Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-17 / 10. szám

* litJüJris-QltÄOro Miért kevés a gyerek? EGY KUTATÓMUNKA TAPASZTALATAIBÓL Ha hosszabb Időn keresztül kevés gyermek születik, a népes­ségben megnő az idősek aránya, a társadalom erősen öregszik. Ez a dolgozók vállára nehezedő eltartási terhet növeli, csökkenti a kezdeményező kedvet és a fiatalok előmeneteli lehetőségeit. Elve születési arányszámunk évekig igen alacsony volt, hosz­­szabb távon még a népesség egyszerű reprodukciójához sem ele­gendő. Az elmúlt három évben a születésszám normálisnak te­kinthető szint felé kezdett emelkedni, ezzel párhuzamosan a vita is elcsltulóban van. A probléma azonban nem veszítette el tudo­mányos és gyakorlati Időszerűségét. Általános társadalomtudo­mányi szempontból is érdekes, hogy milyen tényezők befolyásol­ják az egyén és a társadalom életében egyaránt központi helyet elfoglaló családtervezést. A Népességtudományi Kutató Intézet munkatársai behatóan foglalkoznak e témakörrel. A Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat tudományos folyóirata, a Valóság márciusi száma például terjedelmes tanulmányt közöl Andorka Rudolf tudományos kuta­tótól „A születésszám gazdasági és társadalmi tényezői Magyar­­országon" címmel. A születésszám alakulásával kapcsolatban tör­téneti előzményként: pontos statisztikai adataink a magyarországi élve születések arányszámáról 1876 óta vannak. Ekkor 100« lakósra körülbelül 45 születés Jutott. 18S5—1895 körül — a tömeges kiván­dorlás megindulásakor — kezdődött a csökkenés és — az első vi­lágháborút követő rövid emelkedéstől eltekintve — folyamatosan tartott 1841-ig. Ekkor az élveszületési arányszám 18,9 volt. A má­sodik világháború alatt mintha stagnálás következett volna be, majd a háború után 20 ezrelék fölé emelkedett az arányszám. 1954-ben az „erélyes Intézkedések” idején 23,0 ezrelékkel tetőzött, azután meredek zuhanás következett, míg 1982-ben mélyponthoz ért el a 12,9 ezrelékkel. Három évig mintegy ezen a szinten ma­radt, majd 1966-tól fokozatosan emelkedik. A városiasodás hatása Mivel van olyan álláspont, hogy a magyar születésszám­­csökkenés a második világháború óta a gazdasági fejlődés természetes velejárója volt, a tanulmány szerzője megvizs­gálta, hogy valóban meg tudja-e magyarázni ez az elmélet a közelmúlt magyar népességfejlődését. Ebből a célból meg­nézte a termékenységnek és néhány olyan gazdasági és tár­sadalmi folyamatnak, jelenségnek az összefüggését, amely a fejlődést, illetve fejlettséget jellemezheti: Hosszú időn keresztül vallották a demográfusok, hogy na­gyobb jövedelmű családokban kevesebb a gyermek. Az egy főre jutó jövedelem és a termékenység közötti egyszerű kap­csolat feltételezését kétségessé teszi az a tény, hogy míg a jövedelem az elmúlt húsz évben nagyjából állandóan növe­kedett, a termékenység erősen ingadozott. „Magyarországon jelenleg nincs olyan jellegű egyszerű összefüggés a jövedelem és a termékenység között, hogy a nagyobb egy főre Jutó jöve­delem mindenképpen nagyobb vagy kisebb termékenységgel jár együtt, hanem a kapcsolat iránya és erőssége az egyéb körülményektől függ”. A továbbiakban a háború óta kifejlődött iparosodás, a tár­sadalmi mobilitás, a városiasodás, az iskolai végzettség, a családtervezés módszerei, művi abortuszra vonatkozó rendel­kezések vizsgálataival foglalkozik a többi közt a tanulmány, mint a születésszám változásokat meghatározó tényezőkkel. Néhány érdekes megállapítása: a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági népesség termékenységét illetően, hogy „nem a paraszt népesség, hanem