Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-16 / 10. szám
A HINDU KISLÁNY TÖRTÉNETE Beszélgetés dr, Rejtő Mártával, az egyén- és családvédelem szaktudósával Szent-Györgyi beszél Megírták a lapc mazású profess: beszédet mondo tek meg az ünn 5H5ESH5E5E5H5E5E5aS25HSESa5B5H5H5E5HSHSa5H5H525a5H5Z52S2S2SH52525aSH5Sre5-aSH52í5í5a5E5H5E5E5 Fura szó, ugy-e? Nem is árulom el mindjárt, mit jelent. Kiderül majd a végén. Annyit azonban hadd bocsátók máris előre, hogy nem hallottam még életemben egyszerűbb és költőibb honszerelmi vallomást. Soha szebbet, megrendítőbbet, mint amit ez a jura szó jelent. Van nekem a világ legszebb országában egy igen kedves barátom. Azt az országot, mely számomra a világon Magyarország után a legszebb, köröskörül a Földközi-tenger füröszti, csizmaformája van a mappán és Goethe szerint zöld lomb közt izzó aranynarancsairól nevezetes, míg Petőfi, aki a szabadság „piros vérrózsáihoz” képest „halvány narancsoknak" látta ugyanezeket a gyümölcsöket. Ott ismertem meg néhány esztendeje ezt az én azóta is igen kedves barátomat, akiénél fantasztikusabb életutat aligha jártak meg sokan. Vagy nem fantasztikus-e-, hogy valaki ne lelhesse meg honját a hazában? Nohát, ez az én barátom sem lelte annak idején, vagy negyven-negyvenöt évvel ezelőtt, honját a hazában. Akkor került ki a világ ama gyönyörű országába. Az egyetemet is ott végezte el, ott szerzett diplomát, ott dolgozott. Aztán odafajultak az állapotok, hogy már abban a második hazában sem lelhette honját és akkor jó messzire, Sanghájba került. Ott házasodott meg, elvette egy kínai kolléganőjét. A második világháború után pedig a földre, melyen narancsfák nőnek, visszatért a viszontagságos doktor, a kínai doktornővel együtt. Most van neki ott két szép leánya, attól a kis kínai „beütéstől” még szebbek mind a ketten, s a világ legdallamosabb nyelvét beszélik. A Földközi-tenger és a Sárga-tenger tajtékai fürösztik ezt a fantasztikumot. A doktor pedig, amikor van egy kis ideje, az ottani antikváriumokat bújja. Fantasztikus, ott is miket nem talál. Legutóbb például egy-egy jókora, öreg Arany János- és Madách-albumot, el is hencegett vele odakünn nekem, büszkén mutatta, mint aki ott idegenben kincseket talált. Zichy Mihály illusztrációi, Ráth Mór-féle kiadás. S most érkezem a fura szóhoz, melyet cím gyanánt íra. 4 Meleg, barna szeme van. Ez a barna szempár úgy tekint az emberre, mélyen, belülről, hogy egészen közel hajol ahhoz, akivel beszél. Most is így tesz, miközben egy olyan esetét meséli el, amellyel nemrég foglalkozott, s még érződik a hangján, amint a megoldásért folytatott harc áthevíti. — Tizennégy éves hindu kislányon kellett segíteni. Párizsban élt, ott járt iskolába. Mindig jeles tanuló volt, s egyszer csak francia nyelvből megbukott, ez pedig nem tréfadolog. Amerikában Meséli a kislány esetét, s én közben az övén gondolkodom. Rejtő Márta 1939-ben a háború kitörése előtt úgyszólván az utolsó pillanatban került ki az Egyesült Államokba. Ami elől sikerült megmenekülnie, az se volt tréfadolog, de az új viszonyok sem, amelyek közt helyt kellett állnia. Két doktorátusa volt, filozófiából és magyar nyelvből, de mit számított ez, amikor angolul nem tudott és amikor a háború fojtó levegőjéből mindenfelől özönlöttek az emberek s őrült hajsza folyt a létfenntartásért. Rejtő Márta fél év múltán már éppen ott fedezett fel munkalehetőséget a maga számára, ahol egyszersmind a háborús hullám által odadobált, zaklatott lelkű sorstársai tömegén is segíthetett. Egy settlement house-ban, afféle szociális otthon és kultúrközpont keverékében töltötték a különböző nemzetiségű gyerekek azt a szabad időt, amikor sem szülői, sem iskolai felügyeletben nem volt részük. Ott is tanárok foglalkoznak velük, tornáztak, festettek, agyaggal dolgoztak. Rejtő Márta — aki közben vasszorgalommal a kellő nyelvi eszközök birtokába jutott — a tanárokat oktatta. Azt tanította, hogy miként kell a gyermekekkel foglalkozniuk. — A bukás, és éppen francia nyelvből, megrázta a hindu kislányt — fűzi tovább a történetet, majd hirtelen rám pillant nagy kérdő szemével. — De érdekli ez egyáltalán? Nos, én azt hiszem, a munkámat leginkább mégis egy eleven példával érzékeltethetem. Az esetre egyébként a körzeti szociális védőnő hívta fel a figyelmet. A puhatolózást a párizsi iskolában kezdtük... Párizsban Rejtő Márta ugyanis 1952-ben az USÁ-ból átköltözött Európába, a francia fővárosba, ahol férje, az UNESCO-ban a televízió és rádió tanulmány ügyi szekciójának igazgatója, ő maga pedig