Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-03 / 3. szám
Kedves vendége volt a közelmúltban a Monimpex Külkereskedelmi Vállalatnak. Ausztráliából érkezett régi ügyfelük Béla Zimmer, akit odahaza „Paprikakirály” elismerő címével ruházott fel a közvélemény. Üzleti körökben, mint a magyar földeken termett fűszerpaprika leglelkesebb népszerűsítőjét tartják számon. Mint minden évben, Zimmer úr most is nagy érdeklődéssel utazott a Szeged és Kalocsa környéki paprikaföldekre, ahol szívesen látott ismerősként üdvözölték szakembereink. Megtekintette a paprika szüretelését, feldolgozását és tárgyalásokat folytatott újabb rendeléseiről. — Rendkívül kellemes élmény volt számomra ez a néhány nap, amit Magyarországon töltöttem — mondotta elutazása előtt. — Fiatal segéd voltam egy bécsi üzletben, amikor megismertem a magyar fűszerpaprikát. Akkor — 42 évvel ezelőtt határoztam el, hogy üzleti tevékenységem középpontjába helyezem-a fűszerek fűszerét, a magyar paprikát. Ez a vágyam, ez a célkitűzésem valóra vált, sikerült. Ma már szerte Ausztráliában ismerik a Sydneyben működő Paprika Trading CO-t és üzememet. — Milyen módon vezette be a távoli országban alig ismert speciális magyar terméket? — Húsz évvel ezelőtt, mondhatnám, elsőként kezdtem el Ausztráliában a magyar fűszerpaprika forgalomba hozatalát. A háziasszonyok körében nagy érdeklődést keltett kellemes íze, zamata, de nem ismerték felhasználásának a módját, örömmel fogadták hát, amikor a legfinomabb, magyaros és egyéb, paprikával készülő ételekről recepteket is rendelkezésükre bocsátottam. Hamarosan mind az ausztráliai, mind pedig az európai konyhát vezető háziasszonyok is kísérleteztek vele. A kör aztán egyre bővült, a magyar paprika kereslete emelkedett. Ma már az élelmiszeripar, a konzervipar, és az éttermek számára is jelentős tételeket szállítok. — Hogyan kívánja tovább fejleszteni a magyar fűszerpaprika piacát Ausztráliában? — A legkiválóbb fűszerféleségek egyikeként rangsorolják már üzleti körökben éppúgy, mint a közvetlen felhasználók, a háziasszonyok. Ezt a rangját meg kell tartani. Változatos fajtáin kívül — 70—80 tonna édesnemes és csípős paprikát rendelek évente a Monimpextől — -most egy speciális magyar fűszerpaprika-készítmény ausztráliai gyártására kötöttünk megállapodást a magyar partnerekkel. A folyékony paprikasűrítményt, mint ételízesítőt kívánom forgalomba hozni az ausztrál piacon. A gazdag C-vitamin tartalmú készítmény, remélem, hamarosan méltó helyet kap majd a modern konyhákon, nagyobb mennyiségben pedig az éttermekben és a konzerviparban. Erdősi Mária Gazdag volt ai idei paprikatermés Csongrádban Egy kiváló magyar paprlkatajta Ahol még a kerítés Is paprikából van (MTI felv.) izerencsére künn sem volt kiebb a zavarodás, mint bent a ,(f árban, s alkonyatra sikerült megérni a támadás erejét. V falakról visszatért Dobót Varsányi fogadta Bármennyire is igyekezett leplezni érzelmeit. a kemény katona tekintete elárulta, menynyire várja a felmentő sereg közeledtének hírét. A vár helyzete egyre aggasztóbbra fordult. A Bécsi Magyar Kultúr és Sport Egyesület tagjai a vezetőség nevében Máté János, Vajda Sándor, Grassmann Ferenc és Végh István értesítették a Magyarok Világszövetségét, hogy egyesületük a múlt év novemberében megtartotta közgyűlését, és ebből az alkalomból az egybegyűltek köszönetüket fejezték ki azért a támogatásért, amelyre a Magyarok Világszövetségétől mindig számíthattak, s amelyet meg is kaptak. „Éneikül — írják levelükben — magyar nyelvünk és kultúránk érdekében kifejtett munkásságunk sokkal szegényebb