Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-29 / 9. szám
Jjcutáoykúfíúit a ./Haqqai'ok r()iláqs ziioets éqén ek Sfnúkséq? Az MVSZ elnöksége 1971. április 16-án megtartotta soron következő rendes ülését. Az elnökség megállapította, hogy az elmúlt évek fejlődése új gondolatokat vetett fel; a bevált alapelveket új módon lehet és szükséges értelmezni, ugyanakkor hosszabb távra szólóan kell meghatározni a feladatokat. Az elnökség mindezek figyelembevételével vitatta meg és hagyta jóvá a Magyarok Világszövetsége idei feladattervét, mindenekelőtt az Anyanyelvi Konferencia elfogadott ajánlásainak megvalósításához szükséges teendőket. Az elnökség meghallgatta és tudomásul vette a nyugatberlini, párizsi és brüsszeli magyar kolónia jubileumi ünnepségeire kiutazott Kárpáti József főtitkár beszámolóját; végül döntéseket hozott személyi kérdésekben, — a Hazafias Népfront ajánlására — új tagokat választott Keresztúry Dezső író, Maróti Gyula, a Népművelési Intézet osztályvezetője, Vass Imre, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Siklós János, a Népszava főszerkesztője személyében. Szabó Pál író, a Magyarok Világszövetsége elhunyt alelnöke elárvult helyére megválasztotta Keresztúry Dezsőt. Saját kérésére — más irányú elfoglaltságaira való tekintettel — felmentette Beöthy Ottó nyugdíjast a kulturális bizottság elnöki tisztsége alól és ennek a posztnak betöltésével Maróti Gyulát bízta meg. A vitában elhangzottak egy részére Kárpáti József főtitkár, a Magyar Híreket érintő javaslatokra Szántó Miklós főszerkesztő válaszolt. Az elnökségi ülés tapasztalatait Bognár József professzor, az MVSZ elnöke foglalta össze. * Az elnökségi ülésről adott alábbi beszámolónkhoz nem szükséges bevezetőt írni, vagy lelkendezni a vita gondolatgazdagságáról. A szőnyegen forgó témák felsorolása, a felszólalások részletei mindennél többet mondanak. A feladatok sorában sok szó esett a Szent István-ünnepségek ez évi programjáról. Ezzel kapcsolatban Cserháti József pécsi püspök elmondotta, hogy a magyar katolikus püspöki kar foglalkozik a Szent István-ünnepségek idei rendezvényeivel. A befejező, központi megemlékezés színhelye Veszprém lesz. Az érdeklődés változatlanul nagy a nyugaton élő magyarság részéről. Az év feladatai közé tartozik a kulturális műsorok programjainak további bővítése. Eleget kell tennünk annak a sürgető igénynek, amely szinte a világ minden táján egyidőben jelentkezik. Erről mondta Cserháti püspök a következőket: „A vallási keretek közt működő egyesületek életében általános fellendülés tapasztalható és ez nemcsak a hitélet szempontjából jó, hanem a magyarság-tudat erősödésével is jár. Sok helyről kértek nyelvkönyvet, olvasmányokat, a bevált tanítási módszerekről írt útmutatót, sőt gyakorló tanítókat is. Ugyanakkor tapasztalható az is — és ez a személyes kapcsolatok, a közvetlen érintkezés hiányából, a tájékoztatás működési zavaraiból ered —, hogy téveszmék élnek a távolba szakadt emberek tudatában az egyház helyzetéről a népi demokratikus államban és némelyek úgy gondolnak az itthoni hívőkre, mint akik ostromlott várban élnek. Lőrincze Lajos amerikai tapasztalatai mutatták meg azt, milyen fontos a személyes kontaktus, a valódi helyzet megmutatása. A pozitív változásokat tapasztalniuk kell, hogy eloszlathassuk az előítéleteket.” Hozzátette még, hogy például a Pax Romana álláspontjának megfelelően: „a mai Magyarországot mai egzisztenciájában kell tudomásul venni és ezen az alapon keresni a megértés lehetőségét. Péter János külügyminiszterünk vatikáni tárgyalásai remélhetően a megértés ezen útján jelentenek majd előrehaladást”. Ugyanehhez a témához szólt hozzá Káldy Zoltán evangélikus püspök, aki skandináviai útjának tapasztalatai alapján kifejtette, hogy a művészi műsorok nagy látogatottsága egyik mutatója a magyar kultúra iránt megnövekedett általános érdeklődésnek. „A bevált és kért programok mellett helyes lenne nagyobb erőfeszítéseket tenni a magyar költészet új hajtásainak bemutatására. Sok a tehetséges fiatal költő, aki érdekes mondanivalóval, érett költői eszközökkel lép be nagy múltú líránk folytatói közé, és megismertetésük fontos lenne a külországokban élő magyarsággal is. A Magyar Hírek „Bemutatjuk...” sorozatának jó visszhangja van, és valószínűleg ez is inspirálta az említett irányú, több helyen elhangzott kívánságokat.” A szálak erősödnek — mondotta többek között — a kapcsolatok új és új formákat hoznak létre; gyakran egy-egy érdekes látogatás mutatja meg, milyen erők munkálnak itt a mélyben, milyen lehetőségekre lehet építeni. Példaként hozta fel Mr. Bell — egy Amerikában élő magyar luteránus pap fiának — hazai tanulmányútját. Alig tudott magyarul, amikor megérkezett, most már felfrissült a szókincse. Arany Toldiját fordítja és sokat utazik, hogy megismerje a magyar vidék levegőjét, hogy értse és átérezze, milyen is a magyar nyár, amikor a „kútágas mélyen néz a kútba”. E kérdéskörhöz csatlakozva Zsebők Zoltán professzor az utazások technikai lehetőségeinek megjavításáért emelt szót. Majd így folytatta: „A nyugati egyetemeken, a kutatóintézetekben számos magyar tudós dolgozik, akik —. leveleikből kitűnően — szeretnék megismertetni munkájukat és eredményeiket a hazai tudományos körökkel. A kapcsolatok megújhodásának jelei több területen is megmutatkoznak. A „Sportért, Olimpiáért” mozgalom, úgy látszik, széles rétegek érdeklődését keltette fel. Ha egy kis ország — a népesség számarányához képest — ilyen tartósan arat művészi, tudományos és sportdiadalokat, olimpiáról olimpiára bajnokságok sorát nyeri, akkor ez értékes nép, amelyhez tartozni jó dolog, és a befogadó országok embereinek szemében is emeli az ott élő magyarok tekintélyét”. Keresztúry Dezső is az elevenebb együttműködés útjait vázolta fel. Azzal a munkával kapcsolatban, amely egyes amerikai egyetemeken megindult a magyar bevándorlók történetéről, gyümölcsöző lehetne a kölcsönös tapasztalatcsere, hiszen — mont mondotta — „nehéz megérteni a forrás nélkül, az indulás nélkül az érkezést, mint ahogy valamilyen módon része a magyarság egyetemes történetének is mindaz, ami a kivándorlókkal a befogadó országokban történt”. Hangsúlyozta, hogy magyar tudósok, történészek, írók működnek ma a különböző országokban és üdvös dolog lenne munkáikat megismertetni a magyar közvéleménnyel: könyvsorozat szerkesztésével, folyóiratokban, lapokban és a Magyar Hírek hasábjain is. „Nemrég kaptam kézhez — tette hozzá — két érdekes emlékirat-kötetet. A közelmúltban olvastam egy érdekes munkát Ausztrália magyar telepeseinek történetéről, Kunz Egon tollából, majd egy kitűnő oktatási szakember, az USA- ban élő dr. Nagy Károly tanulmányát. Ezek a színvonalas munkák megérdemelnék, hogy a hazai szakkörök és a széles közönség alaposan megismerje őket.” Az új helyzet újfajta elméleti, szervezeti kérdéseket vet fel és megoldásokat követel. Ezekkel a lehetőségekkel foglalkozott Boldizsár Iván író, Volentik Béla nyugdíjas futballedző, Kiss Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke, dr. Korej Oszkár főorvos, Rónai Mihály András publicista, Kárpáti József főtitkár és Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője is. Volentik Béla, aki évtizedekig dolgozott futballedzőként Nyugat-Európában, különböző sportegyesületek igényeinek kielégítését sürgette, a világban szétszórt magyar sportemberek erőteljesebb bekapcsolását a Sportért, Olimpiáért mozgalomba. Boldizsár Iván arról beszélt, hogy tapasztalatai szerint a külföldi országokban élő magyarok a befogadó országok nyelvén megjelenő nagy lapokat ritkábban olvassák és többnyire megelégednek a helyi sajtóval. Az utóbbi időben a kiemelkedő világlapok egész sora foglalkozott helyszíni tudósítások alapján hazánkkal, szinte divat lett Magyarországról írni. Ezekre a cikkekre fel kellene hívni a honfitársaink figyelmét, mert a hazalátogatók, visszatérve, rendszerint viták kereszttüzébe kerülnek; sok a hitetlenség, sok a téveszme rólunk és ilyenkor nem ártana a hitetlenkedők kezébe adni a New York Timest, a Newsweek, a Manchester Guardian és más tekintélyes orgánumok aktuális beszámolóit hazánkról. Dr. Koref Oszkár és Rónai Mihály András az emigráció és a kivándorlás fogalmainak jelentésváltozásáról beszéltek, és sürgették az elméleti munka fokozását, az emigráció bonyolult jelenségeinek tudományos feltárását. Ezzel kapcsolatban merült fel az évek óta sokat emlegetett úgynevezett dialógus kérdése is, amellyel ugyancsak sok hozzászólás foglalkozott. (Az elnökség véleménye alapján lapunk valamelyik következő számában a dialógus problémájára visszatérünk.) Boldizsár Iván, Bognár professzor és mások is taglalták a különösen az USA-ban, Kanadában és a dél-amerikai államokban tapasztalható érdekes jelenséget, az etnikus közösségek megújulását. A régi típusú, erőszakos, „az olvasztótégely” működésére hasonlító asszimilációs politika csak látszólagos eredményeket hozott. Az etnikai csoport fennmaradt, a probléma a perifériára szorult, de — mint napjaink eseményei mutatják — válságok és konfliktusok idején fontos szerepet kaphat. A befogadó országok vezető körei szemmel láthatóan tudomásul veszik ezeket a tagadhatatlan tényeket és keresik az új helyzetben jelentkező új igények kielégítésének módját. A nemzedékváltás és a befogadó országokban tapasztalható nemzedéki konfliktusok felkeltették a fiatalság érdeklődését családjuk múltja iránt; sokan vállalják európai voltukat és ez alól a magyar etnikum fiataljai sem kivételek. Ez a tény számunkra is izgalmas, új feladatokat jelent. Az elnökség vitájának teljessége szinte visszaadhatatlan egy cikk keretében. Gazdagságát talán mégis érzékeltetheti ez a vázlatos beszámoló is. Sz. M. Dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Szamosközi István református püspök és Zsebök Zoltán professzor Dr. Koref Oszkár főorvos, dr. Czivisz József, a Vöröskereszt külügyi osztályának vezetője és Ortutay Zsuzsa, a Vöröskereszt főtitkárhelyettese Boldizsár Iván és Keresztúry Dezső Volentik Béla nyugdíjas futball-edző Dr. Cserháti József pécsi megyés püspök Kiss Károly, a SZOT alelnöke (Novotta Ferenc felvételei) 3