mint egyén és családvédelemmel foglalkozó szaktudós, az ENSZ megbízásából tanítja egyetemi szinten kultúrközpontok és szociális otthonok, szakiskolák igazgatóit, tanárait. Ezek a „tanítványok” a szakszemináriumokon kívül alkalmanként hivatalból hozzáfordulnak, ha problematikus esettel találkoznak, amelynek megoldásához a közgazdaságtan, a pszichológia, a jogtudomány, a szociológia teljes fegyverzete, vagyis Rejtő Márta doktor szintétikus tudása szükséges. Fontos, hogy a teendőket közösen vitassák meg, hiszen e tudományt nem lehet csupán tankönyvekből megtanulni, a fájó sérüléseket, a morális-pszichikai problémákat a maguk valóságában az élet kavargó, folyton új konfliktusokat szülő változatosságában kell megismerniük. — Igen, az élet furcsa dolgokat produkál. Ezt éreztem a hindu kislánynál. Először megtudtam, hogy a kislány francia tanárnője elfogultan ítél meg minden nem-franciát. Ezt az iskola igazgatója is elismerte. Az esettel foglalkozó gondozónő azt ajánlotta, hogy a kislány menjen át másik iskolába. És Rejtő Márta doktor? ö, mint kiderült, nem érte be ezzel a látszólag kézenfekvő megoldással. — Az ember szert tesz egy hatodik érzékre. Nem mondhatok mást: éreztem, hogy nem oldjuk meg a problémát, ha kivesszük az iskolából, azaz erre is szükség lesz, de ez nem elég. Meg kell nézni, mi van otthon a családban. Megrendítő kép tárult elém. A kislány egyik testvére fiatalkorú bűnöző volt. Az anyja valami kétes hotelt vezetett nyomorúságos környezetben. Apja meghalt. Az egész családból csupán ennek a kislánynak volt annyi Dr. Rejtő Márta (Novotta Ferenc felv.) esze, intelligenciája, műveltsége, amennyivel egy hindu családban csak a férfinak illik rendelkeznie. önkéntelenül átvette a halott apa szerepét, s bizonyos agresszivitással — a férfi uralkodó, parancsoló pozíciójából — szembekerült a félénk, megtört édesanyával. Így aztán az a szomorú helyzet állt elő, hogy az a kör, amelyben szeretetet kaphatott volna, szűk volt számára, a másik, amely megfelelt értelmi képességeinek, törekvéseinek, nem fogadta be. Egyszerre kellett mindkét fájdalomgócot megszüntetni. A kislány iskolát változtatott, és a vele, meg anyjával folytatott beszélgetések feloldották az otthoni feszültséget. A jövőről Rejtő Márta doktor egy pillanatra eltűnődik. Mintha mégsem érezné teljesen megnyugtatónak az elért, vagy az egyáltalán elérhető eredményeket. — Tudjuk, hogy ez a munka csöpp a tengerben. Az általános társadalmi problémákon belül és azokkal összefüggésben keletkezik a bajok többsége. Persze, ha megszüntetni nem is, de enyhíteni, csökkenteni tudjuk a konfliktusokat. S az a bizonyos csöpp a tengerben ... sokszor életet ment, ha nem is a szó fizikai, de morális értelmében. A jövőről, a terveiről kérdezem. — Közvetlen tervem, hogy itt ismerkedjem kollégáimmal. Érdekel a csecsemőgondozás, hiszen a személyiség kialakulása már a pólyában kezdődik, s tudom, hogy a csecsemőgondozás Magyarországon igen magas színvonalú. Továbbá szeretném a kiváló magyar pszichológusokkal, szociológusokkal felvenni a kapcsolatot. Ami a jövőt illeti, azt akarom tovább vinni, amit eddig csináltam. Még jobban, még hatékonyabban. Soós Magda-Ha Barcsay Jenő nevét kimondjuk, a művészet külföldi barátai bizonyára Művészeti anatómiájára gondolnak. E leonardói hagyományokat követő, az emberi testet feltérképező rajzgyűjtemény tette nevét híressé, világszerte. Pedig az anatómiai tanulmányok csak a Barcsay-életmű egyik fele. Amit még nem ismer a külföld, de ami minden bizonynyal a mester eddigi életművének csúcsát jelenti, itt látható most a Műcsarnok első nagytermében; a szentendrei mozaik. S mögötte és előtte a falakon vázlatok, miniatűr táblaképek, minden, ami e műhöz vezetett. A nagy mozaikot Szentendre ihlette, a városka, amelynek légköre adta hosszú évtizedeken át a megújulás erejét Barcsay Jenő-A szentendrei mozaik nek. A megbízást is Szentendre várostól kapta a mester a város művelődési háza számára kérték alkotását. Hogy mit ábrázol? Nehéz lenne pontos leírást adni róla, hiszen szimbolikus mű, és ereje a kompozíció drámaisága mellett, mély festőiségében, érdekes színhatásában is rejlik. Az aranyló háttérből mélybarna, mélykék, fekete-barna, zöld színekből formált, öt szakaszra tagolt kompozíció emelkedik ki. A kép jobb és bal széle a szentendrei városképre utal, stilizált formában. E városképi részletek fogják keretbe azt a két asszonyegyüttest, amely a mozaiktábla fő részéi alkotja. Beszélgető, trécselő asszonyok alakja, árnya olvad, tűnik egymásba. Noha
