Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-07-25 / 15. szám
Jugoszláv kiállítók az ipari vásáron Fiatalok a Hunyadi-szobor tövében Aki valaha is látta, sosem felejti el. A város felett, szinte belépve házai közé, ott terpeszkedik szélesen a bozontos üstökű Mecsek. A lankákon szőlőskertek, ligetek, s lent a mélyben, mindig kissé párába burkolózva, lélegzik a város. A szem megkeresi a kedves pontokat, a székesegyház oly ismert négy tornyát, az Uránváros magasházait, a karcsú minaretet, és megpihen a Széchenyi tér oázisán. A város szerelmesei vég nélkül vitáznak arról, melyik Pécs legkedvesebb évszaka. Legtöbben a tavaszra esküsznek. A tavaszra, amikor a Tettye fölött virágba borulnak a mandulafák, egyetlen virágkoszorú a Mecsek alja, és a város felszabadultan, mélyeket lélegzik. Mások a télre fogadnak. A hólepte Mecsek szépségét dicsérik és azt az életet, amelyet az örökké nyüzsgő diáksereg teremt a Belváros utcáin. De a nyár is meghozza a maga örömét. Még az ilyen szomorkás, esős napok sem riasztják el a vendégsereget. Mert Pécsett a nyár a vendégjárás korszaka. Az ódon utcákban külföldi autók parkíroznak, hatalmas autóbuszok keretezik a Széchenyi teret, a székesegyház altemplomának hűvösében messziföldről érkezett turisták bámulják a középkori magyar világ emlékeit, és a kollégiumot, amelyből kiröppent a diáksereg, új „diákok” népesítik be, a nyári egyetem öt világrészből érkező kíváncsi hallgatói. Most, immár másodszor — új hagyományt teremtve — megnyitotta kapuit a pécsi ipari vásár. Űj hagyományt teremtve, mondtam. Helyesebb talán így fogalmazni: régi hagyományokat felújítva. Mert vásározni, kereskedni nem új dolog Pécsett, effajta hírét még a török hódoltság sem törte meg, inkább gazdagította. Mondják, a régi Király utca hosszában egykor 400 török kereskedő kínálta Kelet legszebb áruit eladásra. A vásár, amely új színt akar kölcsönözni a pécsi nyárnak, a Köztársaság tér környékére költözött. Árnyas fák tövébe, iskolák elhagyatott termeibe telepedtek a kiállítók. Van valami hamvas bája ennek az ifjú vásárnak. A kapukban csinos lánykák — egy 'kis nyári kereset az iskolai szünidőben — kezelik a jegyeket, mindenütt szolgálatkész útbaigazítók, és a pécsiek olyan seregestől érkeznek vásármézőbe, hogy nem lehet nem érezni jöttükön a büszkeséget: „Na lám, már vásárunk is van!” De túl a lírai hangulaton, pécsi lokálpatriotizmuson: a vásár gazdasági jelentősége sem kicsi. Tavaly tíz, az idén már tizenötezer négyzetméteren rendezték a vásárt, amelynek hatósugara messze túlterjed a mecsekalji városon. Százharmincöt kiállítója között vagy hét vármegye iparvállalatait találjuk meg. Pécs nem kimondottan ipari város, de mindjobban erősíteni akarja ipari jellegét. Ezt a szándékot is bizonyítja látogatójának az ifjú vásár, és még egyet, ősi hagyományához híven Pécs híd, összekötő kapocs akar lenni a szomszédokhoz is: a vásárra 34 jugoszláv cég hozta el termékeit. * A székesegyház mellett, a püspöki palotát keretező parkban vendégsereg. Nagy napja ez a mai a pécsieknek, most adják át a városnak a helyreállított műemléki együttest. Mert Pécs nagyon gazdag város, régi korok valóságos kincstárával rendelkezik. Kétezer esztendős történelmének szinte minden korszaka ráhagyta örökét. Szőlőindák elhalványuló rajza található a római köveken, a feltárt őskeresztény temető sírboltjai Európa-szerte megbecsült emlékei a kultúnhistóriának, a törökkor bélyege is ott van Pécs arculatán, a pécsi dóm meg eleven mű vészeld e(nesen „képeskönyv”. Szentélyt?6*'* temploma, tornyainak öröii^ megújulása, a stílusváltozi sok, a korszakok születésérő, és haláláról, egy ezredév történelméről tanúskodik. Amit most, ezen a borongós, esőváró szombaton Pécs város lakosságának átnyújtanak a műemlékvédelem szakemberei, nem mindennapi új kinccsel gazdagítja a várost: elkészült a püspöki palotához tapadó belső vár erődítményrendszerének helyreállított része, a barbakán, és eredeti barokk pompájában újult meg a várkert is. Tulajdonképpen — és ez egyáltalán nem túlzás — európai jelentőségű régészeti munkának lehetünk tanúi most Pécsett, és az eredmények páratlanul vonzó idegenforgalmi centrummá avatják majd a várost. Tizenöt esztendős fejlesztési terv keretében feltárják a dóm alatt húzódó, eddig is tudott, de csak részleteiben ismert ókeresztény temetőt, a felszínen meg rekonstruálják az ősi várfalat, amelynek első köveit még 1248-ban rakták le. Vagy másfélezer év történelmének emlékei sorakoznak itt, szép együttesben. A katakombák, az őskeresztény temetők, a barbakán kőkolosszusa, a minaret karcsú tornya azonban nemcsak holt „kőmúzeum”. A múlt kincseit körülöleli, magába olvasztja, sajátjává avatja az élő, lüktető város. A püspöki vár megújult tömör falai alatt fiatalok ülnek a padokon, a m: Ez már az új Pécs
