Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-08-08 / 16. szám
HOQYAN TALÁLTAM MEQ BARTÓK BÉLA VÉQRENDELETÉT „Alulírott Bartók Béla budapesti (II. Csalán u. 29) lakos, a M. Kir. Zeneművészeti Főiskola tanára, tekintettel arra, hogy hosszú és bizonytalan időtartamú tengeren túli útra megyek, azoknak a veszélyeknek tudatában, amelyek a jelenlegi viszonyok mellett a tengeren való utazással együtt járnak, ép ésszel és gondos megfontolás után, tiszta lelkiismerettel és lelkemet a Mindenható Űristen kegyelmébe ajánlva, végakaratomat az alábbi végrendeletbe foglalom ...” Első fogalmazásában ezekkel a szavakkal kezdődik korunk egyik legnagyobb magyarjának 1940-ben amerikai útja előtt, Budapesten kelt végrendelete, amelyet a megbízott András Ernő dr. budapesti ügyvéd (V. Akadémia utca 7) fogalmazott, Csomós Béláné gépírónő írt le, s amelynek egyik 7 oldalas, lilabetűs, mintegy harminc esztendős másolati példánya, az ügyvédi iroda 6598 számú iktatásával ellátva, e pillanatban íróasztalomon fekszik, s legbecsesebb, féltve őrzött írásos emlékeim közé tartozik. Hogyan jutott hozzám Bartók Béla végrendeletének első fogalmazványa? A történet közel ötesztendős, szerteágazó, s olyannyira bonyolult, hogy csak az első fogalmazvány újságban történt, nyilvános megjelentetésével sikerült az első végrendelet második, végleges és hiteles szövegét tisztázni és az átírás körülményeit földeríteni. i 1. Mi az igazság Bartók Béla végrendelete és hagyatéka körül? címen cikket írtam a Magyar Nemzet 1965-ös karácsonyi számában. A cikkben a hagyaték kérdésének legjobb hazai jogi szakértőit szólaltattam meg. Ezek közölték, hogy Bartók Béla kétszer végrendelkezett: először amerikai útja előtt, 1940 őszén Budapesten, másodszor pedig — hatálytalanítva a magyarországi végrendelet — 1943 őszén New Yorkban. A jogi szakértők elbeszélése szerint Bartók Béla kevéssel New Yorkba való megérkezése után dr. Baron Gyula egykori budapesti orvostanár révén megismerkedett dr. Bátor Viktorral, aki azt javasolta Bartóknak, hogy a háború bizonytalan esélyeivel, veszedelmeivel szemben úgy biztosíthatja a legjobban életművét örökösei és a kultúrvilág számára, ha az angolszász jogban ismert, úgynevezett trust-végrendeletet alkot. Ebben vagyonát két végrendeleti végrehajtóra — trustee — hagyja azzal, hogy ezek vagyonát a végrendeletben megjelölt irányelvek szerint a kijelölt örökösök javára kezeljék addig, amíg az özvegy él. Ezután a trust megszűnik és a leszármazó örökösök a hagyatékot teljes rendelkezési joggal átveszik. Bartók Béla 1943 őszén New Yorkban — hatálytalanítva magyarországi végrendeletét — aláírta a trust-végrendeletet, s trustee-k gyanánt dr. Baron Gyulát és dr. Bátor Viktort rendelte ki. A New York-i hagyatéki bíróság a végrendeletet tudomásul vette és a trustee-ket tisztségükben megerősítette. Később Baron, egészségi okokból, lemondott, s a hagyaték egyedüli kezelője Bátor Viktor maradt. A második világháború után a Budapesti Állami Közjegyzők Irodájánál is megindult Bartók Béla hagyatéki eljárása, s ennek alapján született meg 1961 augusztusában a végleges hagyatékátadó végzés. A hazai jogi felfogás szerint itt a magyar jog az iránytadó, mert Bartók magyar állampolgárként halt meg, utolsó állandó lakhelye Budapest volt, New York csak ideiglenes tartózkodási helynek számított. A New York-i hagyatéki bíró határozata, amelynek értelmében a hagyatékot a trust-nek adják át, szemben áll a magyar hagyatékátadó végzéssel. A magyar végzés a New York-i végrendeleten alapul ugyan, de mellőzi a magyar jogban ismeretlen hagyatéki trust-öt és a New York-i végrendelet rendelkezései szerint a hagyatékot közvetlen rendelkezési joggal a három örökösnek — Bartók Béla özvegyének és két fiának — adja át. E cikk megjelenése idején még úgy tudtam — s valamenynyien úgy tudtuk —, hogy Bartók Béla kétszer végrendelkezett. Arról fogalmunk sem volt, hogy az első, tehát a budapesti végrendelet, kétszer szövegeződött meg, mert az első fogalmazványt Bartók átírta. 2. A cikk megjelenése után meghívott budai, naphegyi otthonába dr. András Ernő nyugalmazott budapesti ügyvéd, Bartók Béla első végrendeletének fogalmazója, s elbeszélte, hogy az eredeti végrendeletet 1940 őszén Bartók magával vitte, neki két gépelt másolata maradt, az egyiket átadta a budapesti Bartók Archívumnak, a másikat pedig átadja nekem. András Ernő e látogatás idején már 77 esztendős volt. Arra még emlékezett, hogy Bartókkal a Bartók-család barátja, dr. Hajnal Tibor budapesti főorvos ismertette meg. Hajnal közölte. hogy Bartók, amerikai útja előtt, végrendelkezni kíván, a végakarat megfogalmazására megbízható személyt keres, s Hajnal erre a tisztségre András Ernőt ajánlotta. 1940. szeptember 25-én este, hivatalos idő után Bartók és Hajnal dr. felkereste András Ernőt, Hajnal bemutatta őket egymásnak, majd Bartók kifejtette elképzeléseit a végrendeletet illetően. Nagyon sokáig beszélgettek. Három nap múlva, szeptember 28-án András az ügyvédi irodában átadta Bartóknak a legépelt végrendeletet, amelyet Bartók utasításainak a szellemében szerkesztett meg. Bartók a gépelt iratot magához vette és közölte, hogy október első napjaiban írja alá. Csupán annyit jegyzett meg, hogy a végrendelet ne gépírásos legyen, készüljön az a saját keze írásával. Október 4-én Bartók, felesége, Pásztory Ditta társaságában még egyszer felkereste az ügyvédet, s aláírva magával hozta a kézírásos végrendeletet, amelyet dr. András Ernő és gépírónője, Csomós Béláné mint végrendeleti tanúk, kézjegyükkel láttak el, azután Bartók a kézírásos végrendeletet eltette. A két gépelt másolat Andrásnál maradt. Huszonöt esztendő múlva, 1965-ben, András az egyik másolatot átadta nekem, s én Bartók első fogalmazású végrendeletét, amelynek szövegét változatlannak hittük, a Magyar Nemzet 1966. január 9-iki számában teljes egészében nyilvánosságra hoztam. 3. Néhány nap múlva telefonon és levélben jelentkezett dr. Tímár István, a magyar Szerzői Jogvédő Hivatal vezetője és közölte, hogy az 1940. október 4-én kelt végrendelet közjegyzőileg hitelesített másolata a Szerzői Jogvédő Hivatal birtokában van és az újságcikkben közölt szöveg lényegesen eltér a valódi végleges szövegtől. A végrendelet bevezető része — az újságban közölt szövegtől eltérően — például így hangzik: „Alulírott Bartók Béla jelenleg budapesti (II. Csalán út 29.) lakos, a M. Kir. Zeneművészeti Főiskola tanára, ép ésszel és gondos megfontolás után végakaratomat az alábbi végrendeAz utolsó napok Magyarországon: a Csalán úti otthon kertjében letbe foglalom és mindama javak tekintetében, melyek felett életem utolsó pillanatában rendelkezni fogok, az alábbiak szerint végrendelkezem.. S ami a legdöntőbb, hiányzott az általam