inkább a környezet ,falusias', pa­rasztos’ jellege okozza a nagyobb termékenységet. Alátá­masztja ezt az a feltevés, hogy a nagyvárosi és a községekben élő ipari munkások termékenysége nagyon különbözik: az előbbiek gyermekszáma közelebb áll a szellemi rétegéhez, az utóbbi viszont a legnagyobbnak látszik az országban. „Ami a társadalmi mobilitásra vonatkozik, a más lakóhelyet és más társadalmi pozíciót elfoglaló családok részben régi társadalmi rétegük termékenységét viszik tovább, részben új rétegük gyermekszámához alkalmazkodnak. A városiasodás hatásának vizsgálatánál megállapítja, hogy a termékenységet nem az befolyásolhatja, hogy a kérdéses település jogilag város-e, hanem a városias életmód, ami kisebb gyermekszámú csalá­dok építésére ösztönöz, mint a falusi életmód. A társadalmi légkör Ami az iskolai végzettség és a születésszám kapcsolatára jellemző: Nyugat-Európához hasonlóan nálunk is kezd az egyetemet végzett nők termékenysége és kívánt gyermek­száma a középiskolát végzetteknél nagyobbá válni. A művi abortuszok legújabb hazai vizsgálatáról megállapítja a tanul­mány, hogy a születésszám 1966 óta bekövetkezett emelkedé­sével párhuzamosan a művi abortuszok száma nem csökkeni, hanem valamivel emelkedett. „A művi abortusz tehát csupán — kétségtelenül legprimitívebb — eszköze, de nem oka a szü­letésszám csökkenésének Magyarországon”. A tanulmányban közölt elméletek vizsgálatai — és cáfola­tai — hazánkban a születésszám alakulására teljes magyará­zatot nem adhattak s még a termékenység időbeli alakulásá­nak és területi különbségének elemzését követően is csak fel­tevésekre lehet szorítkozni. Sok további kutatás szükséges annak eldöntésére, hogy milyen hatások alakították ki az ország különböző területein a „termékenységi viselkedést”. Annyi bizonyos, hogy a népességpolitikai intézkedéseken (1966-ban a családi pótlék emelése és 1967-ben a gyermek­­gondozási segély bevezetése) túlmenően a közhangulat, a lég­kört teremtő hatás is kedvezően befolyásolják a születésszá­mot. Ami viszont gátolja ennek növekedését, az éppen „a fiatal házasok egy részére helyez súlyos anyagi gondokat a lakásszerzéssel kapcsolatban". A tanulmány szerzője hazánkra és csak a közelmúltra vo­natkozó feltevéseit a magyar születésszámra jelenleg ható tényezőket illetően így összegezi: „A népesség termékenysé­gét és ezen keresztül születési arányszámát a gyermekszám­mal kapcsolatos társadalmi légkör határozza meg, vagyis az ország, a tájegység, a város, község társadalmában kialakult felfogás arra vonatkozóan, hogy egy családnak hány gyerme­ket kell. szabad, célszerű, a társadalom és az egyéni szempont­jából hasznos és jó megszülni és felnevelni. A társadalmi lég­kör egyáltalán nem független az anyagi alapoktól, a gazdasági tényezőktől, de az utóbbiakat nem szabad az egy főre jutó jövedelemre, a mezőgazdasági népesség arányára, az iskolai végzettségre leegyszerűsíteni. A gazdasági tényezők hatás­­mechanizmusa sokkal bonyolultabb: a gyermeknevelés költ­ségein, a gyermekek jövőjére vonatkozó elképzeléseken: az életszínvonal várható alakulásának, a fejlődési, társadalmi, emelkedési perspektívákon és a biztonságérzeten keresztül befolyásolják a termékenységet.” Egy optimális szám: 2,4 A Népességtudományi Kutató Intézet családtervezési vizs­gálata szerint a családonként 2,4 gyermek majdnem elég lenne a kívánatos reprodukcióhoz. A családok azonban — a vizsgálat tanúsága szerint — saját körülményeik figyelembe­vételével a maguk számára kevesebb gyermeket (átlagosan 2,1) terveznek. „Mivel kívánatosnak tartjuk, hogy csak olyan gyermekek szülessenek, akiket családjuk tervezett és szere­tettel vár, a ténylegesen tervezett gyermekszámot kell az ide­álisnak tartott gyermekszám szintjére emelni, illetve az utób­bit kell kissé növelni. Ennek legjárhatóbb útja nyilvánvalóan a többgyermekes családok további támogatása. Különösen sürgetővé fog válni ez a kérdés néhány év múlva, amikor a demográfiai hullámvölgy kis nemzedékei lépnek a szülőképes korba és ezért újra visszaesés várható. Ha ebben az időszakban a mai fiatal házasok elég nagy része vállalkozik harmadik, illetve negyedik gyermek szülé­sére, akkor a helyzet teljesen normalizálódik és népességünk korfájának rendellenes beszűkülései is fokozatosan eltűnnek”. H. M. Divatbemutató a Fészekben Két divattervező iparművész, Szil­­vitzky Margit Munkácsy-díjas és Záho­nyi Lujza tavaszi—nyári modelljeit méltó környezetben, a Fészek Klubban mutatták be. Harminchat egyszerű, öt­letes modellt láttunk, amelynek külön érdekessége, hogy a legtöbb anyagot külön az iparművészek számára gyár­totta a Magyar Gyapjúmosó, és az Ipar­­művészeti Főiskola textiltanszakos nö­vendékeinek újszerű, egyéni anyagait is feldolgozták. Az Iparművészeti Mo­dell Stúdiónak finom kis üzlete van a Belvárosban, ahol a modellek a bemu­tatóval egyidőben már kaphatók is. Egy-egy modellből csak néhány darab készül, s így konfekció áron, de szalon­konfekciós kivitelben jelennek meg Bu­dapest divatjában. Az iparművészek modelljeit különö­sen a fiatalok kedvelik. Minden darab fiatalos, üde és — nem bolondos ... De a kollekcióban szerepelnek olyan modellek is, amelyek minden korosz­tálynak megfelelőek, például a kiskosz­tümök, Chanel-kosztümök, s az ingru­hák. Igen nagy sikert aratott a sárga tűzéssel díszített fekete ballonkosztüm. A szoknya hossza „középkorú”, vagyis éppen a térdig ér, tehát divatosan öl­tözteti a harmincon felülieket is. A Fészekben három modellt állítot­tunk fényképezőgép elé. (A hátteret is érdemes megnézni!) Az első képen Ma­ri mutatja be a tejeskávészínű könnyű vászon kis nyári ruhát, amelyet az em­­pire-vonal alatt, sötétkékkel keretezett kis „ablakok” szellőztetnek. A második képen Klárit látjuk élénk színösszeállítású strandkompiéban. A napozó és az új vonalú pantalló, meg az egyszínű egyenes vonalú ujjatlan mellény, a főiskolások anyagából ké­szült. A harmadik képen: Masi, türkizkék alapon fekete pettyes twill selyemruhá­ban. A szoknya csípő vonalától körben rakott. A díszítés fekete nyloncsipke s nyloncsipke borítja a fekete szalmaka­lapot is. (Komlós Lili felv.) (f. b.) cé huia fiú nie/} a einityf NÉPMESE Volt egyszer egy lusta fiú, olyan lusta, hogy naphosszat a kisujját se mozdította. Kinn heverészett egyszer a folyóparton. Forró nyári nap sütött. A fiú megfürdött volna a folyóban, de még arra is lusta volt. — De melegem van! — sóhajtott. — Milyen jó hűvös lehet a víz! Meghallotta a cinege, ott üldögélt fölötte az ágon. bekiáltott a fiúnak: — Hát fürödj meg! Vetkőzz le gyorsan, ugorj a folyóba! — Fürödj meg, fürödj meg! — csúfolódott mérgesen a fiú. — Könnyen adsz tanácsot! S ha elmerülök? — Fogódzkodj meg a parti sásban — tanácsolta a cinege, és lejjebb röppent egy ággal. — Akkor nem merülsz el. — Nem merülsz el, nem merülsz el! És ha a sás elvágja a kezem? — Hát húzzál kesztyűt! — felelte a cinege. — Kesztyűt, kesztyűt — mérgelődött a lusta fiú. Hiszen az átázik! — Megszáritod a napon. — Megszáritod, megszárítod! Akkor meg elszakad. — Hát ha elszakad, megfoltozod! De most aztán igazán megharagudott rá a fiú. Ilyen pöttöm madár, és őt akarja tanitgatni! Fölkapott egy kavicsot, meg­célozta a cinegét. — Majd megtanítalak mindjárt! Abban a pillanatban megcsúszott és beleesett a folyóba. A cinege meg elröppent. A lusta fiú kivergődött a partra, elhevert a fűben, tovább lustálkodott. Heverészett és szidta a cinegét, mint a bokrot. A cinege meg ágról ágra szállt, és elbeszélte madárpajtásai­nak, hogyan fürdette meg a lusta fiút. Kürthy Hanna rajza tjyürtfölcsbefőzés CUKORBETEGEKNEK A cukorbetegek részére a gyü­mölcsök konzerválása nagyon fontos tennivaló, mert a téli Idényben a szervezetnek ugyan­úgy szüksége van gyümölcsökre és gyümölcskészítményekre, mint nyáron. Gondoskodnunk kell te­llát olyan módon konzervált gyümölcsökről, melyek cukor­mentesen eltarthatók. Ezeket kétféle minőségben készíthetjük el: szaharlnnal édesítve vagy szahartn nélkül. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szaharln nélkül eltett konzervek utólag édesítve kellemesebb Ízűek. A cukor nélkül eltett gyü­mölcsnek az a hátránya, hogy ha nem patentzáras üvegben rakjuk el, a gyümölcs leve ha­mar beszárad. Tartós és szép készítményeket csak patentzáras üvegben tudunk eltenni. Ezekhez a készítmé­nyekhez minden esetben egy ke­vés konzerválószert adunk (sza- Ucilsav, benzolsavas nátrium — késhegynyit féUlteres üveghez), mert hiányzik a cukor konzer­váló hatása. Konzerválás céljára egészséges, nem túl érett, egyen­letes szemnagyságú gyümölcsöt választunk ki. Gondosan kiválo­gatjuk és a gyanús szemeket már a legkisebb sérülés esetén félre­tesszük. A gyümölcsöt megmossuk, le­­csurgatjuk, szükség szerint da­raboljuk, szemezzük. Legidőál­lóbbak a meggy, a sárgabarack, az alma, a körte, a ringló. Felhasználás előtt a befőttet ‘/a—1 nappal hamarabb leöntjük szaharlnos langyos vízzel, hogy az édesség beleivódjék a gyü­mölcsbe. * Játékos faliszőnyeg Hozzávalók: 130X60 cm piros lenvászon, maradék fehér vászon és fekete filc- vagy szövetdarab­kák. Keménypapírra előrajzoljuk az egész egyszerű vonallal készült zsiráfot, s fehér vászonból e szerint kiszabhatjuk. Ráféred­­jük a piros vászonra, majd apró pelenkaöltéssel, fekete cérnával körül levarrjuk. Ezután a kivá­gott fekete filc- vagy szövetda­rabkákat ráerősitjük az állat testére. Felső szélére bujtatókat varrunk, rúdra húzzuk és a falra erősítjük. MEGGYBEFŐTT CUKOR NÉL­KÜL. Az egészséges, nem túl érett meggyszemeket leszedjük a szárakról, megmossuk, tiszta üvegekbe rakjuk. Forró vízzel leöntjük és a vizet azonnal le­szűrjük. Vizet forralunk, lehűt­jük, rátöltjük a gyümölcsre, ke­vés konzerválószert teszünk be­le, az üveget lezárjuk, gőzölő­edénybe rakjuk, letakarjuk és 18—20 percig gőzöljük. A gőzö­lés után kiszedett üvegeket las­san hütjük le, s pár napig meg­figyelés alatt tartjuk. Ha az üve­gek tetején a lé felületén bubo­rékok Jelennének meg, újra át­gőzöljük. RUMOS SZILVABEFŐTT CU­KOR NÉLKÜL. A szilvaszemeket száruktól megtisztítjuk, megmos­suk, vékony tűvel néhány he­lyen megszurkáljuk. Tisztára mosott üvegekbe rakjuk, vizet forralunk szegfűszeggel, fahéjjal, s forrón rátöltjük a befőttre. Li­teres üvegenként '/a deci rumot töltünk hozzá. Lezárjuk, 10 per­cig gőzöljük, kihűtjük, száraz, szellős helyen tartjuk. CUKOR NÉLKÜLI MEGGY­DZSEM. A kimagozott, mosott meggyet egy óra hosszat főzzük. Forrón tiszta üvegekbe rakjuk, tetejére szalicllsavat hintünk, azonnal lekötjük és száraz gőzö­lésnek vetjük alá. Ugyanígy te­hetünk el cukor nélkül sárga­barack-, őszibarack-, cseresznye­­dzsemmet is. Felhasználás előtt keverjük el langyos vízben ol­dott szaharlnnal. A sok levet bo­csátó bogyós gyümölcsöket in­kább gyümölcskocsonyának ké­szítsük el. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom