Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-15 / 10. szám

A biológia csodái Az öröklődés Az öröklődés az a jelenség, amikor az utó­dok külső és belső felépítésükben elődeikre hasonlítanak. Ez az öröklődés szabályozza az egész élet folyamán a sejtek működését, a külső behatásokra való válaszokat. De az öröklődő tulajdonságok lehetnek kórosak is, amelyek fejlődési rendellenességeket eredmé­nyeznek. Mendel morva szerzetes a múlt század hat­vanas éveiben a növényeknél keresztezési kí­sérleteket hajtott végre, és kijelentette: „Az élőlények egymástól független átöröklődő té­nyezők mozaikjából állanak.” Ez időben az ivarsejtek képződésekor végbemenő folyama­tokról a tudósoknak még sejtelmük sem volt. Csak a múlt század végén a nagyobb feloldó képességű mikroszkópok tették lehetővé, hogy a kutatók az öröklődés titkaiba betekintést nyerjenek. A kutatók az öröklődés anyagi hordozóját a sejtek magjában, sötét pálcikák alakjában találták meg, és ezeket kromoszómának ne­vezték el. Ezek a testecskék sejtcsztódás előtt párosával alakulnak ki a sejtmagban, majd mindegyik hosszában kettéhasad. Később az egyes félkromoszómák elválnak egymástól, egyik csoportjuk a sejt egyik pólusa, másik az ellenkező pólus felé vándorol. Amikor aztán a sejt kettéválik, mindkét új sejtben annyi kromoszóma kerül, mint amennyi az anyasejtben volt. Minden faj számban és alakban jellemző kromoszómagarnitúrával rendelkezik. Az em­ber minden sejtje 46 (23 pár) kromoszómát tartalmaz. Ebből mindössze kettő az ún. ivari kromoszóma, amely nő esetében XX, férfi esetében XY jelzést kapott. Megtermékenyítéskor, amikor a csírasejt és a petesejt egy sejtté olvad össze, és vala­mennyi kromoszóma egy sejtbe kerül, az új sejt már tartalmazza az egész életre szóló programot és a teljes átöröklődési anyagot. Az így kialakult új sejt egyik fele anyai, má­sik fele apai eredetű. Ez a tény az átöröklés folyamatának legfontosabb jelensége. Egyre több olyan betegséget ismerünk, amelynek alapja a kromoszómák különböző abnormitása. A mongol-idiotizmus, amelyet újabban Down-szindromának nevezünk, elég gyakori súlyos rendellenesség. Ezek a bete­gek testi és szellemi működésben, fejlődés­ben elmaradottak. Ennek a genetikai defek­tusnak oka legtöbbször az ivarsejt helytelen osztódásának következménye. Minél idősebb korban történik a megtermékenyítés, annál nagyobb a sejtosztódás zavarának lehetősége. A Down-kórnál szóm feletti kromoszóma található a legkisebb kromoszómák csoport­jában. A kromoszóma-vizsgálat haszna meg­mutatkozna abban, hogy házassági tanács­adás révén kevesebb lenne a fejlődési rend­ellenességgel született utód. A magzati életben — különösen a korai fejlődés állapotában — létrejött károsodások torzfejlődéshez vezethetnek. Ilyen károsodá­sok: rubeola, nagy hőhatás, sugárzás (Rönt­gen) vagy némely gyógyszer szedése (Conter­gan). Az öröklődés egységeit géneknek nevezték el. Hosszában helyezkednek el a kromoszó­mákban és mindegyikük egy-egy tulajdonsá­gért felelős. Mindenki körülbelül egyforma mennyiségű gént kap mindkét szülőjétől. A gén valamennyi létezési forma jellemző jegyeit örökíti. A gén a kémiai információ­kat tárolja és továbbadja. Tehát a gén az öröklés, valamint a beprogramozott biológiai célfunkciók letéteményese. Az átöröklés anyaga valamennyi élőlénynél a DNS, vagyis a dezoxiribonukleinsav. A szervezetek óriási változatossága a növényi és az állatvilágban feltétlenül a gének nagy változatosságát feltételezi. A DNS-nek vég­telenül sok varációja létezik, a szerint, hogy a cukor és a foszfor molekulájához milyen sorrendben kapcsolódik a négy alapelem: az adenin, a thymin, a guanin és a cytosin. Az emberi sejtmag kb. 50 000 különböző DNS molekulát tartalmaz. Ezek előnyös anyag­csere lehetőségek között a bennük levő tör­vényszerűségek szerint lehetővé teszik az élettani, sőt a szaporodási folyamatban is biológiai működőképes sejtelemek keletkezé­sét. Hogy a DNS-nek szerepe van az örökletes tulajdonságok átadásában, azt igazolja az, hogy a baktériumokból kivont DNS segítsé­gével bizonyos tulajdonságok átvihetők más­fajta baktériumokba. Minden idők legparányibb tervrajzának megfejtése folyamatban van. Merész álmodo­zók máris arra gondolnak, hogy lehetőség nyílik az öröklődésbe való beavatkozásra. Mások tovább mennek, és lehetségesnek tart­ják, hogy a ráknak és a fehérvérűségnek okát rendellenes kromoszómafelépítésű sejtek kép­ződésében kell keresni. A gének kijavítása le­het majd a rák fontos gyógyítási módja is. Dr. Marék Antal Játsszunk népi játékot! Egy szép májusi vasárnap délután elindul az erdő sok-sok friss zöld ága, és végig kö­szönti a falu utcáit... Eladólányok lehetnek 10-16-an, elmennek a Tiszára, vagy a falu végére, és a fűzfákról, a nyárfákról egy-egy méteres zöld ágat törnek. Ki-ki a zöld ágat feldíszíti selyempapírból készített szalagok­kal, és saját hímzésű zsebkendővel. Magasra tartják jobb kézzel az ágat, és így térnek vissza a faluba. A többi már a falusi utcán zajlik le, ahogy a színre lépő leányok bemu­tatják. Kissé lassú tempójú csárdásdalt énekelnek, és párban ütemre lépegetnek: Laigu tánclápéi Nem 1-de va-ló aeüle-té» vagyok en J~tt ^ JIj j J j l j fi j/ A* Al-földríl, me«»« tájról Jöttem in-1 t ^ J P J i j I j fi így Jár aki meesee fáidról ván-do-rol: ij * S> j ' J> i i <• Kino« ba-bá-Ja, ki vállá-ra bo-rul-Jon. 2. Ha csakugyan nem találok szeretőt, Felszántatom a cigándi temetőt, Magamat is belévetem virágnak, Aki szeret, majd leszakít magának. 3. Mi az oka, hogy a Tisza megáradt? Mi az oka, hogy hervaszt a búbánat? Szokása a Tiszának az áradás, A legénynek a leány-szomorftás ... A térség közepén megállnak, helyben lépe­getnek csárdásütemben, és a párok a feltar­tott kézzel „kaput” tartanak, a szabad ke­zükkel pedig a zöld ágat lengetik. A hátulsó pár elindul előre a „kapuk” alatt. Előre érve, kiperdül jobbra az egyik, balra a másik, a gyors kiforduláskor megperdül a bő szoknya! Aztán „kaput” tartanak ők is és beállnak a sorba, hogy az utánuk következők átbújhas­sanak. Olyan a mozgásuk, mintha két part között előre sétálna a zöld ágak sora... A lábak a dalra bokáznak, topognak, hely­ben, mire lent a szoknyák, fent a zöld ágak szépen rengenek, táncolgainak. Az utolsó dalvers ismétlése legyen kissé gyorsabb, és erre ki-ki a párjával forogni kezd, úgy hogy az egész teret betöltik a forgó párok. Folytatása lehet egy páros népi tánc, és azzal vége. JEGYZET. Cigándon, Zemplén megye híres falujában éneklik ezt a dalt, évente egyszer, májusjáráskor. A szokottnál kissé lassúbb a tempó, ezért van több díszítőhang. A május­­járás a falu főterén ért véget: a legények muzsikosokat hívtak, és zeneszóra párosán táncoltak lassút és frisset, végül nagy körben forogtak, mind összekapaszkodva, amilyen gyorsan csak tudták szedni a lábukat. Volly István (Kiirthy Hanna rajza) JCőSZMltfo cAuiják napiam NÉPKÖLTÉS Amennyi a zöld fűszál, Egén ahány csillag jár, Májusban a szép virág: Annyi áldás szálljon Rád! Receptek ZELLERKRÉMLEVES. Hozzávalók: 20 deka zel­ler, 3 deka "zsír, 3 deka liszt, 2 deci tej vagy 1 de­ci tejföl, só. A megtisztított, zellert lapos szeletekre vágjuk, forró zsírban, fedő alatt, megsózva, kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk. 3 deka liszttel behintjük és vízzel felengedjük. Ha már egyszer jól felforrt, szítán az egészet átszűrjük és a zellert át­törjük. Visszaöntjük a fazékba, egy csésze tejjel s a még szükséges vízzel felforraljuk. Pirított zsemle­kockával, vagy gyűszütésztával tálaljuk. PARAJKRÉMLEVES. Hozzávalók: 20 deka paraj, 3 deka zsír vagy vaj, 3 deka liszt, </3 liter tej, só. A parajt forró vízben 10 percig főzzük, szitán áttörjük. A zsírból és lisztből egész világos rántást készítünk, egy pohár vízzel felfőzzük, beletesszük az áttört pa­rajt, simára kavarjuk, tovább hígítjuk vízzel és a tejjel még egyszer felfőzzük, megsózzuk, vigyázunk, hogy a tej le ne égjen benne, ezért, ha a tejet már liozzáöntöttük, állandóan kavargassuk. Használha­tunk a felöntéséhez zöldség- vagy húslevet is. Vaj­jal készítve kiváló diétás étel. Pirított zsemlekocká­val vagy égetett tésztafánkkal tálaljuk. ÉGETETT TÉSZTAFANK. Egy deci víz, 5 deka liszt, J'/'a deka zsír, 1 nagy tojás. Az anyagokból for­rázott tésztát készítünk, nyomózsákba tesszük, zsí­rozott sütőlemezre mogyorónyi kis halmokat ra­kunk, és jó ropogósra sütjük. A fánkok kétszer ak­korák lesznek. Külön tányéron tálaljuk. BArANYSÜLT. Szép bárányhátat vásárolunk, és alaposan megmossuk. Közben vizet forralunk, amelyben egy fokhagymagerezdet abálunk meg. A lében jó fél órán át állni hagyjuk a húst. Utána ki­szedjük a fokhagymás vízből és bő három kanál zsírral kikent tepsibe rakjuk. A tetejét tojással ken­jük meg, de tehetünk rá egy kis zsemlemorzsát is. Utána sózzuk, paprikával meghintjük, majd lassú tűzön, a zsírral gyakran meglocsolva, rózsaszínűre sütjük. A tetejének ropogósnak kell lennie. Rizskö­rettel, melegen tálaljuk. Savanyúságot adunk mellé. LERAKOTT TARHONYA. Négy személy részére fél kiló négytojásos tarhonyát vásárolunk. Lábas­ban zsírt vagy olajat forrósítunk, folytonos keverés mellett pirítjuk rózsaszínűre a tarhonyát. Amikor megpirult, fél kávéskanálnyi sót hintünk rá, és annyi vizet, hogy két újjnylra ellepje. Takaréklán­gon addig főzzük, amíg a vizet elfövi és a tészta is megpuhul. Előfordul, hogy még egy kis vizet kell utánaönteni. Amikor megpuhul, a felét kizsírozott tűzálló tál­ba rakjuk, 10 deka karikára szelt füstölt kolbásszal borítjuk le, majd újra tarhonya következik, végül a tetejét 4 kemény tojásból felvágott kerek szeletek­kel és szalonnarózsákkal díszítjük. A sütőbe rakva kissé átsütjük. Savanyúsággal adjuk asztalra. Z' AZ Ü J Dl VATVON AL a kissé kiemelt váll, a testhez simuló felső­rész, a karcsú derék, s a bő szoknya. Ezt hal­lottuk és láttuk a „Clara szalon” divatbemu­tatóján a városligeti Gundel Étteremben. Rotschild Klára modelljeinél a nappali ruhák a térdet takarják, a kabátok pedig néhány centivel hosszabbak, mint a ruha. A szoknya az új divatban — szinte kivétel nélkül — trapéz vonalban bővül, plisszírozott, körben rakott, vagy harangosan szabott. 1971. tavaszi-nyári divatja rendkívül vál­tozatos, s Rotschild Klára jó ízléssel váloga­tott belőle. Sok kompiét mutat, fehér-sötétkék és fekete-fehér színösszeállításban. A köny­­nyű szövetkabát s a tisztaselyem ruha gyak­ran azonos színben és mintával készült. Ebben a kollekcióban is megjelent a mini short: kivillan az elöl vagy az oldalt felha­sított szoknyából, vagy áttetszik a batiszt vagy az organza ruha alól. A short mellett a pantalló is gyakran szerepel, újszerű meg­oldásokban, s legtöbbször tunikás felsőrész­szel. Első képünkön sötétkék, tisztaselyem shan­tung tunika-pantalló összeállítást mutat be Mari. Nagyon érdekes a nadrág szárának „slicces” megoldása, és szép az oldalt felha­sított tunika. A blúz és a nyári turbán nyo­mott tisztaselyemből készült. A második ké­pen egy szép kompié különleges ingruháját látják. A ruha alapanyaga fehér-szürke min­tás tisztaselyem, az óriás nyakkendő, vala­mint a szoknya hajtásokba beállított, bővítő része piros-fehér mintás tisztaselyemből ké­szült. A harmadik képünk mutatja be a ruhákhoz tervezett szép vonalú hófehér redingot kabá­tot, amelynek kivágását jól díszíti a sálszerű nyakkendő. A kosztümök között még mindig és minden változatban a Chanel hódít. A bemutató szenzációja: eltűnt a maxi! A divatbemutatót káprázatos estélyiruha­­parádéval fejezték be. (f. b.) (Komlós Lili felvételei) 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom