Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-21 / 6. szám
f ■ I 'fi w Ji A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységének udvarán csomagolásra várnak az Angliába induló vitorlás hajók, az „Amphorák” V Rozmaring Termelőszövetkezet üvegházában holland szaporítóanyagból hajtatott virágbemutatót rendeztek (MTI fotó) * Frankfurtban — júniusban — a Vegyipari Világkiállításon mutatják be a szakembereknek a veszp rémi Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet világszabadalmát, a s7Ígetelóolajak stabilitásának vizsgálatára alkalmas berendezést Felháborodott hangú levelet hozott a posta Kanadából, öreg acélgyári munkás írta és haragja kiváltóját is mellékelte: egy újságot és a lap egy többszörösen aláhúzott cikkét, mely gyászünnepnek nevezi 1970. április 4-ét, Magyarország felszabadulásának 25. évfordulóját. Olvasónk — egy vallásfelekezeti egyesület alapító tagja — a maga és széles baráti köre nevében kérdi, mit szólunk ehhez a támadáshoz? Mi, akik hosszú évek óta szolgáljuk az emigráció és a szülőföld közötti kapcsolatok erősítésének nemes ügyét, annyi rosszindulat tanúi voltunk egy kis, ellenséges csoport részéről, annyi rágalompetárdát láttunk fellőni és elenyészni,- annyi görögtüzes támadást elindítani és csúfosan kudarcba fulladni, hogy immár nem lepődünk meg semmin. És miért vallottak kudarcot évek óta minden esetben? Mert a magyar emigráció túlnyomó többségéi ezekkel a támadásokkal elidegenítették maguktól és hiába feküdtek keresztbe az úton, az emberek útban hozzánk, átléptek rajtuk. Ez a mostani léggömb is hamar kipukkan. Olvasónk kérésének eleget téve, válaszul néhány gondolatot mégis kifejtenénk, de a lap nevét le se írjuk, az említett írásból nem idézünk, nekünk nem vitapartnereink. 1 070 jubileumi év. Az évfordulók sora április 4-ével kezdődik, felszabadulásunk negyedszázados ünnepével. Mit jelent ez a szó, felszabadulás? Hazánk Hitler parancsára és a zsákmány reményétől részeg uralkodó osztály önkénye folytán, népünk megkérdezése nélkül és akarata ellenére, a fasizmus oldalán lépett be a második világ háborúba. Amikor a náci Németországot a vereségek sora érte és már látszott a biztos bu kás, a vezető körök egy csoportja „hintázni” kezdett: töprengtek, hogyan lehetne kiugrani a háborúból, de úgy, hogy megtarthassák birtokaikat. Hitler azonnal lecsapott, megszállta az országot. Horthyék tragikomikus kiugrási kísérlete után a nyilas vérengzés hónapjai következtek, az ország szinte teljes lerombolása, katonáink bűnös feláldozása Hitler utolsó csatlósaként. Amikor felszabadulásról beszélünk, a fogalom sűríti magában a történelmi tényt, a fordulat jellegét és korszaknyitó lehetőségeit egyaránt 1945. április 4-én felszabadultunk, mert a megszálló náci csapatok utolsó maradványait is kiverte hazánk földjéről a nyugati hatalmakkal szövetségben harcoló győzelmes szovjet hadsereg. Felszabadultunk, mert Magyarországon megszűnt a háború dúlása. Felszabadultunk, mert a magyar fasizmus utolsó szervezett osztagai is elhagyták az ország határát. Felszabadultunk, mert a népellenes rendszer összetört. Mert elvesztette fegyveres erőszakszervezetét, szuronyokkal szerzett és őrzött hatalmát az az osztály, amely felelős volt a fasisztabarát politikáért, a fajgyűlölő törvényekért, minden haladó ember és gondolat elszánt üldözéséért, az országnak a háború poklába rántásáért, tehát közvetve és közvetlenül Magyarország szinte teljes pusztulásáért. Felszabadult a nemzet, hogy élni tudjon szabadságával, felszabadult a nép, hogy megszervezze új életét egy demokratikus hazában, mint a maga ura. És azok, akik elmenekültek a romhalmazból, amit ők okoztak, most gyászünnepről beszélnek. Vajon miért?, Hiszen ők is tudták, hogy a lerombolt ország viszonylag rövid idő alatt felépült, viszonylag rövid idő alatt évszázados lemaradást hoztunk be, virágzik a földesurak nélküli mezőgazdaság, a gyártulajdonosok nélküli gyáripar, szépek a háziurak nélküli lakótelepek. De hiszen éppen azért gyászolnak, saját javaikat siratják, az elveszett úri paradicsom emlékére öltenek fekete karszalagot. De az emigrációban élő munkás, akit a nyomor hajtott kivándorolni, a földtelen kivándorolt paraszt, a fajgyűlölő törvényektől kikényszerített és más értelmiség velünk ünnepelhet, mert az ő százados perüket a világ egyik legkorruptabb, legtehetségtele. nebb uralkodó osztálya ellen a felszabadult nép legfelső fokon megnyerte, és a fellebbezésnek most már helye nincs, az ítélet jogerős A gyászmagyarok ne reménykedjenek abban, hogy „hosszú az esztendő, rövid az emlékezet”. 1924-ben egy Petrás Lajos nevű hazánkfia, a Clevelandi Egyesült Magyar Egyesületek elnöke, városi tanácsos látogatásáról számolt be az akkor Budapesten megjelenő Külföldi Magyarság című lap. Petrás honfitárs nagy dologban járt. Az USA-ban akkor gazdasági válság tombolt. Magasra szökött a munkanélküliek száma, a kint élő magyarság attól félt, feléli tartalékait. Előőrsök jöttek haza a magyarlakta vidékekről: vajon érdemes-e hazatelepülni? Lesz-e föld? Lesz-e munkaalkalom és szabadság? Petrás Lajos keserűen nyilatkozott a látottakról. Befellegzett a terveknek és aztán az amerikai és kanadai magyarság döntött: a végleges letelepedést választották, az USA-ban, Kanadában maradtak. Miért történt így? Mert a Horthy-korszak uralkodó osztályai körömszakadtáig ragaszkodtak birtokaikhoz és nem voltak hajlandók széles körű, általános földreformra. Mert a magyar gyáriparosok nem tudtak volna kényükre-kedvükre elbánni az igényes, szervezettséghez szokott, haladó gondolkodású tengerentúli munkásokkal. Ezeknek az uraknak a nemzeti érdeket csak saját uradalmaik, üzemeik jelentette, minden más értelmezés számukra tartalmatlan, üres frázis volt. Sok százezer kitűnő magyar földműves és kétkezi munkás, aki először csak azért vándorolt ki. hogy odakint megkeresse a földre valót, hogy megvásárolja majd otthon a biztonságot bizonytalan életében, ezek a százezrek végül is végleg odakint ragadtak, mert az akkori uralkodó osztály önzése nem engedte őket haza. És most az a csoport, amely saját népének azt felelte, hogy kívül tágasabb, és aztán a történelem igazságszolgáltatása folytán maga is futni kényszerült, régi áldozatait arra szólítja fel, hogy velük tartson, a bűnösökkel, felszabadult testvéreik ellen. A gyászmagyarok Trianont emlegetik. A második világháború eseményei, a végkifejlet drámai mozzanatai mélyen beleégették magukat emlékeikbe. Ugyanazok emlékeztetnek Trianonra, akik a háborús kalandba beleugorva, tudhatták, hogy a környező országok elleni fegyveres erőszak nem vezethet jóra, hogy a Hitlertől zsoldltént kapott területnyereséget nem lehet megtartani, az adott erőviszonyok közt mindez irreális és reménytelen. (Teleki Pál életével fizetett ezért a kései felismerésért.) Amikor pedig ki lehetett volna ugrani a rablóháborúból, és döntő fontosságúvá vált a Hitlerrel való szembefordulás időpontja, amikor az átgondolt, határozott cselekvés egy évvel rövidíthette volna meg a háborút és eredményeképpen más tárgyalási alappal indulhattunk volna a béketárgyalásokra, ők még osztálykiváltságokra gondoltak és az országot veszejtették el. A tettes tolvajt kiált, a gyászmagyarok Trianonról lármáznak. Amikor tehát felszabadulásunkat ünnepeljük, joggal tesszük ezt és meggyőződésünk, hogy velünk érez a külföldön élő magyarság túlnyomó többsége. Amikor Szent Istúán ezeresztendős emléknapját ünnepeljük. jogunk van hozzá, mert a független magyar államiság, a korszerű szervezeti forma és ezzel egységben a haladó gondolat, tehát a nagy király szellemi hagyatékának értő és hűséges örököseiként tevékenykedünk nemzetünk javán. Amikor Bartók Béla emlékének kívánunk áldozni, büszkén valljuk, hogy nemcsak örökösei vagyunk a Bartók-műnek a szó jogi vonatkozásában, hanem utódai is a folytatás és megvalósítás jogán. És mindezt azok vonják kétségbe, akik a szentistváni eszmékről szavalva csaknem végpusztulásba döntötték Szent István ügyét? Akik száműzetésbe kényszerítették Bartókot? Azt mondhatná valaki, hogy nemcsak a Horthy-korszak politikusai, földesurai, gyárosai vagy a levitézlett nyilaspárt tagjai szervezik a támadást, vannak köztük 1945 utániak, sőt 1956-ban kimentek is. A kivándorlás időpontja nem döntő A lényeges az ok, ami miatt hazáját elhagyta valaki, de főleg és mindenekelőtt az a magatartás, amelyben kifejeződik barátságos vagy ellenséges viszonya a szülőföldhöz. Illyés Gyulával mondjuk: „Nem az a lényeg' ecsém. honnan jössz, az a fontos, merre mégy.” Akik a felszabadulás ünnepét támadják. nem is adhatnak mást csak mi lényegük, hiszen azért gyászmagyarok. H. I. Jiéltje/pat'ök A JUBILEUMI PROGRAMBÓL Érdekes bélyegsorozattal lepte meg közönségét a Magyar Posta. Cziglényi Árpád grafikusművész tervei alapján „Az autó történeté” elnevezéssel adott ki sorozatot. A 40 filléres bélyeg okkersárga hátterével Daimler gépkocsit ábrázol 1886-ból. A 60 filléres, világoszöld hátterű bélyegen 1894-es Peugeot kocsi látható. Az 1,— forintos, vörös hátterű bélyeg 1901-bői mutat be egy Benz márkájú kocsit, míg az 1,50 forintos bélyeg világoskék háttérrel Cudell gyártmányú, 1902-ben készült postai csomagkézbesítő kocsi. A 2,— forintos bélyeg barna háttérben 1908-as Rolls-Royce, a 2,50 forintos lila színben 1908-as Ford. A 3,— forintos bélyeg 1912-es Vermorel sötétzöld háttérben, s végül a 4,— forintos bélyeg 1912-es Csonka-féle levélgyűjtő postaautó lila háttérben. A bélyegeken feltüntetett kocsikban és a kocsik mellett látható alakok öltözete korabeli, „Magyarország 1970. jubileumi programok’’ címmel a Magyarok Világszövetségé Utazási és Tájékoztató Irodája nyomtatott prospektust küldött szét. A programok időközben pontosabbá, részletesebbé váltak, és kibővültek. A kiegészítésről legutóbbi számunkban — július 1-től kezdődően — tájékoztattuk kedves olvasóinkat. Ezúttal folytatjuk — július 17-től kezdődően — a program-kiegészítések közlését. Július 17. Színházi est Budapesten. Neves magyar művészek felléptével. Ara; US $ 2,— Július 17—augusztus 15. Debreceni nyári egyetem magyar nyelvtagozat, 30 napos nyaralás a magyar nyelv művelőinek és barátainak, kirándulásokkal és egyéb programokkal, teljes ellátással. Ara: US $ 140,— Július 20—27. Országjárás. PANNÓNIA TORA VI. 1. nap. Túra indul Budapestről reggel */a8-kor (MVSZ Székház). Útvonal: Budapest—Székesfehérvár—Balatonfüred. Pihenés, ebéd és vacsora Balatonfüreden, a szállodában. 2. nap. Reggeli után kirándulás Tihanyba. Városnézés. Este cigányzenés vacsora a Baricska csárdában. 3. nap. Reggeli után kirándulás Nagyvázsonyba. A nagyvázsonyi vár megtekintése. Délután pihenés, szabad idő, fürdés. Teljes ellátás a szállodában. 4. nap. Egésznapos kirándulás. Útvonal: Balatonfüred—Keszthely —Hévíz, Programok: fürdés a hévízi tóban, a keszthelyi Helikon könyvtár és a Festetich kastély meglátogatása. 5. nap. Pihenés teljes ellátással Balatonfüreden. 6. nap. Egésznapos kirándulás. Útvonal: Balatonfüred—Tihany— Szántód—Balatonboglár—Siófok- Szántód—Balatonfüred. Programok: a Balatonboglári Állami Gazdaság megtekintése, borkóstoló. Ebéd Balatonlclléu. I.átogatás és fürdés Siófokon. 7. nap. Pihenés. Este részvétel a füredi Anna-bálon. 8. nap. Reggeli után Indulás vissza Budapestre. Útvonal: Balatonfüred—Székesfehérvár—Budapest. Programok: Ebéd és városnézés Székesfehérvárott. Elhelyezés: Balatonfüreden, kétágyas, fürdőszobás szobákban, teljes ellátással. Kívánságra egyágyas szobák is biztosíthatók. A túra ára: 70 US $. amelyből 300,— Ft költőpénz. egyágyas kiegészítés napi US $ 1,50 Július 29. Országjárás. Egésznapos autóbuszos kirándulás. Útvonal: Budapest—Kecskemét— Bugac. Programok: Városnézés és a városi tanács fogadása Kecskeméten. Ebéd a bugaci csárdában. A ménes megtekintése Bugacpusztán. Ara: US $ 8,— 2
