Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-20 / 19. szám

A halasi csipke regénye Sok külföldi vendég, akit nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok híre vonzott a ma­gyar fesztiválvárosba, nem hagyta ki útjából a Szeged­től néhány kilométernyire fekvő Kiskunhalason a Csip­keház megtekintését. Leg­többjük már hallott valamit a halasi csipke híréről, amely vetekszik a brüsszeli csipkéé­vel; 1937-ben a párizsi vi­lágkiállításon a halasi csip­ke megnyerte a Grand Prix­­aranyérmet és az 1958. évi brüsszeli világkiállításon ugyancsak megtartotta az el­ső helyet A legidősebb halasi csipke­varró asszony, a hetvenéves Kocsis Mihályné már ötven­öt éve varrja a csipkét, min­den egyes díszítő öltésbe szin­te belevarrja élete történe­tét. Mert a halasi csipke az a ritka csipke, amely az első öltéstől az utolsóig kézimun­ka. Tű, cérna az eszközük, mindent kézzel varrnak; vagy negyven különféle dí­szítő öltést ismernek, míg a brüsszeli csipkénél csak hat­féle öltésmintát alkalmaznak. Egy nagyobb halasi csipke­terítő elkészítése százhúsz napig is eltart, napi nyolc­órai munkával. Két-hórom év szükséges, míg önállóan elkészítheti vizsgamunkáját a csipkevarró. Egy tenyérnyi nagyságú halasi csipke ára ma háromszáz-négyszáz fo­rint, de van olyan halasi csipke is, amelyet harminc­ezer forintért vettek meg. Ilyen nagy értékű, külön er­re a célra készített, jellegze­tes páva motívumú halasi csipkével ajándékozta meg Bács-Kiskun megye a kecs­keméti születésű Kodály Zol­tánt nyolcvanadik születés­napja alkalmából. A kiskunhalasi Csipkeház előtt emlékmű áll, rajta Mar­kovit« Mária arcképét ábrá­zoló dombormű. Ez a halasi születésű iparművésznő fia­tal leány korában fogott a halasi csipke megteremtésé­hez és idős korában is fá­radhatatlan áldozatos munká­val szentelte életét a halasi csipkének, ám az nem adott neki többet, mint világsikert és puszta létminimumot. A halasi csipke megterem­tésének gondolata voltakép­pen egy erdélyi származású, Kiskunhalasra került rajz­tanárban, Dékáni Árpádban vetődött fel. Összegyűjtötte Halas és környéke halódó népművészeti formakincsét abból a célból, hogy megkí­sérelje az összegyűjtött anyagnak iparművészeti al­kalmazását. Ezirányú mun­kássága egybeesett a ma­gyar iparművészet megúju­lására törekvő mozgalommal. Az volt az elgondolása, hogy az olasz és brüsszeli csip­kékkel azonos értékű ma­gyar csipkét teremtsen, és tervezésében érvényre juttas­sa a magyar ornamentikát. Törekvése némileg hasonlí­tott Bartók és Kodály zene­szerzői útnak indulásához. Dékáni Árpád azonban el­képzelését a magyar csipké­ről nem tudta volna megva­lósítani, ha történetesen nem találkozott volna a fiatal ma­gyar iparművésznővel, Mar­kovits Máriával, aki a buda­pesti női ipariskola elvégzé­se után hazament szülőváro­sába és kézimunkaműhelyt nyitott. Dékáni, miután már több éve kísérletezett csipke­terveinek megvalósításával, megbízta Markovits Máriát két csipketervének elkészíté­sével. Markovits Mária az ak­kor ismert varrott csipkeöl­­léseket nem találta megfele­lőnek a csipkék' elkészítésé­hez, ezért új, addig nem is­mert öltéseket talált ki. Ez az új csipkevarró technika lett alapja a halasi csipké­nek. Dékáni első pesti sikerei után, amelyeket a Marko­vits Mária készítette csipkéi­vel aratott, a halasi Jótékony Nőegylet segítségével csipke­műhelyt szervezett. 1906-ban a halasi csipke első külföldi sikerei után Dékáni Árpádot a Budapesti Iparművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Az ő feladata lett volna országosan megalapítani a magyar cslpkeipart, hogy ex­portcikk legyen a hazai csip­ke. Budapesten erre a célra tanfolyamokon is képeztek ki egy sereg csipkevarró leányt, műhelyt létesített és vidéki asszonyt, akiknek nagy része azonban nem tudta elsajátí­tani a halasi csipke bonyo­lult technikáját. A mozgalom végül is nem hozta meg a várva várt sikert, a kudar­cért Dékáni Árpádot tették felelőssé, és az addig dédel­getett főiskolai tanárt úgy­szólván máról holnapra fél­reállították. Markovits Máriát nem tör­te le Dékáni Árpád kudarca, bár nehéz életkörülményei indokolttá tették volna, hogy hagyjon fel a csipkekészítés­sel, hiszen kézimunka szak­tudása jó megélhetést adott volna neki. De ő ennél több­re vágyott: olyan értékű mű­vészi kézimunkákat akart al­kotni, amelyek felveszik a versenyt a brüsszeli és olasz csipkékkel. Az 1930-as évek­ben úgy látszott, hogy mégis megérdemelt méltánylást kap a sorstól. Az akkori kormány és a megye vezetőinek támo­gatásával megépített Csipke­házból kikerült halasi csipke a külföldön és itthon is fel­keltette az érdeklődést. A pá­rizsi világkiállításon elért si­kerek után mintha Marko­vits Mária legszebb reményei váltak volna valóra. De az 1939-ben kitört második vi­lágháború terveit mind ösz­­szezúzta. Teljesen magára maradt. A háború vége romokban találta a Csipkeházat. Évek­nek kellett elmúlnia, hogy a felújításán fáradozó Háziipa­ri Szövetség újjáépítse. Ve­zetésével Markovits Máriát akarták megbízni, erre azon­ban már nem kerülhetett sor, mert 1954-ben, nyolcvanéves korában, meghalt. Művészi törekvéseiért vál­lalt áldozatos életének emlé­két ma Kiskunhalason a Csipkeház előtt felállított emlékmű és ezernyi szép, ér­tékes halasi csipke őrzi. (környei) SIKK ÉS KEDVESSÉQ BUDAPESTRŐL ezt a címet adta a Hunga­­rotex legújabb exportkol­lekciójának, amelyet Kop­penhágában, Oslóban és Bergenben mutatott be. A hagyományokhoz híven az utazó kollekcióból idehaza sajtóbemutatót rendezett. A Hungarotex Szép ut­cai székházának színpadán újszerű díszletek között, vidám zeneszóra revüsze­­rűen felépített bemutatón idézték elénk a csárdáso­­zó, twistelő manökenek az álomszép anyagokból re­mekbe készült modellekkel az őszi-téli divat újdon­ságait. Láttunk hosszú pantal­lót, bermuda nadrágot, sőt bricsesszt is, műbőrből, szövetből, jerseyből. Az esős őszi időre feke­te lakkból készült hétnyol­­cados esőkabátot mutattak, szőrmével bélelt csuklyá­val, fekete-fehér csíkos bermuda nadrággal és a komor őszi eső hangulatát elűző, bézs színű esőkabá­tot, fekete lakk gallérral övvel és sapkával. A sok sok újdonság között a di­­vatrevü legérdekesebb ré­sze mégis a kötöttruhák felvonulása volt. Éppen ezért képeinken is közü­lük mutatunk be néhány igazán szépet. Az első képen: a szőke Márta szürke melírozott kötött kompiéban. A rö­vid ujjú ruhához kardigán vonalú hosszú ujjú kabát­kát terveztek. A sapkát is a ruha anyagából kötötték. Finom dísze a ruhának a dohánybarna széles bőröv, és remek kiegészítője a bőr sportcipő. A második képen három lány táncol s mutatja a magyaros hímzéssel díszí­tett, különleges kötöttru­hákat. Az egyik ruha, halvány rózsaszín, a másik zöld, a harmadik fehér. A kiegészítő kötött fejken­­dőcske rojtja, a hímzéssel azonos színű. A harmadik képen a kék-barna kockás kora őszi kötöttkosztüm érde­kessége mind a kabáton, mind a szoknya alján a barna bőr paszpól. Mire e sorok megjelen­nek, reméljük, a szép ma­gyar kollekció már ugyan­annyi tapsot kapott a skandináv országokban, mint Pesten a Szép utcá­ban. (f. b.) (Komlós Lili felv.) Kürthy Hanna rajza Tőőrpentő SZABÓ LŐRINCZ VERSE Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Indiába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget; lép, lép, lépeget, még, még, még egyet, az utolsót! Így, ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek. CSIPKEKARDIGÁN Hozzávalók: 40 deka kö­zépvastag műszálfonal, 3-as. horgolótű, 6 behorgolt fa­gomb. MINTA: 1. sor: a rövidpálcás alap­sor után (fordulásnál) 8 lánc­szemet 1 rövidpálcával a harmadik rövidpálcába öl­tünk, 4 láncszem után 3 két­­ráhajtásos pálca a harmadik­ötödik pálcába öltve, 4 lánc­szem, 1 rövidpálca a harma­dik rövidpálcába, majd elöl­ről ismételünk. 2. sor: a háromtagú pálca­csoportra 5 rövidpálcát öl­tünk (szaporítás az első és utolsó pálcánál), 4 láncszem után elölről ismételünk. 3. sor: az előző sor négy­­láncszemes ívébe 7 kétráhaj­­tásos, az öttagú rövidpálcák közül a középsőre pedig 1 egyráhajtásos pálcát öltünk. Pontos méretünk szerint készítsük el a szabásmintát, s a munkadarabokat eszerint fogyasszuk és szaporítsuk. A kész darabokat összeál­lítjuk, s a széleket hat sor rövidpálcával körülhorgol­juk. A gombokat úgy készít­jük, hogy sima fagombot — középen kezdve — rövidpál­cával behorgolunk. TEJES ÉTELEK MANDULATEJ. Négy deka édes mandulára fél deka keserűt számí­tunk. A leforrázott és meghámozott mandulákat finomra törjük, vagy mcgreszeljiik, azután l1/-. deka cukor hozzáadása mellett V« Uter tejjel leforrázzuk. Végül egy tiszta ruhán át megszűrjük és melegen vagy lehűtve tálaljuk. TEJSODÓ. Két tojás sárgáját két kávéskanál porcukorral, kis vanl­­lluporral habosra keverjük habverővel. Két ded tejet öntünk hozzá és folytonos habarás mellett felforraljuk. MADARTEJ. Három deci tejet porcukorral és egy kis darab vaníliával egy lapos edényben a tűzhelyre állítunk. Két tojás fehérjét kemény habbá verünk és vaníliás cukrot keverünk hozzá. A kemény habból evőkanállal galuskákat szaggatunk és ezeket a forrásban levő tejbe dobjuk, kél percnyi forrás után megforgatjuk és újabb két perc után óvatosan egy szitára kirakjuk. Két tojás sárgáját kevés tejjel elkeve­rünk, lassan a tejhez öntjük és keverés közben forrásig melegítjük, azután megszűrjük, egy mély tálba öntjük és lehűtjük. Mire kihűlt, a habgaluskákat rárakjuk, hámozott mandula hosszúra vagdalt szele­teivel megtűzdeljük és a madártejet jégre tesszük. Hidegen tálaljuk. HABKOCH. Fél kiló rizst vaníliás, cukros tejben felfőzünk. Mikor már langyos, 3 tojássárgáját keverünk bele, és egy tűzálló tál fenekét szépen elegyengetjük. 8 tojás fehérjéből kemény habot verünk, vaní­liás porcukrot és 3 evőkanál maracklekvárt keverünk bele, a rizs fölött kúpot formálunk belőle, irfegtüzdeljük tisztított, hosszúkás mandula­szeletekkel és közepes jó tűznél a sütőben pirosra sütjük. Négy sze­mélyre elegendő, gyermekek nagyon szeretik. KARAMELL FELFÚJT. Hét kanál tört cukrot aranybarnára pirítunk, öt kanál lisztet keveiünk hozzá, felengedjük negyed liter hideg tejjel és sűrű péppé főzzük. Kihűtjük és azután 6 tojássárgát, 3 deka lágy vajat, vaníliát, végül 6 tojás habját keverjük hozzá. Lezárható formá­ban egy óráig főzzük egy fazék vízben. Tálra borítva, Ízlés szerinti ön­tettel tálaljuk. TEJLEVES. Két és fél deci tejben egy kis vajat eldörzsölünk, azután feltesszük főni. Egy kevés hideg tejben lisztet simára elkeverünk és a forrásban levő tejhez adjuk és megvárjuk, míg újból felforr. Közben egy tojás sárgáját cukorral és vaníliával eldörzsölünk, majd kevés fi­nom metélt befőzése után a forró levesbe keverjük. Melegen tálaljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom