Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-08-08 / 16. szám
A KÜLKERESKEDELMI MINISZTER A NEMZETKÖZI KOOPERÁCIÓRÓL A közelmúltban dr. Biró József külkereskedelmi miniszter külkereskedelmünk első félévi mérlegéről számolt be az újságíróknak. Számadatokkal dokumentálta az export kedvező alakulását, és azt is, milyen erőteljesen fejlődött az import. Megváltozott a mezőgazdasági export összetétele. Tizenöt év után először értékesítettünk külföldön búzát. A gépipari termékek közül különösen gyorsan nőtt a szerszámgépek, a műszerek, az erős áramú ipari termékek, valamint az autóbuszok exportja. A hazai áruellátás javítása végett a fogyasztási iparcikkek kivitelét nem növelték, ezzel szemben több bútort, pamutszövetet, cipőt, kötöttárut, háztartási gépet és személygépkocsit importáltunk. A miniszter tájékoztatót adott a nemzetközi termelési kooperáció alakulásáról is. Hangsúlyozta, hogy a KGST-országok keresik a nemzetközi munkamegosztás újabb, hatékonyabb formáit. A kooperáció megvalósulhat a kutatásban, a tervezésben, a gyártmány, vagy gyártmányfejlesztésben, a beruházásoknál, vagy gyártmányszakosítás formájában. A miniszter több példával bizonyította a vállalatok termelési kooperációinak kitűnő eredményeit. A magyar vállalatok azonban — mondotta — tőkés partnereikkel is igyekeznek kooperációs kapcsolatba lépni. Ezek előmozdítására hazánk államközi szinten is megállapodott Ausztriával, Belgiummal, Dániával, Finnországgal, Franciaországgal, Hollandiával, Olaszországgal, Norvégiával és Svédországgal. 1968-ban huszonnyolc vállalati kooperációs megállapodást kötöttek az érdekeltek, tavaly negyvenkettőt. A kooperációs tevékenység megélénkül. A fejlődő országokkal, a műszaki-tudományos együttműködésre helyezzük a hangsúlyt. Lemezsajtoló óriás a Vörös Csillag Traktorgyárban Jobbra: Kép a Szeged környéki olajmezőkről: Földesi Imre fúrómester irányítja az algyő5 367-es fúrást (MTI felvételek) Szolidaritás a tengeren túlról KANADAI MAGYAROK 10 EZER DOLLÁRJA A hazánkat ért elemi csapás, az árvíz sokrétű és szerteágazó feladatok elé állította népünket. Először a veszély ellen kellett harcolni, most a károk felmérése és a veszteségek pótlása, az újjáépítés következik. Az ár tehát levonult. De van egy másféle, jótékony ár, a szolidaritás, a külföldön élő honfitársak együttérzésének hulláma, amely újra és újra elérkezik hozzánk. Megtalált minket első perctől, az árvíz pusztításának kezdetétől, és tart most is, amidőn a sohillingek, fontok, dollárok az újjáépítést szolgálják. Amióta a baj és a bajjal párhuzamos segítőkészség jelentkezett, minden lapszámunkban hírt adtunk a külföldi magyar egyesületek gyűjtéséről, az egyéni adakozókról, s azokról, akik személyesen jöttek el hozzánk és adták át egy-egy magyar közösség megbízásából a gyűjtés eredményét. Ezúttal a kanadai magyarok látogattak el a Magyarok Világszövetségébe, pontosan 150 fős csoporttal érkezett repülőgépen az a három honfitárs, aki e hazalátogatással egyben küldetést teljesített: Koronyi János, a Kossuth Betegsegélyező Egylet központi titkára, Kovács Lőrinc, a wellandi 6. számú fiók titkára és Bihari Károly, aki a hamiltoni tagtársakat képviselte. Ha nincs az árvíz, akkor is felkeresték volna a Magyarok Világszövetségét, a Világszövetség főtitkárát, Kárpáti Józsefet. Hiszen mielőtt rátértek jövetelük tulajdonképpeni konkrét céljára, csak úgy zsibongott a levegőben a számtalan közös gond, cél és tennivaló, melyekről a Világszövetség főtitkára tájékoztatta a vendégeket. Hogyan alakul az első magyar király, István, államalapító évfordulója, ki mindenki küldi el alkotásait a jubileumi képzőművészeti kiállításra, miként fejlődik idegenforgalmunk, milyen öröm a tömeges hazalátogatás, a 30—40 éve itthon nem jártaknak az ország megmutatása, s mint egyik legfontosabb kérdés, mindkét részről felmerült, mit tehetnénk a magyar nyelv oktatása ügyében a határainkon túl, a tengeren túl. Koronyi János ás társai, Kovács Lőrinc és Bihari Károly szemmel láthatóan szívesen elidőztek volna e közérdekű, fontos témáknál, de volt valami, ami ezúttal egy kissé mindent háttérbe szorított. Koronyi János vette át először ünnepélyesen a szót. — Elhoztuk a Kossuth Betegsegélyzö Egylet adományát az árvízkárosultaknak: 10 ezer dollárt. Egy percnyi megilletődött csend következett. Hiszen újra és újra erőt vesz az itthoniakon a megindultság, melyet a távolban élő magyarság szolidaritása kivált. Bihari Károly elmondotta, hogy a hamiltoniak 4 ezer dollárral járultak az említett Koronyi János, a kanadai Kossuth Betegsegélyzö Egylet központi titkára átadja a tagság gyűjtésének eredményét, a 10 ezer dolláros csekket a Magyarok Világszövetsége főtitkárának, Kárpáti Józsefnek (Ifj. Novotta Ferenc felv.) összeghez. Van fiók, amelyikben a tagság többet, van, amelyikben kevesebbet gyűjtött, a lényeg — mint Koronyi János megállapította — hogy a Kossuth Betegsegélyzö Egylet egész Kanadát átfogó hálózata részt vett az akcióban. A wellandiak például — mint Kovács Lőrinc megjegyezte — büszkék rá, hogy a női csoport és az ifjúsági csoport külön gyűjtést rendezett. S ezzel még nem zárult le a gyűjtés a Kossuth Betegsegélyzö Egylet tagsága körében. És hoztak még 1500 dollárt. Mi célból? Koronyi Jánost idézem: — Ahányszor hazalátogattunk, hoztunk egy csekély ajándékot, dísztárgyat, emléket. Most, a felszabadulás 25. évfordulóján valami komolyabb ajándékot szavazott meg a tagság. Hogy az 1500 dollárt mire fordítják, azt döntsék el az itthoniak. Tudjuk, hogy az árvízi nehézségeket, vagy az egyéb szükséges beruháznivalókat megoldja a magyar állam nélkülünk is. Mégis jó érzés, ha mi is hozzájárulunk valamivel. Talán felesleges ennél többet mondani. Legfeljebb elismételhetem Koronyi János szavait: valóban jó érzés, végtelenül jó érzés számunkra is, hogy a határainkon túl élő honfitársaink segítőkész szeretetükkel sietnek a veszteségeket enyhíteni, és ezzel megerősíteni bennünk a meggyőződést a világon szétszórva élő magyarság szolidaritásáról. (s. m.) MEGKEZDŐDTEK Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem nagy múltú nyári egyetemén az anyanyelvi konferencia tanácskozásai. Nagy várakozással, bizakodással néznek e rég esedékes találkozás elé a konferencia szervezői, előadói, s nyilván azok is, akik messze földről eljöttek, hogy a közös beszélgetések tanulságait felhasználva eredményesebben végezhessék új hazájukban vállalt missziójukat, a magyar nyelv tanítását, védelmét, ápolását; a magyar kultúra megőrzését, terjesztését. „Igen nagy örömmel, sok tervvel megyek. A magyar fiatalságnak könyveket, hasznos anyagot akarok gyűjteni, s főleg tanácsot, tájékoztatást, amennyit lehet” — írja egy régi diáktársam, aki tőlünk több ezer kilométer távolságban próbálja egy kis magyar iskolában az „oldott kévét” összetartani. Hiszem, hogy nem megy majd vissza üres tarsollyal. Lesz alkalma megismerkedni vagy ismeretségét felújítani, eszmét cserélni a magyar nyelv, irodalom, kultúra sok kiváló szakemberével. Módja lesz rá, hogy felújítsa vagy kiszélesítse magyar nyelvészeti ismereteit: több előadás hangzik majd el a konferencián ebből a tárgykörből, anyanyelvűnk magyarságáról, a magyar nyelvjárásokról, anyanyelvűnk gazdagságáról stb. Megismerkedhet a magyar nyelvművelés elvi, gyakorlati kérdéseivel, a mai magyar nyelvhasználat, beszéd és írás gondjaival. Sok tapasztalatot gyűjthet az anyanyelv iskolai oktatása dolgában hiszen ez lesz a konferencia derekas része: nyelvtan, játékos nyelvtanulás, fogalmazástanítás, nyelvi elemzések, helyesírási gyakorlatok stb. A NYELV, az anyanyelv kérdése elválaszthatatlan az irodalométól, hiszen az írók műveiben jelentkezik, él a nyelv a legmagasabbrendű formában. Természetes hát, hogy a magyar irodalom kérdései is helyet kaptak a konferencián. Tulajdonképpen erre a kérdésre, a magyar irodalom időszerű kérdéseire, az itthoni és az emigrációs irodalom kapcsolatának a kérdéseire külön konferenciát, sőt konferenciákat, megbeszéléseket kellene tervezni, szervezni, a mostaninak a tanulságait is felhasználva. De ez talán nem tartozik ide. Azaz: igen nehéz határt vonni, mi tartozik ide, mi nem. Az előbb idézett levél írója ezt írja még: „Saját kis szívügyeim is vannak: előmozdítani az itteni és otthoni magyarság kultúrcseréjét, hazulról magyar értékeket kihozni (Kodály Gyermekkórus!), diákcserét, művész-, tudós-, írócseréket előmozdítani s az ausztrálok előtt is élvezhető, értékes műalkotásokat, rendezvényeket az eddiginél hathatósabb formában népszerűsíteni stb. — ami ugyan nem tartozik szorosan a konferencia programjába, de a szellemébe — azt hiszem :— beleillik.” Okvetlenül beleillik, sőt, részben már a programban is helyet kapott. Jól tudjuk, milyen szerepe van a közös éneklésnek a közösségformálásban, s ezzel együtt a nyelv megőrzésében. Ezért adtunk ki a konferenciára egy kis népdalgyűjteményt, ezért szerepel a műsoron a népdaléneklés, a kórusbemutatók sora, Dr. Lörineze I.ajos (Novotta Ferenc felvétele) s Kecskeméten a Kodály-szeminárium meglátogatása. De — a magam küföldi tapasztalataiból is tudom — ugyanígy jelentős szerepe van a színjátszásnak s a társas táncnak és a többi közösségformáló szórakozásnak. Ezeknek a problémáknak egy része — mint mondtam — már programszerűen szerepel a konferencián, más részükre meg alkalomszerűen kerül sor. Konferenciánk vendégei közül többen vesznek részt közvetlenül a magyar nyelv, a magyar kultúra szélesebb körű terjesztésében, propagálásában. De az ő munkájuk, hozzájárulásuk sem kevésbé fontos, éppen ezért nagy várakozással tekintünk a debreceni értekezletekkel, előadásokkal párhuzamos budapesti kerekasztal-konferenciák elé is, amelyeken nyelvtudományunk, irodalomtudományunk eredményeivel és terveivel ismertetjük meg a magyar nyelv külföldi tudósait, s beszéljük meg a közös problémákat. Egyebek között például egy angol—magyar kontrasztív (összehasonlító) nyelvtan közös megírásának kérdéseit. A konferencia során nyilván kiderül majd, hogy nem mindig a legcélszerűbben, a szükségleteknek legmegfelelőbben terveztük. Hogy sók olyasmire nem gondoltunk, ami igen lényeges problémája lehet a határainkon kívüli anyanyelvi ismeretterjesztésnek. Szolgáljon mentségül, hogy jórészt „íróasztal mellett” terveztünk, hogy viszonylag széles körű tájékozódásunk ellenére — sajnos — még mindig nem eléggé élő a kapcsolatunk igen sok olyan kiváló és lelkes szakemberrel, aki e kérdésekben még jobban tájékoztathatna bennünket az igényekről és a szükségletekről, s akikre e munka elvégzésében okvetlenül számítunk. De ez a konferencia csak a kezdet, amelyet méltó módon, anyanyelvűnk és a magyar kultúra iránt való felelősséggel kell majd folytatnunk. Dr. Lőrinczc Lajos v4 külföld magyar művészeinek gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban Ünnepélyes megnyitó augusztus 29-én Már több ízben hírt adtunk arról a nagyszabásúnak ígérkező gyűjteményes kiállításról, amelyen a XX. század külföldön élt és élő magyar művészeinek alkotásait mutatjuk majd be a hazai közönségnek. Most a tervek némi változásáról kell beszámolnunk: az összegyűjtött anyag gazdagsága miatt a kiállítást nem a Szépművészeti Múzeumban, hanem a Műcsarnokban rendezik meg, s ezért a megnyitás időpontja is későbbre tolódik. A tárlat augusztus 29-től, az ünnepélyes megnyitás után, a Műcsarnokban várja tehát látogatóit. SZEPTEMBER 5-ÉN: DCarnmál Oiudapeüeu GAZDAG PROGRAM A MEZŐGAZDASÁGI VÁSÁRON t Elkészült a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár eseménynaptára. A rendezők a közönség szórakoztatására gazdag programot állítottak össze. A nyitás utáni napon, augusztus 29-én szövetkezeti napot tartanak, s ennek keretében a kiállítás lovaspályáján nagyszabású műsort adnak a szövetkezeti művészegyüttesek. Szeptember 1-én a Szovjetunió, 2-án Lengyelország, 3-án Jugoszlávia, 4-én Románia, 7-én a Német Demokratikus Köztársaság, 8-án Csehszlovákia, 9-én pedig Bulgária nemzetközi napját rendezik meg. Szeptember 2-án fogatos bemutatókon és lovasjátékokon szórakozhat a közönség. Szeptember 5-én kerül sor a béke és barátság napjára, amelynek délutánján karnevál és felvonulás lesz a budapesti utcákon, kora este pedig díszelőadást tartanak a lovaspályán. Szeptember 11-én, 12-én az ifjúsági napok rendezvényein találkozhatnak a fiatalok. Szeptember 14-én nyitják meg az ötnapos országos lovasbajnoki döntőt. Augusztus 29. és szeptember 20. között naponta háromszor a kiállítás kisszínpadán szórakoztató táncos-zenés vidám műsor várja a vendégeket. A kiállítás díjait szeptember 20-án adják majd át. 3
