Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 1. szám
Kérőjét nagyuram * ne csuk ingyen kérje: Allard játékot tart íT (módja van) Ígérje, 7 fis hogy szép Piroskát y u győzőnek adja: így aztán, remélem, lesz is foganatja. Futott a sebes hír, elfutott iziben Mi akar most lenni odalent Kesziben. Sokszor is felhozta tréfa közt a király Eh mit! nekem asszony? és kölönc egy falka? Hogy utánam ríjon, mint az ajtó sarka, Mindig, valahányszor az ajtót behúzom? Mindig, valahányszor a lábam kihúzom? .,. Eh! megleszek így is; ha ma itt, holnap ott; Kedvesebb nekem a nőlelcn állapot. FOLYTATJUK j A régi bútorokhoz való ragaszkodás, szeretet sok kedves ötletet sugallhat a lakásdíszítő munkában. Ez a palócmintájú saroktéka, jó belső kiképzéssel remek bárszekrény lehet Lajos király egy szép napon viseltes dolmányt ölt magára és titkon elhagyja budai palotáját. Találomra utat választ és kcshedt vén gebéjén nekivág az országnak, mint szegény, kárvallott nemes, aki elkötött lovait keresi. Rendes szokása szerint így győződik meg róla saját szemével, hogyan él a nép. egyenlő igazsága vau-e mindenkinek a törvény előtt. Hallá ezt a gazda, és a tornác alól Parancsol va-formá a beszédjébezól: Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az! Ki itt esteledik, bizony itt is hál az. fyffí4 f/f 0Off^7v£fi^L Csongrádon készítik a vásárhelyi díszítésű asztalt, a híres bírói gondolkodó székkel. Lent: Mire lehet használni ma, a kényelmes gyermekkocsik korszakában a bölcsőt? Természetesen virágállványnak, könyvtartóhelynek (Bohanek Miklós felvételei) vési a iába mezők, erdők díszeinek motívumait, s képzeletének szép virágait. Egyetlen ember készíti ma már a tótkomlósi bicskával faragott tárgyakat, használati tárgyakat. Az ausztráliai vendég valamennyit megvásárolta, hosszú-hosszú időre szóló emlékét szülőföldjének. De nemcsak a honvágy, a haza iránti ragaszkodás hozza ide a látogatókat. Sűrűn megfordulnak itt a kitűnő ízlésű északi népek, s a népművészet talán legjobb értői: japánok is. A belföldi forgalomról „népvándorlásról” már nem is szólva. S ez a „láz” a felfokozott igény a régi bútorok, népművészeti tárgyak iránt, egy új ipart szült mostanában Magyarországon. A régi népművészeti tárgyak mai másának ,gyártó iparát. Sorra alakulnak a népművészeti bútorkészítő szövetkezetek, újra munkába állnak a régi asztalosok, faragó emberek, díszítő famunkások, egy majdnem elfeledett ipar hajdani mesterei, vagy még inkább művészei. Tótkomlóson egy ember faragja ... Hevesen, Csongrádon több száz embert foglalkoztató üzem készíti a megrendelők egyéni ízlése szí mt is a bútorokat. Van vásárló, aki sárgult fényképet hoz a szülői, nagyszülői házról, a szoba berendezéséről, s olyan, vagy némileg módosított bútort kért, amilyen az avult képeken látható. Ez persze azzal a veszéllyel is járhat, hogy elsekélyesedik, felhígul, giccsé silányul a művészinek szánt darab, de a veszélyre, az elhárításra, intézményesen ügyelnek. A szövetkezetek, szövők, bútorkészítők munkáját népi és iparművészek tanácsa segíti, engedélyük, hozzájárulásuk nélkül nagyobb vállalkozásba nem lehet kezdeni. Ezt az igényességet, az igazi népművészet szeretetét sugallják, bizonyítják a teremben látható bútorok, s valamennyi tárgy, használati eszköz. I. Tóth Béla Meg egy jó darabig fenn beszéllek erről, Aztán egyébről, azlán mindenről: Aztán késő lett, a király is bágyadt S megvető Piroska a drágaszép ágyat. Mielőtt azonban a dagadó párnák A király szemeit nyugalomra zárnák ... Másnap, amikor a vendég már eltávozott, Piroska megtalálja a vánkos alá rejtett pergamen levelet. ,.Ki legbajnokubb lesz „Ro/.gonvi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya.l F i ú gyanánt lészen apja vagyonába’ — Egyetlen örökös, ura mindenének, Dísze, fenntartója u Rozgonyi névnek. Mert ezt így helyesnek, jónak így találja LAJOS. Magyarország mostani királya.'’ — Hogy e szóhoz ere Mcghajnallotl arcán szép Piroska véré: Szűk lett neki a ház, alacsony padlása: Ki, ki a szabadba, hogy az eget lássa! Budapesten, a Belvárosban van egy alig ötven méternyi hosszú utca, az utcában egy terem, s a teremben alig száz négyzetméteren ott van az egész ország. Itt állok most, az „ország közepén”, a magyar népi bútorok Régiposta utcai bemutatótermében. Valóban, az egész ország ez itt, Mezőkövesdtől Nyíregyházán, Békéscsabán és Szegeden át Szombathelyig, a nyugati határvidéken. Ahány nagy néprajzi tája, vidéke az országnak, mind képviselve van, ha csak egyetlen bútordarab, egy szőttes, egy hímzés erejéig is. A fába faragott vászonra, kelmére hímzett kincsek gazdája, Szegedy Vasszar Györgyné, negyven esztendeje él e kivételes, múzeumi, templomi hangulatú környezetben, negyven esztendeje gyűjti, rostálja a népművészet faragott, hímzett, szövött, vagy varrott remekeit, s juttatja el a világ minden tájára, a régi népi bútorok mintájára készült mai termékeket. A hazánkba érkező külföldieknek mindig is nagy vonzó lehetőség volt így, ilyen környezetben ismerkedni a magyar tájakkal, a magyar néplélekkel, a magyar folklór sokszínűségével, de ez ma már több egyszerű érdeklődésnél, egyszerű vonzalomnál. Valóságos láz!... Még a népi kultúrvilágban járatlanok is szívesen jönnek, elfogódottan nézelődnek, de méginkább azok, akiket hosszú évtizedek után hazahozott a honvágy, s ide belépve, egyszerre szembe találják magukat élő múltunkkal, múltjukkal, emlékeikkel. Sokszor megható ez a találkozás ... A bemutatóterem egyben üzlet is, s a látogatók — volt már rá eset nem is egyszer —, csaknem az egész üzlet kollekcióját magukkal vitték, megvásárolták. Nemrég Ausztráliából járt itt egy honfitársunk, az ország déli részéből, Békés megyéből származott el valamikor, s a sokféle, sok vidékről származó bútorok között egyszerre felismerte szűkebb hazájának népművészeti jegyeit, motívumait. A tótkomlósi bicskafaragást. Egyetlen ember művei ezek a különös, alakra rideg, merev bútorok, székek, asztalok, de élővé, otthonos meleggé, barátságossá szelídíti egy öreg faragó ember, aki bicskával Vacsora végeztével a ház ura, Rozgonyi Pál kitárja szívét a vendégnek, aki ('suta György néven mutatkozik be: nincs fia. nincs kir<? örökül hagyja nevét, birtokát. A jövevény jó tanáccsal szolgál a házigazdának: forduljon kéréssel a királyhoz, hog.v lányát. Piroskát. fiú gyanánt helyezze örökébe. Aztán Lajosnak eszébe jut jó vitéze, Toldi Miklós ... Virágai mellett — mit neki virágok! Elsuhan, cllehhcn. le sem is né/, rájuk, Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán, Le a Tisza partra cél nélkül Ivolyongván Hallgatván madárra, nézve tűnő habra. Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabhra. Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán. Azóta felejti, hosszú idők sorján; Pillanatra látta, évekig feledte. De a s»k felejtést mind hiába tette: Mert csak a reménynek egy sugara kellett. S az egysZor látott kép újra eleven lelt. De a legszebb rózsa mellett is van tüske; ..Fog-e víni értem (gondola) a büszke? Az kiért a lyányok hiába epednek? Az, kiért a lyánysziv hiába reped meg? Balra: Ülőhelynek nem a legkényelmesebb, de szobadísznek sokan elfogadnák ANTAL GÁBOR r()aftké tanát át Egy szál gyertya címmel jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó Antal Gábor válogatott publicisztikai Írásait, amelyeknek történelmi háttere a két világháború közötti „tűzszünet”. Irodalom és történelem fonódik egybe a kötetben, amelynek lapjain a szerző ifjúkori barátainak, mestereinek, oktalanul elpusztult berzsenyista diáktársainak — a háborúba, haláltáborokba hajszolt negyvenéveseknek emlékét — s tágabban: a pesti polgári értelmiség tehetséges fiainak szellemi légkörét idézi fel. Egy sz*l gyertya A VIII. pedagógusnapra esett a Berzsenyi Dániel Gimnázium alapításának századik évfordulója, és éppen ezen a napon kapta meg a Munka Érdemrendet Vajthó László nyugdíjas középiskolai tanár, aki pedagógusi pályájának legnagyobb részét a nagy múltú Markó utcai gimnáziumban töltötte. Vajthó tanár úr nevét a magyar irodalomtörténet szerelmeseinek széles köre ismeri; azok a sorozatok, amelyeket ő évtizedeken keresztül — diákjai segítségével — szerkesztett, haladó hagyományokat és élő értékeket mentettek, humanizmust hirdettek a Horthykorszak legsötétebb éveiben. Ott él neve s fiatalos, lendületes alakja, tiszta tekintete az egykori berzsenyisták ezreinek szívében. Azokban az esztendőkben, amikor a nagypolgári sznobizmus és a butító sovinizmus betört a gimnázium falai közé is, Vajthó László — Ambrózy Pállal, Szentgyörgyi Lászlóval, Kardos Tiborral, s a most ugyancsak kitünteti Benkó Barnabással együtt — híven és harcosan őrizte a gimnázium nemes tradícióit. Amikor József Attila öngyilkos lett, s a hivatalos sajtó lekicsinylő kajánkodással, az ellenzéki sajtó pedig rendőri szenzációként foglalkozott a magyar proletariátus nagy költőjének tragédiájával, Vajthó László Petőfi és Ady mellé helyezte — a gimnáziumi magyar órán — a szárszói sínek halottját. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején érettségizett egykori berzsenyisták között iszonyú tizedelést hajtott végre a háború, sokan el is vándoroltak, a történelmi viharok szétszórták az egykori (nem kevés illúzióból is szőtt) közösséget. Vajthó tanár érdemérme azonban valami olyasmi, amit ő „figyelemtömöritő szimbólum”-nak nevezett a hetedikben. A mérnökké, orvossá, irodalmárrá, könyvelővé vagy akár melbourne-i töltőtollgyárossá lett hajdani berzsenyisták számára közös emlékeik jelképe ez a fényes érem a fekete zakón. Ünnepük öt, a mai berzsenyisták is: kedves, vidám lányok, akik a megújhódott Angyalföld egyik tágas iskolaépületében őrzik értékesebb hagyományait annak a gimnáziumnak, ahol Vajthó László, a méltóságos iskolaigazgatók, az értékromboló kasztszelíem korában Petőfi, Ady és Radnóti Miklós igazát vallotta. (1959) EXCLUSIVIDAOE EXPORT IMPORT BODOLAY TELEFONE 22-1672 Tokaji aszú Tokaji szamorodni édes Tokaji szamorodni száraz Badacsonyi kéknyelű Badacsonyi szürkebarát Egri bikavér Pecsétes barackpálinka Pecsétes szilvapálinka Hubertus Baracklikőr és még számos kiváló minőségű magyar bor és szeszesital különlegesség Brazíliában
