Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-12-25 / 26. szám
A buUlka EQY NAQY KIRÁLY OTTHONA i niilAMMT ISTVÁN KIRÁLY VÁROSA, ESZTI A KERESZTÉNY MO Tél van, ónos eső hull. A levegő fiistszínű, mint némely impresszionista, őszi képen. Ebben a borongásban, ahogyan kinézek alvóit primási palota egyik második emeleti termének ablakából, az esztergomi várdomb szürke sziklái rajzolódnak ki: a magyar állami létezés első központja. más még a múlt században, Rómában vásárolt 20 000 forintért. A valószinű értékre csak következtetni lehet. Megállunk az Ipolyi-gyűjteményből származó s a XV. század végén keletkezett Brüsszeli gobelin előtt. — Ezt nemrég restaurálta egy szőnyegjavító kátéesz — közli dr. Prokoppné. — Csupán a reskatauzom. — Mikor művészetün- t két 1966-ban Párizsban és 1968- t ban Londonban bemutattuk, a t kiszállított kincseket biztosítót- , tűk. A párizsi kiállítást 1966 áp- ; rüis és július közt a Petit Pa- , lais-ban rendezték L’art de Hongrie du X* au XX& siécle címen. A biztosító a biztosítás során > csupán ennek az egyetlen tábla- < képnek 600 000 dollár értéket tu- I lajdonitott. < 1944 decemberében, karácsony előtt néhány nappal á szovjet csapatok átkeltek a Dunán és felszabadították Esztergomot. A magyar királyság ősi székvárosa, Szent István király városa, a prímási székhely, a keresztény műveltség ódon foglalatú ékszere ismét történelmi szerepet játszott. Esztergom lett a Budapest felszabadítására induló haderők északi pillére, a nyugat felé törő csapatok támaszpontja. Az ősi királyi város csöndben s bizonyos évszázados történelmi gyakorlattal fogadta a hadi eseményeket, A Duna-hidat a visszavonuló németek már felrobbantották, a város sérüléseket szenvedett, súlyosabbakat, mint abban a régi háborúban, amelyben Balassi Bálint, a költő Esztergom falai alatt halálos sebesüléseket szenvedett. A történelem saját nyomdokaiba lépett s az új magyar állam annak a városnak falai között is elkezdte építeni társadalmi szerkezetét, amelyben Szent István töprengett, tanácskozott és határozott, s majd ezer évre megszabta a magyarság államformáját. A nagy király születésének ezeréves fordulója csaknem egybeesik Magyarország felszabadulásának negyedszázados fordulójával. Magyar történészek, régészek a demokratikus Magyarország messzemenő támogatásával munkálkodnak a nagy király alakjának, életművének feltárásán. Ennek a munkának még csak a felvázolása is messze túlhaladja egy újságcikk terjedelmét, a téli Esztergom látogatói erre nem is vállalkozhatnak. A dóm súlyos árnyékában, a múzeumi kincsek és a múzeumi becsű Víziváros középkorias hangulatú utcácskáiban a magyar középkor fényét iparkodnak fellelni és felvillantani. Hol élt, házasodott és uralkodott a nagy király? A választ a történészek és régészek korábbi kutatásai már megadták: az esztergomi Várhegyen, ahol a Magyar Nemzeti Múzeum irányításával már a harmincas években nagyarányú ásatások folytak, föltárva a középkori királyi palota romjait. A vár akkor még csak tervezett helyreállítása tette szükségessé a munkálatokat, mivel a még korábban végzett feltárások még homályban hagytak sok izgató kérdést. A királyi palota a régészek históriai értesülései szerint a bazilikától délre állott s a külső erődrendszerig terjedt. A ma már csaknem teljes egészében helyreállított palota nemes arányai elragadják a képzeletet. A feltáró tudósok évekig egyfajta fűtött, tudományos izgalomban éltek és dolgoztak, amíg a palota kiterjedését, melléképületetit kutatták, szinte az ujjaik között szitálva át minden morzsalékot, amelyben a nagy király korának beszédes töredékeit sejtették. A tudomány e feltáró munka közben messzebbre nyúlt vissza Szent István koránál, megállapította, hogy a Duna derékszögű kanyarulata fölé magasló hegyet — Iszter gombját — már a rézkori ember is lakta, minden bizonnyal jól megfontolt önvédelmi érdekből. A feltárás területén kelta település nyomai bukkantak elő; még lakóházak maradványait is feltárták. A kélta múlt emlékei fölött római település szabályos rendszere került hápvilágra, s az ékesen beszélő maradványok elárulták, hogy a rómái város mintegy háromszáz évig állott a folyópárti magaslaton, őrködve a birodalom keleti hátárain. A római város pusztulása után már az Árpád-házi királyok kezdtek építkezni, szorosan a római romok fölé telepítve á fiatal királyi székhely épületeit. A történelmi kútfők nem hagynak kétséget az iránt, hogy az esztergomi várpalota Géza fejedelem és I. Istvári király idejében született. Á modern tudományos kutatás elsősorban azt iparkodott tisztázni: miért nem vették figyelembe a korábbi kutatók az esztergomi királyi palota létezésének nehezen fellelhető, de kétségtelenül meglevő tárgyi bizonyítékait. A harmincas években az a felfogás uralkodott, hogy áz esztergomi királyi palota III. Béla idejében keletkezett, a megtalált maradványok építészeti elemei is erre engedtek következtetni. A kutatók közül többen úgy vélekedtek, hogy az első fejedelmi-királyi palota a Várhegy északi oldalán emelkedett. 1964—67 között rendkívül nagy költséggel folytatott ásatások azonban nyomra vezettek. Előbukkant a hallgatag rétegek alól a nagy kiterjedésű déli palota maradványa. Megállapították, hogy a feltárt falak Árpád-kori kerámiákkal voltak díszítve, s mind a kelta—római, mind a III. Béla-féle építkezéstől élesen elütöttek. Másfajta kőből, másfajta építési módszerrel épült a III. Béla lakótornya alatt feltűnt kis torony. Kétségtelennek tűnt, hogy az a kis torony a X—XI. században épült. István király otthonának első maradványai napvilágra kerültek, bár egyes tudósok még vitatták a torony római eredetét. Megvolt az* útmutató lelet, a kiindulási pont. Erre a tornyocskára támaszkodva a már korábban helyreállított palota földszinti termeiben ismét megcsendültek a szerszámok, a vörös márvány padlózat alól sorra kerültek elő azok a falmarad vány ók, amelyek igazolták a Szent István palotáját e helyen sejtő tudósokét,. 1966 döntő fordúiátot hozott á négy. történelmi perben: megtalálták az első esztergomi királyi palota kör alakú kápolnáját, a kápolnát bekerítő falakat. A sárga színű kőzetből faragott tömböket öntött eljárással építették egymásra. A kutatóárkokban és gödrökben feltárt maradványok azt is igazolták, hogy a különböző részletek egymást követő időkben keletkeztek. A Szent. István álápította mägyär állam erősödött, á királyi székhely növekedett és gazdagodott a bölcs uralkodó alatt. A nagy felfedezés tisztázta azt is, hogy III. Béla egy korábban már meglevő, hatalmas kiterjedésű palota romjaira építette ragyogó üdvárát, s éz á Béla király időjében keletkezett pálota pontosan megegyezett Szent István palotájának méreteivel. A falak és falmaradványok hiteles vallomást tettek a szentistváni állami székhely nagyságáról, erejéről, tekintélyt sugárzó méreteiről és pompájáról, az idő azonban elmorzsolta azokat az apró tárgyakat, amelyeket a régészek megvallattak volna a királyi udvar életmódja felől. 1964-ben egy Árpádkori rétegből igazgyöngyökkel és zománclapocskákkal díszített arany fülbevaló került elő, az egyetlen művészi becsű lelet a X—XII. századból. A XI. század építési és díszítő módszereiről egy töredékes akantuszos oszlop - fő beszél. Szent István palotájának felfedezése tehát igazolta, hogy az első magyar király nemcsak itt született, hanem itt is élt, palotája európai hírt és rangot jelentett. A III. Béla építette palota pompézatosabb volt, s ez a különös eltérés az ezer éve született Szent István alakját is megvilágítja. A királyi tekintély és az emberi puritanizmus a középkorban szokatlan módon ötvöződött István egyéniségében. Egyszerű volt és nagy. mint a palota, amelynek vastag falai között megilletődötten jár a kései látogató. Lent a mélyben télies sietséggel él s az ünnepre készülődik a város Barótt Géza A király otthona A Mária-oltftr taurálási költség 60 000 forint volt. A falat borító, hatalmas méretű gobelin római diadalmenetet ábrázol. Megtörtént, hogy lopás során derült ki egy-egy műkincs valószínű értéke. Ugolino da Siena Izaiás próféta című igen kis méretű táblaképe előtt állunk. — Ezt az 1317 és 1327 közt keletkezett alkotást 1957-ben Esztergomból ismeretlen tettes lopta el. Később, a szigeti Palatinus-strandon elfogtak egy kabinokat fosztogató tolvajt, akinek lakásán házkutatást tartottak, s ennek során — rengeteg összehalmozott, ellopott, nem eladott érték közt — megtalálták az olasz remekművet is. A súlyos ítéletnél a bíróság számba vette azt is, hogy az eltulajdonított táblaképet a szakértők 50 000 doVArra becsülték. A tolvaj egyébként művelt ember vc:t; e hörcsög a maga gyönyörűségére halmozott fel otthonában lopott, de a lopás után nem értékesített kincseket. Tovább sétálva megállunk tűnődni, s gyönyörködni a magyar középkor egyik nagy művészének Kálvária című alkotása előtt. M. S. mester 1506-ban alkotta Kálváriá-ját, a mű a Selmecbányái oltár egyik szárnyképe volt. — Ennek az értéke sem állapítható meg — folytatja kedves Krónikáink szerint e sziklákra terített épületek egyikében született a későbbi Szent István király. Ezek a sziklák őrzik hideg mélységeikben a magyarok első fővárosának töredékes emlékeit. A színhely, amelyen az esztergomi Keresztény Múzeum értékeit nézem, gondolat-indító és ezer évnyi múltba vesző. Ezt a múltat ébresztjük, hogy vele a jelennek felelni tudjunk. Megállók a Keresztény Múzeum egyik kincse, a Garamszentbenedekről származó Vrkoporsó, magyar szobrász 1490 körül keletkezett alkotása előtt — az úrkoporsót misztériumjátékek során használták — és megkérdezem: — Fölmérhető az értéke? — Alig — feleli dr. Prokoppné, Stengi Marianne muzeológusunk —, miután a világban csupán két, szabadon álló, úr koporsóról tudunk. A másik Karl- Marx-Stadt Schlossmuseumúban van. Ezek az egyházi tulajdonban álló magyar nemzeti kincsek nem eladók. Ilyen körülmények közt vevő nem ajánlhat fel vételárat. A középkori magyar táblakép-festészet alkotásait, szárnyasoltárainkat vagy ezeknek az egykori oltároknak egyegy táblaképét lehetetlen felbecsülni. Nem lehet a mai „árát” meghatározni annak a 63 képből álló Bertinelli-gyűjteménynek sem, amelyet a Keresztény Múzeumot alapító Simor János bíboros, esztergomi hercegpri-S hol vannak még — eddig meg sem említettem — a többi kincsek: a középkori magyar faszobrok, a 26 darabból álló gobelin-gyűjtemény, a San Marcohagyaték delfti fajanszgyűjteménye, a történelmi okmányokba n gazdag Primási levéltár — a Magyar Hírek múltkori száma adott hírt néhány kincséről —, a negyvenezer kötetes könyvtár 35 középkori kódexe vagy a rajzgyűjtemény eredeti Dürer fametszet-sorozata ? S most, az idők messzeségéből felmerül az ördöglovas Sándor Móric gróf kegyuraság egykori bajnai plébánosának, a későbbi bíboros és esztergomi hercegprímás, Simor János (1813—1891) alakja. A nagy jövedelmű egyházfejedelem, fogékony lévén az egyházi művészet, s általában minden ábrázoló művészet iránt, „őre és pártfogója” kívánt lenni képeknek, könyveknek, a tudomány, a művészet értékeinek. „Szemem előtt lebegvén azon gondolat”, írta volt, hogy a püspöki székesegyháznak nem lehet szebb része, mint egy megalapítandó Keresztény Múzeum, fölkutatta, megszerezte, megvásárolta, Esztergomba hozatta a magyar múlt egyházművészetének és az európai képzőművészet alkotásainak számos ki-12
