Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-09 / 16. szám
Hazánk Tízgazdálkodása II. Vízmérleg és a szennyvizek MAQYARORSZÁQOT IS MEQHlVTÁK A QENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLETRE A genfi leszerelési értekezlet plenáris ülésén a két társelnök hivatalos nyilatkozatot terjesztett elő a bizottság kibővítéséről. A társelnökök közölték: kormányaik megállapodásra jutottak arról, hogy a bizottságot pótlólag a következő országokkal egészítik ki: Argentína, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, Marokkó és Pakisztán. A Magyar Népköztársaság kormánya a meghívást elfogadta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a bizottságba a Magyar Népköztársaság képviselőjéül dr. Kőmives Imre rendkívüli és meghatalmazott nagykövetei nevezte ki. A diplomácia hírei Politikai és diplomáciai életünkre július utolsó heteiben is a. megszokott mozgalmasság volt jellemző. Magas szintű delegációk látogatásai, nagyköveti bemutatkozások, fogadások és táviratváltások történtek hazánk és a külföldi országok politikai és diplomáciai személyiségei között. Hogy csak egy táviratról tegyünk említést: Nixon, az Egyesült Államok elnöke táviratban mondott köszönetét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének jókívánságaiért amelyeket az Apollo—11 sikeres holdutazása alkalmából személyesen neki és az űrhajósoknak küldött. A népek közötti barátság szép eszméjére volt jellemző a július 21-én, Lengyelország újjászületésének 25. évfordulóján megrendezett ünnepi nagygyűlés Budapesten, az Egyesült Villamosgépgyár művelődési házában. Július 28-án érkezett a Magyar Népköztársaság országgyűlésének meghívására hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, Pjotr Mirinovics Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának vezetésével. A vendégeket fogadták a párt és az állam vezető személyiségei. A baráti küldöttség tagjai, a gazdasági, tudományos és kulturális élet tekintélyes képviselői több napot töltöttek hazánkban és ellátogattak vidékre is. Az Iráni Császárság új magyarországi nagykövete Mohamed Hussan Puyani rendkívüli és meghatalmazott nagykövet július 28-án adta át megbízólevelét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Megbízólevelének átadásakor hangsúlyozta, hogy Irán és Magyarország kapcsolatai régiek és mélyen gyökereznek. Peru első magyarországi ideiglenes ügyvivője Raul Maria Pereira Budapestre érkezett, a közelmúltban a Magyar Népköztársaság és a Perui Köztársaság között létesített diplomáciai kapcsolatokról szóló megállapodás értelmében. Magyarország több, mint 1600 km hosszú víziútjából 1200 km állandóan, 400 km pedig időszakosan hajózható. Bár az ország víziközlekedésre alkalmas jelentős vízfolyásokkal rendelkezik, lehetőségeinket nem hasznosítjuk kellően. A hazai teherszállításnak csupán egy százaléka jut a víziutakra. Tonnakilométer teljesítményben a víziszállítás mindössze 7— 8 százalékban részesedik az ország teherforgalmából. Ennek oka, hogy — a víziúthálózat nem alkot összefüggő rendszert, a dunai és tiszai hajóutak belföldi összeköttetése hiányzik; — a hajóutak egyes szakaszainak átbocsátó képessége időszakonként csökken az alacsony vízállás miatt; — az áruszállítási igények fő iránya nem egyezik a meglevő víziutak fő irányával; — a kikötők rakodóberendezéseinek kiépítettsége nem megfelelő. A Duna ma már nemcsak legfontosabb belföldi víziszállítási útvonalunk és nemcsak a kelet-nyugati átmenő forgalom víziútja, hanem tengerjáró hajóink révén lehetővé teszi bekapcsolódásunkat a tengerhajózásba is. A budapesti kikötő és a közel-keleti országok tengeri kikötői között az áruszállítás már átrakás nélkül bonyolítható le. A magyar víziúthálózat fejlesztését sürgeti a nagy európai víziutak kiépítése. A Duna—Majna—Rajna-csatorna folyamatban levő építése előreláthatólag 1975—80-ig befejeződik. Reális lehetőségként kell számításba venni a Duna—Odera—Elba víziút létesítését is. A Tisza hajózási jelentősége is fokozódott, bár teljes értékű víziútként való hasznosításának még sok akadálya van. A tiszalöki vízilépcső megépítésével a hajózási viszonyok a felső szakaszon kielégítőek, de a középső szakasz hajózhatósága csak a kiskörei vízlépcső üzembehelyezésével javul. A Tisza belépcsőzésének folytatásával viszonylag rövid időszak — 10—15 év — alatt olyan víziszállítási lehetőség alakul ki, amely a vasúti és közúti szállítással összehangolva járul hozzá e térség gazdasági fejlődéséhez. A magyar víziúthálózat teljes értékű kiépítéséhez nagyobb távlatban hozzátartozik a Duna—Tisza-csatorna megvalósítása is. Magyarország hasznosítható felszíni vízkészlete a mértékadónak számító augusztusi időszakban másodpercenként 2380 köbméter. Ebből a vízmennyiségből az élővízforgalom érdekében (szennyvizek hígítása, egészségügyi követelmények, mederállandóság) a mederben kell hagyni másodpercenként 940 köbmétert. A fennmaradó 1440 köbméter víz — amely több mint a Duna kisvízhozamának kétszerese — nem hasznosítható teljes egészében, mert állandóan növekszik a vízfolyás mentén feljebb levő országok vízfelhasználása és tekintetbe kell venni a lejjebb fekvő országok jogos vízigényét is. A nemzetközi megosztás figyelembevétele nélkül számított 1440 köbméter másodpercenkénti felszíni vízkészletet 1970-ben kereken 250 köbméter hazai vízigény terheli, ezenfelül a hajózás érdekében szükséges mélység biztosítására legalább 300 köbméter másodpercenkénti további vízhozam szükséges. Az ország összesített felszíni vízmérlege tehát az 550 köbméter másodpercenkénti vízigényt figyelembe véve 38 százalékos elvi kihasználtságot mutat, s így még kedvezőnek mondható. 1985-ben azonban már körülbelül 900 köbméter másodpercenkénti vízigény várható, ami — figyelemmel arra, hogy időközben a szomszédos dunai országok vízigénye is növekszik — már országos szinten is nehézségeket jelent a vízigények kielégítésében. Mindezekhez járul a másodpercenként 180 köbméterre becsülhető felszín alatti vízkészlet, amelyet 1970-ben 50 köbméter, 1985-re pedig 100 köbméter másodpercenkénti vízigény terhel. A vízmérlegnek ezek az adatai azonban, amelyek az országos átlagot mutatják, nem adnak megfelelő képet a vízkészlet és az igények valóságos viszonyáról. A készletek és az igények területenkénti összehasonlítása ugyanis — a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából ez a döntő — egyes időszakokban és egyes területeken már jelenleg is vízhiányt mutat, s ennek fokozódása várható. A Tisza völgyére például az ország felszíni vízkészletének csak 17 százaléka jut, pedig a vízigény itt a legnagyobb. Ez már ma is csak vízpótló rendszerekkel elégíthető ki. A vízmérleg egyensúlyának fenntartása mind hazánkban, mind a közös vízgyűjtő külföldi részein, 1985 után egyre nagyobb arányú összehangolt beavatkozást igényel. Az egy főre jutó vízigény ez idő szerint mintegy 550 köbméter, 1985-re pedig 1200 köbméter lesz. A technikailag fejlettebb államokban, ahol nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is jelentős a vízfelhasználás, ez az érték jelenleg meghaladja az 1000 köbmétert. Bár a készletek területileg és időben változnak, egy adott helyen hosszabb időszakra állandónak tekinthetők. A vízfelhasználás a következő 15 évben több mint kétszeresére növekszik. A vízgazdálkodás egyik — ma már világviszonylatban jelentkező — gondja a növekvő vízszennyezés. Egyes folyók annyira szennyezetté váltak, hogy öntisztítóképességük teljesen megszűnt. Külföldön ilyen „szennyfolyó” például a Ruhr vagy a Saale. Hazai példák erre a többi között a Sajó, a Szinva, a Pécsi-víz, a Fekete-víz, a veszprémi Séd. 1970-ben naponta 1,7 millió köbméter (mintegy 70 ezer vagonnak megfelelő szennyező anyagot tartalmazó) ipari eredetű szennyvíz kerül a vízfolyásokba. Egy átlagos nagyságú konzervgyár szennyező hatása például egy 26 ezer lakosú város által okozott szennyezéssel egyenértékű. Az ipari szennyvizeknek csak mintegy 35 százaléka (napi 0,6 millió köbméter) nyer megfelelő tisztítást. Jelentős mennyiségű szenynyező anyag jut a vízfolyásokba a településekről. Budapest szennyvizeivel például naponta mintegy 27 tonna olaj kerül a Dunába. A legsúlyosabb problémát a különböző ipari eredetű szennyeződések okozzák. A megoldást nehezíti, hogy a szennyezés mennyisége és minősége — az ipar termelési technológiájának változatossága, újabb termékek előállítása folytán — igen változó. Az ipar szennyvíztisztító kapacitása nem kielégítő. A meglévő tisztítóberendezések is általában alacsonyabb hatásfokkal üzemelnek. A mezőgazdaságban mind nagyobb területen és növekvő mértékben alkalmazott különböző vegyszerek is sok káros anyagot juttatnak az élővizekbe. Az országhatáron túlról időszakosan szennyvízhullámok érkeznek. A vízminőség-védelem érdekében hozott jogszabályok és a gyakorlati intézkedések eredményeként sikerült feltárni a vizek elszennyeződésének folyamatát, mértékét, helyét. Ezek ismeretében jelentős lépéseket tettünk a további vízszennyeződés Mint már egy korábbi számunkban közöltük, hazánkban elsőként Lukács Györgynek ítélte oda a Béke-világtanács elnöksége a nemzetközi békemozgalom legmagasabb kitünetését, a Joliot-Curie Emlékérmet. Az emlékérmet július 19-én nyújtották át a 84 esztendős világhírű tudósnak, aki meghatott szavakkal mondott köszönetét a megtiszteltetésért. A többi között hangsúlyozta. — Nekünk, akik a tudománnyal foglalkozunk, kétszeres kötelességünk van: egyrészt követeljük a társadalomtól, hogy segítsen és támogasson bennünket a társadalomért végzett munkában, másrészt tudjuk, hogy a társadalom fejlődéséért mi, tudósok is felelősséggel tartozunk. Midőn hálás szívvel megköszönöm a Béke-világtanács elnökségének a magas kitüntetést, hadd szóljak arról is, hogy Magyarországon a nép legszélesebb rétegeivel együtt az értelmiség sorában aligha akad olyan tudós, aki ilyen vagy olyan módon ne állna kapcsolatban a hazai és a nemzetközi békemozgalommal. leff £ S £ Si A közművesítés fokozódó igényei növekvő gépesítést kívánnak A soroksári Duna-ág mellett épült fel a dél-pesti szennyvíztisztító. Képünkön: mintavétel. Tisztítás előtt és után ugyanis rendszeresen laboratóriumban ellenőrzik a víz minőségét. (MTI-fotó) moly kérdések már ma is, de fontosságuk évről évre növekszik. Megoldásukhoz rendkívül jelentős anyagi erőfeszítések szükségesek. Mint Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke mondotta: „A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kidolgozása folyamatban van. Céljait a tudományos-technikai forradalom eredményei, a nemzetközi fejlesztési tendenciák tanulmányozása, a hazai viszonyok elemzése alapján jelölik ki." Az országgyűlés nyári ülésszaka jóváhagyta ezeket az elképzeléseket és így új fejezetet nyitott a magyar vízgazdálkodás történetében. Pethő Tibor csökkentésére. Így új ipariüzem nem épülhet tisztítóberendezés nélkül, a progreszsziv szennyvízbírság pedig hatékonyan ösztönzi az üzemeket szennyvizeik tisztítására. Megkezdődött a hiányzó szennyvíztisztító berendezések pótlása is. A vidéki városokban a közcsatorna-hálózat és a szennyvíztisztító berendezések fokozottabb mértékben épülnek. A mezőgazdaság kemizálása terén a vízminőség-védelem érdekében pozitív kezdeményezések történtek, például a káros vegyszereknek más készítményekkel való helyettesítésére. A megtett intézkedések hatásaként elért fejlődés azonban még csak kezdeti eredménynek tekinthető. A megfelelő anyagi-műszaki feltételek létrehozásával és gazdasági szabályozó eszközök alkalmazásával arra törekszünk, hogy 1985-re az összes káros szennyvizet csak hatékony tisztítás után vezessék vissza a természetbe. Az elmondottak igen koNagygyülés Budapesten, Lengyelország felszabadulásának 25. évfordulóján. Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárhelyettese megnyitja a nagygyűlést Mohamed Hassan Puyani, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Iráni Császárság új magyarországi nagykövete átadta megbízólevelét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének.
