Magyar Hírek, 1968 (21. évfolyam, 24-26. szám)
1968-11-30 / 24. szám
baromfifeldolgozót hívják. Beszélgetünk, jól ismeri a várost, a város gondjait, örömeit. Mesél a rohamos haladásról, sorolja az üzemeket, ahol a nők munkát kaphatnak. Erötakarmánygyár, Szegedi Ruhagyár, Kontaktagyár. ö kivette a gyermekgondozási szabadságot, befe jezi az iskolát, leérettségizik a közgazdasági technikumban, az Üjtelepen laknak. — Szép, nagy az a teíep — dicsérem —, arra jöttem be a városba. — Szép, de kicsi — feleli. Jönnek be a tanyákról az emberek, kevés a lakás. A férje mezőgazdasági technikumot végzett, az egyik termelőszövetkezetben kertésztechnikus. Amióta megvannak a termálkutak, elégedettek a keresettel is. A szövetkezet most kapott exportjogot, hét környező országba szállítanak paprikát, zöldséget, káposztát. — Tudja, ez már az új mechanizmus — magyarázza. Aztán siet haza ebédet főzni, én meg nézem a tér sarkán a hirdetést: ,,A Budapesti Kontakta gy áregysége munkaerőt keres. Hat munkanap után két szabadnap. Zuhanyozó, új öltöző, ebédlő, magas bérek.” Dr. Pályi Ferenchez igyekszem a levéltárba. Csendes beszédű tudós, Szentes szerelmese. Magyarázza a múltat és a jelent. Ablakából a templomokra látni. — A Tisza mellett és a Kurca mellett volt egy-eay falu, mindegyik külön épített templomot, közel egymáshoz. Ott lett a városközpont, a piac. A város megbecsüli hagyományait, akár termelés, akár történelem. Szentes mindig híres volt a baromfiról, káposztáról, ezeket az árukat nagy mennyiségben exportálta is. Századokon át versengett a város a két „nagybácsival”, Szegeddel és Vásárhellyel. Szentest mindig hátráltatta kurucvolta, ellenzékisége. Hadilábon állt a megyével. A villanytelep például korán felépült, de tíz évig nem hagyták jóvá a szerződést. A menházban már égett a villany, a megyeházán nem. A felszabaduláskor megyeszékhely lett. A kubikosok mozgalmi emberek voltak, kezükbe vették a várost, az élet azonnal megindult. Negyvennégy októberében már utcán volt az újság, a Népakarat. Aztán a megyeszékhelyet áthelyezték, kiesett nyolc-tíz év, a várost szerető, tapasztalt polgárok, értelmiségiek, öreg kubikosok visszahúzódtak, megsértődtek. Elmaradt az iparosítás. A férfiak elmentek, az asszonyok otthon maradtak, számukra kevés volt a munkalehetőség. Aztán 1960-ban megtörtént a fordulat, jöttek a kihelyezett üzemek, lábraálltak a termelőszövetkezetek, az emberek úira kedvet kaptak és most lassan, újra pezsegni kezd a szentesi közélet, — Hallott már a Kurca-rendezésről? — kérdi Pályi doktor. — Már a Horthy-korszak kezdetén volt egy jól kidolgozott, részletes terv ennek a mocsaras területnek rendbehozására — szúnyog-napköziotthonnak csúfolja a város —, de soha nem lett belőle semmi. Most, a Hazafias Népfront kezdeményezésére elővették azt a régi tervet, és megindult a munka. — Jó az ilyen levéltár — mondom —, elő lehet keresni a régi terveket. Talán még az is kiderül a levéltári anyagból, hogy ki csinálta azt a régi elképzelést annak idején. — Hát az kiderül — feleli nevetve —, azt én követtem el ezelőtt negyven éve. * Németh László egyik régi írásában úgy jellemzi ezeket az alföldi mezővárosokat, mint „fülledt, lezárt szelencéket”. Szentes minden oldalról nyitott város, kitárt a világ vonzásainak. Emberei megmozdultak, az antennák mohó csápok, magukba szívják az információt az egész világból. A legjobbaknak nem kell többé különcségekbe menekülni, a tehetségnek nem kell a koporsófedelet kitörve eget esdekeln,, ott van kezeügyében a tágas égbolt. Főtér — autóbusz-megállóhely Kossuth Lajos szobra a főtéren levő református Szentes szülöttének szobra: Horváth Mihály papköltő és tudós műemlék-templom előtt :' júu | fel A városi tanács épülete. Lent: Cj irodaház. Szántó Miklós
