Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-07-11 / 14. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... A Külkereskedelmi Minisztérium statisztikai osztályán elkészült az összesítés a Budapesti Nemzetközi Vásár idején kötött export-import megállapodásokról. A BNV zárómérlege meghaladja a 6 milliárd íorintot. * Restaurálják Észak-Magyarország egyik legrégibb műemlékét, a — valószínűleg 1360-ban épült — rudabányai református templomot. * A Magyar Tudományos Akadémia meghívására hazánkban tartózkodott Giuseppe Schiavinato professzor vezetésével az Olasz Országos Kutatási Tanács delegációja. A küldöttség tudományos együttműködési megállapodást írt alá az Akadémiával. * 635 külföldi intézettél tart kapcsolatot az Országos Agrobotanikai Intézet Tápiószelén. Telepein 23 ezer növényfajtát vizsgálnak és termesztenek tovább. Hazánk a 7. helyen áll az ilyen jellegű intézetek világranglistáján. * Rubletzky Géza szobrászművész 89 éves korában elhunyt. A Magyar Nemzeti Galéria több művét őrzi, de megtalálhatók alkotásai a londoni, párizsi és firenzei szoborgyűjteményekben. • 1973-ban ünnepli Tokaj fennállásának 900. évfordulóját. A ritka jubileumra a nagyközségből elszármazott, valamint az ott élő tanárok és kutatók bevonásával alakult munkabizottság elkészíti a boráról világszerte ismeri Tisza-parti város monográfiáját. * Bari Károly 18 éves miskolci gimnazista költő — egyik korábbi lapszámunkban már bemutattuk olvasóinknak — „Holtak arca fölé” című első vereses kötete 11 000 példányban megjelent, s szinte órák alatt elfogyott. * Az M 7-es balatoni autópályán átadták a forgalomnak az út újabb 24 kilométeres — Székesfehérvár—Polgárdi közötti — szakaszát. Az új útszakasszal már 80 kilométer hosszú a fővárost a Balatonnal összekötő autósztráda. * Nemzetközi gépipari és acélgyártási tanácskozás folyt Budapesten június végén mintegy száz külföldi — angol, csehszlovák, finn, francia, holland, jugoszláv, lengyel, Német Demokratikus Köztársaság-beli, Német Szövetségi Köztársaságbeli és svájci — szakember részvételével. * Díszdoktorrá avatták június 18-án a budapesti református teológiai akadémián dr. Erwin Fahlbuscht, a Német Szövetségi Köztársaság-beli benzheimi Felekezettudományi Intézet főmunkatársát, tudományos munkássága és az egyházközi kapcsolatok terén szerzett érdemei elismeréseként. * Magyar Filatéliai Társulat megalakulásáról kaptunk hírt, mely Bauer Alajos elnökletével kezdte meg működését az USA-beli Fairfield-ben. Az egyesület célja a magyar bélyeggyűjtés és ezen keresztül a magyar kultúra, a magyar történelem ismeretének terjesztése. * 82 éves korában elhunyt Farkas Sándor operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, sok nagy baritonszerep egykori alakítója. * A Budapesti Filharmóniai Társaság június 20-án érkezett haza franciaországi vendégszerepléséről. Kóródy András karmester, a zenekar vezetője elmondotta, hogy öt város zenei fesztiválján — közöttük Párizsban — szerepeltek, Kovács Dénes három alkalommal tolmácsolta kirobbanó sikerrel Bartók hegedűversenyét. * A Nógrád megyei kórház fennállásának 100. évfordulójáról emlékeznek meg Salgótarjánban. A kórház 1870-ben létesített elődjének mindössze egy orvosa volt, aki az akkor 700 lakosú Salgótarján község orvosi rendelőit is ellátta. A megyei kórház ma 639 ággyal rendelkezik. • Az IBUSZ szervezésében az amerikai iowai Coe College 105 tagú zenekarának tagjai tartózkodtak Budapesten. Programjukon elsősorban Kodály-műveinek tanulmányozása szerepelt. Egy másik zenebarát csoport Dániából érkezett, közöttük volt Raun Byberg asszony, a dán királyi operaház énekesnője. * Balatoni információs iroda nyílt meg Budaörsön, a 7-es országos főközlekedési útvonal benzintöltő állomásának épületében. A kirendeltségen fogadják a Balatonra igyekvő utasokat, megrendelhető itt szállodai szoba, vagy akár vacsora is. * Bethlen Istvánná, született Bethlen Margit, Bethlen István volt miniszterelnök felesége életének 88. évében június 7-én, és fia, Bethlen András, az egykori 8 Órai Újság volt főszerkesztője életének 68. évében, június 13-án elhunyt. Július 1-én temették el őket a Farkasréti temetőben. * Megjelent az 1970. évi népszámlálás kiadványsorozatának első kötete. A kötet a többi között a népesség fejlődésének és megoszlásának alakulásáról ad képet.'Az adatokból megtudjuk, hogy 100 évvel ezelőtt — 1870. január 1-én —, az első hivatalos népszámlálás időpontjában hazánlcr jelenlegi területén 5 millió lakos élt. Azóta a népesség száma 106 százalékkal — 10 315 597-re növekedett. Jelenleg az ország területén 15 százalékkal többen élnek, mint a felszabaduláskor. * Az Omega, a népszerű magyar beategyüt.tes sikerrel szerepelt Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaország több városában és a spanyolországi Palma de Mallorcában megtartott Barbarella ’70 popfesztiválon. Részlet a nemzetiségi együttesek bemutatójából NEMZETISÉGI TALÁLKOZÓ t A Pest megyei tanács és a szentendrei járási tanács június 20—2I-én rendezte meg Pilisszántón, azon a vidéken, ahol évszázadok óta élnek együtt magyarok, szlovákok, németek, első nemzetiségi találkozóját. Két napon át gyönyörködhettek a vendégek a kiállított népművészeti remekekben, a nemzetiségi együttesek énekében, táncában, a részvevők örömében. Képeink felvillantják a találkozónak egy-egy vidám mozzanatát. Búcsúfiát kéne venni . . . Kezdődjék a bál! (Gábor Viktor felv.) A LOSPORT VILÁGÁBÓL A budapesti születésű Plesch Árpád színeit vitte győzelemre a francia derbyben a Sassafras nevű telivér. A győztes apjának, Sheshoonnak egy másik kiváló ivadéka, Stintino az angliai Epsom derbyben volt harmadik. A magyar fogatok az idén is szépen szerepelnek külföldön. A luzerni sikeres bemutatkozás után a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet kecskeméti négyes fogata megnyerte Hamburgban a német hajtó derbyt. A negyedik helyen is magyar fogat, a Kiskunsági Állami Gazdaság négyese végzett. A győztes fogatot Abonyi Imre, a negyedik helyezettet pedig Fülöp Sándor hajtotta. Fölényes magyar győzelemmel végződött a Magyarország és Ausztria mérkőzés. Mindkét nemzetközi futamot magyar ügető nyerte. Az 1700 méteres távon Néma Levente győzött 1.21.5 mp-es jó idővel, kocsijában Paulovitz Jánossal. Míg 2100 méteren 1.23.1 mp-es időben Packard volt az első, Menyhért Ferenc hajtóval. Az idén megkétszereződött a lovastúrák száma. A Mátra, a Bakony, a Vértes, a Balaton kiváló lehetőségeket nyújt a lovassportoknak. Az utolsó, a balatoni lovastúra Tihanyból indult és végigvonult a Balaton mindkét partján. W. S. Biddle amerikai lovas tábornokkal az élen, a túrának sok külföldi résztvevője volt. A sikereken felbuzdulva október 31-ig minden héten rendeznek lovastúrákat. Képünkön: A lovastúra egyik csoportja Tihanyban. Sz. L. •• > (81.) Pro Patria et Libertate Rákóczi stratégiai terve egyszerű és világos volt: meghódítani az Alföldet és a Felvidéket, egyesülni á francia csapatokkal és Bécsben diktálni a magyar szabadság feltételeit. Tervének megvalósításában nem is annyira a császári sereg volt a fő akadály, hiszen a nyugati háború lekötötte a császári erők zömét. A nemesség ellenséges magatartását kellett legyőznie, ahhoz pedig korlátok közé kellett szorítania a jobbágyok követeléseit. 1703. szeptember 27-én kiadta a „jobbágyságról való” pátenst, amely a fegyvert fogottakat és családtagjaikat mentesíti a földesúri terhek alól, de mindenki mást urai engedelmes szolgálatára utasít. A pátens, a hadi sikerek, és a birtokainak elpusztításától való félelem kimozdítja a nemességet a holtpontról: az év végén sorra jelentkeznek a tokaji táborban a megyék követei, sőt néhány főúr is, mint például Károlyi Sándor. 1703 végére az állami függetlenségért megindított harc megmozgatta az egész országot. A magyar nemesség és jobbágyság mellett megmozdultak és csatlakoztak az ország más nyelvű népei is. így sikerül felőrölni az erdélyi császári sereget, és 1704 tavaszán összehívni a gyulafehérvári országgyűlést, amelyen a rendek Rákóczit erdélyi fejedelemmé kiáltják ki. Rákóczi pedig kiadja nevezetes Recrudescunt vulnera kezdetű kiáltványát: „Felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei .. A középnemességben élt Mátyás király független országának emléke, s ez az emlék találkozott Rákóczi törekvésével, aki erős központi hatalmat akart kiépíteni, elsősorban a középnemesség közreműködésével. A kuruc állam apparátusát a hűségére tért közép- és kisbirtokos nemességből szervezte meg. A gazdasági apparátusban is a köznemesség jutott hivatalhoz. A kuruc államháztartás alapjává egyébként az év elején kibocsátott kétmillió névértékű rézpénzt tette, és az állam jövedelmét igyekezett az adóprés helyett a közvetlen bevételekből növelni. A központosított, a megyéktől függetlenített igazgatás azonban nem volt ínyére a rendeknek, és már korán lázadoztak ellene. A főurak ugyanakkor: meglehetősen féltékenyen figyelték, hogyan foglalják el a kulcspozíciókat a középbirtokos családok fiai. Vigasztalta azonban őket, hogy a hadsereg vezetésében viszont ők vetették meg a lábukat, mivel származásuk automatikusan biztosította számukra a legmagasabb rangokat, függetlenül képességeiktől. A hadsereg ilymódon rendi vezetés alá került, aminek következményeként a népi erők és a nemesi főtisztek között rendkívül éles harc alakult ki. 1704 elején, a kuruc érzelmű lakosság hívására, Károlyi Sándor átkelt a Dunántúlra, de kezdeti sikerek után Heister tábornok elől visszavonult. Forgách Simon tábornagy úgyszintén vereséget szenvedett, és ezzel meghiúsultak Rákóczi dunántúli tervei. Seregével délnek fordult, s iparkodott katonáit ütőképesebb, fegyelmezettebb haderővé szervezni. Az idő különösen sürgette, mivel a császári csapatok Höchstadtnél megverték XIV. Lajos seregét, és ezzel meghiúsult a magyar és francia erők egyesülésének terve. Rákóczi tudta, hogy egyedül nem elég erős, de békére nem nyílott lehetőség. Évekig tartó háborúra kellett berendezkedni. Fegyverbe szólította az egész országot, rendszeres zsoldfizetést rendelt el, s más intézkedéseket tett, de az első igazán nagy hadipróba mégis kudarcba fulladt: 1704. december 26-án a nagyszombati csatatéren Heister generális maradt a győztes. A felkelők felvidéki és erdélyi győzelmekkel, elsősorban várfoglalásokkal ellensúlyozták a vereséget. 1705 tavaszára Rákóczi nagy hadjáratot készített elő. A helyzet azonban ellentmondásos volt, mert a felkelésben részt vevő minden erő más, egymással ellentétes célokra tört. A főúri tábornokok könnyelműsége meghiúsította a tavaszi hadjáratot. Rákóczi erre elhatározta, hogy határozottabb lépéseket tesz az egység megteremtésére és hatalma növelésére, ezért országgyűlést hirdetett a rákosi mezőre. A dunántúli hadjárat meghiúsulása azonban a terv megvalósítását megakadályozta. Rákóczi a Felvidékre vonult és sikerült kelepcébe csalnia a császári főerőket. Bercsényi és Esterházy Antal tétovázása azonban elszalasztottá az alkalmat, s amikor újra a hegyek közé szorították Herbeville tábornokot, az ütközetben már a császári generális maradt a győztes. Ráadásul a svéd király visszautasította Rákóczi ajánlatát egy svédmagyar—lengyel szövetségre. A tervezett országgyűlést Szécsény mellett tartották meg, 1705 szeptemberében. A szécsényi országgyűlésre több ezren gyűltek össze, főurak, főpapok, megyék, városok követei. A fejedelem körül kialakult középnemesi tábor kísérletet tett arra, hogy a saját elgondolásai szerint alakítsa a tanácskozást. A főurak és az egyház képviselői heves ellenállást tanúsítottak. A zsákutcából végül Bercsényi javaslata vezette ki a tanácskozást: a főgenerális azt javasolta, hogy ne nevezzék magukat országgyűlésnek és ne válasszanak királyt, mert ezzel elvágnák a császárral való békülés lehetőségét, hanem a lengyelek példáját követve, mint szövetkezett rendek, kiáltsák ki fejedelmükké II. Rákóczi Ferencet. A felkelt Magyarország államformája tehát a rendi konföderáció lett, amelynek Magyarországon sem volt egyértelműen haladó hagyománya, Lengyelországban pedig kifejezetten anarchiába torkollott. A rendi konföderáció nem a felkelés fegyveres erején alapult, keresztezte a fejedelem központosító törekvéseit és kedvező lehetőséget teremtett a főnemességnek ahhoz, hogy a szabadságharc vezetését magához ragadja. A fejedelem mellé tanácsadó testületet — szenátust — választottak, amelynek többségét már főurak és főpapok alkották. A középbirtokos nemesség nem volt elég határozott és erős, nem kívánta, inkább elvetette az állami központosítást, egyes csoportjainak törekvéseit pedig nem támogatta számottevő polgári réteg, s végül, a fegyvert fogott jobbágyok igényei elől változatlanul mereven elzárkózott. Hiába nyitotta meg előtte a kuruc vitézek kardja a lehetőséget — élni vele nem tudott. B. P. (Következik: Nagymajtényi síkon, letörött a zászló)
