Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-27 / 13. szám
:RCS ALAD sánál. Ha valaki gyerekfejjel megkedvel valamit, attól aztán nem tud már szabadulni egész életében. Ez a munka sokkal jobban vonzott és lekötött, mint bármi más a világon. Tanulni nem akartam, szellemi foglalkozások közül egyik sem csábított, így hát amikor segédként szabadultam Fonyó Mártonnál, dolgozni kezdtem apám műhelyében. Az aranyműves szakma nagyon odaillett, a jelvény- és plakettkészítésnél felhasználhattam minden tapasztalatomat, hiszen egyik tárgy itt is fényesebb, mint a másik, talán azért történt, hogy mostanra már három szemüveget is használok. Azt mondják, aki sokáig néz a napba, az megvakul. A szakma időközben már más jelleget öltött, a régen használt anyagok, különösen az ezüst és az arany lassan eltünedeztek, én a magam részéről kidolgoztam a tűzzománccal színezett jelvény készítésének technikáját. Néhány szép munkára emlékszem, mi csináltuk a siófoki Yacht Klub számára a hajókat díszítő kék, fehér, piros emblémákat, szép feszületeket az egyházi világkongresszusra... — Meddig dolgozott együtt az apjával? — A háború után még a közös műhelyben folytattuk a munkát. Akkoriban a különböző pártoknak csináltunk nagy tömegben jelvényeket, a kisgazdáknak fogalmuk sem volt, hogy a szocdemek is nálunk dolgoztatnak, elkészítettük bármelyik pártnak azt, amit kéri, hiszen mi nem politizáltunk, a munkából éltünk. Az ötvenes évek elején apám is, én is átmentünk a vésnök kisipari szövetkezetbe dolgozni, apám onnan kapja most is a nyugdíját. Én 54-ben kiléptem, ipart váltottam és megnyitottam a műhelyemet itt, ebben a pincehelyiségben, ahol most ülünk, önállóságom kezdetben elég sivár volt, nehezen indult el az üzlet. Szerszám is kevés volt, gép is, kuncsaft is, de akkor nagy hasznát vettem a Springer névnek. Sok intézmény, sportegyesület, amely valamikor nálunk dolgoztatott, meghallva, hogy a szentmihályi Springer cég leszármazottja vagyok, bizalmával tüntetett ki. Hamarosan rengeteg munkám lett. Legelőször a Vadász Szövetségnek készítettem ötezer darab jelvényt, mások négyéves határidőre vállalták volna a munkát, én két hét alatt elkezdtem az érmék szállítását, nagyon keményen dolgoztam. Most már kialakultak a kapcsolataim, az ország számos üzeme, intézménye, sportegyesülete dolgoztat nálam, pillanatnyilag a Pedagógus Szakszervezet törzsgárdajelvényein dolgozom. — Mennyi a jövedelme? — A múlt esztendőben a tiszta jövedelmem 82 ezer forint volt. Ebből persze adót fizetek. És hozzá kell számítani azt is, hogy naponta tíz—tizenkét órát dolgozom. Néha persze a lányom is segít... A harmadik nemzedék, Springer Júlia: — Tényleg csak néha tudok segíteni, mert a vésnök ktsz-ben dolgozom. Ha este marad egy kis szabad időm és kedvem, akkor átszaladok ide enyhíteni apám sok gondját. Amúgy is hálás lehetek neki, hiszen a szakmát tőle tanultam. Gyermekkoromban sokat tébláboltam itt, vonzottak a szép színek. Érdekesnek tűnt ez a munka. Mire feleszméltem, már ez volt a szakmám. A ktsz-ben havi 1800—2000 forintot keresek, még mindig nagyon szeretem a mesterségemet, de azt gondolom, nincs nagy jövője. A tűzzománc szerepét a műanyag veszi át. — Micsoda? — hördül fel Springer Rezső. — Hát nézzen ide. — Színes érmét vesz elő, láng fölé tartja, a színek elhalványulnak, elszenesednek. — Látja, ez a műanyag, a tűzben elég, ráadásul még büdös is. A másik, a tűzzománc állja az időt, a fém elpusztul, de a színek még mindig lángolnak... — Na, apa, ne lelkesedj már annyira — mondja a lány. — Hiszen igazad van. Mindezt én is tudom. És tőled tanultam. Kristóf Attila A QUNDEL-CSALÄD 1844-ben a bajorországi Ansbach városában Johann Gundel pékmesternek fia született. A pékmester fiatalon elhunyt, s az ifjabb Johann tizenkét éves korában, 1856-ban Budapestre került, ahol távoli rokonai éltek és vendéglősmesterséggel foglalkoztak. Természetes, hogy az ifjabb Johannt is erre a mesterségre fogták, s a bajor pék árva fia — már Gundel János néven — gyorsan emelkedett a pályán. Alig huszonöt éves, amikor megveszi a Király utcai „Bécsi sörház”-at; s megalapítja a Gundel-dinasztiát, amelynek napjainkban is jelentős szerep>e van a magyar vendéglátásban. Gundel János kiváló vendéglős, nyelvében és érzéseiben megmagyarosodott, s úttörője lett a magyar konyha, a magyar vendégfogadás nemzetközi viszonylatban is jelentős fejlődésének. A Király utcai söröző után a József nádor téri „Virágcsokor” vendéglőre kerül fel a tulajdonos, Gundel János neve, majd bejegyzik tulajdonjogát az „István Főherceg”-szállóra, ami a család első és utolsó szállodája volt. A következő Gundelek mindig mint bérlők szolgálják a vendéget, nevüket azonban nem lehet elválasztani a fiatal Pest-Buda, a kamasz főváros hírnevének gyarapodásától. Gundel Jánosnak öt gyermeke született, három fiú és két lány. Legidősebb fia Gundel Antal mérnök lett és elesett az első világháborúban, a legfiatalabb fia: ifjabb Gundel János festő és szobrászművész fiatalon meghalt. A középső fia volt Gundel Károly, aki a név arany csengését megteremtette a vendéglátás kényes üzleti ágazatában. Gundel Károly 1883-ban született és huszonnégy éves fejjel a Wagon-Lits birtokában működő tátralomnici nagyszálló igazgatója. Itt ismerkedett meg feleségével, aki első unokatestvére annak a Marschall Józsefnek, aki francia származású szakács volt, apja évekig vezette a francia királyi és a pétervári cári udvar konyháját, de „vendégszerepelt” az angol udvarnál is. Gundel Károly 1910-ben visszatért Budapestre, és az egész Európában ismert Wampeticscsaládtól átvette a városligeti nagy étterem bérletét, amely ma is Gundel néven őrzi a családi hagyományokat. 1910-től 1925-ig Gundel Károly bérelte a Royal-szálló éttermeit, majd 1927-ben elnyerte a Szent Gellért-szálló éttermeinek bérletét, és vezette is a világhírű magyar éttermet 1948-ig. Gundel Károlynak tizenhárom gyermeke volt, közülük tizenegy ma is él. s a szerteágazó családfán ma Is szép számmal találunk olyan Gundeleket, akik vendéglátással foglalkoznak, felmenőleg egészen a negyedik nemzedékig. A dinasztia történetében a legmagasabb rangot, a legszélesebb körű nemzetközi te.kintélyt ez a szemüveges, kövérkés termetű, rendkívül fürge, mindig nyájas mosolyú ember érte el. Mi volt a titka? — Rendkívül széles körű tudása, szigorú doktrínái, amelyekkel a vendéglős mesterséget a maga területén kormányozta. Apu — mondja Gundel Ferenc, aki napjainkban a Pannónia Szálloda és Éttermi Vállalat szaktanácsadója — nemcsak a gyakorlatban ismerte a mesterség minden fogását, de alapos elméleti tudása is volt. Könyveket írt, amelyeket ma is szívesen olvasnak. A vendéglátás művészete című könyvében a háziasszonyokat oktatta ki arról, miben áll az igazi vendéglátás. A vendéglátás mestersége című könyvét viszont a szakma számára írta. Magyar konyha címmel megírta a magyar főzőművészet történetét a honfoglalástól a XVIII. század végéig, Kis magyar szakácskönyvében viszont a magyar konyha leghíresebb receptjeit. Ezt a könyvét német, francia és angol nyelven kívül — kivonatosan — japán nyelven is kiadták, majd valamivel később orosz, cseh és szerb nyelven. Gundel Károly nevéhez fűződik a magyar konyha reformja. A bajor ősöktől származott magyar szakember a XIX. század második felében felismerte azt a fontos könülményt, hogy a magyar konyhát a fözőművészet nemzetközi finomodása, modernizálódása jegyében hozzá kell szelídíteni az európai ízléshez. így születtek ma már az egész világon elterjedt különleges fogásai, köztük a leghíresebb, a Gundel-palacsinta. Gundel Ferenc a hatvanas évek elején Münchenben járt egy szakmai találkozón, ahol sok német mesterrel került kapcsolatba. Egy fiatal német mesterszakács a bemutatkozása után lelkesülten felkiáltott: —■ Ah, Gundel... Der Gundel palacsinta ... Gundel Károly öccse, Gundel Ferenc is a szakmában jeleskedett, s évtizedeken át bérelte a Japán-kávéházat és a Fiume-kávéházat. Abban az időben, amikor a Japánban Gundel Ferenc volt a „kávés”, az irodalmi kávéház a magyar írók második otthona volt. Érdekes családi jelenség, hogy a dinasztiaalapító nagyapa három fia közül csak egynek, Gundel Károlynak született sok gyermeke, s a tizenhárom Gundel-leszármazott közül csak Gundel Ferencnek születtek fiai. Legidősebb fia: Gundel Gábor szakács oklevelet szerzett, majd beiratkozott a vendéglátóipari főiskolára, ahol az egyik tanára — az édesapja. De maradjunk egyelőre a harmadik Gundel-nemzedéknél. Ifjabb Gundel Károly 1938-ban a New York-i világkiállításon a magyar étterem vezetője volt. Ma is az Egyesült Államokban él, de a családi mesterségtől elszakadt. Dr. Gundel Endre a harmincas években az első magyar nyelvű doktori disszertációt írta az idegenforgalom elméletéről, ma az egyik legnagyobb magyar kiskereskedelmi vállalat főkönyvelője. Sorrendben Gundel Ferenc következik, akiről már elárultuk, hogy a Pannónia szaktanácsadója, vendéglátóipari főiskolai tanár, aki a mesterséget Londonban, Lyonban és Berlinben tanulta, a budapesti szállodák államosítása után majdnem egy évtizedig volt a nagykörúti Nemzeti-szálloda igazgatója. A harmadik nemzedék hat élő Gundel-fiút tart számon. Gundel István MÁV főmérnök, Gundel Imre pedig a budai Várban alapított, s a világon egyedülálló Vendéglátóipari Múzeum tudományos munkatársa. A hatodik Gundel-fivér külföldön él. A családi szenvedély a lányokat sem vonta ki a szép hivatás bűvölete alól. Gundel Panni, aki válópere után ismét felvette leánykori nevét, a Hungarhotels vállalatnál szaktanácsadó, az ő lánya pedig Csillag Andrásné, a budapesti Sport-szálló vezetője. Gundel Károly 1956-ban halt meg Budapesten. Már az ötvenes évek elején szürkehályog támadta meg a szemét. Egyik szemére végleg megvakult, a másikon híres szemészprofesszorok sorozatos műtéteket hajtatottak végre. Az utolsó műtét után, amelyet Grázbarí végeztek, retinaleválás következett be, majd fellépett a legsúlyosabb betegség. 1955 őszén hozták haza a gyermekei Gundel Károlyt, s egy év múlva, 1956 novemberében meghalt. A Kerepesi temetőben pihen a családi sírboltban. Száztizennégy évvel ezelőtt érkezett Pestre a tizenkét éves bajor fiú, akinek a neve egyet jelent a magyar vendéglátó művészettel. Semmi lehetetlen sincs abban az elképzelésben, hogy néhány év múlva a városligeti Gundel-étteremben egy jellegzetesen Gundel-arcú fiatalember lesz az igazgató, az egykori bajor származású pesti pikoló dédunokája. Baróti Géza A dinasztia-alapító Gundel János A harmadik nemzedék: Gundel Ferenc A Gellért Szálló éttermét valaha Gundel bérelte (Vámos László felvételei) 1
