Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-22 / 4. szám
Mfifinj Szlgligetnél Fafolyó Ferenczy Béni szobrászművész. LENT: Kacsafarm a Hortobágyon Ilink Diriről tf FOTÓMŰVÉSZ RIPORTER: Vannak, akik kétségbe vonják, hogy a fotó a művészet körébe tartozik. GINK KÁROLY: Igen. Vannak ugyanakkor, akik a pamutgombolyaggal játszadozó cicát ábrázoló képeket művészetnek tartják ... Az természetesen igaz, hogy ha valaki fényképez — még nem művész. RIPORTER: A kétségeket bizonyára az támasztja, hogy a fényképezés esetében az ember és az ábrázolt világ közé egy masina ékelődik. GINK KÁROLY: Valószínűen ez a kétségek legfőbb oka. RIPORTER: ön szerint mi teheti a fotografáló embert művésszé? GINK KAROLY: Az egyéni látásmód, a kultúra és a technikai tudás. RIPORTER: A kultúra egy embert kulturálttá, de nem okvetlenül művésszé tesz. GINK KÁROLY: A kultúrát egyik elemként említettem. Továbbá a fotóművészeiben különös jelentőségűnek tartom a képzőművészet feldolgozott ismeretét, hiszen nekünk közvetlen a kapcsolatunk a festészettel és szobrászattal. RIPORTER: Mit tart ön a legfiatalabb művészet sajátos vonásairól és lehetséges társadalmi szerepéről? GINK KÁROLY: A fotó a látás és láttatás művészete. A fotózás, mint említettem, szorosan kapcsolódik a többi művészeti ághoz. Ugyanakkor a többi művészetek már eddig is sokat köszönhetnek a fotózásnak. Elég csak arra gondolnunk, hogy a művészi fotók már eddig is mennyivel közelebb hozták az embereket egymás arcának, életkörülményeinek, szokásainak megismertetésével. És természetesen fotók nélkül a világ tájait és művészeti alkotásait megközelítően se ismernénk úgy, mint ma ismerjük. Kolumbus felfedezte Amerikát, nyugodtan mondhatjuk, hogy a fényképezőgéppel újból felfedezzük a világot. Mivel a fotózás a látás és lát tatás művészete, ebből az következik, hogy a fotós nem vonulhat elefántcsonttornyába. Ezt szinte minden más művész megteheti. A fotós nem. RIPORTER: Hogy lett fotós? GINK KÁROLY: Tizennégy éves koromban kaptam egy box gépet. Negyedikes polgárista voltam, akkor. Az iskolában azt a feladatot adták, hogy készítsünk felvételeket Budapest irodalmi emlékeiről. Jól oldottam meg a leckét ■ ■. mert kedvvel csináltam. Később 1938- ban a Széchenyi felsőkereskedelmi második osztályában megalakítottam az ország első diák fotószakkörét. Ebbe a szakkörbe rendszeresen meghívtunk amatőr és hivatásos fényképészeket. Így ismerkedtem meg Szöllősi Kálmánnal is. 1939-ben az első diák fotókiállításon aranyérmet nyertem. RIPORTER: A fotóművészet melyik felfogását követi? GINK KAROLY: Egy teória szerint a kép nem a helyszínen, hanem a laboratóriumban készül. Én nem osztom ezt a nézetet. Elismerem, hogy a kiválóan alkalmazott technika szükséges a kifejezéshez és magam is alakítok a laboratóriumban is a képeimen. Mégis azt hiszem nem a laboratóriumban, hanem a helyszínen kell kísérletezni. Nem tudok igazán fotózni, ha érzelmeimet, személyes véleményemet kikapcsolom. Képeimben atmoszférát igyekszem teremteni. Nézze ezeket az íróportrékat; ezeken a képeken nemcsak az író képmása, hanem az is szerepel, hogy én kedvelem-e vagy sem az illetőt. RIPORTER: A fotózásnak nemcsak művészi formája ismeretes. Hogyan kapcsolódik Ön a többi ágazathoz? GINK KÁROLY: A fotók ismeretterjesztő, tudományos, technikai és reklám célokat is szolgálnak. Személyesen én is... Eddig harmincöt kötetet illusztráltam, és ezek között van magyar orvoslörténet, városokat, tájakat bemutató összeállítások, meséskönyvek. Két olyan könyvem van, amelyek maradéktalanul kielégítik művészi törekvéseimet: az Európai pillanatok és a Lampedusa—Borsos: Lighea illusztráció. RIPORTER: Hány önálló kiállítása volt eddig? GINK KAROLY: Hét. RIPORTER: Hány volt közülük itthon? GINK KÁROLY: Egy. RIPORTER: A többi? GINK KÁROLY: 1962-ben Athénben, még ugyanabban az évben Varsóban és Krakkóban. 1964-ben Lipcsében, 1965-ben Rómában,, 1968-ban a hamburgi Állami Múzeumban rendeztek képeimből önálló kiállítást. Képeimet eddig 35 arany, 25 ezüst és 11 bronz éremmel tüntették ki. RIPORTER: Legközelebbi tervei? GINK KÁROLY: Az ismertben az ismeretlen című könyvem és egy könyv a nőkről. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál Egri borpincében Cink Károly: önportré Köszönet — a köszöntőnek * • A sok, hozzánk látogató vendég közül e > sorokkal egy olyat szeretnék köszönteni, aki az elismerésre különösen rászolgált. Pedig Bán Miklós úr, Montrealból, éppen azért keresett fel bennünket, mi adjunk lehetőséget az ő számára, hogy nyilvánosan fejezhes- ■ se ki köszönetét azoknak a vállalatoknak és intézményeknek, amelyekkel munkája során kapcsolatba került. Arra kért bennünket, ‘ hogy hadd üdvözölhesse hasábjainkon a MALÉV, az IBUSZ, az IKKA és a KLM dolgozóit, akik, mint elmondotta, rendkívüli készséggel és ügyszeretettel voltak és vannak segítségére abban, hogy munkáját eredmény-' nyel végezhesse. Bár az ilyesmi nem tartozik lapunk feladatkörébe, ezúttal mégis eleget tettünk a kívánságnak, mert Bán Miklós úr munkája J nem csupán egy foglalkozás a sok közül, hanem valami olyan, ami hozzánk igen kö, zel áll. Bán úr ugyanis, utazási irodája ré- JÍ vén, főként azzal foglalkozik, hogy a tenge- , rentúl magyarjait olcsón és kényelmesen * hozzásegítse magyarországi látogatáshoz J Nem ő az egyetlen természetesen, aki ezt t választotta foglalkozásul, de több száz honfi- ' társunk egybehangzó véleménye szerint olyan buzgalommal és lelkiismeretességgel J végzi munkáját, amely már több, mint egyszerű üzleti kötelezettség. Neki szenvedélye Magyarország, és szinte személyes ügyének tekinti, hogy évről évre minél több honfitársunkat rábírja a szülőföld meglátogatá- ' sára. Ebben az sem akadályozza meg, hogy immár idős ember és nem is egészséges. Ji Amikor nálunk járt, magunk is tapasztal-, hattuk, hogy miként cáfol rá a törődött testre a friss szellem, és a fáradhatatlan tenni- , vágyás. Ezért is üdvözöljük őt abból az al- • kálómból, hogy továbbítjuk az üdvözleteit — J még a Royal Szállónak is, amelynek ő, és ügyfelei gyakori vendégei —, s kívánjuk, hogy még sokáig tevékenykedhessék hasonló buzgalommal annak mindennapi megvalósí- - tásán, ami számunkra — részben más, de részben azonos célokkal — úgyszintén a leg- > fontosabb: távol élő honfitársaink, s az óhaza összetartozásának élesztgetésén, ébren tartásán. —i.—r. • Bán Miklós (Novotta Ferenc felv.) '«k •».
