Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-06 / 18. szám
ntÁxv Kőntluj ^őanna álra készen Az ígéret valóra váltása — „kora tavasszal mégiscsak találkozhatunk majd” — négy évet késett. De most Honthy Hanna, a magyar operett nagyasszonya — aki 1965-ben gyengélkedése miatt, orvosai tanácsára lemondta amerikai és kanadai vendégszereplését — valóban készülődik. Naphosszat ízlelgeti, próbálja műsorát, énektanárhoz jár, és lázasan csomagol. — Nem kis gond számomra — mondja —, hogy hetekre, hónapokra itt hagyok egy háztartást, úgy hogy közben kívül-belül tatarozzák a villámat. A csodálatos panorámájú Deres úti villa úrnőjét, a legendásan pedáns háziasszonyt azonban mindenekelőtt első amerikai turnéja foglalkoztatja: milyen lesz a fogadtatás, hogyan tud majd eleget tenni a sok-sok kedves meghívásnak, és tetszik-e majd műsora? — Évtizedekkel ezelőtt hívták már Amerikába az akkor még fiatal Honthyt. A szerződés kikötése az volt, hogy tanuljam be angolul Fall Leo egyik népszerű operettjének a főszerepét. Azután valahogyan elmaradt az utazás, és én itthon maradtam. Azonban a legutóbbi években újból elkezdődött a levelezés, és most boldogan utazom. Los Angeles, San Francisco, Cleveland, Detroit, Chicago, New York, Montreal és Toronto lesznek a vendégszereplés állomásai, ahol Honthy Hanna régi, nagy sikerű szerepeiből összeállított műsorával fellép. — Hat évtizedes színpadi pályafutásom legszebb dalait viszem el a kint élő magyaroknak. Főleg a magyar operett gyöngyszemei, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, Budai Dénes, Lajtai Lajos, Eisemann Mihály, Huszka Jenő, Fényes Szabolcs dalai szerepelnek a műsorban, de hallani fogja a közönség Strauss, Fall Leo, Messager és Brodszky Miklós egy-egy dalát is. Részleteket mutatok be a Víg özvegyből és a Régi nyár operettből, amely színpadon és filmen egyaránt az egyik legkedvesebb szerepem volt. Nem marad el persze a Csárdáskirálynő sem, éneklem majd a „Hajmási Péter—Hajmási Pált”, amit 1917-ben, pályafutásom kezdetén még Sylviaként énekeltem Pozsonyban, meg Debrecenben. A dal azóta is szerepel színpadi szerepemben, de most már Cecília anyahercegnőként adom elő. Ezzel a portréval köszönti Honthy Hanna a Magyar Hírek olvasóit És vajon kinek nem cseng a fülében az édes-bús „Van-e szerelmesebb vallomás", vagy a „Lehet könny nélkül sírni” dallama, amely elválaszthatatlan a frissen csengő kedves hangtól — Honthy Hannától. — „Nem váratom a publikumot” így kezdődik műsorom bevezetője, Brandt István szel-Szereptanulós közben — otthonában (Szipál és Tormái MTI felv.) lemes, csevegő szövege, és Hajdú Júlia, a kitűnő zeneszerzőnő kíséretével máris énekelni fogok. De nemcsak énekel, táncol is a színpadon, shimmyt, walzert és természetesen csárdást is. — Több mint másfél órás lesz a műsorom, és ez alaposan igénybe vesz majd. E mellett szeretném, ha láthatnék is valamit az amerikai nagyvárosokból. Tervem, hogy kirándulok Hollywoodba, a Disney-Landba, és megnézem a Niagarát. Érdekelnek a jó filmek, a hangversenyek, és természetesen a musical. Feltétlenül megnézek egy-két színházi előadást a Broadwayn. A sok látni való csodáért cserébe én egy személyes üdvözlettel kedveskedek majd az amerikai magyaroknak, dalokkal elmondott üdvözletét viszek az újjáépült, megszépült óhazából. — Még egy utolsó kérdés: annyi évtized után megtanult angolul? Elmosolyodik. ( — Azt nem. Amerikában tudnak magyarul — és én megtanultam Honthyul. Potoczky Júlia pem van, úgy érzem, a XX, századi magyar műveltségről.” Mert nem csak előadásokat hallgatnak, szemináriumokon vitáznak a nyári egyetem hallgatói, hanem magyar filmeket is néznek, táncórákat vesznek, népdalokat tanulnak. (A tánc- és daltanulás hallatlanul népszerű. Fliflet professzor — aki törött lábbal érkezett — ugyancsak megjelent a táncórán, bejelentve: „Én ugyan nem táncolok, de szívesen rápillantok.” ... Némedi Lajos, a nyári igazgató, bőségesen ontja az újságíró ceruzája alá a „sztorikat". Mintha mindenütt ott volna, mindent hallana, látna; ismeri valamennyi nyári diákját, tudja, honnan jöttek, mivel foglalkoznak, hogyan tanulnak odahaza. Nem én rajzolom az ő portréját, hanem ő a nyári egyetemét... De talán nem is hiba, ha a két portré egybemosódik ... Némedi professzor „A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben” című munkájában idézi Báróczy „S még egy csábító lehetőség__" (A szerző (elvételei) Sándort: „...a helyett, hogy most ifjaink drága költséggel a legmostohább környékü idegen országokban mennek tanulás végett, akkor az idegenek jönnének csoportosan a miénkbe; kiket a tudományokon kívül még a helynek kiessége és egyéb, országunkban bőven feltalálható, természet adományai is édesgetnének mi hozzánk...” Báróczy vágyának ^valóra váltását az igazgató a nyári egyetemen látja évről évre testet ölteni; csoda-e hát, ha rajong érte, ha nem önmagáról, hanem róla beszél csak, s ha minden energiájával fejleszteni szeretné?) — Milyennek látja a Nyári Egyetem jövőjét az igazgató? — A magyar nem világnyelv, így arra nem számíthatunk. hogy évről évre gyorsan növekszik hallgatóink serege... — Amely voltaképpen nem is sereg! — Mondjuk hát, hogy csapat. De ez a csapat nyelvünk, kultúránk potencionális terjesztőjévé válik. Csak egy példát: Robert Stauffer úr, a Bécsben élő svájci író annyira kedveli a mai magyar irodalmat, hogy kezdeményezte: a Literatur und Kritik című osztrák irodalmi folyóirat jelentessen meg magyar különszámot... No de visszatérve kérdésére, milyennek tervezzük a jövőt, valahogyan így: a jövő évtől kezdve szeretnénk a magyar nyelvű főelőadások mellett — ezeket szimultán öt nyelvre tolmácsoljuk — idegen nyelvű előadássorozatokat is tartani, azoknak, akik beszélik ugyan nyelvünket, de nem olyan tökéletesen, hogy megértsék, mondjuk, a magyar reneszánszról szóló fejtegetést. Ezzel nemcsak az „igazi” külföldieknek tennénk jó szolgálatot, hanem például Steven Feketének is, aki az úgynevezett harmadik nemzedékhez tartozik, ért és beszél magyarul, de a bonyolultabb kifejezéseket már nehezen vagy sehogysem appercipiálja. Arra is gondoltam, hogy itt kellene megrendezni a külföldön tanító magyar nyelvtanárok konferenciáját, hiszen tanítványaik egy része is itt tanul nyáron. Es még egy csábító lehetőség: a külföldön magyar irodalmiét oktatók számára magas szintű szemináriumot szervezhetnénk, az irodalomtudomány és az esztétika legújabb eredményeit a magyar irodalomra vonatkoztatva. — Mindezt feltételes módban mondotta. — Természetesen. Nem tulajdonosa, hanem igazgatója vagyok a Nyári Egyetemnek. És mindaz, amit szeretnék, nemcsak a szándékon, a szervezésen, hanem a pénzen is múlik. Gondolja csak meg, mennyivel nehezebb és drágább egy francia nyelven kitűnően beszélő egyetemi tanárt vagy akadémikust leutaztatni Debrecenbe egy előadás megtartására, mint egy viszonylag jól beszélő tolmácsot szerezni! — Talán nem is olyan nehéz. Éppen Némedi profeszszor úr képesztette el a hallgatókat a megnyitón, amikor négy nyelven mondta el üdvözlő beszédét! — Rég volt. Azóta a búcsúbeszédet is elmondtam. És alig zártuk az 1969-es Nyári Egyetemet, már készülünk az 1970-esre. Tanulmányozzuk a kérdőívekre adott válaszokat: milyen előadásokat hallgattak legszívesebben vendégeink, milyen előadásokat hallgattak volna szívesen, hogyan osztanák be egy napi programjukat, milyen egyéb javaslatuk van ... Vendégeink egy hónapon át tanultak. Most — mi tanulunk. Hogyan lehetne még érdekesebben, még jobban ... (Remek fotóalany: arca, szeme, keze külön-külön beszél. Nem zavarja, hogy jegyzik szavait, hogy fényképezik. Dinamikus, magávalragadó. Amikor elköszönök tőle, az ajtóból visszafordulok. Már a kérdőíveket bújja, jegyzetel... Nyáron igazgató, ősszel, télen, tavasszal professzor. Mikor pihen?) G. L. „Röpülj páva, röpülj, vármegyeházára, a szegény raboknak szabadulására ...” Jean Luc Vandammenak a dallam már megy, csak a szöveggel van még baj Kettőt jobbra, kettőt balra ... De azért nem Is olyan egyszerű ez a csárdás! Az ausztriai egyesületek kultúrmunkájáról A Magyarok Világszövetsége és a külföldön működő magyar egyesületek között az évek folyamán egyfelől szívélyes baráti viszony, másfelől termékeny munkakapcsolat alakult ki. Legutóbb hat ausztriai magyar kulturális egyesület idei első félévi munkaprogramját tekintettük meg, s mivel úgy érezzük, hogy az egyik egyesület tevékenysége bizonyára érdekli bármely másiknak a vezetőségét, tagságát is, ezért nyilvánosan is bepillantást nyújtunk a hat egyesület — a három bécsi, a grázi, a burgenlandi és az alsó-ausztriai — első félévi munkájába, valamint a következő fél év terveibe. Nézzük tehát sürgönystílusban az első fél év gazdag tevékenységét. öt színházi előadás magyarországi művészekkel. Ezenkívül a Bécsi Magyar Munkások Egyesületének a kultúrcsoportja bemutatta a Gyurkovics-lányokat. Burgenlandban a János vitézt adták elő két ízben. Először történt a második világháború óta, hogy ott magyar művészek magyar nyelven játszottak. Két önálló gálaest volt hazai művészekkel. Négy bált rendeztek, amelyen hazai művészek működtek közre. Egy ifjúsági beat-est magyar művészekkel. Háromszor volt, összesen 8 burgenlandi általános és középiskolában, magyar szövegű kultúrfilmvetítés, országismeret, valamint nyelvgyakorlás céljából. (Mintegy 1000 gyermek látott magyar filmet.) öt alkalommal vetítettek az egyesületek saját tagságuk részére magyar filmet, így az „Egri csillagok”-at két előadásban. Két esetben rendeztek nagy érdeklődést keltő kulturális előadást. Az egyik Lőrincze Lajos: „Édes anyanyelvűnk” című előadása volt. öt alkalommal, összesen 10 autóbusszal, szerveztek részben ország-ismeretterjesztő, részben rokonlátogató társasutazást. Mintegy nyolcvanan rendszeres oktatás keretében tanulják a magyar nyelvet. A bécsi egyesületekben hetenként kétszer, a grázi egyesületekben hetenként egyszer van klubnap. Ebben az évben ünnepelte a Bécsi Magyar Munkások Egyesülete fennállása 70 éves jubileumát. A Magyarok Világszövetsége delegációján kívül meghívott vendégként jelentek meg a két francia magyar egyesület, a svéd magyar egyesület, a berlini, valamint a hamburgi magyar egyesületek képviselői. A Magyar Kultúr- és Sportegyesület négyszer rendezett „családi estet”, vacsorát Augusztus 23-án ünnepelte a bécsi kolónia alkotmányunk napját. Fentieken kívül több kisebb egyesületi rendezvényre is sor került, így Anyák napján, május 1-én, és máskor is. A klubnapokról és a kisebb egyesületi öszszejövetelekről nem szólva 32 jelentősebb rendezvény volt az első fél évben. Ezeken, valamint a klubnapokon 13—14 ezer- ember vett részt. És most tekintsük át röviden a következő fél év ugyancsak tartalmas programját. Szeptember 20.: a bécsi intéző bizottság Keszthelyen a Hullám Szállóban az ausztriai kolónia részére szüreti bált rendez. Ezen részt vesz a 6 ausztriai egyesület vezetősége, és tagságának nagy része. Október 11.: szüreti bál a bécsi kolónia részére. Népi zenekart és tánczenekart kérnek az óhazából. Qkt. 25.: szüreti bál Ebreisdoríban. Nov. 1.: valamennyi egyesület közös társasutazása Budapestre. Nov. 8.: a bécsi magyar kolónia intéző bizottságának irodalmi és kulturális estje. A program zárószámaként a bécsi egyesületi népi tánccsoport is fellépne. Nov. 14.: a Grázi Magyar Egyesület magyarnóta- és dalestet rendez. Nov. 18.: a Magyar Kultúr- és Sportegyesület tudományos előadást tart klubnap keretén belül az űrhajózás helyzetéről. Meghívják a testvéregyesül etek tagságát is. Nov. 22—23.: a burgenlandi Magyar Egyesület Oberwart ban és Oberpullendorfban disznótoros vacsorával egybekötött bált rendez. Dec. 7.: a bécsi magyar kolónia intéző bizottsága a kolónia ifjúsága részére beat-estet rendez. Dec 20.: karácsonyi ünnepségek valamennyi egyesületben. Néhány rendesvényre — például a szüreti bálokra, a magyamóta-estre, a beat-estre — az egyesületek Magyarországról hívnak meg zenekarokat (például a Rajkó zenekart). A Magyarok Világszövetsége természetesen mindent megtesz — amennyiben itthonról hozzájárulhat — az Ausztriában élő honfitársak egyesületi rendezvényeinek sikeréért. Előre is kellemes szórakozást kívánunk. 5
