Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 2. szám

X

A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ÜTEME

Kapcsolataink további erősítésére törekszünk

Fock Jenő nyilatkozata finnországi útjáról

Minden gazdaságnak egyik legfontosabb kérdése a növekedés üteme. Aki figyelemmel kísérte országunk negyedik ötéves tervének számadatait és előirányzatait, az megállapíthatta, hogy nem tervezünk nagyobb növekedési ütemet, mint volt a harmadik ötéves terv időszakában. Mint Bognár József a Valóság 1970. decemberi számában (Az országgyűlés és a terv) közölt cikkében kifejti: „Viszonylag korlátozott anyagi eszközökkel rendelkező, kis népgazdaságunknak tehát minden erejét meg kell feszítenie ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a nemzetközi gazdaság felgyorsult fejlődésével. E tényezők egyértelműen bizonyítják tehát, hogy a hatékonyság növelése ma valóban gazdasági fejlődésünk kulcskérdése.

Nyilvánvaló, hogy a növekedési ütem megállapításánál abból kell kiindulnunk, hogy nem mindenféle termelésnövekedés szolgálja a népgazdaság fejlődését.

A termelést olyan módon kell emelni, hogy az összhangban álljon a belső kereslettel, ugyanakkor gazdaságosan legyen exportálható. Ezt a két követelményt a mai helyzetben még egy harmadikkal is ki kell egészítenünk: azzal, hogy a szóban forgó termelésemelkedés realizálása során nem szabad nagyobb keresletet támasztanunk, mint amennyinek a kielégítésére képesek vagyunk. Ellenkező esetben egyensúlyhiányt okozunk.

Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a tervidőszak kezdetén a dolgok természeténél fogva nem olyan anyagi eszközök kerülnek elosztásra, amelyek már megvannak, hanem olyanok, amelyek megtermeléséhez szükséges feltételek megteremtését a terv biztosítja.”

Majd Bognár professzor hozzáteszi: „A mai gazdasági növekedés során ugyanis a beruházások nem az effektiv megtakarításból mennek végbe, hanem a feltételezhető megtakarításokból. A beruházások ily módon történő finanszírozása rendkívül felgyorsítja a gazdasági fejlődés ütemét, de azzal a veszéllyel párosul, hogy előzetes várakozásaink nem teljesülése esetén elosztásra és felhasználásra kerülnek olyan eszközök, amelyeket végül nem leszünk képesek megtermelni. Ilyen esetben igen súlyos egyensúlyzavarok keletkezhetnek. Nem lenne célszerű tehát a feltételezett nagyobb növekedési ütem alapján több anyagi eszközt elosztani, mint amennyinek a megtermelését reálisan feltételezhetjük

A növekedés kérdése elsősorban abban a vonatkozásban kerül előtérbe, hogy voltaképpen milyen cél szolgálatában áll. Lehet-e a cél a nemzeti jövedelem gyorsabb növelése? Avagy a gazdasági egyensúly megőrzése? Ügy hisszük, szocializmust építő országban az egész gazdasági tevékenység célja nem lehet más, minthogy milyen módon lehet a növekvő szükségleteket mind magasabb színvonalon kielégíteni. Természetesen itt a szükséglet fogalmát a legszélesebben értelmezzük. Nemcsak azokról a javakról és szolgáltatásokról beszélünk, amelyek alapvető szükségleteket elégítenek ki, hanem azokról is, amelyek megkönnyítik, szebbé, kellemesebbé teszik az életet. Ebben az értelemben a szocialista gazdálkodás célja magában foglalja az egyén létbiztonságát, jogát és lehetőségét a munkához, a kultúrához, a művelődéshez, a tanuláshoz. Képességeinek szabad kifejtését és ennek megfelelő érvényesülését a társadalomban.

Mindebből következik, hogy a társadalomban élő ember szolgálata, mint cél dinamikus életszínvonal politikát feltételez. A társadalmi és egyéni elégedettségnek — a többi öszszetevőről most nem beszélünk — szükséges feltétele az életszínvonal állandó és kedvező alakulása. Egyáltalán nem közömbös ez a társadalmi tudat, a társadalmi közérzet alakulása szempontjából sem. Amikor tehát a nemzeti jövedelem növekedési üteméről beszélünk, akkor nem egyszerűen a fogyasztásra és a felhalmozásra szánt összegek elosztásáról van szó, mert az ilyen szétválasztás helytelen képet eredményez. A megoldáshoz közelebb jutunk, ha a nemzeti jövedelem felhasználását az alapvető gazdaságpolitika céljainak jobban megfelelő csoportokra bontjuk. Ennek értelmében az életszínvonal emeléséről, a lakosság fogyasztásának növeléséről, az infrastruktúra fejlesztéséről, az egyes termelő ágazatok növeléséről és az állami feladatok ellátásának biztosításáról beszélünk.

Eljutunk tehát o szükségleti szerkezet kérdéshez és új ötéves tervünk ennek figyelembevételével készült már el. Az eddigi tapasztalatok megtanítottak bennünket arra, hogy termelési struktúránk fő fogyatékossága a szükségleti struktúra nem kellő figyelembevétele. Pontosabban fogalmazva, a termelés és a szükségletek nincsenek megfelelő összhangban. Egyes közgazdászok szerint (Csernok Attila: A növekedés dilemmája című cikke) nálunk az iparban foglalkoztatottak aránya meghaladja a közgazdaságilag indokolható szintet. Bizonyításképpen azt hozza föl, hogy egyes iparágakban „túlfoglalkoztatottság” állt elő, amely az előrehaladás gátjává válhat. Ilyen oldalról vizsgálva a kérdést megállapítja, hogy Magyarországon a gépiparban ilyen probléma áll fenn, de ugyanakkor hozzáteszi, hogy a hatvanas évek végére némileg mérséklődött ez a tendencia. A kérdés azért érdekes, mert a gépipar a vegyipar mellett az egész népgazdaság lényegében legdinamikusabb ágazata, és a világban végbemenő műszakitechnikai fejlődés egyik hordozója. Ugyanakkor — és ez az egyik megoldandó fő kérdésünk — a fejlett ipari országok termelékenységi színvonalához képest éppen a legelmaradottabb. Már pedig a technikai fejlődésben betöltött szerepet illetően a gépiparnak meghatározó jelentősége van.

A másik kérdés az, hogy a jelenlegi helyzetben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma túl meredeken csökken. Mivel a mezőgazdaság gépesítése nem követi megfelelő ütemben a népesség csökkentését, attól kell tartani, hogy a termelés stagnálni fog. Mezőgazdaságunk jelentőségét a nemzetközi kereskedelemben aligha lehet túlbecsülni, ha meggondoljuk, hogy a világ tíz legnagyobb agrárimportőr országa közül nyolc Európában van, s közülük kettő (Csehszlovákia, NDK) KGST-ország. Itt tehát úgy tűnik, gondosabban kell ügyelni a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának a gépesítéssel párhuzamban álló csökkentésére. Hasonló a helyzet az építőiparban is, ahol elsősorban ugyancsak az „alulfoglalkoztatottság”, vagyis a kevés munkaerő okozza az építőanyag-ellátási fogyatékosságok mellett a fő nehézséget. A gazdaságilag fejlett országok többségében a foglalkoztatottak

8—10 százaléka dolgozik az építőiparban, nálunk viszont ez az arány alig éri el a 7 százalékot. Hasonlóképpen szűkös a létszámhelyzet az úgynevezett tercierszférában, vagyis a közlekedésben, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban.

összefoglalva tehát: a negyedik ötéves terv már messzemenően figyelembe vette a termelési struktúra és a fogyasztási struktúra lehetséges párhuzamba állítását. A harmadik ötéves tervben a nemzeti jövedelem 40 százalékkal, tehát csaknem 100 milliárd forinttal növekedett. Eredetileg ennek csupán a felét terveztük. Üj ötéves tervünknél a növekedési ütemet tekintve ugyancsak nem állítunk magunk elé teljesíthetetlen követeléseket, de minden reményünk megvan arra, hogy a korábbi növekedés ütemét nemcsak tartani tudjuk, de túl is szárnyalhatjuk. Pethő Tibor

Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke a Finn Köztársaság kormányának meghívására hivatalos látogatásra Finnországba utazott. Elutazása előtt az alábbi nyilatkozatot adta:

— Örülök, hogy a Finn Köztársaság kormányának meghívására látogatást tehetünk az ezer tó országában. Olyan barátokhoz indulunk rövidesen, akikkel nemcsak a nyelvrokonság fűz bennünket össze, hanem a béke biztosításának nemes eszméje és a számos kérdésben megnyilvánuló nézetazonosság is.

Megtiszteltetést jelent számomra, hogy kapcsolataink az első kormányfői szintű magyar delegációt vezethetem Finnországba. Péter János külügyminiszterünkkel és küldöttségünk valamennyi tagjával a tárgyalásokon, de a tárgyalótermeken kívül is, az orszá-Nem egészen másfél évvel ezelőtt, 1969 szeptemberében köszönthettük hazánkbn Kekkonen köztársasági elnök urat. A látogatás idején folytatott tárgyalások nyomán gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást kötöttünk, valamint egyezményt írtunk alá a vízumkényszer eltörléséről. Bízom benne, hogy a most sorra kerülő tanácskozásaink is hasonlóan gyümölcsözőek lesznek.

örvendetesen alakultak a magyar és a finn társadalmi szervezetek kapcsolatai. A Hazafias Népfront és a Finn Népi Demokratikus Unió delegációi többször folytattak tapasztalatcserét, részt vettek egymás kongresszusain. Ugyancsak kölcsönösen kedvező együttműködés alakult ki az évek során a nőmozgalom, a szakszervezetek, valamint az ifjúsági és diákszervezetek között. A baráti hetek keretében népes delegációk

gyobb részét anyag- és félkész termékek, valamint mezőgazdasági áruk jelentik, mint például a hengereltáru, a hutaalumínium, a gyógyszeralapanyagok, illetve a hordós és palackozott bor. Finnországból viszont főként cellulózt, papírtermékeket, nyers bőrt, műszálat, növényi olajat hozunk be hazánkba. Látogatásunkat szeretnénk felhasználni arra, hogy alaposan megvitassuk a gazdasági együttműködés javításának lehetőségeit.

Természetesen véleményt cserélünk majd o nemzetközi élet néhány főbb kérdéséről is. Mindenekelőtt az európai biztonság kérdését vitatjuk meg, különös tekintettel a biztonsági konferencia előkészítésére, amely tanácskozással kapcsolatban a finn kormány 1969 májusában egyetértését nyilvánította, sőt egyben kifejezte készségét a biztonsági konferencia és annak előkészítő tanácsgaink közötti kétoldalú kapcsolatok további erősítésére törekszünk majd. Derűlátással tekintünk e tárgyalások elé. A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság államközi kapcsolatai ugyanis határozottan jók, s megítélésem szerint, lehetőség nyílik gazdasági, kereskedelmi és kulturális együttműkölátogattak el Finnországba, illetve hazánkba.

Gazdasági kapcsolataink területéről hadd említsem meg a Lábatlant Papírgyárat, amelynek berendezései a finn ménökök és munkások tehetségét dicsérik. Biztatónak ígérkezik a 11 ágazatban tervezett kooperáció kialakítása. A

kozásainak megszervezésére. Mi nagyra becsüljük ezt és a finn kormánynak a további pozitív állásfoglalásait.

Ilyen gondolatok jegyében készülünk a magyar kormánydelegáció finnországi útjára. Remélem, visszaérkezésünkkor arról számolhatunk be, hogy sikerrel teljesítettük a ránk bízott feladatokat

désünk fejlesztésére.

Magyar—csehszlovák mQszaki tudományos együttműködési szerződést írtak alá január 14-én. A szerződést magyar részről dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, csehszlovák részről Miloslav Hruskovlc, a vegyes bizottság csehszlovák tagozatának elnöke irta alá

Alsó kép: megkötötték az 1971. évre szóló magyar—lengyel

árucsereforgalmi szerződést. Az erről szóló jegyzőkönyvet magyar részről Tordal Jenő külkereskedelmi 'miniszterhelyettes, lengyel részről Marian Dmochowski külkereskedelmi miniszterhelyettes irta alá

(MTI felv.)

Finnországba irányuló exportnak na

fejezte be nyilatkozatát Fock Jenő.

[|

dw "1*. • j ■*

,'■£7 • Ja: 11

‘fi

1 . fi-y&v . ... f»

A Budapest Táncegyüttes chilei kitüntetése

A Budapest Táncegyüttes nemrégiben érkezett haza sikeres dél-amerikai turnéjáról. Most értesítést kapott, hogy a chilei művészeti kritikusok bizottsága a Chilében az elmúlt évben vendégszerepeit öt külföldi táncegyüttes közül nekik ítélte oda a kritikusok 1970. évi táncdíját. Az erről szóló oklevelet Frederico Henlein, a művészeti kritikusok bizottságának elnöke adta át a chilei magyar nagykövetségen.

Az olasz pénzügyminiszter Budapesten

Luigi Preti, az Olasz Köztársaság pénzügyminisztere 1971. január 13. és 15. között magánjellegű látogatást tett Budapesten. A minisztert budapesti tartózkodása alatt Vályi Péter pénzügyminiszter vacsorán látta vendégül.

Magyar—svéd gazdasági együttműködés

BUDAPESTEN tartotta első ülését a magyar—svéd gazdasági ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság építésügyi munkacsoportja. A tárgyaláson megállapodtak abban, hogy együttműködést alakítanak ki a házgyárak munkájának, a csúszózsalus építésnek, a fűtési rendszereknek, a paneles magasházak technológiájának és a közművek építésének fejlesztésére.

TOVÁBB BŐVÍTETTE vevőkörét a 200 lóerős és ennél nagyobb teljesítményű Diesel-motorokat készítő győri Magyar Vagon- és Gépgyár. Tavaly már több mint 3300 motort szállított külföldre, az idén viszont már eddig 5200-ra kapott megrendelést. Emellett a német szövetségi köztársaságbeli Man cég, amelytől a győri üzem a gyártási szabadalmat vásárolta, tízezeres nagyságrendben kötött le különféle alkatrészeket is. A megkötött szerződés több mint tízmillió forint értékű forgattyús-házat, hengerfejet és forgattyús tengelyt szállít a világszerte ismert NSZK-beli cégnek.

Emlékezés Bartók Béla utolsó hazai hangversenyére

A várossá nyilvánításának hétszázadik évfordulóját ünneplő Győr jubileumi eseménysorozata január 17-én délelőtt kiemelkedő rendezvénnyel kezdődött. A Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei bizottsága és Győr város tanácsa Bartók-díszünnepséget rendezett abból az alkalomból, hogy a nagy zeneszerző 31 évvel ezelőtt, 1940. január 17-én a Győri Ének- és Zeneegylet rendezésében a városi kultúrház nagytermében tartotta utolsó hazai hangversenyét, mielőtt emigrált volna.

A díszünnepségen — amelyen jelen voltak a megye és a város vezetői, valamint ifjú Bartók Béla is — dr. Ortutay Gyula akadémikus tartott előadást Bartók Béláról. Délben Bartók utolsó győri hangversenyének színhelyén, a Kisfaludy Színház falán emléktáblát lepleztek le.

Este a felsőfokú tanítóképző intézetben hangversenyt rendeztek, amelyen közreműködött Bartókné, Pásztory Ditta is, aki Comensoli Máriával adott elő Bartók Mikrokozmoszából hét darabot. Szabó Miklós vezényelte a győri leánykart, amely szintén Bartók-műveket adott elő.

3