Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-21 / 6. szám
Egy régi Bartók-portré A hires fonográf, Bartók munkaeszköze a népdalgyűjtésben Magyar parasztbútorok, egykor Bartók gyűjtötte valamennyit Bartók utolsó budapesti koncertje Egy eredeti Bari BARTÓK A Várban, a szellem, a szépség korszakát, a felvilágosodás századát idéző környezetben áll a ház, amely a XVIII. században, barokk stílusban épült. Torok szorongató a lépcsőfeljáró falán a magyar ruhát viselő fiatal Bartók-portré, abból az időszakból, amikor a hazafiak a magyar nemzeti hadsereg önállóságát, magyar szolgálati nyelvet követeltek, függetlenségi lázban égett az ország, s az ifjú Bartók magyar ruhát öltött. A Kossuth Szimfónia születésének ideje ez. A következő lépcsőfordulón mór országjáró köpenyben, bakancsban toppan elénk az a Bartók, akiben népdalgyűjtő kőrútjain megérlelődött a „népek testvérré válásának” eszméje. S aztán, még néhány fokkal feljebb, a végtelenül finom alkatú fej tekint ránk: a világ sorsáért aggódó, s az alkotás gondját viselő, töprengő vonásokkal. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartók Archívumában vagyunk. Itt dolgozik a Kossuth-díjas Szabolcsi Bence professzor, aki a zene egyetemes történetével foglalkozik, de dolgozik itt olyan tudós is, akinek egész munkássága a Bartók-életmű kutatására összpontosul. Azt írtam „de”? Mintha ellentétpárról volna szó, holott az egyetemes zenetörténet és Bartók Béla immár teljes egységgé forrott, az első hiányos lenne a másik nélkül, a másik az elsőbe szervesen beletartozik. Most, amidőn Magyarország felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepeljük, s ez egybeesik az ünnepi Bartók-évvel, halála 25. évfordulójával, fontosnak érezzük, hogy Szabolcsi Bércé professzort megszólaltassuk a nemzeti ügyünkké vált Bartók-hagyatékról, s arról, hogy az intézet a hagyaték még feltáratlan kincseiből milyen új eredményeket tartogat az 1970-es esztendőre. Interjú? Nos a szó szabványos értelmében nem lehet vele interjút készíteni. A professzor nemrég épült fel betegségéből, és körülsereglik munkatársai. Meghitt természetességei jön be egyik a másik után, hogy problémáikat megbeszéljék. A professzort nem zavarja jelenlétem, tanácsot ad egy újkeletű Mozart-vita ügyében, majd angol nyelvű választ diktál le egy indiai kollégája levelére. S ahogy mindezt kedves közvetlenséggel intézi miközben beszélgetünk, olyan magától értetődően tartja ott és vonja be fiatal munkatársait a Bartókról folytatott eszmecserébe. Nem tartja fenn magának a nyilatkozás kizárólagos jogát, ellenkezőleg. Szemüvege mögül csillogó tekintettel biztatja az egyik fiatal kollégát és a később belépő Bónis Ferenc zeneesztétát, hogy ők is mondják el. tegyék hozzá, amit tudnak. A Bartókév konkrét programját Bónis Ferenc ismerteti. — A Filharmónia tervebe vette az összes Bartók Vonósnégyes előadását. A Rádió rengeteg Bartók-műsort dolgozott ki, hogy csak egyet említsek, az ifjúsági osztály quiz-adással készül az egész ország fiatalságát összefogó, s a Bartókkal kapcsolatos ismereteiket „számonkérő” műsorra. A Hanglemezgyár hatalmas mennyiségben készít új felvételeket Bartók műveiből. A kiadványok között fontos helyet foglal el a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok III. kötete, a 25 éve elhunyt Bartók és a 100 éve halott Mosonyi Mihály emlékét idéző esszékkel, a XIX. és a XX. század magyar zenéjéről. Több nyelven jelenik még a Corvina és a Zenemű Kiadó közös vállalkozása: Bartók életét képekben bemutató, 400 fotográfiát tartalmazó album. Rendkívül érdekesnek ígérkezik a májusban megrendezésre kerülő svájci Bartók Fesztivál, az IGNM (Internazionale Gesellschaft für neue Musik) rendezésében. A fesztivál színhelye Bázel lesz, ahol leleplezik Ferenczy Béni Bartók-reliefjét annak a Casinónak a falán, amelyben a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre első bemutatója volt, Pásztory Ditta közreműködésével. Most, a fesztiválon az 1937-ben bemutatott Szonáta mellett előadásra kerül a Zene húros és ütőhangszererekre, a Divertimento, a posztumus Hegedűverseny, továbbá az Állami Hangversenyzenekarnak lesz egy estje Ferencsik János vezényletével. Megköszönöm Bónis Ferencnek a tájékoztatást, és Szabolcsi professzorhoz fordulnék, de ő arra ösztökél, hogy beszéljek Denijs Dilié osztályvezetővel, a nemzetközi rangú Bartók-kutatóval. Március 15-én a Szülőföldünk félórás adásában kerekasztal - beszélgetés hangzott el a hazaszeretet, a magyar nyelv és nemzeti kultúránk ápolásáról. A vitában részt vett dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Berend T. Iván, a közgazdaságtudományi egyetem tanszékvezető tanára, dr. Lőrlncze Lajos, az Akadémia nyelvművelő bizottságának elnöke és Váci Mihály költő, az Üj Írás irodalmi folyóirat szerkesztője, é, beszélgetést Berényi György, a Szülőföldünk riportere vezette. Miután a műsor közérdeklődésre tarthat számot és bizonyára sokan hallották a rádióadást, az alábbiakban közöljük a beszélí etés legérdekesebb részeit. BEREND: Az elmúlt években, amikor módom volt néhány külföldi n agyar egyesülettel személyesen megismerkednem, meglepően tapasztaltam, hogy a külföldön élő magyaroknak milyen élénk a kapcsolata, figyelme az itthoni jelenségek iránt. Tulajdonképpen két hazában élnek. Üj környezetük mellet, kissé részesei az itthoni folyamatoknak is. Minden, ami itthon történik, érdekli őket. BERENY1: Sok külföldön élő világhírű magyar vallja, hogy szívet cseréljen az, aki hazát cserél. Marat Sándor ezt így mondja „örökké vándor maradsz, minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata.” Itt felvetődik bennem egy gondolat, vajon azok, akik nem a horthyzmus nyomora és a fasiszta üldözés miatt, hanem a meggazdagodásért hagyták el az országot, magyar hazafiaknak tekinthetők-e? BOGNÁE: Nem ítélhetjük meg egyformán morális és politikai magat irtásukat. Elhagyták az országot sokan, akik rendszerünkmk és a magyar népnek ellenségei voltak, de elmentek olyanok is, akik nem találták meg magukat igazán, nem tudtak itthon helytállni és ezt a konfliktust az ország elhagyásával oldották fel. Valóban, van egy ilyen jelenség, hogy sokan gazdasági okokból — azaz magasabb fizetést, jobb beosztást, jobb életlehetőséget keresve — távoztak külföldre. Ügy gondolom, ezt a magatartást morálisan el kell marasztalnunk. Magyar államf ösztöndíjakkal tanultak, igénybe vették az összes kedvezményeket, amelyeket egy nem gazdag ország a maga ifjúságának nyújtani tud és akar. Nemegyszer jó állásban, kedvező pozícióban voltak és úgy mentek el. BEREND: Ez egyébként világjelenség. Minden ország szenved tőle. A gazdag országok elszívják jobb lehetőségeikkel az értelmiség egy részét. BOGNÁR: Persze, senkinek az élete nem fejeződik be azzal, amikor egy másik országban tanyát üt és ott elhelyezkedik. 'Én azt gondolom, hogy utána is figyelemmel kell kísérni az országot elhagyónak a helyzetét, mert a későbbiek folyamán Kerekasztabbesxélgeté» a haxasxeretetrt megváltozhat, jobban felismeri a másik társadalom visszásságait. Sok-sok példát hozhatnánk fel az évtizedek emigrációjából. DÖR1NCZE: Elhangzott itt egy költői idézet is: „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél.” Azt hiszem, ma már Tompával is egy kicsit vitatkozhatnánk. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy nagyon sok embernek, aki hazát cserél, szívet nem kellett cserélnie, mert sokszor azután alakult ki benne a régi hazához való ragaszkodás. Nekem számos ismerősöm idehaza nem is vallotta nagyon magyarnak magát, és amikor kint volt, majd lehetősége támadt, hogy hazajöjjön, itthon minden érdekelte. Tehát ezzel csak azt akartam mondani, hogy Tompa idejében mást jelentett az, hogy „szívet cseréljen az, aki hazát cserél.” SERÉNYI: Azt hiszem, elfogadható az a vélemény, hogy a külföldi magyarság nagy többsége, de még azok is, akik politikailag gyanakodva néznek haza, legnagyobbrészt szeretettel és érzelmesen gondolnak az elhagyott országra. Bár azt hiszem, az érzelmesség még nem hazafiság. BOGNÁR: Természetesen, hiszen a hazafiság alatt valami aktivitást, tevékenységet, helytállást, munkát kell érteni, nem csupán az érzelmeket. Az érzelmi rész természetesen itt nagyon nagy szerepet játszik. Az idegenbe került embert folyton foglalkoztatja az a kérdés, hogy miért ment el. S ez valóban így van! Sokan szeretettel, mások gyűlölettel gondolnak bizonyos dolgokra, de mindig egy centrum körül forog a gondolatviláguk. Azt kell mondanom, ahhoz, hogy ebből a hazával való aktív kapcsolat legyen, többet kíván, mint puszta érzelmet. BEREND: Az a körülmény, hogy valaki például Svédországban él és ott magyar költő lesz belőle — Thinsz Gézára gondolok —, magyarul ír verset és a hazai költők javát fordítja idegen nyelvre, ezzel olyan magatartást tanúsít, amely összeköti a régi és új hazával. Vagy ott van a hollandiai Mikes Kelemen Kör. Tagjai írók, költők, közgazdászok, a magyar kultúra ápolásán fáradoznak. 1967-ben itt találkoztam újra régi barátommal, Kibédi Varga Áronnal, aki egyébként magyar költő, ugyanakkor az amszterdami egyetem professzora is. BERÉNYI: És hazáját szerető egyén az is, aki nem hanyagolja el
