Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 1. szám

•• /láttuk, olvastuk, hallottuk... Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára december 20-án interjút adott Me­gyeri Kárdlynak, a Magyar Rádió és Televízió főszerkesztőjé­nek. Az interjúban Csehszlovákia helyzetéről, bel- és külpo­litikai feladatairól, a többi szocialista országgal kialakított vi­szonyáról és a magyar—csehszlovák kapcsolatokról nyilat­kozott. * Paul Chaulot. az elhunyt francia költő sírjára a párizsi Magyar Intézet is elhelyezte az emlékezés koszorúját. Paul Chaulot elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar költészet francia nyelvű tolmácsolásával. Közvetlenül halála előtt még elkészítette az Esprit című folyóirat magyar számát. * Magyar és jugoszláv szakemberek december végén megbe­szélést folytattak a jugoszláviai Zomborban a Dunaföldvártől Vukovárig terjedő 220 kilométeres Duna-szakasz közös vé­delméről. Megállapodtak abban, hogy a két ország együttesen igyekszik megakadályozni jégdugó képződését a Dunán, s biz­tosítja a jég zavartalan levonulását. J*­* A MALÉV keretében 1968 őszén kezdte meg tevékenységét az Air Tours idegenforgalmi osztály. Létrehozását az a szán­dék indokolta, hogy a MALÉV gépparkjának jobb kihaszná­lásával, megfelelő szervezéssel, közvetlen repülőjáratokkal irányítsanak Magyarországra külföldi turistákat. Az ered­mény azt mutatja, hogy a gondolat hasznos volt, tömegesen érkeztek hazánkba tavaly az Air Tours akció igénybevételé­vel nyugati túristák. * Először adták át december 19-én a Szirmai Albert által lé­tesített alapítványt, amelyre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős zeneszerző-hallgatói pályázhattak. A pályá­zók közül legsikerültebb diplomamunkájáért a főiskolai taná­rokból álló zsűri Ránki Andrásnak ítélte a díjat. i * A The New Hungarian Quarterly új számában Boldizsár Iván az „elveszett nemzedékről” ír. A folyóirat közli Pap Ká­roly, Szerb Antal, Gelléri Andor Endre egy-egy novelláját és Radnóti Miklós két versét, Edwin Morgan fordításában. * Hazánk természetes halrezervátumát a Mecsek egyik festői szépségű völgyében, Tekeres falu határában alakítják ki. A Herman Ottó nevét viselő mesterséges tó mintegy óriási akváriumként őrzi majd a magyar vizek valamennyi halfaj­táját. * Dr. Geleji Dezső újságíró, aki 1941-ig Belgrádból tudósította a Magyar Nemzetet, majd Budapesten folytatta újságírói te­vékenységét a lapnál, 76 éves korában elhunyt. • A Nemzetközi Vasútegylet, az UIC, Párizsban megtartott közgyűlésén kétéves időtartamra Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettest, a MÁV vezérigazgatóját vá­lasztotta elnökévé. * Kodály Zoltán zenekari balladáját, a Molnár Annát éne­kelte Csajbók Terézia a lausanne-i kamarazenekar és a Suisse Romande közös svájci hangversenyén, Gérecz Árpád vezény­letével. Második hangversenyén a magyar énekesnő Farkas Ferenc Cantiones Optimae című dalciklusát adta elő a svájci közönségnek. * Az IRU, a közúti fuvarozás világszervezete huszonnégy, a nemzetközi személy- és árufuvarozásban kiváló eredményt el­ért magyar gépkocsivezetőt tüntetett ki. A 24 kiváló magyar „országúti pilóta” teljesítményével az NSZK után a második helyezést érte «1. * 39 osztrák, NSZK-beli és francia állampolgár töltötte a ka­­rácsonyeslét a győri Rába Szállóban, mert gépkocsijuk a hó­ban rekedt. A szálló igazgatósága ajándékcsomagokkal ked­veskedett a szeretteiktől távol maradt külföldieknek, s ün­nepi asztalt terített számukra, amelyről nem hiányzott a puly­kasült sem. Hasonló vendéglátásban részesült az ugyancsak Győrött veszteglő húsz bolgár, illetve román kamion gépkocsi­­vezetője is. A külföldiek nagy része az ünnep első napján ha­zautazhatott. * A Bartok-vonósnégves tavalyi utolsó külföldi turnéjáról ha­zaérkezett: Angliában, Hollandiában és Belgiumban vendég­szerepeit. Közben érkezett a híre, hogy az- együttesnek 1967- ben, a párizsi Erato-cég stúdiójában felvett lemeze — Bartók hat vonósnégyese — elnyerte a nyugatnémet kritikusok idei nagydíját. Újév napján indultak öthónapos világkörüli útjuk­ra a magyar művészek. A turné főbb állomásai: az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Üj-Zéland. és India nagyvá­rosai. NŐNEK A GYEREKEK A garnitúra négy széke összecsukható Török bűtorkinesek Szigetvárott Magyarországon egyedülállóan szép, libanoni cédrusból művészien faragott török szobaberende­zés került a sziget­vári várbaráti kör tulajdonába. A Zrí­nyi Vár és a Zrínyi család emlékét ápoló kör — amely török vonatkozású tárgya­kat Is gyűjt — tudo­mást szerzett a búto­rok létezéséről, ame­lyeket egy régi ke­reskedőcsalád XVIII. századi őse vásárolt az egyik konstanti­nápolyi üzleti útja alkalmával. A család a bútorok korára vo­natkozóan 190 évet igazolt. A gyöngy­házzal díszített gar­nitúrán olvasható tö­rök nyelvű feliratok megfejtésére a szi­getváriak Tayib Gök­­bilgin professzort — a kör régi barátját kérték fel. (MTI fotó) * díszesen faragott, gyöngyházintarziás kávézó aszalka és a szétnyitható asztal. Lent: Gazdagon díszített Korán-tartó KÜLDJÖN VIRÁGOT MAGYARORSZÁGON ÉLŐ ROKO­NAINAK, BARÁTAINAK A FLEUROP VIRÁG-AJÁNDÉK szolgálat Utján. A LAKÁSÁHOZ LEGKÖZELEBBI FLEUROP-TAG VIRÁG­KERESKEDŐNÉL A RENDELÉSÉT FELADHATJA. A TO­VÁBBI TELJES LEBONYOLÍTÁST ÖN HELYETT ELIN­TÉZI A (68.) Bocskai István Belgiojoso tábornok, Felső-Magyarország kapitánya — „a király képe”, bemutattuk őt már — a többi között szemet ve­tett a leggazdagabb tiszántúli főurak egyikének, Bocskai Ist­vánnak. a birtokára is. Nem tudta, hogy kőbe harapott, csak amikor már beletörött a foga. Bocskai István a császári udvarban nevelkedett, a Habs­burg politika lelkes híve lett, s mint ilyen, hazatérve Erdély­be, a török-párt egyik legádázabb ellenfele. Az udvar mégis bizalmatlanul tekintett rá, s amikor Bocskai rádöbbent, hogy a császár képtelen az ország egyesítésére és megtisztítására a töröktől, amikor tanúja lett a Básta-féle irtóháborúnak, fel­hagyott a politizálással, és visszavonult kereki birtokára. A török párt megkísérelte érdekkörébe vonni, milyen ered­ménnyel, máig sincs rá bizonyság. Akár egyoldalú volt a kap­csolat, akár kétoldalú, Belgiojoso fülébe jutott (vagy juttat­ták), s a kapitány maga elé rendelte a bihari nagvurat. Bocskai persze tudta, hogy ha felmegy a táborba, esetleg élve soha vissza nem kerül. Belgiojoso erre mintegy tizenöt­ezres sereget küldött ellene. Bocskai szorultságában a családi ezüstöt törte darabokra, s osztotta szét a Kölesér nevű falu romjain tanyázó hajdúk közt, hogy védjék meg. A hajdúk a reméltnél is nagyobb sikert arattak, majd a császáriak újabb seregét is megsemmisítették. Ekkor már szoros szerződés kö­tötte őket Bocskaihoz, és a felkelés lavináját nem lehetett megállítani. Mindaz a feszültség, mindaz az elkeseredés, amely a legkülönbözőbb rétegekben, a századfordulóra össze­gyűlt, 1604 végén egyszerre robbant ki. Bocskai ellenállás nél­kül vonult be egyre növekvő seregei élén előbb Debrecenbe, majd a kapuit önként megnyitó Kassára. Ügy látszott, semmi sem állíthatja meg a hajdúseregeket. Ez azonban csak a látszat volt. A kibontakozó felkelés fékje éppen mozgatórúgójával lett azonos: a birtokos nemesség oly­annyira tartott a fékezhetetlen hajdúktól, hogy vonakodott Bocskai pártjára állni. S hiába győztek a hajdúk lovasroha­maikban, a nemesség nélkül, amely a felkelésnek politikai átütő erőt, és társadalmi bázist nyújtott volna, a győzelem, csupán fél győzelem maradt. Hiába fordult kiáltvánnyal a ne­mességhez Bocskai, akik mégis elmentek Kassára, azok is csak azt tapasztalhatták, hogy a tanácsban a hajdúkapitányoké a döntő szó. A társadalmi elszigetelődés veszélye a katonai térre is visz­­szahatott. A könnyűlovasság, mint a hajdúk is, váratlan ro­hammal, cselvetéssel arat győzelmet, de frontális harcban, reguláris hadsereggel szemben élőbb-utóbbi alul kell marad­nia. Basta két ütközetben is, előbb Németi Balázs néhány ezer hajdúját verte szét, majd háromnapos harcban Bocskai csa­patait is. Bocskai azonban nem adta fel a harcot, s kerülve a frontális ütközeteket, állandó zaklatással „fogyasztotta” ez­után a császári csapatokat. Tekintve, hogy a később tizenöt évesnek keresztelt háború még javában tartott, Bocskaival török csapatok is harcoltak 1604 végére a felkelők és a csá­száriak között a harc holtpontra .jutott. .4 nemesség és a főurak egyaránt békét szerettek volna, a béke alatt a vallásszabadság elismerését, a magyar törvé­nyek megtartását és az erdélyi fejedelemség önállóságát is értve. Aki ezt biztosítani tudja, ahhoz csatlakoznak. A két ud­var — Mátyásé Bécsben és Rudolfé Prágában —, ha eltérő feltételekkel is, de egyaránt a felkelés megsemmisítését kí­vánta. Külföldről azonban nem kaptak elegendő támogatást, a birtokos nemesség, amelyet Pozsonyba országgyűlésre hív­tak, ezúttal is inkább otthon maradt. Az ígéretekben nem bí­zott, s várta, hogy az ellenfelek vívják meg maguk harcukat. Bocskai ekkor átlátta, hogy ha nem teremti meg a felkelés társadalmi-politikai alapját, lángja ugyan olyan gyorsan ki­hunyhat, mint amilyen hirtelen lobbant fel. S ekkor mutatko­zik meg, hogy ez a nagybirtokos — aki jelentős műveltséggel nem rendelkezett, harci erényei nem voltak, sem jelentős si­kerei, aki pályája első szakaszán sem céljaiban, sem eszközei­ben nem különbözött kora harácsoló főuraitól — miként lesz a körülmények hátán kiváló politikussá, a magyar történelem egyik legjelentősebb alakjává. Nem csaták, nem fényes dia­dalok teszik azzá, hanem a társadalmi mozgások megértése, a kor igényeinek felismerése, és az azok érdekében végzett békeszerető munka. Ma prakticistának mondanánk, s talán machiavellistának is némelyekben. Machiavelli műveit azon­ban aligha ismerte, bárha művelt, és nagy tehetségű tanácso­sának, a költő Rimay Jánosnak könyvtárában ott 'található A fejedelem is. Balassa Bálinttól kapta ajándékba ... Mindenekelőtt megrendszabályozta a kóbor hajdúsereget. Reguláris hadsereggé szervezte őket, ami egyben azt is jelen­tette, hogy nemesi vezetés alá szorította az addig hajdúkapitá­nyok irányította katonákat. Az összes magyarországi csapatok­­főparancsnokává Homonnay Bálintot tette meg, az erdélyi se­regek élére pedig Gyulaffi Lászlót állította. A főparancsno­kok keze alá tartoztak nem csupán a hajdúseregek, hanem a nemesi felkelés, a vármegyei katonaság és a főurak csapatai is. A hajdúk legnevesebb, de egyben legrenitensebb vezérét, Lippai Balázst, az ellenséggel való egyezkedés máig sem tisz­tázott szándékának címén kivégeztette. A tét a nemesség bi­zalmának megnyerése volt, s ebben a hatalomra törő hajdú­kapitány kétségtelenül ütközőpont volt. Az átszervezett seregek azután fokozatosan átvették a had­műveletekben a kezdeményezést: kiszorították Bástát. bevet­ték Füleket, Besztercebányát, Érsekújvárt, az Erdélyt védő várakat. Huszonkét vármegye szabadult fel, betörtek a Du­nántúlra, eljutottak Morvaország és Prága határaira, a stá­jer vidékekre. Az 1605-ös tavaszi hadjárat eredményeként a nemesség már tömegesen csatlakozott a felkeléshez. Mint a kortárs írja, a hajdú-, és parasztsereg-kezdte felkeléshez „az egész magyarság ehhez két kézzel nyúlt, elannyira, hogy ha­sonló egyesség soha még az magyar közt nem lett volna”. Következhetett a szerencsi országgyűlés, amely Bocskait fe­jedelemmé választotta. B. P. — Béluska, itt a haverod í... 8 FLEUROP-INTERFLORA(Következik: „Nekünk karón varjút ne mutogassanak!")

Next

/
Oldalképek
Tartalom