és színtelenebb lenne.” A továbbiakban tájékoztatnak bennünket a közgyűlésen megtartott választásokról, amelyek csak jelentéktelen személyi változást eredményeztek, s a régi-új vezetőség a Magyarok Világszövetsége, a magyar nép számára jó egészséget, jó munkát kíván az új esztendőre. Szívből gratulálunk az újra megválasztott vezetőség tagjainak, Vajda Sándor, Máté János, Ritter Frigyes, Grassmann Ferenc, Steip János, Végh István honfitársaknak és a többieknek. Biztosítjuk az egyesület vezetőségét s tagjait, hogy a jövőben is készséggel és szeretettel állunk mindenben rendelkezésükre. Köszönjük jókívánságaikat. A Bécsi Magyar Kultúr és Sport Egyesület vezetőségének és minden tagjának mi is jó egészséget és sikeres munkát kívánunk az új esztendőben. A Magyar Hírek szerkesztősége Heltai Andrásnak, a Magyar Távirati Iroda bécsi tudósítójának írásából örömmel értesült a Linzi Magyar Kultúregyesület megalakulásáról és több sikeres rendezvényről. A Magyar Hírek szerkesztősége köszönti az új magyar egyesület vezetőségét, tagságát és sok sikert kíván további munkájukhoz. (44.) Nem fog enyészni soha.. ? Mátyás király Európa-szerte híres budai palotáján a humanista történész, Bonfini felirata hirdette: „Ere, márvány és könyv, nem hagy enyészni soha!” S alig telt el két emberöltő, a márványpalota termeit denevérek lakták, a nagyszerű könyvtár könyvein a penész és az egér rágott, az ország pedig, amelynek székhelyét koronázta e palota — az ország már, mint független, önálló ország, nem létezett. Mi történt? Mi történt, hogy a magyar állam, amely Mátyás alatt ereje, fénye csúcsára jutott, a középkori Magyarország, ilyen hirtelen, ily megsemmisítőén elbukott, hogy fél évezred kelljen feltámadásához? A következőkben ezzel szeretnénk foglalkozni, megkísérelve, hogy a bukás okait bármily keservesek is, őszintén feltárjuk. De nem kezdhetjük ezt mással, mint a Mátyás-kori állam eredményeinek, a központosított hatalom erényeinek és gyengéinek összefoglalásával. Hiszen amint bennük rejtőzött egy jövendő erős, független Magyarország lehetősége, ugyanúgy magukban hordták a romlás csíráit is. Mégis, hogy az utóbbiak kerültek felül, ahhoz megfelelő táptalaj és öntözés kellett. Egyikben sem volt hiány. Mindenekelőtt szóljunk még egyszer, búcsúzóul a nagy királyról, Mátyásról. Sokan kora minden értékét, fényét egyedül neki, személyének tulajdonítják. Kétségtelen, hogy Mátyás nemcsak rendkívüli képességekkel rendelkező személyiség. hanem kivételes képességű államférfi is. István mellett a legnagyobb a magyar uralkodók sorában. Személyes nagysága egymagában azonban nem magyarázhatja az elért eredményeket. Amikor' Mátyás trónra került, az a feladat hárult rá, hogy megszilárdítsa az államot, és minden számba vehető erőt tömörítsen a fenyegető külső veszély, a török ellen. Erre egyetlen lehetőség, egyetlen út vezetett: a központosítás útja. Mátyás történelmi kísérletet tett, hogy a központosítás segítségével megteremtse a feltételeket az ország függetlenségének megvédéséhez. Mátyás egyénisége, minden ellentmondásával, óriási erényeivel, és nem csekély hibáival, alkalmas volt e roppant feladat megoldásának megkísérlésére: alkalmas egyéniség volt a csaknem lehetetlen megkísértésére ... A magyar központosítás eredményei — korlátái és fogyatékosságai ellenére — a korabeli európai államok viszonyaihoz mérten is, igen jelentősek. A központi hatalom irányítása alatt működő haderő és kormányszervek olyannyira fejlettek voltak, ami már túlmutat a rendi átalakulással szokásosan együttjáró formákon. Olyannyira, hogy a kor gyakorlati és elméleti diplomatái számos intézményét átvételre alkalmasnak találták és ajánlották saját országuk uralkodóinak. De éppen a hatalom különböző belső ellenzékének panaszai világossá teszik azt is, hogy a központi hatalom túllépett azokon a korlátokon, amelyet nagyúri ellenzéke állított elé. Igyekezett túllépni még azokon a korlátokon is, amelyeket saját teremtményei állítottak útjába. Mindez természetes jelenség. S hogy a központi hatalom és a rendi erők közötti súrlódás milyen eredményre vezet, az a két fél erején, felkészültségén túl attól is függ, hogy mennyi és mekkora erőforrás áll a központi hatalom rendelkezésére, céljai megvalósításához. És itt jutunk el a nagy kérdéshez: a központosítás eredményei, bármily jelentősek voltak is, nem akartak-e túlnőni a lehetőségeken? Nem volt-e magasabb a cél, mint amennyi erő rendelkezésre állott a megvalósításához? S ha így van: nem ebben rejlik-e bukásának oka? A kérdés jogos — de a történettudomány, mai tudásunkkal, még nem vállalja a döntő vélemény kimondását. A történelem ugyan egy emberöltővel Mátyás halála után már pálcát tört a középkor független magyar állama fölött. De a történelem döntését más körülmények, megváltozott viszonyok indokolták. Hiba lenne ebből valamiféle végzetességre utaló összefüggést kikövetkeztetni. Közelítsük meg inkább más oldalról a kérdést. Elmondottuk: Magyarországon a központosítást a XV. század második felében a belső és külső okok egyaránt lehetővé és szükségessé tették. A helyzet, a viszonyok megfelelő kiaknázása elérhetővé tette a Mátyás-kori nagyszerű eredményeket. De ezeknek az eredményeknek a tartósítása, állandósítása, mint minden ország történetében, nálunk is további, szívós küzdelmek feladata volt — vagy lett volna. A következő évtizedekben mást tapasztalhattunk. Európa hatalmi viszonyai megváltoztak, és számunkra kedvezőtlenül alakultak. Ez önmagában azonban még nem döntő, legfeljebb számba veendő tény, mint ahogyan sajnos, a kor érdekeltjei elmulasztották számba venni. Ezenkívül, felbomlott a központi hatalom és a rendi erőknek az a szövetsége, amely Mátyás uralkodása alatt lehetővé tette a központosítás kísérletét. A magyar gazdaság és a magyar társadalom fejlődésében a korábbiaktól eltérő, részben éppen ellentétes irányú tendenciák kezdtek kibontakozni. A következőkben e jelenségekkel szeretnénk foglalkozni, már csak azért is, hogy megvilágítsuk: a magyar állam mohácsi bukása nem magyarázható csupán abból, hogy Mátyás halála után, a központosítás eredményeit utódai felszámolták. Az eredmények megsemmisülése csak részben vezethető viszsza —, s nem döntő részben — a kormányzat hibáira; nem indokolhatók maradéktalanul a rendelkezésre álló erőforrások elégtelenségével sem. A megértés teljességéhez szükséges, hogy felkutassuk a külpolitika változását, a gazdasági és társadalmi struktúra átalakulását, hiszen bármily fájdalmas még ismételni is: a független magyar állam sorsának egyik tragikus fordulójához érkeztünk el... Két szakaszra osztja a történelem azt az időt, amely Mátyás halálától Mohácsig tartott: a központi hatalom eredményeinek felszámolása, amely végül a parasztháborúba torkollott — ez az első szakasz. A második pedig, amely attól, immár egyenes és meredeken lefelé zuhanó vonalban vezetett el a nyitott sírig: Mohácshoz. S azt kevesen tudják, amit éppen a történelmi érdeklődés a legfrissebben tárt fel megrázó erővel: még Mohács után is maradt lehetőség, volt remény. Csak nem volt, aki élni tudott volna vele. B. P. (Következik: A kétfejű sas repülni kezd) i '"Of 'T ""W*—’netT'“' wm
