Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-27 / 13. szám
Az Arpád-hídról már egy modernebb városrész távlata bontakozik ki (Vámos László felvételei) / bői előbukkanó mozaikpadlók, a vízvezetékek romja, a középkort a Zichyek ma is álló kastélya, amely a Nagy Lajos király anyja által emelt templom köveiből épült, a régi templomok, a még ma is álló zegzugos utcák, néhány kecses barokk házacska meg a XVIII. század végét. Mi legyen hát velük? Az új Óbuda építői úgy döntöttek, hogy leszámolnak a romantika hazugságaival, de megőriznek mindent, ami megőrzésre méltó és a magas házaktól körülölelten kialakítanak egy rezervátumot is. amelynek eredeti architektúrája, kisvendéglői, iparosházai megmutatják majd, milyen volt a régi Óbuda élete, világa, hangulata. Üj építkezéseink rengeteg gondot is magukkal hurcolnak. Azt is, hogy mivel a lakáséhség óriási, bármi épüljön is, minden kevés. Azt is, s ez némiképp kitapintható az előbbiből, hogy a kapacitás határai nem elég tágasak, hogy bármilyen sok, mégis kevés az anyag, a gép, a munkáskéz. Azt is, hogy az építkezések — noha senki se sajnálja a lakásra váróktól — a nemzeti jöve-Házak, amelyeknek napjai mer vannak számlálva delem tekintélyes hányadát emésztik fel. Hogy mekkora lehet ez országos méretekben, következtethető az óbudai számokból. Csupán az építkezés első üteme egymilliárd forintot nyel el. Egyébként egy új óbudai lakás nettó költsége mintegy 190 ezer forint. De hát mit ér a lakás, amúgy egymagában ? S üzletek, iskolák, óvodák, és parkok, játszóterek, kórházak? Nos, ezekkel, az úgynevezett járulékos intézményekkel együtt egyetlen lakás értéke megközelíti a 250 ezer forintot. De egyéb gondokat is felszínre dob az új városrész születése. A városok nem egy generáció gyermekei számára épülnek. Reméljük, hisszük, most már béke köszönt a világra, nem rombolja le többé városainkat a háború. Reméljük, a ma épült falak között élnek majd unokáink is. De milyenek ezek a falak? S vajon szépek-e? Nos, a vitát, amely e kérdések körül lángolt, lángol, a patrióta városszeretet éppúgy táplálja, mint a gazda félelme: mi lesz a pénzemből. Hogyan hangzik hát a „védőbeszéd”, mi az építők válasza? Nem kell félni, jó anyagból épülnek e házak, és nem is lesznek egyhangúak, tanultunk a lágymányosi, a kelenföldi példákból — mondják. Igaz, a házak panelből, a házgyárak termékeiből emelkednek, mert gyorsan kell építkezni, s mind olcsóbban. S az út csak ez lehet, a gyárszerű építési mód. De a gyárszerűség nem szabhat határt az ízlésnek, a fantáziának, a korszerűségnek. Oj-Óbuda — úgy látszik — a változatosság mintaterepévé alakul. Lesz itt megemelt szintű, hosszú lábakon álló, úgynevezett fülesház, lesznek húszemeletes, csillogó zúzalékkal díszített toronyházai, középmagas házak variánsai, változatos díszítések a modern külső ellenére is. S persze parkok, zöldellő ligetek, szobrok, szökőkutak, fák, levegő, szabad térség. S a lakásokban távfűtés, meleg víz, beépített bútorok, hogy Üj-Óbuda ne csak lakásra vágyó ezrek végre-valahára megkapott otthona, a kisházak egykori lakóinak új menedéke legyen, hanem olyan otthon, ahol emberi módon lehet élni, otthon, amelyet szeretni lehet. Milliárdokba kerül az új városrész felépítése. Mindegy? Nem mindegy, mert nehéz munkával teremtjük elő a rávalót. Egy város szeme figyeli hát, mi épül, hogyan épül a Hármashatárhegy lankái alatt. Cs. I. Rettentő lába ujjat közül kígyó tekereg elő. Ruhájának színe, redői, mint a kígyó csíkozása, tenyerében — érezzük, tudjuk, látjuk — varázserő, és arca, ez a vénségesen-vén, ezer ráncú banyaarc már-már megelevenedik. De a Varázsló tekintetét máris enyhíti, a szorongást oldja a Szerelmespár derűje, a Királyi kézfogó alakjainak groteszksége és a relief-angyal bája, humora, az angyalé, aki olyan emberi, hiszen ez az angyal titkot les ki- S lehet elmerengve nézni — akár órákon át — az Angyali üdvözlet_ kettősét, amelynek szuggesztivitása, figuráinak ívelése, tekintetének rajzolata minden érzést kifejez, a Madonna meghatottságát, alázatát és a hírhozó angyal révületét is. Ha semmi mást nem ismernénk Kovács Margit művészetéből, mint az Angyali üdvözletét, akkor is tudnánk róla mindent. Azt, hogy lírát és derűt, drámát és katarzist, mindent ki tud fejezni; hogy nem elszakadva a korongolás ősi technikájától, mégis túlemelkedve rajta, a figurák megkomponáltságával, az arc, a ruha rajzolatával, a színek erejével is formál jellemet, jellemez embert, állatot; hogy szobrai, amelyek a kerámiaművészet csúcsát jelentik, régen áttörtek a kerámia dekorációs szintjén. De hát — szerencsére — nem az Angyali üdvözlet az egyetlen Kovács Margitmű, hiszen néhány terembe sűrítve itt látható az eddigi oeuvre, és aki veszi magának a fáradságot, elmélyülhet különböző szakaszainak vizsgáigatásában, és bizony csodálhatja a művész erejét, magabiztosságát és hitét. A művészettörténészek, akik az eddigi életművet ismerik, érzékletesen rajzolják meg az utat, miként lett a grafikusból a kerámia művésze, hogyan dolgozta fel — Budapesten, Bécsben, Münchenben, Koppenhágában, Párizsban, Sévresben — mindazt, amit eladdig a kerámia művészete adott a világnak. Egyszóval hogyan vált birtokosává az eszközöknek, és hogyan lépett túl a megszokotton. Hogyan gazdagodott témaköre, és vele együtt a kifejező eszközök lehetősége. Miként növekszik szobrászt igényessége és milyen utakat, meredéKenyérszelő Titkot leső angyal Varázsló Az új házak tövében térkép jelzi, milyen lesz az új városrész lyeket jár meg Kovács Margit, hogy a kerámia zárt keretéből kitörve, mégis hűen az anyag adottságaihoz újat alkosson, merészet és szépet. Egyszóval jó ismerni, jó lenne ismerni e művészet minden részletét, minden küzdelmet és minden nekirugaszkodást. De vigasztalódjunk — mondottuk —, e kiállítás az életmű hű tükre. Kíváncsiak vagyunk mintázott kisplasztikáira? Megtaláljuk őket. Avagy zárt kompozíciójú reliefjeire, amelyeknek változó gazdaságú tematikája, technikája olyan jellemző Kovács Margitra, és amelyeknek különböző időkben kiérlelt darabjai nem egy helyen láthatók, országszerte? Az öregek csöndes lakomáját, a Salome táncát, vagy a Bort, búzát, békességet Bort, búzát, békességet szemlélve elképzelhetjük a teljességet. S hogy mit adott újra és újra a népművészet, a népmese, a nép világa Kovács Margitnak, s hogy a jellemábrázolás milyen mesterévé vált, arra talán már példát sem kell mondani. E néhány terem egyetlen példatár. A feszület fájdalmas Krisztusától a Szoptatósig. Nehéz elszakadni Kovács Margit világától, mégis búcsúznunk kell. S visszatekintve a termek során, a Bartók Cantata profanájának szarvasfiain — „A szájuk többé / Nem iszik pohárból / Csak tiszta forrásból” — pihen meg a tekintet. Sokatmondó mű. Jelkép és művészi hitvallás. Csatár Imre (Vámos László felvételei)
