Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-10-31 / 22. szám

Q zll óra rßan Jítú rh ia a l MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA BUDAPESTEN kiállítást megnyitó beszédében kiemelte — a művésznő éppen ebben a jubileumi esztendő­ben kívánt jelen lenni szemé­lyesen is, alkotásaiban is. Mi pedig örömmel fogadtuk a be­mutatkozást. Érdekes művészt, elgondolkoztató műveket is­mertünk meg. Van valami, ami e festményekhez közelebb ke­rülve, tüstént megragad: az álom és a valóság ötvözete, ez az örök szintézis, amely min-Különös délután den emberben fellelhető, csak az arányok különböznek. Berényi Piroska művészei­kében a kettő harmonikus egy­ségét s egymásmellettiségét fe­dezzük fel. Hagyja hatni ma­gára a valóságot — az Érzés című kép áldott állapotban le­vő fiatalasszonya testileg egy­beolvad a zölden burjánzó, magasra szökő terméssel —, és éppen így engedi, hogy ecsetét az álmok vezessék, például a (Novotta Ferenc felvételei) USA-BAN képét nagyban befolyásolja az, ahogy a világot magya­rázza magának, vagyis az a nyelv, amit használ. Ha a magyar iskolába járó tanuló két nyelvet bír: tulaj­donképpen két világot ismer­het, így árnyaltabb, gazda­gabb, több alternatívás, tehát végső fokon szélesebb lehe­tőségű, szabadabb, kreatí­vabb világképe alakulhat. Ha tehát az a kérdés me­rül fel egy magyar szülőben, hogy érdemes-e gyermekét a magyar nyelvre és kultúrára is tanítani és taníttatni — a válasz mind a gyermek, mind a szülő szempontjából hatá­rozottan igenlő. A másik kér­désre, hogy tudniillik hogyan lehetne ez legjobban véghez­vihető az elszigetelődés ve­szélyének elkerülésével — az lehetne a válasz: egyrészt otthon a magyar nyelv sok­oldalú, színes és következetes használatával, az amerikai iskolai élmények magyarul, és magyar témák angolul va­ló megbeszélésével, elmonda­­tásával, és főleg sok-sok mai magyar ifjúsági könyvvel, mesével, verssel, énekkel. A „hogyan” második része a magyar iskolákra vonatko­zik: támogassák a szülők a külföldi magyar iskolák munkáját, segítsék szellemi, szakmai és anyagi fejlődésü­ket, lépjenek fel azzal az igénnyel, hogy azok az isko­lák ne az elszigeteltséget szolgálják egy romantikus és szintetikus magyarságélmény tanításával, hanem a mai külföldi és magyarországi élet áramkörébe kapcsolódva a közvetítést tűzzék ki célul, állandóan fejlesztve szakmai, módszertani és pedagógiai tudásukat, anyagukat és esz­közeiket. Különös délután elmosódó, sej­telmes tája, s figurái közt. Berényi Piroska nem abszt­rakt művész, nyugodt meggyő­ződéssel vállalja a figuratív festészetet. S nemcsak vállal, hanem bizonyít. Bebizonyítja, hogy így is lehet modern, így is kifejezheti a világ bonyolult sokrétűségét. Igaz, a nézőnek nem geometrikus formákat kell megfejtenie, de tájat s em­bert összeolvasztó kompozíciói éppen úggy megmozgatják a fantáziát s éppen úgy szabad asszociációkra késztetnek. Va­jon az Elűzöttek puha felhők­be, a semmi pasztellszínű kö­débe vesző menete mi elől me­nekül s hová? A Csónakban ülők drámaian komponált kis csapata — a fejét tenyerébe hajtó lány, a gondterhelten előregörnyedő fiú, az asszony, ölében a kisgyermekkel — mi­lyen sorsot cipel magában a sötét vízen? Az egyszerű brazil Asszonyok csoportja, a nya­kukba, szoknyájukba csim­paszkodó gyerekekkel, az élet milyen örömeit s gondjait hor­dozva verődik össze egy pil­lanatra? Megkérdezhetnénk a mű­vészt közvetlenül, de mégsem tesszük. A művek egyik célja éppen az, hogy e kérdések fe­szítőerejét érezzük, hogy a mű ember és világ ismeretlen szí­neivel, újszerű megjelenítésé­vel szembesítsen. Berényi Piroskának inkább azt az egyszerű kérdést tesz­­szük fel, mit érez itthon har­minckét esztendő után. A vá­lasz: — Fájdalmasan gyönyörű, szomorúan boldogító. Soós Magda A Műcsarnoktól a Hotel Duna Intercontinentálig, egy autó mélyén ezeket mondta el magáról: ötéves korában kezdett mintázni, nyolcadik esztendejében már napestig rajzolt, tízéves volt, amikor megkapta Herman Lipót üzenetét: okvetlenül tanuljon meg mérni... S később, amikor megkér­dezték Pátzay Pált, vajon érdemes-e folytatni Mártának, amit elkezdett, a válasz ez volt: „Érdemes!” Tizenöt esztendős volt ekkor. A komoly tanulás csak ezután következett... A szolnoki művésztelepen Bernáth Aurél, Zebegényben Berény Róbert foglalkozott a fiatal tehetséggel. 1946-ban iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára... Az ismerkedés a szálló halijában folytatódott. 1947, Párizs! Az újrakezdés korszaka, az új benyo­mások adta sajátos stílus létrehozása, amely az otthon tanultak alapján építkezett. 1952-ben már kiállít a Galerie d’Amaud-on s ez lesz további párizsi kiállításainak is a színhelye. Amszterdamban a városi múzeum... Brüsszel, Svájc, New York... Azt vallja, hogy minden mozog, minden találkozik. Hogy a mozgás mindig felújuló viszonyt teremt és váratlan kapcsolatot létesít. A szobrok mozgásához akar tehát eljutni és ezt az elképzelését meg is való­sítja. Gyerekkora óta vonzotta a tánc, s tánc­­szeretetét sajátos szobraiban idézi. A neves francia koreográfussal, Maurice Béjárt-al balettet komponál, a színpadon „táncoló” szobra körül táncol a balett. Izgalmas kísérlet — nagy siker. A hollandiai Kröller-Müller Múzeum megbízásából 1961-ben készíti el első nagyméretű szobrát: az otterloi szabadtéri múzeum parkjának medencéjében azóta ott úszik szélre mozduló több mint két méter magas hattyúja. Ám ha zárt, harmonikus motívumai környezetükben mozgásra képtelenek is, mindig egyetlen ponton támaszkodnak, úgy tűnik, „lábujj­hegyen” állnak. Hét, egymásba illő elemből álló szobra szervesen egészíti ki Párizs egyik újonnan épült orvosi egyetemének terét, egy libanoni középület hatalmas, negatív formákkal tervezett nyersbetonfala az építészeti elgondolás nélkülözhe­tetlen megoldása. Ugyanitt készül Márta új alkotása, a Nemzetközi Állandó Vásár szignálja egy 43 méter magas, rozsdamentes fémkonstrukció. Nem kisebb építésszel működik közre, mint a brazil Oscar Niemeyer. Nagy utat bejártak már s váltak közismerté Pan Márta absztrakt szobrai, amelyeket többnyire könnyű műanyagokból teremt, három esztendeje plexi­üvegből. A külföldön élő magyar művészek kiállí­tásán a Műcsarnokban ezekből is láthatott a közönség. — Boldogan fogadtam a kiállításra szóló meghívást. Ez kettős örömet is jelentett számomra: huszon­három esztendő után ismét idehaza jártam és — bemutatkoztam a magyar közönségnek. De volt egy harmadik élményem is. A József Attila Művelődési házban fiatal művészekkel találkoztam. A- tehetséges festőkkel, szobrászokkal, építészekkel délután 3 órától késő estig beszélgettem. Tájékozottságuk, érdeklődésük, kísérletező kedvük jelzi, hogy cseppet sem elszigeteltek, jócskán benne élnek a kor nagy művészi áramlataiban. Búcsúzni kell, filmesek ragadják el Pan Mártát. Reggel repül vissza Párizsba, férje és munkatársa várja, aki nem más, mint a nagy francia építész, André Wogenscky... De jóformán meg sem pihen­het, hiszen októberben harminc plexi-szobrát mutatják be San Franciscóban, következő tárlatának időpontja pedig május és a színhely — Párizs. Pan Márta Hernádi Magda Szabadtéri szobor-Kompozíció Párizsban I *'/•**<

Next

/
Oldalképek
Tartalom