Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-07-12 / 14. szám

A Major házaspár (Novntta Ferenc felvétele) fiatalságnak talán a leg­jellemzőbb tulajdonsága, hogy óriást a befogadóképes­sége. kitárulkozik a világ felé, s magábaszippantja mind­azt, ami szellemileg gazda­gíthatja. Az érett kor sajá­tossága, hogy a magába szí­vott ismeretanyagot földol­gozva, továbbfejlesztve, ulsz­­szaadja a világnak. A Ma­jor-házaspárban ritka mó­don megvan mindkét jelleg­zetesség: fiatalos mohóság­gal keresik s fedezik fel, amit még nem ismernek és közben szünet nélkül tenni is akarnak valamit a maguk területén az előbbre hala­dásért. Az érett kornak s az ifjú­ságnak ezzel a szerencsés ke­verékével érkeztek haza Ma­gyarországra — harminc esz­tendő után. Major József Ce­­cén született, középiskoláit Budapesten végezte, majd a Sorbonne-on szerzett diplo­mát matematika—fizika sza­kon. Párizsból jókora lendü­lettel tovább lépett Űj-Zé­­landba. Eleinte francia nyel­vet tanított, vagyis ott is tüs­tént adni kezdte magából, amit lehetett. Párhuzamo­san pedig folytatta az új ma­tériák magábaszippantásának műveletét: filozófiát, logikát, tudományos módszertant ta­nult az új-zélandi egyete­men s abból is diplomát szerzett. 1938-ban rövid láto­gatásra hazatért, de... ele­get tanult, eleget látott a vi­lágból ahhoz, hogy szívét összeszorítsa az aggodalom Európa sorsa miatt. Itthon megismerkedett egy akkor érettségi előtt álló diáklány­nyal, eljegyezte s együtt tér­tek vissza a világ ellenkező oldalán zöldellő nagy sziget­re, amely nemcsak földrajzi antipólus volt, hanem a há­ború felé rohanó Európa bé­kés, boldog ellenpontja is. Hogy a Major-házaspár mit csinált ott a nyugalmas szigeten, harminc esztendő alatt? Belső nyugtalanságuk, szüntelen tevékenykedni, ad­ni akarásuk mozgalmassá tette az életüket. A feleség bekapcsolódott Űj-Zéland művészeti köreibe. Különö­sen a színház vonzotta s te­hetsége, érzékenysége alkal­massá tette rá, hogy Shakes­­peare-tól Sartre-ig közvetítse az emberi gondolatok s in­dulatok széles skáláját. Ám az alkalmi színjátszás nem elégítette ki, s a szellemi kultúra mellett a test kultú­rája is foglalkoztatta. Jelen­leg az új-zélandi egészség­­ügyi minisztérium egyik sze­mélyzeti főnöke. A cím is fontos, mert megbecsülést fejez ki, de számára fonto­sabb a cím mögött rejlő tar­talom: a sziget egészségügyi problémájának megoldása. Lelkesen ismerteti például az iskolások fogászati gondo­zásának rendszerét. Ugyan­ilyen hévvel s belső tűzzel beszél férje a saját terüle­téről. 0 a szigetország ipar­­fejlesztését tűzte ki életcélul, a kormány ipari szakértője­­tanácsadójaként működött harminc esztendeig, most ment nyugdíjba, de máris újabb feladatok jelé kacsint­gat, amelyek várják, mihelyt világ körüli útjukról hazatér nek. Közben Hongkongtól Párizsig mindenfelé előadá­sokat tartott. És itthon, Magyarorszá­gon? Vajon mit is csinálnak, s főleg mit éreznek harminc esztendei távoliét után? — Kettős érzés szorongat­ta torkunkat — mondja Ma­jor Józsefné —, az öröm és a szomorúság. Egyénileg szo­morúság, mert barátaink, hozzátartozóink a hosszú esz­tendők alatt vagy meghal­tak, vagy elsodorta őket az élet látókörünkből. De ami nem a közvetlen, személyes kapcsolatokat, hanem az ál­talános impressziót illeti: a vártnál nagyobb örömben s meglepetésben volt részünk. Hiszen Magyarország nem a világ közepe s Cece, férjem szülőfaluja még csak nem is Magyarország közepe. Most pedig, amikor odalátogat­tunk, elámultunk, hogy ez a kis falu milyen kulturált, milyen csinos lett. Férje a szavába vág. — A meglepetés már a re­pülőgépen kezdődött. Bejár­tuk a világot, sokféle repülő gépen utaztunk, de ilyen szí­vélyességben, ilyen dús ellá­tásban, mint a magyar MA­­LÉV-gépen, még nem volt részünk. A gép turistaosz­tályán is a legfinomabb ma­gyar borral kínálnak s ma­gyar szalámival, ami szá­munkra különös csemege. A fogadtatás szintén kellemes volt, sehol olyan könnyen, gyorsan nem estünk át a formaságokon, mint a Feri­hegyi repülőtéren. Ismét felesége veszi át a szót. — És amióta megérkez­tünk, naponta szellemi cse­megében van részünk. Cso­dálatosan szép előadásokat láttunk az Operaházban: a Lammermoori Luciát, a Há­ry Jánost, a Bánk bánt, és bi­zony megnéztük a János vi­tézt is, számunkra harminc év után ez is élmény volt. Az ilyen örökifjú, a vilá­got folytonosan megismerni s a világnak folytonosan ad­ni vágyó emberek számára a legnagyobb öröm, ha fejlő­dést, munkaeredményeket látnak maguk körül. A Ma­jor-házaspár számára pedig sokszoros öröm, minthogy e szívderítő tapasztalást — o fölfelé ívelést, a fejlődés ké­pét — a szülőhaza tárja elé­­bük. Soós Magda „TALÁLKOZÁS" AZ MTK-VAL A véletlen különös játékáról tanúskodik egyik kedves olva­sónk, A. A. E. levele. Honfitársunk Monroe-ban él s időnként meglátogatja New York-i magyar orvos barátját. A legutóbbi alkalommal az ő rendelőjében került kezébe a Magyar Hírek­nek az az 1968-as májusi száma, amelyben a sportrovat az MTK 80 éves jubileumi előkészületeiről ad tudósítást. A cikk „nagyon kellemes emlékeket hozott vissza — írja —, mert ötvenhat év múlt el már azóta, amikor utoljára láttam az MTK és FTC csapatokat a Hungária úti pályán játszani”. S nem sokkal azután, hogy ezek a régi emlékek felidéződtek benne, érdekes véletlen folytán éppen az MTK és FTC-vel kapcsolatos dokumentumra bukkant. De mondja el ő maga, hogyan történt: „E héten egy zivataros napon boldogult öcsém könyvtárának magyar részét böngészve, az egyik Mikszáth Kálmán-könyvben találtam a mellékelt kártyát, amely Önöket biztosan érdekelni fogja. A kártya eredetét, a dátumot, amikor idekiildték, nem tudom, az aláírás szerint egyik unokaöcsénk küldte Budapestről.” A szerkesztőségünkbe küldött képet, amely bizonyára sok olvasónkat érdekli, köszönjük s ezennel leközöljük. Közelebb a nagyvilághoz Az utóbbi években Európa vasútvonalain erősen növekedett a nemzetközi forgalom. Ez arra késztette a vasúttársaságokat — a MÁV-ot is —, hogy gyarapítsák a nemzetközi vonatok mennyiségét és megnyújtsák vonalaikat. Ma a MÁV vonalain tizennyolc pár nagy nemzetközi vonat közlekedik. A MÁV Vezérigazgatóságán kapott tájékoztató szerint nem­zetközi menetrendpolitikánk célja, hogy minél több — más országon át közlekedő — nemzetközi vonalat tereljünk háló­zatunkra, idegenforgalmunk növelésére. Emellett természe­tesen fontos feladat a magyar turizmus ellátása is. A nemzetközi megállapodások alapján olyan vonatokat ter­veztek. amelyek Budapestről indulnak, illetve oda kedvező időben érkeznek, hogy ezzel közvetlen utazási lehetőséget biztosítsunk. Budapestről közvetlen vonatokkal és kocsijára­tokkal Európa valamennyi jelentős fővárosa, idegenforgalmi üdülőhelye elérhető. A nemzetközi forgalomban történt változások a jünius else­jén életbe lépett új menetrendben megtalálhatók. Halljátok, legények? A csá­szár őfelsége katonái a mi véreinket ölik! Fosztogatnak, felégetik otthonunkat! Nyúzzák a magyart! Mi meg Itt a császár őfel­ségét szolgáljuk! > Nem szolgáljuk további Nem ám! Megyünk hazaI És kapitány urunk? Vele mi a szándékotok? Nem igaz! Nem lehet igaz, Pali bátyám, amit ezek az infámis újságok összeírnak! Márpedig a huszárok úgy ha­tároztak, vitéz kapitány uram, hogy hazatérnek! Az új jel­szó: „Nyergelj! Fordulj!1' Ez az utolsó szava, ka­pitány uram? beszélek a fiammal ’ Anyám! Edith! Hogy jöt­tetek ti ide, az ostrom­­\ záron át! Érted jöttünk fiam és a huszáraidén. Tudod-e, mi történik most odahaza? A földműves elhagyja ekéjét, a tanuló iskoláját, o családapa boldog tűzhe­lyét . Micsoda! Hát van itt az én jelszava­mon kívül másnak is jelszava? Ez összeesküvés! De majd én szétütök a lázadók között! 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom