Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-11-15 / 23. szám
'rrrrr A Budapesti Orvostudományi Egyetem az Üllői úton (Formanck Antal felv.) KÉTSZÁZÉVES ŐSZ FERENC: A Magyar Hírektől azt a megtisztelő megbízást kaptam, hogy írjak néhány sort magamról. Nyilván azért kaptam én a feladatot, mert a szerkesztő abból indult ki, hogy az ember önmagát ismeri. Sajnos én azonban alig ismerem magam, így kénytelen voltam egy interjút készíteni velem, melyet ezúttal közre adok. — A múltkor olvastam, rólad, hogy fiatal humorista vagy. A dolog meglepett, mert tudomásom szerint egy év múlva eléred a negyedik X-et — kérdeztem. — Nincs ellentmondás. Nem azt írták, hogy fiatal ember vagyok. Miután egy éve dolgozom a Ludas Matyi című szatirikus lapnál, azelőtt pedig újságíró voltam, valóban fiatalnak számítok a szakmában. Egyébként a Ludas Matyinél is én vagyok a legfiatalabb a humoristák között, még életkor szerint is. Különben azt mesélik, hogy a humorista későn érik be. Hallottunk már 20 éves költőóriásokról, mert a költészethez elsősorban lelkesedés és ifjonti hevület kell. De a humorista alapkövetelménye, hogy megfelelő mennyiségű keserűséget gyűjtsön össze, ehhez pedig sok idő kell. Nekem talán az az a szerencsém, hogy a kor, melyben gyerek voltam, majd felcseperedtem, sokat ősz Ferenc (Szegő Gizi karikatúrája) segített ebben... — feleltem. — Nem vagy te egy kissé nagyképű? — Dehogynem! Ez is kell a szakmához. — Kik a példaképeid? — Néhány futballista a válogatottból. Kész vicc, amit a pályán csinálnak. — És a humoristák közül? — Karinthy Frigyes, Stephan Leacock, Mark Twain, Darvas Szilárd, Gádor Béla és Tabi László. — Indokolás? — Az ember a példaképeit a Pantheonban keresi... — Tabi László még nincs a Pantheonban! — ő viszont a Ludas Matyi főszerkesztője, az én főnököm. — Kivel cserélnél? — Mikes Györggyel a Ludas kiváló humoristájával. — Miért? — Mert Londonban is él egy Mikes György, szintén kiváló humorista és író. így e név nemzetközi megismertetéséért ketten is dolgoznak. — Kivel nem cserélnél? — Mikes Györggyel, a Ludas kiváló humoristájával. — Miért — Mert úgysem menne bele a cserébe! — Mire vagy büszke? — Semmire. — És mit szégyellsz? — Hogy nincs mire büszkének lennem. — Mi a szenvedélyed? — Az utazás. — Hová szeretnél most elutazni? — Van egy régi tervem. Szeretnék egy nagyobb utat tenni és meglátni Nyíregyházát. Még soha nem voltam ott . . . — Mi lenne a legnagyobb kívánságod? — Hogy hagyjál békén... — Látod ez a te bajod. Csodálkozol, hogy az emberek nem vesznek komolyan, közben magadat sem tudod komolyan venni... — mondtam kicsit sértődötten, és faképnél hagytam magam. A BUDAPESTI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM yfli tckténJt Jla fűUüí ?r()iláq-l%€UiknzíÍ3 Mire ezek a sorok megjelennek, már lezajlott az az impozáns eseménysorozat, amellyel a Budapesti Orvostudományi Egyetem fennállása kétszázadik évfordulóját, számos külföldi társegyetem képviselőinek jelenlétében megünnepelte. Noha a magyar orvosképzés két évszázadáról beszélünk, lényegesen messzebbre nyúlik az vissza: orvostant tanítottak már a középkorban is, erről tanúskodik például IX. Bonifác pápa 1399-ben kiadott bullája, amely az esztergomi káptalan főiskolán folyó orvostanításról tesz említést. A viszontagságos idők, a kezdetleges orvosképzés a fiatal orvosnövendékeket mégis inkább külföldi egyetemekre kényszerítette, Bécsben, Wittenbergben, Párizsban, Zürichben tanultak, s más városokban, meglehetősen nehéz körülmények között. A szerencsések néhány külföldi egyetem ösztöndíját élvezve fejezték be tanulmányaikat. Az utrechti egyetem emléktáblával örökítette meg az egykor ott tanuló magyar hallgatók emlékét. Az 1635-ben Pázmány alapította nagyszombati egyetemnek is csak teológiai és bölcsészeti, majd 1667-ben jogi fakultása volt, az orvosi fakultás megnyitására még csak sokára került sor. Az elképesztő orvoshiány és a nyomasztóan rossz közegészségügyi viszonyok végül olyannyira aggasztóvá váltak, hogy az 1723-as pozsonyi országgyűlés is napirendre tűzte a kérdést. Intézkedés azonban még nem történt. A nagyszombati orvoskar létesítését, az önálló magyar orvosképzést a kor egyik legkiválóbb orvosa, a klinikai orvostan úttörője, a bécsi orvosegyetemet átszervező Van Swieten siettette és segítette elő. A legfelsőbb engedélyt Mária Terézia adta meg 1769-ben. A nagyszombati orvoskar öt tanszékkel rendelkezett, ami a korabeli külföldi egyetemekhez viszonyítva nem volt kevés. Ami viszont az oktatási lehetőséget illette, rendkívül sok nehézséget kellett leküzdeniük. Kedvezőbb körülményeket feltételezve 1777-ben Budára helyezték az orvosi kart, majd 1784-ben áttelepítették Pestre, a mai Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán levő kétemeletes házba, a jezsuiták egykori pesti székházának — celláiba. Itt szorongott az egész orvosi fakultás, a fekvő klinikák, a boncterem, a kémiai intézet. S miközben a pesti orvoskar évtizedeken át hiába kérte különböző felterjesztésekben intézményeinek megfelelőbb elhelyezését és berendezését, nagyszerű orvosaink és tanáraink lelkesedéssel és nagy energiával oktattak, gyógyítottak, és a mostoha körülmények között is lépést tudtak tartani a kor orvostudományával. A járványok leküzdésére már 1799-ben megkezdődtek a védőoltások. Balassa János, a neves sebész már 1847-ben a Massachusetts Hospitalban Warren által sebészi műtétnél először használt éternarkózist alkalmazza nálunk, Schöpf-Merei Ágost, az 1848—49-i függetlenségi harcban az olasz légió orvosa, később Manchesterben működik, a hazai gyermekgyógyászat alapjait veti meg. A múlt század ötvenes éveiben szervezett keretek között itt érvényesülnek Semmelweis tanai, a gyermekágyi láz pusztításait a minimálisra korlátozzák. Orvoskari tanárok érdeme, hogy ebben az időben nálunk orvosi folyóiratok és tudományos társulatok létesültek. Bugát Pál Toldy Ferenccel 1831-ben megalapítja az első magyar nyelvű orvosi folyóiratot. A világosi fegyverletétel, a forradalom és szabadságharc bukása a magyar egészségügy fejlődését is visszavetette egy időre, ám a kapitalizálódás szükségletei végül is az egyetemi építkezések megindításához vezettek. A múlt század 70-es éveitől kezdve alakultak új tanszékek a budapesti orvosi karon, és oly szinten álló intézmények, amelyekre a nyugat is felfigyelt. A francia kormány az egyik párizsi professzort küldte Budapestre az orvostudományi intézetek tanulmányozására. A Balassa János, Markusovszky Lajos. Korányi Frigyes köré gyülekezett magyar demokrata forradalmár orvosok elképzelése tehát diadalra jutott. Markusovszky nemcsak a szűk cellákból menekítette ki az orvosi kart, tevékenyen részt vett az egyetemi oktatás átszervezésében, állást foglalt a tanszabadság és az egyetemi autonómia mellett. Működése alatt a tanszékek száma csaknem megkétszereződött. Elsőnek a világon itt kezdődött meg a műtéti fertőzések tudatos megelőzése, fogászati klinika is nálunk létesült először, dr. Árkövy József vezetésével, Fodor József higiénikus, a cambridge-i egyetem díszdoktora pedig Európa második közegészségügyi tanszékének vetette meg az alapját. Nagy hírű orvosaink felsorolása szinte kimeríthetetlen: Hőgyes, Lenhossék, Bókái, Tauffer, Jendrassik, Lumnitzer. Korányi... Az első világháborút követően, a Tanácsköztársaság bukása után a fehérterror „tisztogatása” nem kímélte az orvosi kart sem. Olyan neves kutatókat foszt meg tanszékétől, és kényszerít külföldre, mint a később Svédországban élt Nobel-díjas Hevesy György József, a nukleáris orvostudomány megalapítója; üldözik Madzsar Józsefet, a közegészségügy nagy harcosát. A „numerus clausus” törvény hatályba lépésével 1600 felsőéves hallgatót zárnak ki az egyetemről. A rendszer embertelen szelleme azonban nem tudott az egyetemi élet mélyébe hatolni. A felszabadulást követő orvosképzésről csak néhány szót: a korábbi orvosi fakultásból az ötvenes évek elején önálló orvostudományi egyetem lett. Ma általános orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti fakultása van. 26 klinikája, 25 elméleti és egyéb tudományos intézete, ezer oktatója, és több mint négyezer hallgatóia. 1951 óta 9692 diplomás végzett, köztük 6541 orvos, 1183 fogorvos, 1968 gyógyszerész. Évente mintegy 500 orvos hagyja el az egyetemet. Az orvosegyetemen kívül Budapesten 1955 óta orvostovábbképző intézet is működik. H M Juliska izgatottan érkezik a randévúra. Látom, történt vele valami. Sőt, már azt is sejtem. hogy el fogja mesélni. És úgy lón. — Hallottad, mi történt Lajossal? — Nem. Mi történt? — Hát képzeld! Ez a Lajos reggel gyanútlanul elindul otthonról. Tudod, ott lakik az új házakban, egy remek kis kétszobás lakásban. Egyébként cuki új, modern bútort vettek, csak tudnám, miből. Van nekik egy állólámpájuk ... Félbeszakítom: — Azt mondd már, édes fiam, hogy mi történt Lajossal? — Hát éppen azt mesélem — méltatlankodik. — Szóval... most nem tudom, hogy hol tartottam. — Sehol! Hogy a Lajos elindult otthonról! — Ja, igen! Elindul otthonról, felszáll a buszra... különben micsoda marhaság ez a kalauz nélküli busz. Képzeld, a múltkor elromlott a „vasmari” — mert így nevezik viccesen az emberek a jegyautomatát —, és a vezető volt kénytelen jegyeket lyukasztani. — Mondd már, hogy mi van a Lajossal! — Hát nem azt mesélem? — kérdi mosl már kicsit sértetten. — Szóval a Lajos elindul otthonról, felszáll a buszra, és ott találkozik a Som Gyulával. Te is ismered ezt a Somot. Ű vette el a Szeder Kálmánnét, akit otthagyott az ura. Milyen igaza volt annak a Szedernek. Ez a Lujza egy slampos, lusta nő. Közben persze, azt hiszi magáról, hogy ö a Lollobrigida. Ügy csinál, mintha a Som Gyula a világ legszerencsésebb fickója volna ... — Rendben van, szívem — dadogom és leharapom a cigarettám felét —, csak azt mondd már, hogy mi van a Lajossal! , — Pontosan azt mesélem. Reggel gyanútlanul elindul otthonról... — Tudom, felszáll a buszra és ott találkozik Som Gyulával! — Honnan tudod? Mesélte már valaki? Ja, persze, a pletyka! Itt ha valami ma történik, azt az emberek már tegnap tudják. — De én még mindig nem tudom, hogy mi történt Lajossal! — Azt akarom mesélni, de mindig közbevágsz! — Hallgatlak! — Na végre! Szóval, Lajos találkozik a buszon Som Gyulával... Apropo ... hallottad azt a viccet, hogy Arisztid találkozik Taszilóval? — Hallottam. Azt nem hallottam, hogy mi történt Lajossal — zihálom. Azért zihálom, mert közben megettem a fél nyakkendőmet és az utolsó falat cigányútra ment... kuc ... kuc ... kuc ... — Szóval, mi történt Lajossal? — Ha még egyszer félbeszakítasz, nem mesélem — fenyeget Juliska. — Szóval, ez a Som Gyula egy agresszív fráter. Persze, könynyű neki, mert a főosztályvezető a legjobb barátja, neki mindent szabad. A múltkor is elment egy hétre az apósához szüretre, de a kutya sem szólt érte semmit. Természetesen, hozott néhány demizson bort. Borzalmas ez az alkohol. Te, ugye, sohasem fogsz inni? — Nem! Nem iszom, ha egyszer megtudom, hogy mi történt Lajossal? — Ez nem vicc? Utálom az alkoholistákat. Ja, persze, a Lajost akartam mesélni... Szóval, ez a Som Gyula, aki 1944-ben ... Itt pontosan nem tudom, hogy mi történt. Most nagyon kellemes helyen vagyok. A koszt kitűnő, csak az a sok injekció ne lenne. Délelőtt egy kis kínos afférom volt. Félóráig fojtogattam a főorvost, de ő sem tudta, hogy mi van a Lajossal. Az ápoló sem tudta. Emberek! Ha istent ismernek, mondják meg, mi történt Lajossal! Annak idején az Atyaúristen nevű beruházó a Föld megteremtésére a 2645 számú Építőipari Vállalatnak adott megbízást. A megrendelés egy összkomfortos bolygó megtervezésére és felépítésére szólt, mely az öszszes szolgáltatásokkal el van látva, így alkalmas arra, hogy akik 60—100 év időtartamra ide kapják beosztásukat, a legnagyobb kényelemben élhessenek. Néhány millió év alatt elkészültek a tervek és tervmódosítások, lezajlottak a kötbérperek, felépítettek néhány felvonulási bolygót, így az egész építkezésre csak hét nap jutott. Az összecsapott munkának ma is számtalan következményét érezzük, mert a minőségi átvétel sem volt megfelelő. Erre vonatkozóan elfogadhatjuk Madách Imre tanulmányának azt a részét, melyből megtudhatjuk, hogy egy csomó karrierista, szemet hunyva a hibák felett, egyfolytában hozsannázott. Egy bizonyos Lucifer merészelt csak a mű néhány hiányosságára rámutatni, de ezt elbocsátották és mehetett a pokolba. A többiek meg vígan hozsannáztak tovább a hűvösben. Az első hibák persze, hamarosan jelentkeztek. Még le sem járt a garanciális idő, máris elromlott a vízvezeték, és az egész bérleményt elöntötte a vízözön. Negyven napig tartott, míg végre egy szerelő megjavította a hibát. Töménytelen sok kár keletkezett és még máig sem száradtak fel a pocsolyák, melyeket tengereknek nevezünk. A szakipari munkák hanyag végzése miatt elromlott a központi fűtés és beköszöntött a jégkorszak. Az emberek cidriztek és szidták az illetékeseket, de a felelősséget az Atyaúristen sem vállalta. Közben a rossz statikai tervezés miatt egy Atlantisz nevű földrész elsüllyedt, míg Anglia a szakszerűtlen illesztés miatt elszakadt a kontinenstől. Valami suskus lehetett az anyaggal is. Az építményt eredetileg ugyanis gömb alakúra tervezték, de a használat következtében a sarkokon belapult. Állítólag az innen ellopott anyagból fusizták a Holdat, melyet azonban már nem tudtak közművesíteni, ezért máig is lakatlan. A tervek szerint a Föld sima lett volná, de nem számítottak a száradásra, így több helyen felgyüremlett, mint nálunk a műanyag padló. A felgyűrődések, például az Alpok, vagy a Himalája esetében, a bérlemény nagy részét lakatlanná tették. Jellemző a felelőtlen munkára, hogy a Szaharában nincs vízszolgáltatás, vagy például az Északi-sarkon az év hat hónapjában nincs közvilágítás. Dereng ugyan valami északi fény, de épp annyi, mint a pesti mellékutcák gyatra villanykörtéi Az egész bérlemény huzatos, mint egy új lakás, ahol az első hónap után megvetemednek az ablakok. A felsorolt kis hibajegyzékben nem szerepelnek az úgynevezett rejtett hibák, a földcsuszamlások, lávakitörések, vagy a szakszerűtlen villanyszerelési munka, melynek következtében óriási mennydörgés kíséretében manapság is állandóan kicsap a biztosíték. Beszélhetnénk még az árvizekről, belvizekről és szárazságról, de ezek után felesleges még bizonygatni, hogy a beruházás csapnivalóan sikerült. Ehhez képest már igazán jelentéktelen dolog, hogy a Karfiol utcában átadott új házban felpúposodott a parkett, eldugult a lefolyó és az ajtókat vagy becsukni, vagy kinyitni nem lehet. Ha egy ilyen nagy beruházásban ekkora hibák észlelhetők, mit várjon az ember ettől a vacak néhány milliós kis építménytől, mely értékének 20 százalékát a lakók már be is fizették. Latinul irt díszes meghívó adja tudtul a nevezetes eseményt A jubileumi emlékérem a magyar orvostudomány három nagyja, Semmelweis Ignác, Högyes Endre és Korányi Sándor arcmásával. Az érem másik oldalának felirata* „In memóriám fundationis facultatis medicináé’* N0SRECTOR ET UNIVERSITAS SCIENT1ARUM medicináé BUDÁPEST1NENS1S IN HUNGÁRIA lecturis SÁLUTEM! \ 1i •x
