Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-13 / 8. szám
kai. Mert a múzeumlépcső — réges-régi tradíció ez — az övék. Jegyzeteket olvasgatnak, beszélgetnek, vagy egyszerűen a napon sütkéreznek. S ha leszáll az est, a fák oltalmában, még kora tavaszon és a késő ősz hűvösében is, szerelmesek tanyáznak. De a kert mögötti városnegyed már nem a régi. Nem külsőleg értendő ez, belső a változás. A kis Itt a tavasz, „kivirágoztak’’ a téri sakkpartik is Lent: Egy darabka a régi Józsefvárosból paloták — ez volt az úri Józsefváros — új gazdákra leltek. Az egykori Wenckheim-palota csillogó ékszerdoboz-termeiben a Szabó Ervin Könyvtár hatalmas gyűjteménye, odébb a Műszaki Könyvtár két utcára nyíló épületmonstruma, meg egy kollégium. Eltűnt a Lovarda is, helyét a Rádió új palotái olvasztották magukba. Az apró Múzeum utca hajdan volt exkluzivitása is a múlté. Az egyik palotában a Balatoni Intézőbizottság munkálkodik, a másikban a Kossuth Klub, az értelmiség kedvelt találkozóhelye. S hogy teljes legyen az összhang, a Múzeumkert másik oldalán a tudományegyetem természettudományi karának diákjai öntik el az utcát. Már csak ez az egyetlen kar működik itt, de ez is kinőtte egykor az egész egyetemre méretezett otthonát. Mindenképpen érdekes a változás, jelképnek is megfelel: a tudomány, a kultúra egyik budapesti szigete lett a Múzeumkert mögötti palotasor. S mi van még a Józsefvárosban, ami tán másutt nincs, ami egyedülálló? Itt van a Kerepesi temető, ez a kerület majd egy negyedét elfoglaló liget, költők, politikusok, nagyjaink nyughelye, e nemzeti Pantheonná alakuló hatalmas sírkert. S közvetlen szomszédságában — a sors groteszk játéka ez — az Ügető. Vidámabb terepe az emberi életnek, habár — sok józsefvárosi a megmondhatója —, azért a könny sem ismeretlen az Ugetőn. S a Józsefvárosé a Ludovika is. Jobban mondva, a volt Ludovika, az egykori tiszti csemeték exkluzív hajdani alma matere. Vastag falú épületóriása, mint bástya őrködött e proletár tájon. De e riogatás is a múlté, miként a hatalom, amelyhez története kapcsolódott. Ma gimnázium a Ludovika, meg cipőgyár és akadémiai kutatóintézet, és mozi is, parkjának jó része meg az ifjúságé. S van még a Józsefvárosnak egy hatalmas nyomdai komplexusa is — a Szikra —, amely naponta tucat lapot ont magából milliószám. S van hat gimnáziuma is, három s^kközépiskolája és seregnyi, 10 000 általános iskolás tanulója. S vannak aztán országos hírű klinikái, világhírű kutatóintézetei, olyanok mint a gerontológiai, az orvostudományi kutatóintézet. S végül — ne feledjük, nemcsak kuriózum, büszkesége is a Józsefvárosnak — övé a Százados úton a Művésztelep. Művészek mindig éltek a Józsefvárosban — írók, költők, festők, muzsikusok örökítették meg a kis házak világát —, de a Százados út más. A Százados út egy darabja a magyar művészettörténetnek. Annyi nagy mester nyomdokain haladva ma itt alkot Mikus Sándor, Szabó Iván, Búza Barna, Pándi Kiss János, Moldován István, Kurucz D. István, hogy csak néhány nevet mondjunk, éppen emlékeztetőül. .* És mi van az „igazi” Józsefvárossal, azzal, amely a Körút palotái mögé bújva a régen fényhez sem igen jutó glrbe-gurba utcákban húzza meg magát, a Körúttól a Kálvária térig, a Népszínház utcától a Práter utcáig? Ez a vidék várja az igazi megfiatalodást, hiszen rászolgált régóta. Vagy 4000 lakás épült egy negyedszázad alatt a Józsefvárosban, de mind kevés. Igen, az igazi változás majd itt lesz e rozzant viskók, a „házmatuzsálemek” vidékén. Hogy milyen lesz ez az új, szabadon lélegző Józsefváros? Aki kíváncsi rá valóban, menjen le a Tömő utcába, az ott lebontott öreg épületek helyén már állnak az első modern házak. Átalakul ez a vidék röpke pár esztendő alatt. A Práter utca belső útvonallá rukkol elő. A Práter utca és az Illés utca sarkán három magas ház emelkedik nemsokára, s mögöttük iskola, óvoda, bölcsőde. Miként egy győztes sereg az ellenséget, úgy tünteti el az előre nyomuló szanálás lassan-lassan e kis házak nyomasztó rengetegét, kifelé haladva egészen a Körútig. Hétezer lakást építenek majd itt — 8—17 emeletes toronyházakat is —, a szegénység ránk hagyományozott fertályán, e romantikusnak hirdetett, de az itt élők számára csöppet sem romantikus vidéken. Ma a belső Józsefváros lakásainak egynegyedében sincs fürdőszoba. Ha felépülnek az új házak, minden lakásban lesz. Mit felelhetek hát annak, aki azt kérdezi tőlem, milyen a mai Józsefváros, hogyan élnek lakói. Jobban, szebben, boldogabban? Miben a változás? Talán abban, hogy most már kivirágozhatnak a remények. Érdemes lett bízni a holnapban. Csatár Imre Magasház a Népszínház utcában