közölt első fogalmazvány szövegéből a végleges végrendeletnek a következő rendelkezése: „Temetésem a lehető legegyszerűbben és minden papi segédlet nélkül történjék. Ha netán halálom után utcát akarnának nevemről elnevezni vagy nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát elhelyezni, akkor kívánságom az: mindaddig, míg a budapesti volt Oktogon tér és a volt Körönd azoknak az embereknek nevéről van elnevezve, akikről jelenleg van, továbbá mindaddig, míg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen”. A volt Oktogon, s a volt Körönd 1940 októberében Mussolini, illetve Hitler nevét viselte. A végrendeletnek ez a passzusa kemény, félreérthetetlen kritikája és elvetése volt annak a kornak, s annak a magyarországi rendnek, amelyből Bartók kényszerűen távozva, menekült el. Miért nem szerepelt az első szövegezésben ez a passzus, s miért, s mennyiben tért el az első, dr. András által szövegezett végrendelet, s második, s végleges szövegtől? 4. Dr. Tímár István rendelkezésünkre bocsátotta a végleges végrendeletet, s ennek a másolatával, most már másodszor, felkerestem dr. András Ernőt. A 77 éves férfi — néhány esztendeje halt meg — a vonatkozó ügyirat minden apró céduláját előkereste, megfeszítette kissé halványuló emlékezetét és a következőket beszélte még el: 1. Az utcaelnevezésekre vonatkozó kérdéseket Bartók határozottan felvetette, de András Ernő kérlelésére ettől a paszszustól elállt. András ezzel érvelt: ilyen intézkedéseknek semmiféle gyakorlati célja nincs, mert abban az időben szóba sem jöhetett volna, hogy a nagy zeneszerzőnek nyilvános emléket állítsanak. Ellenben az esetre, „ha az akkori kormányzati szellem megmaradna és a végrendeletnek ez a része nyilvánosságra kerülne, ez veszélyeztetné az itthon maradt kiskorú Bartók Péter érdekeit és vele szemben kellemetlen megtorlást is lehetővé tehetett volna”. 2. András abban a hiszemben írta alá — mint tanú — Bartók kézírásos végrendeletét, hogy az a közösen elfogadott, gépírásos szöveggel mindenben azonos. 3. Bartók szeptember 28-án, mikor András a kész, gépelt végrendeletet átadta, minden további nélkül ott, az irodában aláírhatta volna. De magával vitte „a saját kezű írásba való foglalás érdekében”. 4. Mikor Bartók a kézírásos példánnyal visszatért, András a gépelt és a kézírásos szöveget nem hasonlította össze. Erre nem is volt szükség, mert az akkori végrendelkezési szabályok úgy rendelkeztek, hogy írásbeli végrendeletnél a tanúknak a végrendelet tartalmát ismerniük nem kell. András Ernő majdnem haláláig abban a hiszemben élt, hogy Bartók Béla első — tehát a budapesti — végrendeletét 6 szövegezte meg, s másolatait ő őrzi. Bartók azonban a gépelt szöveget, főként politikai indítékból, nem kis részben stilisztikai okokból, átírta, a két végrendeleti tanú kézjegyével ellátott szöveget magával vitte, s még elutazása előtt, az október 4-ikét követő napok egyikén, közjegyzőileg hitelesítette, vállalva politikai jellegű kritikája súlyos kockázatát. A következő napokban feleségével együtt elindult, s viszontagságos út során, Franciaországon, Spanyolországon át, érkezett meg végül Portugáliába és 1940. október 20-án Lisszabonban szállt hajóra útban az Egyesült Államokba. * írtam pedig e visszaemlékezéseket a Bartók Béla út közelében, Budán, a nagy magyar, az egyetemes ember halálának huszonötödik évfordulóján. Huffy Péter % i ÍUÍUBÁIi az Elő b HOQYAN QONDOZZ/ Székfoglaló előadás a Magyar Tudományos Akadémián 1936. február 3-án zás rokonságában —, a zömök Móricz Zsigmonddal, aki nem a zenét, de a magyar sorsot faggatta és kutatta. A XX. századi ember, aki már bizonyos közönybe burkolózva lépi át a gyűjtemények és múzeumok küszöbét, valamely megilletődöttséget érez itt a hús kapuboltozat alatt, megérintve attól a titkos varázslattól, amely a bartóki életmű továbbéléséből, szinte kitapintható halhatatlanságából árad. Akik itt dolgoznak, azok a középkori papok harcos alázatával dolgoznak, s tévedés lenne azt hinni, hogy a magyar műveltségtől elválaszthatatlan Bartók archivális kimunkálásában csak magyarok vesznek részt. • Ez a ház egy kis világító torony, amely fényjeleket ad le és fényjeleket, üzeneteket vesz fel, erről az egész világon tudnak, számon tartják és levelekkel árasztják el, ennek az archívumnak nagy nemzetközi postája van, mint ahogy a világon számtalan ember él Bartók bűvöletében. A született magyarok közt pedig egy született belga: Denijs Dille zenetanár és esztéta, aki 1937-ben interjút készített Bartókkal s a személyes találkozás szikrájából csöndes és lappangó belső tűz lett, amely végül is a Duna-parti fennsíkra, a budai Várba sodorta a belga tudóst s a belga tudós fogyatékos magyarsággal már így beszél: mi magyarok ... Vajon mit köszönhet a magyarországi Bartók-kultusz egy magyarul fogyatékosán beszélő belgának, akit a szenvedélyes érdeklődés új hazába sodort? Például a Bartók család nyomainak felfedezését. Szívós kutató munkával kiderítette, hogy Bartók családja Miskolctól északra, Borsodszirák községben élt, Bartók Gergely és felesége, Gondos Mária ott van eltemetve. A szívós, csöndes belga a száz éves ótemető valamennyi sírkövét lesúroltatta, hogy előtűnjenek a név betűi... A régi palotában szakosított munka folyik, mint egy kézműves műhelyben — az összehasonlítás miatt ne essék sértődés —, de van Törökországi gyűjtőúton 1936-ban Talán először azt: hol? Budán, a budai Várban, az Országház utca egyik történelmi palotájában, régi ragyogását visszanyert történelmi keretben, amely különösképpen alkonyaikor sejtelmes középkori borongásba öltözik. A régi palota, a Bartók Archívum föliratot viseli a fekete üvegtáblán arany betűkkel, annak a XX. században fellobbant, üstökös hatású magyar zeneszerzőnek a nevét, aki XX. századi s talán XXI. századi, egészen pontosan örökérvényű zenéjét a régmúlt magyar zenéből szűrte ki. Az ódon környezet a XX. század második felében született újjá, s ugyanez a korforduló hozta meg Bartók Béla életművének gondosan ápolt kultuszát, a korábbi s a romokba hanyatlott kor meg nem értése, kisszerűsége, egy leomlott és porrá vált magyar „kultúrpolitika" szellemi szegényessége után. Tévedés ne essék, a Bartók Archívum nem múzeum a szó hagyományos értelmében, nem zárt gyűjtemény, amelyben vasládák őrzik az alkotó életének tárgyi emlékeit, az archívum szorgos műhely, amelyben tudósok dolgoznak bizonyos megszállottsággal, fénylő szenvedéllyel. Ez az archívum — Bartók szellemében — mindannak gyűjtőhelye, kutató laboratóriuma, ami a zenében ősi és magyar, mindannak folytatása és kiteljesítője, amit Bartók és Kodály elkezdett, fonográfhengerekkel, végtelen gyaloglásokkal és felmérhetetlen türelemmel, mintegy szellemi rokonságban — a vállalkot-i W 12
