖVETKEZETEK LABORATÓRIUMÁNAK IQAZQATÓJA Pesterzsébeten, az egykori Mikulás homokdombon, az evangélikus templom tő­­szomszédságában emelkedik az ország egyik legszebb evangélikus paplakja. Hogy miért épült annak idején az angol vadászkastélyhoz ha­sonlatos, kívül-belül neme­sen kiképzett épület a város peremének egyik legelha­nyagoltabb, legsivárabb munkásnegyedében, annak története a század első évti­zedeibe nyúlik vissza. Az er­zsébeti evangélikus hivők templomot szerettek volna emelni, kölcsönt azonban csak jól értékesíthető pap­iak építésére tudtak szerez­ni. Ez 1920-ban el készült. Templomukat 1924-ben szen­telték fel. A kutyatejes homokdomb képe azóta alaposan meg­változott, szőlő, gyümölcsös, dáliák és más kerti virágok fogadják a papiak amúgy is gyakorta jelentkező látoga­tóit. A szokásosnál is többen és különösen ünnepélyes al­kalomból keresték fel jú­nius 5-én e virágoskert meg­teremtőjét, a családjával itt élő Virágh Gyula lelkészt, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök megáldja virágh Gyula lelkészt az erzsébeti gyülekezet köz­szeretetben álló vezetőjét. (Mielőtt e dátum jelentő­ségét firtatnánk, eddigi élet­­iltjáról kérdezzük. Sopron­ban végezte 1941-ben a teo­lógiát, Szegeden mint káp­lán működött, Budapesten hitoktató, Kiskunhalason megszervezte a gyülekeze­tét. 1944-ben liberális ma­gatartása miatt a Dunántúl­ra helyezték, s ha a szovjet csapatok nem érkeznek idő­ben, Szentantalfán a német hadbíróság nem bánt volna vele kesztyűs kézzel. A fel­­szabadulás után került visz­­sza Halasra, 47 őszén Gyöm­­tőn tevékenykedik, majd egyháza kívánságára Borsod és Heves megye területén esperességet szervez. Két ciklusban volt esperes. Részt vett a prágai keresztyén bé­kekonferencián, Svájcban a fejlődő országok segélyezé­se témakörében tartott vi­lágkongresszuson, a Haza­fias Népfront részéről kép­viselte az evangélikus egy­házat Finnországban, három hónapot Eisenachban töltött, itt a teológiai szemináriu­mon lelkészvizsgára készülő kispapok körében ismertette a magyar teológiai állásfog­lalásokat, Erfurtban a Kir­chentagen tartott német nyelvű előadást a kisebb­Virágh Gyula lelkész áldást oszt (IÍJ. Bohanek Miklós felv.) ségben levő egyházak hely­zetéről s már most öröm­mel készül, hogy eleget te­gyen a svájci evangélikus szeretetotthonok igazgatója őszre szóló meghívásának.) — Valóban ünnepélyes eseményt jelentett számom­ra az idei június 5-e. Har­minc esztendővel ezelőtt ek­kor szenteltek pappá és ötö­dik esztendeje vezetem a pesterzsébeti gyülekezetei. Ügy hiszem, munkám nem volt hiábavaló. Híveim kö­rében sikerült népszerűsíte­nem a diakóniai teológiát s megerősítését a gyülekeze­ten belül mindennapi gya­korlattá formálnom. Híveim megértik, hogy azt az élet­stílust éljük és képviseljük, ami az egész világ keresz­tyénjeinek jövendő életstí­lusa és pozíciója. Nevezete­sen, hogy hasznára akar lenni embertársának és szol­gálatára annak a népnek, amely otthont, biztonságos jövendőt épít, javára és szol­gálatára akar lenni anélkül, hogy kérdezné: mit kap visz­­sza. — Hozzávetőlegesen há­romezer evangélikus hivővei tartjuk a kapcsolatot Pest­erzsébeten, bár számuk en­nél sokkalta több. Templomi és házi istentiszteleteket, bibliaórákat rendezünk szá­mukra, szeretetvendégsé­­geinken teológiai előadáso­kat hallgathatnak, van gyer­mekbibliakör, konfirmációs oktatás, ifjúsági bibliaóráink nemcsak a szellemi életre mozgósítanak, választ adnak arra is, miként találja meg az ember helyét a világban. Gyülekezetünk tagjai buz­galommal szolgálnak, se­gédkeznek, a többi közt be­tegeket, öregeket látogat­nak. Most nagy lelkesedés­sel renoválják a templomot és a lelkészt hivatalt. S mi­közben a nyugati világból gyakran rosszhiszemű rágal­mak irányulnak felénk a szabad vallásgyakorlatot il­pökség alatt 8—8 esperesség­­ben szerveződtek. Mindkét püspökség székhelye Buda­pest. Az egyház minden fo­kon kettős elnökséggel ren­delkezik, egy-egy lelkészi és egy világi vezetővel. Orszá­gos világi felügyelőnk, dr. Mihály fi Ernő személye köz­­tiszteletben áll. — Vasárnaponként mint­egy 400 lelkész hirdeti az or­szágban az evangéliumot. Lelkészképzés saját Teoló­giai Akadémiánkon történik, ötéves tanulmányi idővel. Ügyszintén saját kántorkép­ző iskolával is rendelke­zünk. Különböző egyházi épületeink száma mintegy 1400. Énekkaraink közül leg­híresebb a Budapesti „Lu­­theránia”, egyházi hangver­senyei zsúfolásig megtöltik a Deák téri templomot. — Gyülekezetünk anyagi teherbírása kiegyenlítését a Központi Alap szolgálja, míg a Gyülekezeti Segély szer­vezet az egyházi épületek jókarban tartását biztosítja. Jelentős egyházunk országos könyvtára és levéltára, amely olyan értékeket is őriz, mint például Luther Márton eredeti végrendelete. — 18 diakóniai intézményt tartunk fenn. Magányos öre­geket, illetve testi és szelle­mi fogyatékos gyermekeket gondozunk a gyülekezetek és az esperességek anyagi támogatásával. — Az Evangélikus Élet cí­mű hetilapunk és a Lelki­­pásztor című teológiai szak­lapunk igen közkedvelt, s hivőink szívesen forgatják az évente egyszer megjelenő Evangélikus Naptárt. Egy­házunk kiad bibliai olvasó­naptárt, hittankönyveket az iskolák fakultatív hitoktatá­sára, énekeskönyveket, teo­lógiai szakkönyveket, prédi­­kációsköteteket, vallásos szépirodalmi gyűjteményes kötetet, s most készül a bib­lia legújabb, modern fordí­tása. — Jók a kapcsolataink a nagy egyházi világszerveze­tekkel, s azok tagegyházai­val, legtermékenyebb a Lutheránus Világszövetség­gel, amelynek egyik bizott­ságában egyházunk vezető püspöke, D. Káldy Zoltán az alelnök, munkacsoport­jaiban pedig teológiai pro­fesszoraink működnek köz­re. Jelentős kapcsolatot tar­tunk fenn a protestáns és ortodox egyházak közös szervezetével, az Egyházak Világtanácsával. Részt ve­szünk az európai egyházak konferenciája rendszeresen tartott ülésein, valamint a keresztyén békekonferencia rendszeres munkájában. Testvéri kapcsolataink a leg­erősebbek a finn, dán, svéd, német, szlovák, osztrák, lengyel és romániai testvér­egyházakkal. Ugyanakkor jó kapcsolatot igyekszünk fenn­tartani bárhol a világban működő lutheránus gyüleke­zetekkel. így került sor több egyházi vezetőnk tengeren­túli látogatására és a látoga­tások viszonzására is. — Noha beszámolóm hosz­­szúra nyúlt — visszatérve szolgálatom harmincéves fordulójára — okvetlenül szeretnék megemlékezni év­­f ol y amtársaimról. — Ez volt az az évfolyam, amelyik 1941-ben végzett, a háború küszöbén, sok min­dent látott már az akkori világ visszásságaiból — és amelyik legjobban megta­lálta a helyét az épülő új rendben. Közülünk egy püs­pök, D. Káldy Zoltán, öten esperességi tisztséget töltöt­tünk be, egy társunk orszá­gos munkaágvezető lett. Ott voltunk már az állam és az egyház közötti egyezmény megkötésénél, az 1953-as egyházi törvényeket már nagyjából mi hajtottuk vég­re, az 1966-os egyházi tör­vényeket már mi alkottuk. Az állam és az egyház kö­zötti békés és szívélyes együttmunkálkodás perspek­tívájában mi vagyunk — so­kan másokkal együtt —, akik otthon érezzük magun­kat; teljes munkakedvvel és lendülettel, tehetségünkhöz mérten igyekszünk mindazt teljesíteni, ami hivatásunk és ami lehetőségünk. H. M. RIPORTER: Mióta vezeti a labort? TOMECZ ISTVÁN: A labo­ratórium szervezésével en­gem bíztak meg 1951 de­cemberében. A vállalat hivatalosan 1952. március elseje óta működik és az­óta én vezetem. RIPORTER: Hogyan került a szakmába? Arra is kér­dezek; hogyan érzi magát egy férfi női ruhák ter­vezése közepette? TOMECZ ISTVÁN: Tanult mesterségem a ruházati ipar. Szaktudásomat kü­lönböző iskolák és tanfo­lyamok elvégzésével bő­vítettem. Különben, mielőtt a labor igazgatója lettem, három éven ke­resztül egy nagy konfek­ció és mértékes szalonok­kal dolgozó szövetkezet el­nöke voltam. Itt sok gya­korlati tapasztalatot sze­reztem, amelyet később hasznosítottam. Arra a kérdésre pedig, hogy ho­gyan érzem magam férfi létemre női ruhák terve­zése közben, azt felelem: kitünően! Egyrészt kitűnő munkatársaim vannak, például Balogh Rozi, az Iparművészeti Főiskola ta­nára. Különben is termé­szetesnek tartom, hogy egy női ruhákat tervező válla­latot férfi vezessen, hi­szen a nők elsősorban ne­künk öltöznek, tehát mi lehetünk ruháik leghiva­­tottabb bírálói. RIPORTER: Kérem beszél­jen a labor felépítéséről és profiljáról. TOMECZ ISTVÁN: A válla­lat elsősorban textil- és bőrruházat tervezésével, modellezésével. kiállítá­sok. bemutatók és kollek­ciók készítésével és ren­dezésével foglalkozik. Évente mintegy ötezer kü­lönböző modellt készí­tünk és ezeket a velünk üzleti kapcsolatban álló mintegy 260 konfekció­üzem veszi iaénybe. Vagy­is ezek az üzemek java­részt a mi modelljeink alapján termelnek. Mi ad­juk számukra a szabás­mintát. a technológiát és az anyagnormákat. Nemcsak női ruhák, ha­nem mindkét nem és min­den korosztály részére tervezünk mindenfajta ru­házati cikket. RIPORTER: Mi a szereve az ön által vezetett labornak a hazai divat alakításá­ban? TOMECZ ISTVÁN: Az a. nagy mennyiségű modell. amit minden évben ter­vezünk, mintegy negyven százalékos súlyt biztosít számunkra a hazai divat alakításában. ■ Az igények és a piac mozgásának jobb érzékelésére külön­böző üzleteket létesítet­tünk, például a Hotel In­­tercontinentálban, a Hotel Budapestben, a Lenin kör­úton. Ez a törekvésünk helyesnek bizonyult, mert közvetlen kapcsolatot biz­tosít a vevőkkel, másrészt nem is fizetünk rá. RIPORTER: Mi a helye a magyar ruhatervezésnek a világpiacon? Ismerik-e? Jegyzik-e? TOMECZ ISTVÁN: Az, hogy a magyar konfekció­export olyan nagy mér­tékben felfutott, elsősor­ban a tervezés színvona­lának tudható be. A ma­gyar divat a világ minden számottevő bemutatóján, kiállításán megjelenik. Ko­moly sikert arat Japántól Kanadáig. Jelenleg pél­dául a frankfurti és a montreali magyar ruha­kiállításra és bemutatóra készülünk a Hungarotex és a Hungarocoop külke­reskedelmi vállalatokkal együttműködve. RIPORTER: Véleménye sze­rint mi a szerepe a divat alakulásában a tényleges ízlés, illetve szükséglet változásának és mi a keres­kedelmi megfontolásnak? TOMECZ ISTVÁN: A diva­tot feltétlenül irányítani kell, de azt, hogy mi válik divattá, a vásárló dönti el. Az a divat hódíthat, amelyik a legszélesebb fo­gyasztói rétegek öltözködé­sét oldja meg. Például az utóbbi évek uralkodó di­vatja a mini, mert nőies, gazdaságos, ezért mindenki számára elérhető volt. Ez­zel szemben a midi és a maxi nem tudta a divatot megváltoztatni. Ahogy jött úgy ment is, mert az előbb említett előnyökkel szem­ben csak hátrányos a nők­nek. RIPORTER: Mint divatszak­embertől megkérdezem, mi a véleménye a férfidivat­ról? TOMECZ ISTVÁN: Nekem a romantikus divat tetszik. Külön öröm számomra, hogy a férfi divat is sok­kal színesebb lett, mint ré­gen volt. Ez nemcsak a ru­hákra, hanem a férfi di­vatcikkekre is vonatkozik. RIPORTER: Köszönöm a fi­gyelmét és az idejét. Salamon Pál letően, gyülekezeteink anya­gi áldozatvállalásáról, segí­tőkészségéről a külföldön élő s ide látogató hozzátar­tozók, barátok, ismerősök személyesen is meggyőződ­hettek. Talán mondanom sem kell, hogy a rágalmak, gyanúsítgatások felesleges energiákat kötnek le, gátol­ják építőmunkánkat. A ro­hamos tempóban folyó épít­kezés során gyülekezetünk tagjai közül sokan szép, új lakótelepekre költöztek, más emberek jönnek helyükbe, az egyházi életbe való be­kapcsolásuk, szolgálatba ál­lításuk nem megy egyik napról a másikra. — De túl a pesterzsébeti gyülekezet helyzetén, hadd mondjam el: 430 ezer evan­gélikus él ma Magyarorszá­gon, 320 anyagyülekezetünk­höz számos filiále is tarto­zik. A gyülekezetek két püs­A pesterzsébeti evangélikus templom A pesthidekúti öregek otthona. Békés, hangulatos délután a hidegkúti kertben (Novotta Ferenc felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom