Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 12. szám
A külföldi Már hírt adtunk róla, hogy ősszel — hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából — a Szépművészeti Múzeum, a Magyarok Világszövetsége és a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítást rendez a külföldire szakadt magyar művészek alkotásaiból. Amikor a kiállítás gondolata először felmerült, talán senki sem sejtette, mekkora visszhangot ver a küföldön élő magyar művészek körében. Most, hogy a kiállítás megnyitásának napja mind jobban közeledik, már nincsenek kétségeink. A Székely Péter: Kétlábú Nap (12 méteres szobor a mexikói olimpia Nemzetközi Barátság útján) Szépművészeti Múzeum reprezentatív tárlata minden bizonnyal a külföldön élt és élő magyar művészek soha nem látott találkozójává szélesedik, alkalmat adva nemcsak a megismerésre, de az összegezésre is. Ha meggondoljuk, hogy a Beöthy István szervezete 1931-es kiállítás óta — amikor csupán a párizsi magyar absztraktok kerültek bemutatásra egy kis galéria termeiben — nem volt semmiféle gyűjteményes tárlata a külföld magyar alkotóinak, míg most öt világrész magyar művészeinek alkotásait láthatjuk majd Budapesten, felmérhetjük a kezdeményezés jelentőségét. A nagy találkozó szervezője, „levelezője”, mindenre kiterjedő figyelmű rendezője Passuth Krisztina művészettörténész. Tájékoztatója alapján adtunk hírt a kezdet kezdetéről, most arra kívántunk választ kapni, eddig milyen művészi anyag gyűlt egybe és milyenek a további kilátások. — A terv, hogy hazánk fővárosában kiállításon gyűjtsük össze a külföld modern magyar művészeinek alkotásait, várakozáson felüli sikert aratott — válaszolja. — Egész levélrengeteg indult el a földnek csaknem minden országába, s talán ha négy-ötre nem jött válasz. Ennek is csak az lehet az oka, hogy a levelek nem találtak gazdára, elkallódtak. S micsoda válaszokat kaptunk. Egyiket-másikat nem lehet meghatottság nélkül olvasni. Talán csak egyetlen sort egyetlen levélből. Írója, Kepes György, a Massachusetts Institute of Technology idős művészprofeszszora 40 eve él távol Magyarországtól. Levelében kedvesen szabadkozik, ha netán hibát vétene a magyar nyelvben, aztán ezt írja: „Hát én elmondhatom, boldog és büszke vagyok, hogy erre a budapesti kiállításra meg lettem híva, én ezt a meghívást boldogan elfogadom.” A célunk, mint már a szervezőmunka elején is mondtam, kettős: a lehetőség szerint bemutatni a XX. századnak a világban már elismert, a hazától távol élt vagy még élő művészeit, és felmérést végezni a fiatalabb generációról. Ez utóbbi talán még nehezebb, mint az első. Mert hát folyhatna akár már évek óta is az előkészítő munka, akkor se lehetne teljes a kép, hiszen szinte a világ legeldugottabb csücskében is élnek magyar származású művészek. Nem tud-Uitz Béla: Ülő nő magyar művészek jlő kiállításáról nak tervünkről, mi sem tudunk róluk. Reméljük — máris van rá nem egy példa —, hogy kiállításunk híre éppen a Magyar Hírek cikkei nyomán is — újabb és újabb művészek jelentkeznek s gyűjteményünk mind teljesebbé válik. Eredeti, szerény tervünk még az volt, hogy a múzeum két-három földszinti termében lesz a tárlat. De ahogy gyűlik az anyag, egyre merészebben tervezünk, gyakorlatilag, hogy úgy mondjam, szinte nincs is határa a kiállításnak. Tágítjuk, ahogy az anyaggazdagság kívánja. — Nem titkoljuk, a művészeknek is tudomására hoztuk, szeretnénk, ha az alkotások egy része a kiállítás után a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gyarapítaná. Noha, természetesen — hiszen ennek nagy a tradíciója — örömmel vesszük a művészek ajándékát, elsősorban mégis vásárlásokra gondolunk. Múzeumunk birtokában a modern művészetnek nem egy reprezentánsa megtalálható. De további terveink is vannak. A nemsokára létrehozandó modern képtárat mind teljesebbé tenni és a folyamatosságot biztosítani. Itt helyezzük el a Vasarelytől nemrég kapott ajándékot is, tíz francia művész képét, és e gyűjteményt gazdagítják majd az őszi kiállítás után hozzánk jutott alkotások, s a külföld magyar művészetének reprezentánsai is. Mert a modern képtár legfőbb profilja a hungaricagyűjtés lesz. Hiú remény lenne természetesen ezekben a művekben mindenáron valamiféle közös magyar jegyet keresni. Különböző korszakok al-Mészáros László: Ülő nő kotásairól van szó. Volt művész, aki később hagyta el az országot, ő talán gazdagabb kulturális örökséget vitt magával. Mások életük nagy részét már odakünn töltötték, az ottani élet atmoszférájában, a kinti művészet formálta életművüket. Egy a közös bennük, származásuk, az, hogy magyarságukhoz hűek. Szalay Lajos: Madonna (Vámos László felv.) — S a reprezentánsok, büszkék vagyunk rá, bizony sokan vannak. Már a •múltkorjában említettem néhányuk, Moholy-Nagy László, Breuer Marcel, Orbán Dezső, Kemény Zoltán, Schoeffer nevét. A sort most is sokáig folytathatnám. Mégis, hadd hívjam föl a figyelmet néhány olyan művészre, akinek alkotásai máris megérkeztek Budapestre. Forbáth Alfréd több művét küldte el nekünk. Az idős mester, aki már a Bauhausban is tevékenykedett, hoszszú évek óta Svédországban él. Annak idején Weimarban lakóházakat tervezett. Nagyon tiszta geometrikus építészeti szellemet képvisel. Néhány alkotása szülővárosában, Pécsett is megtalálható. Svédországban városrendezéssel is foglalkozik. Egyébként — ez is kuriózum — nagy szakértője az antik művészetnek. Kaptunk is ajándékként vázagyűjteményéből néhány nagy értékű darabot. Péri László alkotásaival is — a művész már nem él — megismerkedhet majd közönségünk. Színezett betonreliefjei már a 20-as évek elején nagy fi-Kolos-Vary: In memóriám Kassák * *, gyeimet keltettek. A művész járt, élt a Szovjetunióban is, később Angliában telepedett le. Élete végéig szocialista elveket vallott. Most londoni hagyatékából vásároltunk. Tot Viktor festőművésszel is — noha nevet szerzett odakint, egyideig a moszkvai képzőművészeti főiskola igazgatója — valószínűleg itt találkozik először a művészetszerető közönség. Miként talán Szalay Lajos új munkáival is. Szalay a két világháború közti művészvilág, a középgeneráció ismert alakja. A legkiválóbb grafikusok egyike. Illusztrációi kötetbe gyűjtve is megjelentek. Az Egyesült Államokban élő művész nagyon kiérlelt, kissé klasszicizáló stílusú alkotásai sikerre számíthatnak Budapesten is. — A kiállítás gazdagságát jelzi, hogy nem csupán a klasszikus értelemben vett képzőművészet képviselői lesznek jelen, kiegészítik a tárlatot építőművészek, fotóművészek és mások művei is. Köztük olyan neveseké, mint amilyen például Capa Róbert. — Elsődlegesen természetesen arra törekedtünk, hogy a kint készült művek gyűjteményét hozzuk létre, hogy felmutathassuk ezt az eladdig idehaza ismeretlen művészetet. De hát erre sok esetben nem volt módunk. Ilyenkor a kint élt vagy kint élő művész korábbi, még idehaza készült alkotásaival dokumentáljuk művészetét. Az anyag egy része éppen ebből a szempontból értékes. A Tanácsköztársaság által vásárolt művekre gondolok. Közönségünk ezt még csak egyszer láthatta, a székesfehérvári kiállításon. — A kiállítás katalógusában, ma már szinte bizonyos, öt világrész külföldre szakad több mint száz művészének neve szerepel majd. A Corvina által kiadandó albumban pedig a legkiválóbbak műveinek reprodukciói is. Örömmel munkálkodunk azért, hogy az egyetemes magyar művészet szempontjából oly jelentős kiállítást, a nagy öregektől a legfiatalabb generáció képviselőiig terjedő bemutatkozást, ezt a nagy budapesti találkozót létrehozzuk. Cs. I. Forbáth Alfréd: Kompozíció í. Zentay Anna, a Fővárosi Operettszínház tagja Kárpáti Józseffel, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával Qoektail párig. A Magyarok Világszövetsége Elnöksége a szövetség székházában cocktail partyt adott azoknak a művészeknek a tiszteletére, akik az elmúlt év őszén és ebben az évben hazánk felszabadításának a 25. évfordulója alkalmából a világ különböző magyar egyesületeiben vendégszerepeitek. A kötetlen, baráti összejövetelen ismét találkoztak egymással azok a művészek, akik együtt kerestek fel egy-egy magyar egyesületet és felelevenítették kellemes, olykor megható emlékeiket. De kicserélték tapasztalataikat azok is, akik a világ más-más tájain jártak ebből az alkalomból. Noha a városok, tájak, emberek különböztek ezekben az emlékekben, egy közös volt bennük akármerröl is szóltak: a szeretet, amellyel a művész-vendégeket fogadták, az áhítat, amellyel a zene és költészet szép szavát hallgatták és a mulatság, amellyel a legaktuálisabb pesti viccekre, kabaré-jelenetekre is ráéreztek. A kora délután rendezett, de késő estébe nyúló találkozó résztvevői nemcsak élményeikről számoltak be, hanem terveikről is — hazaiakról és nem hazaiakról hiszen, ahogyan nem első, nem is utolsó alkalommal jártak a magyar nyelvet őrző, a magyar kultúrát ápoló közösségek vendégségében. Bárdy György és Alfonzú (Novotta Ferenc felvételei) Psota Irén és Horváth Tivadar Bllicsi Tivadar és Rátonyi Róbert „BUDAPESTI RANDEVÚ" az ÓDRY SZÍNPADON (Budapest, VII., Vas u. 2. Rákóczi út sarok) Vidám, zenés műsoros est a Jubileumi évben hazalátogató honfitársaink részére. 1970. július 3, 4, 6, 10, 11, 13, 14, 15-én este Vi9 órai kezdéssel. A műsorban közreműködnek: GOBBI HILDA, KOSSUTH DÍJAS, kiváló művész, fejér istvAn, író, konferanszié, NÉMETH MARIKA, LEHOCZKY ZSUZSA, KAZAL LÁSZLÓ, HADICS LÁSZLÓ, KIBÉDY ERVIN, HLATKY LÁSZLÓ, TÁTRÁI MARIANN, ZARAY MARTA, VÁMOSI JANOS. Az előadásokra szeretettel meghívjuk kedves honfitársainkat. A Jegyeket az előadások előtt egy héttel díjtalanul átvehetik szövetségünkben (Budapest, VI., Benczúr utca 15.). Magyarországi rokonok 7—30 forintos árakban szövetségünk utazási irodájában válthatnak jegyeket az előadásokra.
