Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-03 / 3. szám

Az IKKA-róI beszélünk Eredmények, tervek, új szolgáltatások Idestova egy esztendeje lesz. hogy az IKKA az Országos Takarékpénztár keretében működik, mondhatnánk úgy is, az IKKA tevékenységét az OTP vette át. Erről annak ide­jén a Magyar Hírek tájékoz­tatta olvasóit. Nos, mint minden változás, ez is némi átmeneti zavarral járt. Ezúttal is jelentkeztek az önkéntes próféták, akik megjósolták és elhíresztelték, hogy az átszervezés az IKKA- akció végét jelenti, megszűnt az IKKA. Pedig egyszerűen csak arról volt szó: az áru­ellátás nagyarányú fejlődése, a hiánycikkek minimálisra csökkenése, az ország általá­nos gazdasági színvonal­emelkedése közepette az IKKA-ban folyó adás-vevés formailag, tartalmilag egy­aránt elavulttá, jeleslegessé vált. Dehát a költött mesék­kel. mint mindig, most is szembeszegeződtek a gyakor­lat, az élet tényei. S most éppen arról szeret­nénk beszámolni, hogy az át­alakulás óta milyen sikeres munkát végzett az újjá ala­kult intézmény, mennyire megnövekedett népszerűsége. Nos, nézzük mi történt egy esztendő óta? Az, hogy az IKKA meg­újult (ugyanakkor nem győz­zük hangsúlyozni: egy ideig jól, hasznosan töltötte be ré­gi szerepét), vagyis hogy nem IKKA-áru, hanem IKKA- utalvány formájában jut el az ügyfelekhez a baráti, ro­koni küldemény, ez sok előnnyel jár. Vidékieknek nem kell utalványaikkal Pestre utazniuk, helyben az OTP-fiókokban készpénzre válthatják utalványaikat, vagy a helyi áruházakban tetszés szerinti árucikkeket vásárolhatnak, amelyek vá­lasztéka, minősége maximá-. lisan kielégíti az igényeket. Mint sajátosan IKKA-áru­­cikk csak két áruféleség sze­repel: az autó és az örökla­kás. Az elmúlt esztendőben 219 olyan befizetés történt, amelyek ellenében a ma­gyarországi címzett autót ka­pott s ugyancsak nagy volt az érdeklődés az IKKA útján devizáért vásárolható örökla­kások iránt. De legnagyobb sikere a múlt esztendőben az életjáradék befizetési akció­nak volt. Az, hogy a kint élő gyermek az itthon élő szülőnek nem havonta kül­dözgeti a pénzt, hanem egy összegben fizeti be. amely után havonta fix összeget folyósít az OTP s még beteg­társadalombiztosítás is jár vele — ez nemcsak az itthon élők számára megnyugtató, hanem a külföldi rokon is megtakarítja a havonkénti befizetéssel járó fáradtságot. Ezt a körülményt felismerve, az életjáradék befizetés iránt már az eddig elmúlt, vi­szonylag rövid időszakban nagy volt az érdeklődés. Az eredmények tehát azt mutat­ják, hogy az új konstrukció bevált. Több mint százezer címre érkeztek Magyaror­szágra a legkülönbözőbb át­utalások s a lebonyolítás gyors volt és zavartalan. S miközben a régi, jól kipró­bált IKKA-képviseletek megmaradtak, itthon az OTP illetékesei azon gondolkod­nak, hogy a lehetőségeket az érdekeltek kényelmére, meg­elégedésére tovább szélesít­sék. A lehetőségek bővítése mindinkább a különféle szol­gáltatások irányában törté­nik. Az IBUSZ-szal kötött legújabb megállapodás alap­ján be lehet fizetni hozzátar­tozóknak magyarországi üdültetést, s az e célra át­utalt összegben a szoba biz­tosítása mellett az illető szá­mára napi 30 forint költő­pénz is bentfoglaltatik. Mind e nagyobb arányú szolgáltatások mellett tovább folyik az egyedi export, sőt az egyéni alkalmi ajándéko­zás módja ugyancsak új szí­nekkel gazdagodott. Ami az egyéni küldeményeket illeti, e téren legnagyobb sikert a karácsonyi ajándékcsoma­gok aratták. Tíztől huszonöt dollárig lehetett befizetni csemege-típuscsomagokra, s ezeket a csemegeboltok nem­csak nagy gonddal állították össze, hanem a házhoz szál­lításon túl az átadásban is messzemenő szívélyességet tanúsítottak. Egy idős néni például a gazdagon megra­kott ajándékkosár italfélesé­geire nem tartott igényt. Te­lefon-bejelentése nyomán in­tézkedés történt s az italokat a legközelebbi csemegebolt­ban tetszés szerinti árura ki­cserélhette. A karácsonyi csomagok nagyon jó vissz­hangját számtalan külföld­ről érkezett levél tanúsítja. Ezért az OTP lehetőséget biztosít — s erről most ez­úton is értesíti az érdeklődő­ket — hasonló húsvéti aján­dékcsomag-befizetésre, amely szintén 10—25 dollár értékig összeállított csemegecsomag. Ezenkívül sokféle alkalmi ajándékküldés — nászaján­dék, születésnapi torta, név­napi virágküldemény — le­hetséges az ország bármelyik részébe. Nagy érdeklődés mutatko­zik a magyaros tárgyak iránt. Ezekkel sok esetben a külföl­dön élő honfitársaink ugyan­csak külföldön élő rokonaik­nak, barátaiknak akarnak kedveskedni. Herendi, porce­lánokat, kézimunka térítőkét, népművészeti tárgyakat meg lehet rendelni egyedi export útján. Egy Dél-Afrikában élő honfitársnőnk például ugyancsak Dél-Afrikában élő keresztlánya számára matyó babát rendelt. S ha csak erre a matyó babára gondolunk, amely Budapestről egy másik föld­rész legtávolabbi csücskébe utazott, átérezhetjük, mit je­lent voltaképpen az újjá ala­kult IKKA, azaz OTP múlt esztendei és jövőbeli műkö­dése: élő kapcsolatot, me­legséget, figyelmességet, ked­vességet, amely eleven háló­zatként köt össze világrésze­ket, országokat, embereket. S. M. Meghalt dr. Mihalik Sáiíor A hazai múzeolójaj a művészettörténészek tábo­ra dr. Mihalik Sándrt, a művészettörténeti tu0má­­nyok doktorát, a kassí mú­zeum volt igazgatóit, a Nemzeti Múzeum nUgai­­mazott helyettes forga­tóját gyászolja, aki 6: éves korában Budapestet el­hunyt és akit nagy rátét­tel búcsúztattak FaraSré­­ten. Mihalik Sándor rmn­­kásságával szinte egy létén át gazdagította a magyr ke­rámia- és ötvösművé-jetet. Olaszországban több mint hét esztendeig tanulmá,y0z­­ta a magyar—olasz lövé­szeti, történeti kapcs,jato­­kat s ő volt az, aki Hitben megtalálta Mátyás krály három serlegét, Rákóczi-ha­­gyatékot mentett meg Eu­rópa nagyvárosaiban itat­ta a régi magyar ötösök adatait s kutatásainak ered­ményeit magyar, a,g0l, francia, olasz, német, sq0-Klaff ka (fyörqy iratait iMaqyarorszáqnak adományozta francia unokája Január 25-én Párizsban Madame lyasselin de Klapka, Klapka Györgynek, az 184X-49-es sza\adságharc legendás hírű hadvezérének unokája átadta Móh Péternek, hazánk párizsi nagykövetének nagyapja fennmaradt gazdag és fel­becsülhetetlen történelmi értékű levelezései és egyéb irat­emlékeit. Az iratok között található egyebek között több feljegyzés Komárom várának ostromáról, a magadásról foly­tatott tárgyalásokról, levelezés magyar és külföldi állam­férfiakkal, közöttük Kossuth Lajossal, Teleki Lászlóval, Bismarck kancellárral, Garibaldival és másokkal. Az ünnepélyes átadásnál jelen volt Madame Musselin de Klapka családjának több tagja, Jean Schoesing, az havas iro­da igazgatótanácsának elnöke, ott volt Köpeczi Béig egye­temi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem rektoiheiyet­­tese. Az értékes okmányok átadása után Madame hihsset-n de Klapka elmondotta, hogy nagyanyja mindig meghatoxtság­­gal mesélt arról a szinte diadalát számba menő látogatás­ról, amelyet az akkor 21 éves fiatal francia asszony féry? oldalán az 1867-es kiegyezést követően Magyarországon tett. A bécsi magyar kolónia jól sikerült karácsony-estet rendezett Bécs­­ben a Collegium Hunga^icum épületében. A képen: Rossmy Rudolf, az ausztriai magyar egyesületek intéző bizottságának elnöke ajándé­kokat nyújt át az ünnepségen résztvevő gyermekeknek. * A Bécsi Magyar Munkások Egyesülete 1969. március 8-án ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Az egyesület vezetőségének terve, hogy a jubileumi ünnepségre neves osztrák közéleti személyiségeket hív meg és meghívja más magyar egyesületek vezetőit is. Az évforduló ünnepségén élvonalbeli művészek lépnek fel. * Színházi Világkongresszus Budapesten Budapesten rendezi tizenharmadik világkongresszusát június 8—14-ig az. ITr’ a Nemzetközi Színházi Intézet. A tanácskozás központi té­mája: ,.A színház az ember társa”. Mintegy kétszáz részvevőre szá­mítanak a két szekció ülésén. Az egyik referátumot Walter Felsenstein, a berlini Komische Oper főrendezője tartja. Budapestre várják a többi között Jean Barraul-t is. * Dr. Mihalik Sándor vák és szerb nyelven adia közre. Több kitüntetés és nemzetközi elismerés bir­tokosa volt. A vonzóan sze­rény, a tudományos világ által nagyrabecsült művé­szettörténész az utolsó Hol­­napos-költőnk, Dutka Ákos leányának, dr. Dutka Má­ria műkritikusnak volt a férje. Jogi tanácsok A KÖZKEGYELEMRŐL A Magyar Népköztársaság Elnöki To Dácsa mintegy hat éve rend­kívül humánus törvényerejű rendeleu-t hozott a közkegyelem gya­korlásáról, amely természeténél fogva a külföldön élő magyar ál­lampolgárokat Is érinti. A törvényerejű rendelet alapján a többi kö­zött azok is közkegyelemben részesültek, akik a felszabadulás őta IS63. március 22-ig engedély nélkül elhagyták Magyarország terüle­tét. A törvényerejű rendelet humanizmusa kitűnik abból is, hogy akik­re e kivétel folytán a közkegyelem nem terjed ki, de mellettük szól néhány, különlegesen méltányolandó ok, egyénileg kérhetik a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, hogy a kegyelmet javukra is gyakorolja. Akik e jogukkal élni kívánnak, a lakóhelyük államá­ban működő magyar külképviseletnél (nagykövetségen, követségen, főkonzulátuson) nyújthatják be az Elnöki Tanácsnak címzett kérel­müket. Ha az adott országban magyar külképviselet nem működik, a kérelmet ajánlott postai küldeményként kell feladni az alábbi címre: Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Budapest V., Kos­suth Lajos tér 1-3. szám. Azok tehát, akik egyéni vagy közkegyelemben részesültek a magyar külképviseletek által kiállított hazatérési igazolvány birtokában bár­mikor hazatérhetnek «hazánkba anélkül, hogy az általuk itthon ko­rábban elkövetett bűntettért felelössségre vonnák őket. Ugyanezek az okok teszik lehetővé a kegyelemben részesülők szá­mára a konzuli útlevél kérelmezését is az illetékes magyar külkép­viseletek egyikénél. Akik a „Jogi tanácsok”-at figyelmesen olvassák, tudják, hogy a konzuli útlevélre kaphatnak — évente többször Is — beutazási vízumot. Ki Kitt fyfUK&k Afifß Vidám rejtvényvetélkedő Magyarországról 3. Szabad az útlevelet... — Hát ez micsoda, Kiss koma? — Asszony-riasztó, Nagy koma! — Hűha, akkor ez kisüsti, Kiss koma? — Méghozzá a javából, Nagy koma! — Hazulról hoztam ... Na isten, isten ... — Isten, isten ... Aztán mondja csak, Kiss koma, minden baj nélkül sikerült kihoznia ... Már úgy értem, a vámon át... — Nem hordóval hoztam, Nagy koma, csak egy üveg­gel. Azt meg senki se tiltja... — Akkor nagy becsben tartsuk, mert hamar elfogy... Ám­bár, én úgy vagyok vele, hogy sose ismerem ki magam, mit lehet vám nélkül ki- meg behozni... — Tőlem ugyan ne várja, hogy elsoroljam, de gondolom, a lényeg az, hogy ami személyes holmija valakinek, vagy nyilvánvalóan ajándéktárgy, arra senki se vet vámot.... Mert más az, ha valaki becsomagol néhány pár harisnyát ajándéknak a kofferbe, vagy ha az egész koffer csak haris­nyával van tele ... — Mit képzel maga rólam!? — kapta fel a fejét Nagy úr (persze, a kisüsti is segített már az önérzetéhez), de Kiss úr sietett megnyugtatni: — Nem magára értettem, csak a példa kedvéért mondtam. Ha valaki Magyarországra utazik, akkor először is, költse a forintját, amit a forintcsekkre kapott, s ha az kevés, még mindig válthat be valutát... Már ha van neki... — Azért ne gondolja, hogy én is veréb vagyok... — ön­­érzeteskedett Nagy úr. — Ha én Budapestre utazom, akkor nemcsak egyszerűen kiváltom a forintcsekket, hanem turista­csekket is váltok ... És mit gondol, miért? — Én ugyan tudom — mosolygott Kiss úr, akinek önural­ma is bizonyította, hogy nagyobb gyakorlatot szerzett mái' a kisüstiek élvezetében. — De vajon tudja-e az olvasó? Legyen tehát ez mai első kérdésünk: mi az a turistacsekk és milyen előnnyel jár? — Persze — jegyezte meg végül Kiss úr, a téma lezárá­sául — az is megoldás, ha valamelyik magyarországi Kon- í sumturist üzletben valutáért veszem meg, amit el akarok hozni magammal. Akkor az üzletben kapott számla mindjárt kiviteli engedélyül is szolgál... Tölthetek? — Mivel ma kocsit nem vezetek, se nem vadászom — töltsön! — A vezetést még csak értem... De mikor szokott maga vadászni? — Amikor lehet. .. Szarvasra szeptembertől az év végéig, őzre májustól szeptemberig. . . Nyúlra meg éppen szeptember közepétől június közepéig. A fogoly pedig... a fogoly szep­tember elejétől novemberig lőhető ... — Atyaisten! — csapta össze a kezét Kiss úr. — De hiszen a koma még egy puskát se tud elsütni! — Elsütni nem, de sorolni igen — felelte Nagy úr. — Ma ma, jegyezz fel poént a javamra! — Csak röpködtök, ajándékozgattok a határon át — sr 4 lalt meg csendesen Kissné. — De arról egy szót se szólt. <0^. hogyan léptek át a határon? — No nézd csak, már asszony is kérdezhet? — csodálkozott Kiss úr, mivel Kecskemét kispstön főtt leve csak hatni kez­dett őrá is. — Tudod drágám, az úgy vagyon, hogy az ember zsebébe duggya az ő útlevelét, aztán elballag a magyar képviseletre és béütteti a vízum nevezetű stemplit. Akkor aztán felül a vonatra, repülőgépre, vagy éppen a nyeregbe, ha úgy vagyon ked'"e és meg sem áll a határig, ahol azt mondják nékije. Sk .ad az útlevelet, uram... — Álljon meg a ménét! — emelte fel a kezét Nagy úr. — És ha az illető nem üttette be induláskor a vízumot, mivel sietett, mivel elfelejtette, mivel csak útközben jutott eszé­be, hogy Magyarország felé veszi az irányt, mivel... mivel arrafelé fújt a szél és nem vonta be a vitorlákat... Mivel... mit akar még ... — Én semmit — húzta fel a vállát Kiss úr. — Akkor az illető utas, lovas, vagy vitorlás olyan határállomáson lép át, amelyen ott helyben is kiválthatja a magyar vízumot. — Aha. Mármost csak az a kérdés, ha úgy tetszik, a mai második kérdés: melyek azok a magyar határállomások, amelyeken ott helyben vízumot lehet váltani? Legalább né­gyet soroljon fel közülük, de aki mind a kilencet tudja, juta­lompontot kap! — No persze, ez is csak azért van, mert a hazaiaknak egyszerre olyan fontos lett az idegenforgalom. Mivel az hozza a finom kis valutát... — Hát aztán? — csodálkozott Nagy úr. — Mondjon ne­kem hirtelenében egy országot a föld kerekén, amelyik meg­veti az idegenforgalmat, meg az abból eredő jövedelmet? Még sokkal gazdagabb országok is, mint a kis Magyarország, szívesen veszik ... De Magyarország nemcsak a valutát nézi, nemcsak a külföldiek „idegenforgalmával” törődik, hanem a saját állampolgáraival is. Tudja maga, mi az a szociális idegenforgalom ? — Én tudom, de kérdezzük meg az olvasót is. Ez tehát mai harmadik kérdésünk: mit neveznek szociális „idegen­­forgalomnak?” Jutalompont jár annak, aki azt is tudja, a szociális idegenforgalom költségeinek körülbelül hány szá­zalékát fedezi a magyar állam, s további jutalompont, ha hozzávetőleg arra is tud számot mondani, hogy 1949-től a hat­vanas évek elejéig hányán vettek benne részt? Könnyítésül, serkentőül pedig, szolgáljon a kérdéshez az alábbi kép ... (Folytatjuk.) (Novotta Ferenc felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom