Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-11-29 / 24. szám
* A BALATONÉRT Gondok, töpre A szezon zártával, a tél elején a szenvedélyes nyári viták elültével higgadtan szükséges megvizsgálni egyik legfőbb nemzeti—természeti kincsünk, a Balaton helyzetét. A fejlődéssel együtt ugyanis szaporodnak gondjaink. Jelen esetben kettőt érintenék, a két legfontosabbat, a víz és a balatoni táj színeváltozásának kérdését. Első ízben 1960 nyarán érte a közvéleményt az első döbbenet; valami nincs rendben a vízzel. Vízgazdálkodás A Balaton közepes vízállása 100 cm körül van, a vízgazdálkodás viszont — az 50-es években érvényre jutó vízgazdálkodási szemlélet szerint — 70 cm-es szintet igyekezett állandósítani, de előfordult, hogy 65 cm-es vízállásnál is megnyitották a Sió zsilipjeit. A mesterségesen alacsonyan tartott vízszint következtében jelentős parti sávok kerültek szárazra, vagy iszaposodtak el, amelyeket fokozatosan — az utóbbi években egyre gyorsuló ütemben — birtokba vett a nád, a sekély vízben fenékig lehatoló napfény hatására a lídó olyan szakaszain is gyökeret vert a hínár, ahol azelőtt ismeretlen volt. Ezt követően egyre nagyobb tömegben érkeztek a különféle javaslatok, a parlament is foglalkozott a kérdéssel és hozzáláttak a part rendezéséhez és a meder feltöltődésének megállításához. Ez év márciusában a balatoni vízügyi kirendeltség, valamint a folyamszabályozó és kavicskotró vállalat valamennyi gépét munkába állította: megkezdte a meder kotrását és a partrendezést. A partfal-építési munkák 1960-ban kezdődtek s a védett partok együttes hossza az idén már meghaladja a 62 kilométert. A teendők — a balatoni vízgazdálkodás legfontosabb feladatai — kétirányúak. Egyfelől meg kell teremteni a tóban biztonságosan tárolható vízmennyiség növelésének lehetőségét, másfelől gondoskodni kell a Balaton vízpótlásáról, más vízrendszerből való mesterséges átvezetés révén. A vízügyi szervek mindkét vonatkozásban nagyszabású tervezési munkát végeznek. A Balatonnak a nem rendkívül csapadékszegény években lenne elég vize a felhasználási időszakra, ha a tavaszi hónapokban biztonsági okokból nem kellene alaposan megcsapolni a tavat. Viszont, ha ezt nem tennék, egy váratlanul bekövetkező áradás magas vizét — amely nagy károkat okozna az üdülőövezet létesítményeiben — a szűk keresztmetszetű siófoki zsilipen nem tudnák gyorsan levezetni. A vízgazdálkodási viszonyok megjavításának tehát egyik előfeltétele, hogy több őszi és tavaszi felhalmozódású vizet lehessen visszatar- tani a tó medrében, ez viszont a Sió levezető-képességének fokozása révén érhető el. Az Országos Vízügyi Hivatalban készülnek a tervek a Sió áteresztőképességének növelésére. A 70-es évek elején kétszeresére bővítik a Siófok és a Kapos torkolata közötti csatornaszakasz medrét, és ennek megfelelően átépítik a siófoki zsilipet. Dráva—Balaton csatorna De szükséges volt megkeresni a vízpótlás módját is. A legkedvezőbb megoldással és a legkevesebb költséggel a Drávából lehet beszerezni a pótláshoz szükséges vizet. A Dráva gyékényesi szakaszától kiindulva a víz kétszeri átemeléssel. 27 km hosszú csatornán juthat el a Zala—Somogyi határ■ftMSviiS&IAT hogy átrándult Nyugat-Németországba, F-ba Schlossheimékhoz, akik látszólag örömmel fogadták, hanem fölvetette: ha közeli programomba szerepel egy olaszországi út., okvetlen keressem föl őt is. Elgondolkoztam: jártam néhány szép helyén a világnak, de ifjúkorom nagy álmát megvalósítani, Párizst meglátni például csak ötvenéves koromban sikerült. Akkor indokolt, hogy Olaszországba lehetőleg még hatvanadik évem előtt jussak el. Minden részletezés nélkül: néhány héttel ezelőtt egy TU—134 ötnegyed óra alatt — mint turistát — Budapestről Milánóba röpített. Tizenhat napot töltöttem Olaszországban. Tizenhat nap alatt nem lehet megismerni egy ilyen gyönyörű országot, hiszen még a leglátogatottabb helyeket — Rómát, Velencét, Nápolyi — szádékosan eí is kerültem. De tudom, hogy aki mindent látni akar, az voltaképpen semmit se lát. „Egész világ nem a mi birtokunk.” De kezemmel megérintettem Itália szíve fölött a keblét: Toscanát és Umbriát, a legszebb részt a legszebb földi-testi tájon. Dott. Clara, kit 36 éve, mint szerelmem tárgyának csodálóját (tehát már eleve rokonszenves ifjú embert) láttam utoljára, most egy gyönyörű lány anyjaként, az olasz ellenállásban megedződött, bátor és erős asszonyként láttam viszont. Ha volt életemnek zavartalan kirándulása, mely alatt sikerült ledobnom hátamról a mindennapok nehéz iszákját, akkor ez a két hét az volt. Míg a kis kocsi motorja vígan duruzsolt, elébünk tárta őszi kincseit Bologna és Firenze között a sokszínű toscanai táj, majd az édes Umbria: Arezzo, a Lago Trasimeno, Perugia, Szent Ferenc és Szent Katalin székesegyházának összeérő ujjai között Assisi, aztán Gubbio háromnegyed százados épületeivel, majd a kanyargós napsütötte út, amellyel derekán át vágtuk ketté a félszigetet az isteni Todin, Orvieton, a Lago di Bolsenán, Pitiglianón át Orbetellóig. Aztán egyszerre Porto Santo Stefanónál, ulrramarinkék színével föltűnt a tenger, hajó vitt át Isola del Giglióra, ahol talán nincs is már liliom, de messziről ideködlik balra Montecristo, jobbra Elba szigete; ha a sziget csücskén, a Campese homokján fekszem, a csöndet csak néha vágja ketté egy magasan suhanó, gyakorlatozó NATO-gép, füstcsíkot hagyva maga mögött, de azt is hamarosan elfújja a szél. Néhány nap után újabb túra: Grossetón túl megint a tengerparton, Follonicán, Cecinán, Pisán — az isteni ngések, terve árokba és onnan a Balatonba. Ezen az útvonalon a vízpótlás első szakaszában — a mintegy százmillió forint költséggel létrehozol! csatornán át — másodpercenként 5 köbméter, vagyis egy év alatt 150 millió köbméter vízzel lehetne gazdagítani a Balatont. Későbbi időszakban másodpercenként 15 köbméter vizet lehetne a tóba szállítani a tovább bővített csatorna segítségével. A nagyobb keresztmetszetű Sió-zsilip és a vízpótlást biztosító Dráva—Balaton-csatorna nélkülözhetetlen létesítmények. A vízügyi szakemberek véleménye szerint megépítésük nélkül a Balaton-környék sokmilliárdos fejlesztése megalapozatlan és kockázatos lenne. Megvalósításukig viszont a legnagyobb takarékossággal kell bánni a tó vízkészletével. A legdöntőbb sorskérdése a Balatonnak a feliszapolódás, a tó medrének feltöltődése. A vízügyi szakemberek nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy ez a folyamat feltartóztatható. A Zala mederrendezésével, hordalékának a torkolat közelében való leülepítésével, a vízgyűjtőn pusztító eróziós folyamat lassításával csökkenteni lehet a tóba érkező iszap menynyiségét. A Zala vízgyűjtő területére vonatkozóan most készülnek a talajvédelmi irányelvek; a szükséges munkálatokhoz azonban jelentős anyagi áldozatokra és sok időre van szükség. A táj védelmében A másik, a mondottaknál legalábbis azonos fontosságú kérdés a táj változása. Az utóbbi években ugyanis ugrásszerűen megnőtt a balatoni telekigénylők száma az egész országban. Ennek máris látható következménye a Balatonpart fokozódó felparcellázása, a stílustalan nyaralók, nyaralónak alig nevezhető bódék elszaporodása, a történelmi borvidék gyors összezsugorodása. Az új telektörvény a jelek szerint újabb problémákat teremt. Vizsgáljuk csak Tihanyt és Badacsonyt. Tihany fejlesztésére készített tervtanulmány mindenekelőtt a táj adottságainak megóvására, illetve kiaknázására törekszik. Az előbbi érdekében ragaszkodik a Belső és Külső tó környezetének konzerválásához, az üdülőövezetek szigorú elhatárolásához, a község szépséges régi portáinak megőrzéséhez. A tervtanulmány elképzeléseit az egyre szaporodó telektulajdonosokkal egyetértésben kellene megoldani. „Tihanyban mozog a föld!" — állapították meg találóan az egyik balatoni ankéton. S nem is annyira a közismert, sajnálatos földcsuszamlásra gondoltak — no meg az állandó csúszásveszélyre —, hanem a kifejezés birtokjogi értelmére. Badacsony déli lejtője hazánk egyik leghíresebb borvidéke. E terület azonban üdülésre is kiválóan alkalmas. Egész sereg vállalati üdülő működik már a déli lejtőn. Igaz ugyan, hogy a nagyarányú szállodaépítkezést nem erre a hegyoldalra szánta a regionális terv, és a Balatonnak inkább a Somogy partját özönlötték el a kis telken kis nyaralót vagy víkendházat építők, s vele a telekspekuláció, mégis az utóbbi 10 évben csak a mólótól nyugatra eső termővidéken, az úgynevezett Lábdihegyen több mint 210 házat emeltek. A környéken 200 négyzetöl az a szokásos területnagyság, amelyre már építési engedélyt lehet kapni, tehát nyaralót felhúzni. A házacskához természetesen bejáró kis utat is építenek, egy kis sütkérező teraszt eléje, egy kis garázst mellé, a szorgosabbja virágon kívül egy kis veteményt, babot, paradicsomot is termel, de néhány barack- és gyümölcsfát biztosan ültet. Az említett kérdések megoldása óriási munkát igényel. A Balatonnal törődő intézményeknek mindenesetre akad munkája akár egy fél évszázadra is. Pethö Tibor Pisán! — Viareggión? Carrarán, La Spezián, Sestrj Levantén, Rapallón és az elterpeszkedő Genován át egy csöndes öbölbe, Arenzanóba, ahol megint kék a tenger, ha nem is ultramarin, mint Liliomszigetén volt. Néhány nap — és újra Milánó, Ambrus püspök, a Déry-megírta kis püspök román katedrálisa. (Íme a hatásvizsgálat 2. számú eredménye: a Magyar Hírek révén a múltból fölbukkant egy nagyszerű barát és megajándékozott egy különben soha meg nem valósuló itáliai úttal a szerző életének utolsó szakaszában.) Talán még annyit, hogy H. Vera — alias Frau Schlossheim — is elment férjestül Milánóba, majd Arenzanóba a régi barátnőhöz. Dott. Clara ott ünnepelte meg Frau Schlossheim 60. születésnapját. A tökéletesen megnémetesedett H. Vera könnyek között vallotta meg, hogy sem férje, sem három gyereke soha nem ajándékozta meg egyetlen születésnapján. Ez náluk nem szokás. Én nem találkoztam Verával — nem is akartam vele találkozni. De egyik könyvemet — elbeszéléskötetemet, melynek mind a 12 darabja a fasizmusról szól — Vera üzenetére elküldtem F-ba. Vera nem nyugtázta a könyvet, nem is köszönte meg. Ez náluk, úgy látszik, nem szokás. A minap levelet kaptam Milánóból. Dott. Clara arról számolt be, hogy nála járt Frau Schlossheim legkisebbik lánya, aki fotómodell Párizsban. (Előbb az idősebb lány lázadt föl az f-i polgári-nacionalista szemlélet ellen, amikor egy jamaicai négerhez ment férjhez, s két fél-néger gyönyörű Schlossheim unokát szült, majd a kisebbik lány, aki a természetesen megvetett fotómodell-pályát választotta, s mindketten szüleiktől távol, Párizsban telepedtek le. Csak a harmadik gyerek maradt otthon; ő — dott. Clara szerint — szabályos play-boy életre készül; a Porsche kocsit az apjától már megszerezte hozzá.) Az ifjú Schlossheim lány beszámolt Dott Claranak: hogyan fogadta egykori „örök” szerelmem írói termékemet. — Nem hittem volna, hogy N. Gyuriból komcsi lesz. Egyébként ez az a pasas, aki egy egész könyvben gyalázta hazánkat, Németországot. Szavamat adom, hogy soha nem gyaláztam Németországot. Sőt: vannak német barátaim is. Sőt: szeretek olyan német, francia és olasz állampolgárokat, akik valaha magyarok voltak. Legfeljebb azokat nem szerettem, akik egykori hazájukról oly könnyen mondanak rosszat. H. Vera? öt valaha nagyon szerettem. Már réges-régen nem szeretem. Közömbös nekem, és most már az is marad mindörökre. (íme a hatásvizsgálat 3. számú eredménye. A Magyar Hírek révén tudom most már, mennyire nem érdekel: gondot okoz-e egykori szerelmemnek, hogy illő vagy nem illő ölébe vonnia fél-néger unokáit.) Losonczi Pál Indiában és Iránban Losonczi Pál. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke felesége társaságában, népes delegációval november 11-én hivatalos látogatásra Indiába és Iránba indult. Az Elnöki Tanács elnökét nagy szeretettel, melegséggel fogadták India vezetői, az indiai nép. A hatnapos látogatás során elnökünk nemcsak az ország történelmi nevezetességeivel ismerkedett, hanem hivatalos tárgyalásokat folytatott az indiai kormány képviselőivel. A tárgyalásokon újra megerősítést nyert, hogy Indiával való kapcsolataink jók és barátiak. Losonczi Pál és kísérete ezután Iránba utazott, ahol Reza Pahlavi sah és kormánya vendége volt. Az iráni látogatás, a fogadtatás, a tárgyalások közvetlensége is bizonyította a hazánk iránti bizalom erősödését, a szocialista Magyarország sikerét. Lapunk zártakor a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke még Indiában tartózkodott. Képünk az érkezés pillanatát, a repülőtéri fogadtatást mutatja: középen Losonczi Pál, jobbra Venkata Giri. az Indiai Köztársaság elnöke. (MTI felv.) AJÁNDÉK KANADÁBÓL Olyan mint egy kollégium társalgója. Első pillantásra. De a kellemesen berendezett társalgóban a fotelek tolószékekkel váltakoznak, s a lányok, akik a tolószékekben, vagy akár a fotelekben helyezkednek el, testi fogyatékosak. Mi az, amiért elsősorban mégsem ezt vesszük észre, hanem a nyugalom, a kiegyensúlyozottság légköre hat a belépőre? Ezen töprengenék, de az a kedves arcú, barna lány, akihez éppen látogatók érkeztek, mosolyogva megszólal: — Most, hogy kipróbáltam a Kanadából érkezett ajándéktolókocsit, mondhatom minden tekintetben kiváló. Könnyű mozgású, kényelmes. Nagyon köszönöm. A fiatal lány vendégei: Korbacsics Pál, a Magyarok Világszövetsége főtitkárhelyettese és egyik munkatársa. Vörös szegfücsokrot. átnyújtva ők üdvözlik Roncsek Izénkét elsőkként a vadonatúj tolókocsiban, amelyet a Galti Magyar Otthon Egyesület küldött neki a messzi Kanadából. Amíg Irénke és vendégei beszélgetnek, fehér köpenyes, ősz asszony lép hozzánk. A csökkent munkaképességű lányok állami szociális otthonának igazgatónője. Nagy szeretettel beszél gondozottjairól. — Távolról se higgyék, hogy a lányok nem érzik magukat pontosan úgy, mint a többi fiatal lány. Az Iparművészeti Vállalattal, a női szabó tanműhellyel és más vállalatokkal kötött szerződés értelmében dolgoznak, gyönyörű kézimunkákat készítenek. Vannak rádió- és televíziószerelő tanulóink, egyszóval valamennyien tanulnak, és a szakmai képzés mellett a gimnáziumot is elvégzik. Az otthon tanárai korrepetálnak velük, s a közeli Rákóczi Gimnáziumból jönnek vizsgáztatni, érettségiztetni a tanárok. Olyan is akad neveltjeink között, aki elvégezte az egyetemet, nyelvszakos, és most ő is, mint korrepetáló tanár segíti a fiatalabbakat. Kezdem megérteni, hogy miért volt helyes az első impreszszióm: e falak közt valóban a derű, a nyugalom a kiegyensúlyozottság légköre uralkodik. S nem csodálkozom Roncsek Irénkén sem aki — izomsorvadása van, s nem tud a lábára állni — elfogulatlan mosollyal beszél a kanadai küldemény remek technikai tulajdonságairól. Azután elmondja, hogy az idén fog érettségizni. Kiváló tanuló. — A Galti Magyar Otthon Egyesület tagjaié az érdem, az adományozás érdeme, ezzel is kifejezésre akarják juttatni szeretetüket az óhaza iránt — mondja Korbacsics Pál —, mi csak abban működtünk közre, hogy az ajándék eljusson Önhöz, kedves Irén. Sok boldogságot kívánunk és sikeres érettségit! S. M. A Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese, Korbacsics Pál Roncsek Irénkénél (Novotta Ferenc felvétele)
