Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-09-05 / 18. szám
A% első magyar anyanyelvi konferencia Kodály Zoltánná beszélget a konferencia résztvevőivel Puskás Júlia történész, Kovács József irodalomtörténész és dr. Harangi László (USA) DR. BÖSZÖRMÉNYI M. ISTVÁN : K)clzcl (műk h haza. me/pjck, Dr. Böszörményi M. István (Dr. Stephen M. B. Bessemer) bridgeporti (USA) református lelkipásztor: — Debrecen városát kálvinista Róma néven emlegetik. Ügy érzem, hogy Debrecen ezen a héten egy újabb lépést tett előre abban, hogy szellemi központ legyen: a világ minden részéről jöttek magyar testvérek, hogy édes anyanyelvűnk, műveltségünk terjesztéséről, megtartásáról beszéljenek. Debrecen városánál, egyeteménél jobb, szebb, alkalmasabb helyet a konferencia rendezésére nem is találhattak volna; az ország legkiválóbb nyelvtudósainál alkalmasabb tanítókat nem is adhattak nekünk. Mi igaz, magyar szívvel, szeretettel és sok reménységgel jöttünk haza. 50 éve élek külföldön, de mindig haza jövök és innen haza fogok menni. Nekünk két hazát adott az Isten és mi szeretjük mind a kettőt. Jól TÖLLY ERNŐ: Böszörményi M. István (USA) éreztük magunkat, sok kincsesei meggazdagodva megyünk el. Köszönet a Magyar Tudományos Akadémiának, a Magyarok Világszövetségének, a debreceni egyetem tanári karénak, a konferencia védnökségének és Debrecen városának a fogadtatásért, a feledhetetlen napokért. rK.a(pj pj^kUmájtk cl iiiXLqijuc kjű-mjjű Dr. Ricz László és felesége (Mexikó) Boldizsár Iván, Jobbra: Lotz János professzor (USA) (Vámos László és Novotta Ferenc felv.) BÁNKI QÉZA: DCűntakhut nümhii mjCLgpay- (JiLtalldt Tölly Ernő tanfelügyelő, Oberwart, Burgenland (Ausztria) : — A mi problémáink részben eltérnek azoktól, amelyekkel a konferencia résztvevőinek meg kell birkózniuk, hiszen nálunk a magyar nyelvtanítás hivatalos keretek között folyik. Bár nem sok tanulónk van, mégis szeretném elmondani, hogy kötelező magyar nyelvoktatás folyik Szigeten és Unterwarton, ahol két iskolában körülbelül 100 gyerek tanul, részben magyar, részben német nyelven. Szabadon választható tantárgy a magyar nyelv Oberpullendorfban, ahol 150 tanulónk van, Oberwarton, ahol a népiskolában 150 gyerek tanul, a Hauptschule-ban pedig, ami a polgári iskolának felel meg, 75 gyerek. Végül Oberschützenben a gimnáziumban két csoportban 40 gyerek tanul magyarul. A mi nagy problémánk a magyar könyv, amelyből soha sincs elegendő, soha sincs annyi, amennyire valóban szükségünk lenne. Van olvasókönyvünk az első osztályosoknak, és a második—negyedik osztályos elemi iskolásoknak. A magyar irodalom gyöngyszemei címmel olvasókönyvet adtunk ki a felső tagozatosoknak, és örömmel énekelünk címmel én adtam ki egy énekeskönyvet. A pedagógusok ezenkívül hasz-Tölly Ernő (Ausztria) nálják a magyarországi tankönyveket is. Globális módszer szerint oktatunk, a szülők kívánsága az, hogy a magyart a némettel párhuzamosan oktassuk. EZ a konferencia számunkra tulajdonképpen folytatást jelent, hiszen húsvét előtt mi már jártunk itt hasonló céllal a burgenlandi kollegákkal. Nagyon fontos folytatás, hiszen ezúttal egészen más oldalról világították meg számunkra a magyar nyelv megőrzésének problémáit. Gazdag élményt jelentett számunkra a kurzus: kurzust mondok, mert itt effektiv gyakorlati tárgyakat tanultunk. Jó szomszédként jöttünk ide, és jól éreztük magunkat, ha akarnék, se találnék kifogásolni valót a konferenciában. Reméljük, hogy lesz folytatása. Bánki Géza, a stockholmi Magyar Filmklub vezetőségi tagja: — Amit mi Stockholmban teszünk, nagyon kevés. Voltaképpen csupán egy filmklubot csinálunk, de a terveink messzebbre szólnak. A klub spontán érdeklődésre jött össze, de evés közben jön meg az étvágy: az igények nőnek és mi iparkodunk kielégíteni őket. Az egyszerű filmvetítéseket igyekszünk differenciálni a különböző rétegek különböző érdeklődése szerint. így azután mód nyílik arra, hogy vitaesteket rendezhessünk és a filmek témájához kapcsolódva sok mindenről beszélgessünk. Szándékunk az, hogy mind szorosabban együttműködjünk a Svéd—Magyar Társasággal. Hiszen a kint élő magyarok házasodnak, „svédesednek”, és ha nem akarunk elszigetelődni, akkor a programjainkat úgy kell öszszeállítanunk, hogy a magyarul nem értő házastárs is eljöjjön és jól érezze magát közöttünk. A konferencia sok hasznos tanácsot adott ehhez a mun-Bánki Géza (Svédország) kához. A mi szervezetünk önállóan dolgozik, nincs kapcsolata a katolikus ifjúsági csoportokkal és a cserkészmozgalommal sem. Pedig ők kint ugyancsak a magyar nyelvet és kultúrát igyekeznek terjeszteni. E közös szándék érdekében feltétlenül meg kell keresnünk és teremtenünk velük a kontaktust. Tudom, hogy ez nem könnyű, de mindenképpen meg kell próbálni. Kapcsolódik ez ahhoz a szándékunkhoz, hogy klubunkba az eddiginél több fiatalt vonjunk be. A Bécsi Tánckör előadása A tanácskozás vendégei a Halászbástyán Zárónyilatkozat az 1970. augusztus 1-e és 15-e között megrendezett anyanyelvi konferencia munkájáról A külföldön élő magyarok többsége ápolja, erősíti kapcsolatait Magyarországgal. A szülőhazához legerősebben az anyanyelv köti őket. Honfitársaink gyakran kérdezik, mit tegyenek, hogy akik még tudják, el ne feledjék, akik jól tudják, még jobban megismerhessék, akik nem tudják, elsajátíthassák anyanyelvűnket. Nyugateurópai és tengerentúli honfitársaink közül nagyon sokan keresik erre a kérdésre a helyes választ. Kezdeményezésüket támogatva a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyarok Világszövetsége és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Debrecenben és Budapesten anyanyelvi konferenciát rendezett. Az anyanyelvi konferenciának az volt a célja, hogy megvitassa a magyar nyelv és irodalom oktatásának, terjesztésének, a külföldi élet sajátos feltételei közötti helyzetét, feladatait. A konferencia munkájában részt vettek mindazoknak az országoknak a képviselői, ahol jelentősebb számban élnek magyarok. Így az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, Latin-Amerikából, Ausztráliából, és Európa több országából (Ausztria, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország) magyar iskolák tanárai, magyar származású tudósok, magyar kulturális egyesületek és egyházi szervek vezetői, magyar lapok szerkesztői, összesen hatvanketten. A kölcsönös megértés és közös felelősség jegyében lefolyt viták, megbeszélések során kirajzolódtak a magyar nyelv külföldön történő oktatásának, megtartásának és művelésének sajátos problémái; felmerült a szülőföldhöz fűződő kapcsolat számos olyan kérdése, amely külföldön élő honfitársaink magyarságtudatának ébrentartására és gazdagítására vonatkozik. Sok javaslat hangzott el a magyar nyelv és irodalom oktatásában való együttműködés kiszélesítésére, valamint arra vonatkozóan is, hogy külföldi honfitársaink miben igénylik a hazai szakemberek segítségét. A konferencia résztvevői alapvetően fontosnak tartják olyan alsó fokú magyar olvasókönyvek, közép- és felső fokú nyelvkönyvek és egyéb oktatási segédeszközök (magnetofon-szalagok, diafilmek stb.) összeállítását, amelyek messzemenően figyelembe veszik a külföldön élő magyarság sajátos kulturális körülményeit. Fontosnak tartják a konferencia résztvevői a közvetlen kapcsolatok további szélesítését (külföldi magyar gyermekek magyarországi táboroztatása, levelezés), és ennek előmozdítására ösztöndíjak biztosítását, alapítvány létrehozását stb. A konferencia résztvevői igénylik a szorosabb együttműködést a könyvkiadás, az irodalmi és tudományos munka területén, a művészeti tevékenységi formákban a társas élet követelményeinek megfelelően. Az anyanyelvi konferencia védnöksége kötelességének tartja, hogy az elhangzott javaslatokat gondosan mérlegelje, és megvalósításukhoz minden lehetséges támogatást megadjon. A védnökség javaslatára a konferencia hazai és külföldi szakemberekből egy „Előkészítő Bizottság”-ot alakított. Ennek a bizottságnak lesz a feladata, hogy a védnökség irányítása mellett feldolgozza az elhangzott és ezután beérkező javaslatokat, s hozzáfogjon a legsürgősebb feladatok mielőbbi megvalósításához. (A védnökség és az Előkészítő Bizottság címe: Budapest 62. P. O. B. 292.) A konferencia munkája során többször elhangzott az a javaslat, hogy alakítsunk ki közösen megfelelő kereteket az anyanyelv problémái iránt érdeklődők, a magyar nyelv barátainak tevékenysége számára. Az erre vonatkozó tervezet kidolgozása szintén az Előkészítő Bizottság feladata lesz. A konferencia résztvevőinek egybehangzó véleménye szerint az anyanyelvi konferencia megtartása helyes és időszerű volt, a külföldi és hazai szakemberek találkozója gyümölcsözőnek bizonyult. A konferencia nyílt légkörében lehetővé vált a legkülönbözőbb nézetek és vélemények kifejtése, vitája, és mindez hozzájárul a feladatok és teendők tisztázásához. A konferencia résztvevői javasolják a rendező szerveknek, hogy a szükséghez képest tegyék lehetővé az anyanyelvi konferencia rendszeres időközökben való megtartását. A konferencia szükségesnek véli, hogy mindazok, akiknek szívügye a magyar nyelv ápolása, de részt venni munkánkban nem volt módjuk, megismerkedjenek a konferencia anyagával. Ezért felkéri a védnökséget, gondoskodjon a konferencia anyagának kiadásáról és terjesztéséről. Felhívja közös ügyünk, édes anyanyelvűnk fenntartásának, ápolásának minden hívét, hogy véleményével, javaslatával, mindennapos önzetlen tevékenységével járuljon hozzá a konferencia céljainak megvalósulásához. Budapest, 1970. augusztus 14. Az anyanyelvi konferencia résztvevői Az előkészítő bizottság Elnök: Dr. LŐRINCZE LAJOS, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos osztályvezetője Külföldi tagok: Dr. BÖSZÖRMÉNYI M. István nyug. református püspök (USA) Dr. KOLOSSVÁRY Béla egyetemi tanár (USA) Dr. NAGY Károly egyetemi tanár (USA) Dr. KOSTYA Sándor, a Magyar Tanári Munkaközösség elnöke Dr. KÖRÓDY Tibor újságíró Dr. BODOLAI Zoltán középiskolai tanár ZAGYVA László, a Magyar Iskola Egyesület tanára (Kanada) (Argentína) (Ausztrália) (Ausztria) SZEKULESZ László, a párizsi KSME főtitkára (Franciaország) TÖTH Imréné tanár (Anglia) Hazai tagok: Dr. IMRE Samu. az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatóhelyettese Dr. SZABOLCSI Miklós, az MTA Irodalomtudományi Intézet ügyvezető igazgatója Dr. KÁLMÁN Béla egyetemi tanár (a Debreceni Nyári Egyetem ügyvezető igazgatója) MARÓTI Gyula, az Országos Népművelési Intézet osztálvveztője KÁRPÁTI József, az MVSZ főtitkára.
